FK! All-Pro Team 2018

Ezúttal sem marad el a szerkesztőség által megszavazott All-Pro keret, ami természetesen sokkal jobb és igazságosabb lesz, mint az AP által megszavazott!!!!! Amúgy tényleg. Na de lényeg a lényeg, íme a szerkesztőségből jelentkezett 10 önkéntes által összerakott legjobb keret a 2018-as alapszakaszból!

[quote]A keret kialakítása konszenzusos volt, vagyis mindenki leadta a szavazati lapját a saját All-Pro keretéről, és végül a különböző posztok legtöbb pontot kapó játékosai kerültek be az összesített keretbe. A szavazás menete úgy zajlott, hogy egy kezdőcsapatra kellett leadni a voksot, vagyis nem volt külön második csapatos keret, az csak az eloszlás alapján alakult ki. Pontegyenlőség esetén úgy voltunk vele, hogy az AP mintájára itt is bekerült akkor több jelölt arra a posztra. A két FLEX kategóriába pedig csak olyan játékos került, aki szavazatot kapott, és még nem szerepelt semelyik csapatban sem.[/quote]

Történelmet írtunk ezzel a kerettel, ugyanis tudomásom szerint sose fordult még elő olyan az All-Pro keretek históriás könyveiben, hogy két testvér is első csapatos kerettag legyen. Tavaly a Kelce családból csak Jasonnek jött össze, Travis csak a második keretbe kapott jelölést. Guard poszton hármas holtverseny alakult ki Martin mögött, ahogy a FLEX pozíciónál is a szélrózsa minden irányában osztottunk szavazatokat.

A legegyértelműbb: DeAndre Hopkins

A Texans klasszisa unanimous kerettag lett, vagyis minden szerkesztő szavazott rá. Nem csoda, tekintve, hogy 115 elkapásából egyetlen egyszer sem dropolt, ő szerezte a legtöbb first downt az egész ligában (81), valamint az 1572 yard és 11 TD is jól mutat a neve mellett.

A legfejvakarósabb: Mahomes/Brees & Barkley/Gurley

Mindkét párharcban egy szavazat volt a különbség, aligha véletlenül. Brees és Mahomes az MVP címért is legalább ilyen szoros küzdelmet vív, hiszen amíg egyikük a valaha volt legpontosabb alapszakaszon van túl, a másik első teljes idényében 5000+ passzolt yarddal és 50 TD passzal borította a ligára az asztalt. Ami talán még az ő kimenetelüknél is meglepőbb, hogy az újonc Saquon Barkley megelőzte a TD-masina Gurley-t. Mondhatjuk, hogy én döntöttem el a szavazást, mert sokáig Gurley-n volt a voksom, de végül áttettem Barkley-ra. Az ok egyszerű: Gurley a csillagokat is lehozta idén az égről, semmit nem lehet az érdemeiből elvenni, ugyanakkor láthattuk, hogy a Rams fala mögött milyen számokat produkált az alig két hetet a csapatnál töltő C.J. Anderson. Barkley önerőből csinál bohócot a védelmekből, és éppen ezért gondolom úgy, hogy nála jobb helyen van az első csapatos tagság.

A legfájóbb kimaradó: George Kittle & Adam Thielen

Rég volt már arra példa, hogy három tight end is esélyes arra az egy helyre az első csapatban, és egyikük sem Rob Gronkowski. Ennek a saját visszaesése mellett az az oka, hogy Kittle berobbant a köztudatba. Három különböző irányító dobált neki, az ő teljesítménye mégis konstans jó volt. Megdöntötte a tight end rekordot elkapott yardokban, 873 YAC-jével minden posztot tekintve ligaelső, a 60 fist down (3.) és a 15,6-os yardátlaga elkapásonként (3.) pedig top 3-as mutató a tight endek között. Egy pechje van: hogy Ertz és Kelce is űrszámokat produkált, férőhely csak kettő volt a keretben, az ő egyetlen voksa pedig kevés volt ehhez.

Thielen a szezonkezdését látva szinte betonbiztos All-Pro tag volt, de a hajrára beleszürkült a mezőnybe, míg a többiek vagy feljöttek, vagy megtartották a szintjüket. Az első nyolc fordulóban egyaránt 100 elkapott yard fölé jutott, onnantól csak egyszer jött neki össze ez a teljesítmény.

