A passzsiettetők teljesítményének megítélésére hagyományosan a sackek adtak lehetőséget számunkra. A sackek nyilvánvalóan nagyon fontosak, hiszen támadássorozatokat állíthatnak meg, nagyon nehéz helyzetbe hozzák a támadósort. Az utóbbi években pedig elterjedt a nyomásgyakorlás, mint adat, ami egy plusz réteget adhat a tudásunkhoz, és aminek köszönhetően akár máshogy is nézhetjük a pass rushereket. Na de a sack vagy a nyomás a fontosabb? Erre adjuk meg a választ most!
Mi micsoda?
Kezdjük talán azzal, hogy mi micsoda – milyen elkülönítéseket tehetünk az irányító siettetésére használt adatok közt.
A sacket, mint statisztikát gondolom nem kell bemutatni senkinek, nem kell definiálni, de azért a cikk teljessége kedvéért mégis megteszem: ez az az esemény, amikor egy védő földre viszi az irányítót a labdával a kezében a line of scimmage vonala, tehát a játék eredeti kiindulópontja mögött, negatív yardos kísérletet eredményezve.
A QB hit nevű adat is egészen magától értetődő, erről akkor beszélünk, ha a védő megüti az irányítót. Földre nem tudja vinni még labdával a kezében, de akár dobás közben, akár dobás után meg tudja őt ütni.
A Siettetés (Hurry) legjobb definíciója szerintem a következő: olyan nyomásgyakorlás, ami nem sack és nem QB hit. Ez így egyelőre biztos nem tiszta, de egy perc és megértitek.
A Nyomás (Pressure) az az esemény, amikor a védő akármilyen szinten is befolyásolja a QB-t a passzkísérletben. Például mozognia kell a zsebben (látványosabb), vagy nem tud rendesen beleállni a dobásba (kevésbé látványos), vagy akár ha ennek következtében rálép a támadófalembere lábára a labda elengedésekor.
És akkor jöhet az a híres általános iskolás mondat, hogy minden bogár rovar sack nyomás, de nem minden rovar bogár nyomás sack (és ez ugyanígy igaz a QB hitre), matematikailag leírva pedig sack + QB hit + siettetés = összes nyomás. Venn diagramon is ábrázolhatnám, de azt hiszem már értitek a lényeget.
Ami egy szinttel feljebb emeli a dolgokat – a grading
“A számok nem hazudnak” – szokták mondani. Én ezzel valahogy sosem értettem egyet, hiszen szerintem a számok tudnak hazudni. Sőt, nagyon nehéz (lehetetlen?) olyan számot létrehozni, ami minden szempontból a valóságot mutatja. Szinte minden NFL-lel kapcsolatos számhoz is hozzá lehet, sőt kell is tenni ilyen-olyan kontextust.
Csak hogy a témánál maradjunk, vegyük az alábbi példát: a pass rusher hihetetlenül gyorsan megveri a támadófalembert, azonban az irányító dob egy quick slantet nagyon gyorsan. Ebben az esetben a védő hibátlanul végrehajtotta feladatát, sőt, az elvártnál még jobban is, mégsem jelenik meg nemhogy egy sack, de még csak egy nyomás sem a statisztikai lapján, mert ugyan ő megnyerte a párharcát, nem tudta befolyásolni az irányítót a passzban.
Ezt korrigálják ki a “grading” rendszerek, ahol az elemzők minden egyes játékot külön értékelnek. A milliónyi adat gyűjtése mellett ezt csinálja a PFF is, ezen az elven jön létre a legtöbbek számára ismert osztályzat. Az ő rendszerükben a fent említett példánál a védő pozitív értékelést fog kapni, annak ellenére, hogy a statisztikai lapon nem jelenik meg semmi mellette.
Természetesen ezt visszafelé is elsülhet. Szerezhet valaki sacket úgy is, hogy igazából nem végezte jól a dolgát, de valaki más épp az ölébe kergette az irányítót. Vagy emberünk épp teljesen blokkolatanul mehetett a quarterback felé.
