Első lépés a Super Bowlig: A Revans

Talán mindenki emlékszik a Cowboys idegenbeli leszereplésére az idei szezon harmadik fordulójából, amikor a Seahawks nemes egyszerűséggel 24-13-ra lesimázta a Dallast egy olyan mérkőzésen, ahol szinte egy percig sem volt kérdés, melyik csapat fog nyerni. Azóta viszont óriásit fordult a világ, és hiába vág neki a Wild Card körnek mindkét együttes 10-6-os mérleggel, mégis a hazai csapatot lehet esélyesnek kikiáltani, nem is véletlenül.

Ez a csapat otthon óriási esélyes

Óriási előny a Dallas mellett, hogy otthon játszhatnak, hiszen otthon eddig minden simábban ment, mint bárhol máshol. A tíz győzelemből hét született hazai körülmények között, csupán a Titansnek sikerült az AT&T Stadiumból sikerrel távoznia. Az a meccs nagyon félrement, de ha megnézzük a többi találkozót, akkor joggal bizakodhatunk. A nyolc hazai meccsén a Cowboys egészen komoly, +52-es pontkülönbséggel zárt, átlagban majdnem egy TD-vel voltak jobbak ellenfeleiknél.

Ezzel szemben, az idegenbe utazó Seahawksnak már igencsak meggyűlt a baja a vendégeskedéssel, hiszen mindössze 4-4-es mérleget tudnak felmutatni, amibe beleszámít a Raiders elleni londoni mérkőzés is. Ezeken a meccseken pedig +26-os pontarányt hoztak össze, ami nem rossz, de nem is túl veretes, ha azt nézzük, hogy a 6-10-es Lionst és a 4-12-es Raiderst tudták csak több, mint egy TD-vel megverni. Azt pedig csak mellékesen jegyzem meg, hogy idén nem nyertek idegenben (vagy semleges pályán) olyan csapat ellen, amely legalább nyolc győzelemmel zárt. Ezzel szemben a Cowboys pedig két nagyobb skalpot is gyűjtött, egymás után verték a Saints és az Eagles csapatát.

Prescott szintet lépett

Sokaknak minden bizonnyal nem Dak Prescott neve ugrik be, amikor a clutch irányítókra gondol, hanem inkább Tom Brady, Aaron Rodgers vagy éppen Drew Brees. De ha a clutch-ságot game winning drive-okban mérjük, akkor nem lehet elmenni szó nélkül Prescott 2018-as teljesítménye mellett. Persze, az offense és maga az irányító teljesítménye is egy hullámvasút volt, de az igazán fontos pillanatokban higgadt, nyugodt és érett tudott maradni, amit az öt meccsnyerő drive-ja is tökéletesen igazol. Ez Drew Brees (7) mögött holtversenyben a legtöbb Deshaun Watsonnal. Ezt alapul véve pedig nyugodt szívvel látom őt a playoffban is a pályán, hiszen benne megvan az a bizonyos x-faktor.

És hogy ki az az irányító, aki az első három szezonjában 20+ passzolt és 5+ futott touchdownt tudhat magáénak? A földön és levegőben is egyaránt gyilkos Russell Wilson? Nem, ő Dak Prescott. Ráadásul ő az első quarterback, akinek két ilyen szezon egymás után összejött, nem beszélve arról, hogy nemhogy kettő, egyből három is. Ha ezt a veszélyes játékot pedig a playoffban is hozni tudja…akkor a Hawks védelme is rendesen a sarkára lesz állítva.

Az Amari Cooper-faktor

Amikor Prescottot dicsérjük, nem szabad elfelejteni, hogy hol is lenne most a Cowboys Amari Cooper nélkül. Röviden annyi lenne a válasz, hogy sehol, de szerencsére most egy egészen más forgatókönyvről beszélünk, amit szívesen olvas minden rajongó. Ismerjük a támadósort és Linehant, hogy mennyire konzervatív és nem korszerű rendszer az, ami döcög Dallasban, de még ezek ellenére is kiugró számokat sikerült hoznia a rivaldafénybe került elkapónak. A Cowboysnál eltöltött kilenc meccse alatt 76 átadásból 53 labdát húzott le, amit 725 yardra és hat touchdownra váltott be. Mindez nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy Prescott is szintet lépjen.

A fejlődés pedig kézzel fogható volt, hiszen az első hét fordulóban 202,4 passzolt yardot és 87,4-es passer ratinget átlagolt Prescott, ami az utolsó kilenc meccsre 274,2 passzolt yardra és 103,0-s passer ratingre növekedett. Persze ehhez nem csak Cooper tett hozzá, hanem a többiek is, de a sztárelkapó jelenléte is kellett ahhoz, hogy a védelem figyelme elterelődjön a többiekről. Nem mellesleg az is az elkapószekció érdeme, hogy a kilencedik hét óta Prescottnak van a negyedik legtöbb passzolt yardja, 2468 egységgel.