A sötét ló: Tyler Lockett & Nick Chubb

Mindketten 1-1 szavazatot kaptak a FLEX kategóriában, és bár már nyúlnál a sírva röhögős emotikonért, várj egy percet. Lockett volt az egyetlen játékos a ligában, akire tökéletes passer ratinggel dobálhatott az irányítója az egész alapszakaszban. Soha nem fordult még elő az NFL-ben olyan, hogy valaki ennyi target mennyiséget (70) kapva ezt elérje a QB-jának. Chubb csak a szezon második felén játszott, de azt a periódust vizsgálva top 5 számokat hozott elhibázott szerelések kiharcolásában (30), kontakt utáni átlagyardokban (4,19), illetve 10+ yardos futásokban (18). Ezekhez jön még 4,8-as YPC, 5 futott TD és 32 first down.

A támadókkal ellentétben, a labda túloldalán egy kivétellel nem volt akkora vetélkedés a kerettagságért. Sőt, egyes posztokon elég szűk mezőny alakult ki, ami a második csapatos keretre volt hatással. A FLEX szavazatok itt is szerteágaztak, de a srácok a lehető legerősebb csapatot rakták össze.

A legegyértleműbb: Mack, Donald, Wagner

Három játékos is megkapta a maximális 10 szavazatot a védelembe, és nehéz azt mondani, hogy érdemtelenül. Mack a Bears védelmének legjobbja volt, aki sorra a hozta a strip sackeket a bajnokság elején, végül 12,5 zsákolás és 6 kierőszakolt fumble került a neve mellé (mindössze 14 meccsen), de interception TD-je is van a szezonból. Donaldra nincsenek szavak, ő lett a sack király 20,5-tel, 106 alkalommal helyezett nyomást az irányítókra, ami természetsen ligaelső mutató, és vélhetően az oly sokáig várt Év Védője címet most egymás után zsebelheti be. Wagner pedig szimplán a tökéletes linebacker, akinek nincs gyenge pont a játékában, legyen szó a futások megállításáról vagy a passzjátékok levédekezéséről.

A legszűkebb: safety és linebacker

Mindkét kategóriában csak három játékos kapott voksot, így a második csapat csak egy főre csökkent. A safetyknél legalább az első csapat is szoros volt, 7-7-6 arányban oszlottak el a voksok a három fiatal között, az LB-knél Kuechly és Wagner helyét nem veszélyeztette az újonc Vander Esch.

A legszorosabb: cornerback

Itt sem az első csapat volt a kérdéses, hanem a második. Négy játékos is pályázott rá, de végül 3-3-2-2 arányban a képen látható játékosok kerültek be. Ez volt az egyetlen poszt a védelemben egyébként, ahonnan kimaradt olyan játékos a keretből, aki szavazatot kapott. Ők Xavien Howard (Dolphins) és Marlon Humphrey (Ravens) voltak.

Az underdog: Jerry Hughes

A neveket böngészve azért nem találunk olyan arcot, akinek a szavazata különösebb indoklásra szorulna. Egyet kivéve. Jerry Hughes nem volt látványos idén, mindössze 7 sack, 3 FF, nem nagy cuccok ezek az egyszerű statokat kedvelők számára. Viszont csak két edge rusher helyezett több nyomást az irányítóra (Ford 77, Watt 75, Hughes 74), miközben az alábbi neveket előzte ebben a kategóriában: Mack, Garrett, Miller, Hunter, Lawrence, Clowney, hogy csak a legismertebbeket említsem. Ja, azt mondtam már, hogy Hughes csak 375 snapen szedte össze ezt a 74 nyomást, míg Watt 607-en, Ford pedig 518-on?

A Jets uralma alá vette ezt a kategóriát, de a Saints is két jelölttel támogatta a keretet. Egy posztért volt nagy verseny, olyannyira, hogy végül megosztott első hely született, míg Andre Roberts mindkét visszahordó kategóriát toronymagasan húzta be, a kickoff visszahordást ráadásul egyhangúan. Ezen nem is kell meglepődni, hiszen két return TD-t is szerzett az alapszakaszban, és a yardátlagára sem lehet panasz. Taysom Hill majdnem ennyire magabiztosan lett a legjobb special teamer, imádtuk, szerettük ahogy öli az embereket, és rendre közel jár a rúgások blokkolásához. Az újonc Dickson szintén elsöprő sikerrel nyerte meg az első csapatos tagságot két veterán kollégája előtt.