Rengeteget lehetne erről még beszélni, de most a cikknek nem ez az elsődleges célja, így ha erről bővebben akarsz olvasni, akkor itt megteheted.
Sack vs Nyomás – Melyik a hasznosabb egy játék során?
Gondolom senkit nem ér meglepetésként, hogy a sack egyértelműen hasznosabb egy adott játék során, mint egy nyomásgyakorlás. A turnoverek után ezek a legnagyobb játékok, amiket egy védelem be tud mutatni. A sackek hátrébb szorítják a támadókat, támadásokat állítanak meg, és akár fumble-ökhöz is vezethetnek.
Vegyük alapul az EPA (Epected Points Added) mutatót, ami megmutatja, hogy (jelen esetben) egy adott play során mennyi a várható hozzáadott pont a csapat számára. A pozitív szám azt jelenti, hogy a támadók sikeresek, a negatív pedig azt, hogy a védők sikeresek.
via PFF
Ahogy a fenti ábrán látszik, a passzjátékok összességében pozitív EPA-vel rendelkeznek, tehát egy átlagos passzjáték pozitív várható kimenetellel bír a pontszerzést tekintve. Ha nincs nyomás az irányítón, akkor még inkább sikeresek a passzjátékok, nem is kevéssel. Azonban amint siettetjük az irányítót, máris csökken a várható érték, és amint megütjük a QB-t, már negatívba fordul. Ha pedig sackeljük, akkor óriásit esik vissza a támadósor várható hozzáadott pontjainak száma.
Látható tehát, hogy egy sack sokkal fontosabb egy adott játék során, mint egy siettetés. Feltételezem, ez tényleg nem volt meglepetés senkinek, inkább a mértéke lehet érdekes ennek.
De akkor mire jók a siettetések?
Ahogy fent is látszik, a siettetések is negatívan befolyásolják a támadósor sikerességét. Kevésbé, mint a sackek, de mégis. Az irányítók passer ratingje bő 30 ponttal esik, ha nyomás alatt vannak, mint ha tisztán tartja őket a támadófaluk. Az interception rátájuk passzkísérletenként 2% alattról 3% fölé emelkedik. Mindkettő elég komoly visszaesés teljesítményben és jól mutatja, hogy milyen fontos nyomás alé helyezni az irányítót.
via PFF
Sack vs Nyomás – Melyik jobb egy védő megítélésében?
Talán itt értünk el a cikk legfontosabb tanulságához, amit azért már elég sok platformon hangoztattunk. Azaz hogy egy védőt nem sackjei alapján kell elsősorban megítélni, a teljesítményét sokkal jobban tükrözi a nyomásgyakorlások száma. Már csak mintavétel alapján is, sokkal nehezebb tegyük fel 450 pass rush snapből nagyságrendileg 10 játék alapján megítélni valaki teljesítményét (ezek a sackek), mint mondjuk 60-ból (ezek a nyomások).
De a számok is alátámasztják, hogy a nyomás prediktívebb mutató a sacknél. A sackek száma 0,489 arányban korrelál szezonról szezonra, míg a nyomások száma 0,711 arányban (ugyebár -1-től 1-ig terjed ez a skála, a 0,489 közepes kapcsolatot, a 0,711 erőset jelent). Ráadásul a nyomások jobban jósolják a jövőbeli sackek számát, mint a sackek maguk (0,548 vs az említett 0,489).
Láttunk már sok kirívó szezont sackek tekintetében, amiből később nagy visszaesés lett. Ilyen például Vic Beasley 2016-os idénye, ahol sackkirály volt 15,5 egységével, azonban nyomásgyakorlásokban (56) csak a 18. helyre volt jó, pass rush snapekkel kiigazított rátájában pedig csak a 29. Abban az évben Khalil Mack mindössze 11 sacket jegyzett, ellenben volt 96 nyomásgyakorlása, amivel egyértelműen a legjobb edge rusher volt a ligában. Azt pedig talán mindenki tudja, hogy melyikük a jobb játékos, és melyikük tud azóta is kimagasló szinten játszani.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások