Majdnem – Texans draftértékelő

A Texans elég egyértelmű needekkel érkezett a draftra, ez pedig behatárolta a tevékenységüket is. A legjobb elérhető játékos filozófia így nem is igazán jöhetett szóba náluk, de a szurkolók ezt aligha bánják. Vagy mégis?

Az első körben a napnál is világosabb volt, hogy tackle (esetleg guard) fog érkezni, mert Watsont tavaly 62-szer vitték földre, ami nem állapot egy rájátszásra hajtó csapatnál. Mellesleg az utolsó első körös tackle Duane Brown volt a csapat életében, így nagyon érett már a húzás. Jöttek is a találgatások, hogy Dillard, Risner, Ford? Aztán ahogy haladtuk előre, azt láttuk, hogy a magasan prognosztizált játékosok jó része csúszik és csúszik. A Texansnál tehát teljes volt a nyugalom, mégis jött a meglepetés.

Végül az Eagles felcserélt a csapat elé és Dillardot, a legjobb passzblokkoló tackle-t elvitte, de még így is kellemes helyzetben voltak. Azt nem tudom, hogy Dillard hányadik volt a boardjukon, de az biztos, hogy egyöntetű információk szerint őt akarták itt kiválasztani. Nem volt szokványus a gondolkodásuk, mivel az első választással Tytus Howardot zsebelték be, aki sokak szerint második vagy harmadik körös tehetség. Egy jó testfelépítésű játékosról van szó, akiből egyszer jó tackle lehet, de jelenleg nagyon nyers és ha nem a Texansról lenne szó, akkor még az is lehet, hogy nem kezdene az első évében. Márpedig Watsonéknak pont erre lenne szüksége. Ami pozitív, hogy nagyon sokoldalú, mind a két tackle poszton, de akár guardban is bevethető, amit szeretnek a Texansnál, ettől még ez egy nagyon reach szagú pick.

A következő körben aztán megint hiányposztra érkezett ember, de talán megint nem az elérhető legjobb. Persze ahány ember annyi board, de Lonnie Johnsonnál talán volt még bent tehetségesebb cornerback. Az vitathatatlan, hogy a Texansnak kellett CB-t húznia és Johnson nagyon jó lehet zónázásban, de például a press man cornernek alig használható. Testfelépítésre kiváló játékos, de neki is szüksége van még tanulásra.

A következő pickel aztán visszatértek a támadófalra, így először fordult elő, hogy az első két körben egyaránt választott ki támadófalembert a csapat. Max Scharping szintén egy sokoldalú játékos, aki játszott mindkét tackle poszton és guardként is. Ha jól alakulnak a dolgok, akkor jobb oldali tackle lesz, ha nem, akkor guard. Ez a pick tetszik, egy újabb kirakós a támadófalba, de a második kör végi falemberek ritkán kezdő szintűek már az első évükben.

Az utolsó második napos pick aztán már nem needre érkezett. Sőt egy teljesen telített posztra. Kahale Warring az ötödik tight end a csapatban, tavaly pedig kettő is érkezett a drafton, így nem értem ezt a választást. Kellenek a célpontok Watsonnak a pálya közepén is, de valahogy egyik rosteren lévő tight endben sem érzem a potenciált, hogy megváltsa a világot.

Az utolsó napot aztán erősen kezdte a Texans, az első pickkel érkezett a defensive end, Charles Omenihu, akit második napos tehetségként emlegettek. A csapat kezdője nagyon erős, de aztán nem mély a poszt, ezt hivatott erősíteni Omenihu. Az utolsó előtti körben aztán egy újabb cornerback érkezett, Xavier Crawford, aki nem rendelkezik olyan jó méretekkel, mint Johnson, ellenben tud nickelben is játszani. Ennek ellenére special team néz ki neki. A draftot pedig egy fullback húzással zárta a gárda, Cullen Gillaspia érkezett. Így kell stílszerűen egy kezdővel zárni a húzásaidat.

Összességében az tetszett, hogy a nyilvánvaló és ordító hiányposztokra válogatott a gárda, de mégis elég reachszagú választások voltak ezek, így egy-egy csere segíthetett volna a dolgokon. A harmadik körös sokadik tight endet pedig egyáltalán nem tudom hova tenni. A két támadófalemberben hosszútávon lehet potenciál, de a csapatnak már jövőre szüksége van rájuk, így nem túl erős draftot zárt a Texans. C+