A tévéközvetítésekből mindig azt tanultuk, hogy a meccsek a line of scrimmage környékén dőlnek el, a támadófal és a védőfal csatájában. A defense-ben a pass rush a legfontosabb, ez pedig megkönnyíti a secondary dolgát. A kameraállásokból is igazából csak a védőfalemberek munkáját, a passzsiettetést tudjuk követni, így ők vannak előtérben, és azt látjuk, hogy ők befolyásolják az irányító teljesítményét, teszik könnyebbé az életet a defensive backek számára.
De megállja a helyét az az alaptézis, hogy a pass rush a legfontosabb a védelemben? Fontosabb, mint a coverage?
A pass rush és a coverage nagyon jól kiegészíti egymást, sőt, ki is tudja segíteni a másikat. Talán mindenki hallott már a coverage sackről és a pressure pickről. Előbbi ugyebár akkor fordul elő, amikor annyira jó az emberfogás, hogy az irányító nem tud hová passzolni, így hosszú idő után odaér a védőfal és sackelni tudja. Utóbbi pedig az az eset, amikor gyorsan odaér a pass rush az irányítóra, megzavarja, akár meg is üti, a defensive backek pedig leszedik a labdáját, turnovert kiharcolva. Ezek kiváló példák arra, hogy milyen jól tud együttműködni a védelem két “fele”.
Mindkét egység nagyon jól tudja segíteni a másik munkáját. A jó pass rush megzavarja, megüti, rossz dobásba kényszeri az irányítót, vagy csak egyszerűen kevesebb időt hagy az ellenfél elkapóinak az elszakadásra, így a secondaryben kevesebb ideig kell szorosan őrizni az ellenfeleket. A jó coverage pedig ellehetetleníti a passzsávokat az irányító számára, így extra időt hagy a pass rushereknek, hogy odaérjenek az irányítóhoz, és földre vigyék, azaz megállítsák a játékot, akár a drive-ot is.
Ideális esetben nyilván a pass rush és a coverage is kiváló. A védőfalemberek pillanatok alatt odaérnek az irányítóhoz, a DB-k pedig a végtelenségig képesek fedezni az elkapókat. Nyilván mindenkinek, aki látott már pár NFL-meccset, nyilvánvaló, hogy ez az ideális eset borzasztóan ritkán fordul elő. Így valamilyen szinten mindenképp trade-offra van szükség. De melyik egységet erősítsük inkább?
Természetesen mind a pass rush, mind a coverage nagyon fontos. A nyomásgyakorlás következtében jelentősen csökken az irányítók passer ratingje – a nyomás egy Tom Bradyből egy Blake Bortlest csinál ebből a szempontból. A szoros emberfogás következtében pedig szinte megfeleződik a várható yardmennyiség egy 1-2 lépéses elszakadáshoz képest (via PFF).
Így lehet amellett érvelni, hogy az a legjobb, ha egyensúlyban van a kettő – azzal szemben, ha például az egyik egység kiemelkedő, a másik pedig nagyon gyenge. Persze adott esetben függ ez a sémától is, hiszen vannak sikeres védőkoordinátorok, akik a passzsiettetésben, és vannak, akik a coverage-ben hisznek, és eköré építik rendszerüket.
[quote]A PFF-nél az adatok alapján viszont azt állapították meg, hogy a védelem teljesítménye jobban függ a coverage teljesítményétől, és a coverage jobban hozzáad a győzelemhez, mint a pass rush.[/quote]
A támadósor diktál
A védelem tudja diktálni a matchupokat a falak csatájában, hiszen a támadófal ötöse állandó, a védőfalembereket azonban jól lehet mozgatni posztról posztra, így könnyebb előnyös helyzeteket kialakítania a defense-nek. Azonban a secondaryben az offense alakítja a mismatcheket, és találhatja meg a leggyengébb láncszemet, vele párba állítva a leghalálosabb fegyverét.
[quote]Összességében viszont az offense diktálja, hogy a védelem mit tud csinálni – a defense egy reaktív, nem pedig proaktív művészet.[/quote]
Az offense tudja alakítani a játékát a védelemhez. Tudja befolyásolni, hogy mennyire gyorsan engedi el a labdát, mennyi nyomást enged, mennyire vállal rizikót hosszabb játékok reményében. A pass rush és a coverage közül a támadósor rendszerszinten egyértelműen előbbit tudja kiiktatni a játékból könnyebben.
Lehet négy Aaron Donaldod is a falban, az offense szét tud szedni gyors, rövid passzokkal.
Emlékezzünk csak a 2017-es Eaglesre. A liga legjobb passzsiettetésével rendelkezett a csapat, a Patriots elleni Super Bowlban viszont semmire sem ment Tom Brady és a rövidpasszos játék ellen. A védőfal ki lett véve az egyenletből, és ha nincs az offense kiváló teljesítménye, azaz ha csak a védelmen múlik, meccsben sem lett volna az Eagles. (Irónikus módon persze pont Brandon Graham döntötte el a találkozót, de ettől még ez így van.) De egyébként a tavalyi Chiefs is jó példa, hiszen az ötödik legtöbb nyomást generálta a csapat, mégsem számított, mert a secondaryben nem tudták kellő ideig fedezni a támadókat.