Cooperrel és a passzjáték felvirágzásával pedig az egész offense (és maga a csapat) is szintet lépett, hiszen az első hét fordulóan elért 3-4-es győzelmi mutatót egy 7-2-es széria követte. A meccsenként megtett támadóyardok 320-ról 362-re nőttek, a 32%-os 3rd down mutató pedig 48%-ra nőtt, amivel a harmincadikról egészen az első helyig repült a támadósor az egész ligát tekintve. Az a csapat, amelyik ilyen hatékonysággal dolgozik a kritikus downokon, nagyon ritkán szokott meccset veszíteni, főleg nem hazai környezetben.

A győzelem kulcsa a védelem kezében van

Az egész Cowboys nem ment volna semmire idén, ha Rod Marinelli, Ben Bloom és Kris Richards nem csinált volna csodát a védelemmel. A korábban lesajnált egység a szezon végére a liga krémjébe küzdötte fel magát, számos releváns mutatóban top5-10-es eredményeket produkálva. Ami nagyon fontos a Wild Card meccsre nézve, hogy a ligaelit Seahawks futójátékkal (160 YPG, 4,8 YPC) szemben igen impresszív teljesítménnyel várják az összecsapást, hiszen mindössze 3,8 yardot tudtak ellenük futni az ellenfelek kísérletenként és csupán 94,5 yardot mérkőzésenként. Ebben óriási szerepe volt a defenive tackle Antwaun Woodsnak és a két fiatal linebackernek, Vander Eschnek és Smithnek. Nekik ezúttal is kulcsszerepük lesz, hogy a Carson-Penny-Davis háromfejű szörnyeteg lelassításában.

A futás megfogása azonban önmagában nem lesz elég, mert Wilsonról tudjuk, hogy bármikor képes a karjával meccseket nyerni. Ezt ugyan idén még nem mutatta meg sokszor, de a Baldwin-Lockett kettőssel sok sebet lehet ejteni a védelmen. A nagy fegyver azonban a Cowboys kezében van, és ő nem más, mint Kris Richards, aki tökéletesen ismeri a Seattle-t ilyen téren. A védelmi stratéga olyan rendszert rakott össze, ami ellen nagyon nehéz nagy játékokat és yardokat csinálni, meccsenként mindössze 235 egységet tudtak átlagolni az ellenfelek. A yardok mellett a levegőben engedett hatpontosokban is egészen szép teljesítményt tettek le az asztalra, hiszen mindössze 22 TD-t engedtek idén, ami holtversenyben a nyolcadik legkevesebb.

A masszív, keveset hibázó védelmet az is dicséri, hogy nagy játékok ellen is nagyon hatékonyak, egész szezonban összesen 60 nagy játékot engedtek, ami a playoff csapatok között a harmadik helyre elég a Bears (51) és a Ravens (54) mögött. Róluk pedig úgy beszélnek, mint olyan védelmekről, amik a legjobbakat is képesek megfogni. Ha róluk, akkor a Cowboysról is ugyanezt mondhatjuk el.

Tehát ha nem tudja beindítani a Seattle a futójátékot vagy éppen hamar hátrányba kerülnek és menni kell az eredmény után, akkor sem lesznek egyszerű helyzetben, mert ez a Cowboys védelme képes arra is, hogy egy Saints-féle offense-t is megfogjon, ami semmiképpen sem jó előjel egy közepesen erős támadógépezetnek, főleg nem idegenben.

Összességében egy kiélezett, izomszagtól bűzlő, nagyon kemény találkozóra lehet számítani, ahol mindkét csapat a minimálisra akarja majd redukálni a hibáit. A rutin a Seahawks mellett szól, de az, hogy a Cowboys hazai pályán ilyen domináns és meggyőző játékot tudott eddig hozni, valamint jó formában és egészségesen tud nekivágni a találkozónak, óriási pluszt fog jelenteni. Számomra nem kérdés, hogy ki a jóval esélyesebb csapat és ki fog bejutni a Divisional Roundba.

[quote]

Új olvasóink kedvéért mondjuk, hogy sokéves hagyomány az FK!-nál, hogy minden rájátszásmeccs elé mindkét oldalról írunk beharangozót, így ha ez a cikk túl egyoldalúra sikerült, akkor az direkt van.

Van egy párja is, azt pedig ERRE A LINKRE kattintva találjátok. Vagy keressétek fel a KIEMELT cikkünket, ahol minden mai meccshez találtok beharangozót, illetve a bold predictionjeinket is ott találjátok, ráadásul a meccsek alatt a kibeszélő is ott lesz.

[/quote]