Quinnen Williams

A legjobb Alabama védőfalemberekkel manapság nem lehet mellé lőni. Nick Saban remek munkát végez a védők felépítésével, és rendre biztosít új arcokat az első körbe. Most sem lesz másképp Quinnen Williamsszel, aki megreformálhatja a nose tackle fogalmát a jövőben.

A klasszikus értelemben vett nose tackle-ök ideje lejárt a mai futballban. Már rég nem elég az, ha a 150 kilós pufik csak azzal érvényesülnek, hogy termetükből fakadóan nem lehet őket odébb tenni. Ezen a poszton is kezd egyre dominánsabbá válni a sebesség és a technika, amihez komoly súlyveszteséget is be kell áldozni, hogy a legjobbak közé kerülj a poszton. Így az ideális méretek eltorzultak, Williams is ennek próbál megfelelni a maga 303 fontos (kb 137 kg-os) tömegével, noha elmondása szerint imád, és tud is enni.

Aaron Donald, a példakép

Tavaly nagyon sokat ettem, hiszen nose-ként muszáj volt nagynak lennem. Ma már azonban minél vékonyabb akarok lenni, és a zsírt izommá alakítani. Mindenki olyan testet akar magának a poszton, mint Aaron Donaldé, aki 290 fontosan úgy pakolgatja a 300+ fontos guardokat maga körül, mint más a könyveket. Sokan lettek sikeres DT-k, de ő sackeket is szerez, így tőle kell mindent eltanulni a siker érdekében.

Ha valami elmondható Williamsről, amiben nagyban hasonlít idoljára, az a technika, amire az LSU elleni meccse mindent elárul. A kézhasználata az alapja a játékának, hiszen minden erősségét erre tudja felépíteni. Akármilyen videót nézel róla, szinte kivétel nélkül az ő keze kerül először az ellenfélre, és nem fordítva. Erős, erőszakos kezei vannak, a technikája pedig hibátlan, ez talán a legnagyobb erénye. E nélkül hiába elég atletikus vagy erős, semmit nem érne vele. Természetesen nem hiába tartják az egyik legnagyobb talentumnak az idei classból, így ezek a plusz tulajdonságok is a repertorájában vannak. Amint ráteszi a mancsát az ellenfélre, onnantól vége. Ha kell, akkor erőből képes betolni emberét, ezáltal sikerül sok szerelést bemutatnia a LoS környékén futójátékoknál.

Egy az egyben meg minden gond nélkül képes áthámozni magát az előtte tornyusoló akadályon, lehet az akár egy 300 font fölötti dromedár disznó is, így pedig az irányítósiettetésben is kimagaslik. Ehhez persze nem árt sebesség sem, hiszen valahogy oda kell érni a QB-hoz, de ez sem okoz számára problémát, hiszen rendkívül jó az első lépése, nagyon robbanékony játékos, ráadásul sokféle pass rush move-ot ismer. Ezen felül elemi erő lakozik benne, ami még nehezebbé teszi a megállítását.

Ahogy a profiknál, úgy az egyetemeken is egyre gyakoribb a 4 emberes front, hiába 3-4-es alapfelállású védelemről van szó. Williams utóbibban NT-ként állt fel, de sokoldalúságát bizonyítva 0-ástól 5-ös technikáig mindenhol feltűnt a falban, és nem is okozott csalódást.

A küzdeni akarása szintén profi kollégájához mérhető. A legtöbb fiatal belső védőfalember esetében problémát jelent, ha a meccsek nagy részén megfogják, mert ez kiöli belőlük az akaratot, és nem marad bennük semmi elszántság a meccsek végére. Williamsre ez abszolút nem igaz, 20+ pontos hátrányban is olyan motor van benne, mintha neki kellene minden snap után TD-t szereznie egy labdaszerzésből.

A mintagyerek

Legyél fegyelmezett mindenben, amihez hozzákezdesz, élj profiként a pályán és azon kívül is.

Williams szerint a fenti idézet az, ami igazán jellemzi Nick Sabant és a filozófiáját, ami ennyi kiváló tehetséget ad ki magából évről évre. A fiatal játékos megfogadta mestere tanácsát, és bármilyen red flag nélkül várja a draftot. Korábbi csapattársával, Da’Ron Payne-nel rendszeresen tartja a kapcsolatot. Payne a Washington Redskins elsőkörös játékosa volt tavaly, és az ő helyét örökölte meg Williams a kezdőben. Mindketten ugyanabban a városban születtek, annak egyetemére jártak, így remek kapcsolatot ápolnak. Williams elmondása szerint minden nap beszélnek, és gyakran kéri ki barátja tanácsát akár arról, mire figyeljen edzéseken, hogyan jusson át a double teameken, de olyan dolgokról is, mint például hogyan ossza be a pénzét.

Williams ugyanis a pályán kívül is legalább olyan érett, mint a pályán a kortársai közül. Sajnos az élet kényszerítette rá erre, hiszen 12 éves korában elvesztette az édesanyját. Egy négy gyermekes család legidősebb gyerkőceként maradt anya nélkül, így muszáj volt felelősségteljesen kezelnie a tragédiát. Ez tette azzá, aki ma: egy allűröktől mentes, előre tekintő fiú, aki elképesztően jól focizik. Williams ugyanis a futballt használta arra, hogy elterelje minden gondolatát a veszteségről, ami érte. Kilenc évvel a tragédiát követően még mindig nem képes beszélni az esetről, és kedvesen elutasítja a választ az ehhez kapcsolódó újságírói kérdésekre.

A csokis keksz a gyenge pont!

Egy 21 éves prospect esetében nem meglepő, ha akadnak gyenge elemei a játékának – na, ez nem Williams. A srác technikailag és fizikailag is messze jár a kortársai fölött, nem hiába tartják a három legjobb 2019-es prospect között.

[quote]Az egyetlen gyenge pontja elmondása szerint az, hogy nem tud nemet mondani a csokis kekszre.[/quote]

Amiket felhoznak ellene, azok inkább hátrányok, nem gyengeségek. A legtöbb kritikát azért kapta, mert csak egy évet volt kezdő. Williams eredetileg az Auburn ösztöndíjára bólintott rá, de később átigazolt az Alabamára, így azt a szezont kiülte redshirtként. 2017-ben csak a rotációban kapott szerepet a tehetségekkel teletűzdelt védőfalban, míg 2018-ra minden akadály elhárult előle. Egyet kivéve: nose guardként akarta alkalmazni Saban, amihez nem ártott egy kis plusz tömeg, de végül teljesítette.

A felvételek alapján egy dologgal gyűlik csak meg a baja: a double teamekkel. Azokon kis százalékban képes túljutni, de ezt nem mondanám gyenge pontnak, sőt. Ndamukong Suh pont azért volt hasznos az egyik leggyengébb idénye ellenére is a Ramsben, mert őt is duplázni kellett, ezzel Aaron Donald és más társai elől vette el az embert. Egy DeForest Buckner – Quinnen Williams belső fal esetén meg sok sikert kívánunk a támadófalaknak a blokkok elosztásához.