Vagy jó példa az előbb emlegetett Aaron Donald, aki valójában megblokkolhatatlan játékos: ha duplázzák, akkor is olyan arányban helyez nyomást az irányítóra, mint egy top5-ös belső védőfalember egy-az-egyben. Mégis ki lehet őt venni a játékból, méghozzá azzal, ha az irányító nagyon gyorsan szabadul a labdától. Láttunk erre példát – például a Patriots ellen legutóbb. Persze ez nem a leghatékonyabb módja egy támadósor vezetésének – nem ideális folyamatosan 3 yardos passzokkal haladni – tehát nyilvánvalóan nagyon fontos a pass rush is a támadósor lelassításában, megállításában.
Az is érdekes aspektusa a kérdésnek, hogy ligaszerte a passzjátékok nagyjából 35%-ában tud nyomást helyezni a védelem az irányítóra, a többi 65%-ban nincs ilyen segítsége a secondarynek, ott nem segít a védőfal azzal, hogy rosszabb dobásba kényszeríti az irányítót.
Mi van akkor, ha az egyik egység baromi jó, de a másik borzalmas?
Ha abból a szempontból közelítjük meg a kérdést, hogy melyik egység kvázi teljes hiánya lő jobban térden, akkor szerintem egyértelmű a válasz: a coverage. Lehet ugyanis bármennyire jó a passzsiettetésed, ha minimális ideig sem tudod fedezni az elkapókat.
Míg pass rush nélkül azért egy fokkal jobb esélyed van, arra jobban lehet sémázni: lehet extra blitzelőket küldeni az irányítóra, lehet stuntokat használni, stb. A Patriots például kiválóan csinálja ezt. A coverage-et viszont sokkal nehezebb kivenni az egyenletből. Ha nagyon sokáig ott tudsz maradni az elkapó mellett, akkor bravúr kell a sikeres passzhoz. Előbb-utóbb pedig oda fog érni egy védő az irányítóra.
Sokkal nehezebb arra a kérdésre válaszolni, hogy mi van akkor, ha az egyik egység baromi jó, a másik pedig rendben van, korrekt. Itt nem extrémitásokról beszélünk, így könnyebb elfogadni az érveket akár egyik, akár másik filozófia mellett.
Vajon mit akarnának az irányítók?
Érdekes lenne megkérdezni az irányítók többségét is, hogy mit szeretne az ellenfél védelmétől: nagyon hosszú és szoros emberfogást gyengébb pass rush mellett, vagy félelmetes pass rusht gyenge coverage teljesítménnyel.
Melyik zavarja vajon jobban az irányítót? Egy 3 emberes pass rush 8 emberes coverage-dzsel, ahol nagyon nehéz embert találni, de sok ideje van? Vagy mondjuk blitz és gyors pressure, de single high coverage emberezéssel? Előbbi esetben nagyon türelmesnek kell lennie, és nem szabad erőltetnie a ritmusdobásokat, nem szabad pánikolnia, utóbbi esetben pedig előre tudnia kell, hová fog passzolni.
Szerintem az utóbbi könnyebb az irányítók többségének, hiszen előre megtalálja a matchupját, így gyorsabb döntést is tud hozni – nem véletlen, hogy a jobb, rutinosabb quarterbackek passer ratingje jobb blitz ellen, mint a nélkül.
Ha most kezdesz egy csapat újjáépítéséhez, akkor melyikkel kezded? Kire költöd a nagy pénzt?
Aki szereti a csapatépítést, annak ez egy rendkívül érdekes kérdés és jó vitatéma lehet.
Ha elfogadjuk a PFF fentebb említett elemzését, akkor ugyebár a secondary építésével kellene kezdenünk. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A pass rush ugyanis sokkal stabilabb évről évre, míg a coverage teljesítmény nagyobb mértékben fluktuál. Ez azt jelenti, hogy sokkal könnyebb kiválasztani és megfizetni a legjobb pass rushereket, mint a legjobb cornerbackeket, mert a passzsiettetés jóval kevésbé volatilis évről évre.
[quote]Úgyhogy lehet, hogy fontosabb egy jó secondaryt felépíteni, azonban sokkal nehezebb is.[/quote]
A Patriots filozófiája egyértelmű: a coverage a fontosabb. Belichicknek elsősorban egy shutdown cornerback kell – Revis, Gilmore elég jó példa -, innentől fogva megoldja a secondaryt sémázással – másoknál ez nem szokott elég lenni. A Patriots mestere a passzsiettetésbe nem fektet hatalmas erőforrásokat, itt is inkább a sémára, változatosságra épít.
Az Eagles ellenben épp fordítva látja a dolgokat, brutális pass rush mellett egy korrekt secondary is sikerre vezethet. De így látja a Chiefs is az utóbbi évek csapatépítése alapján.
Nem fekete-fehér tehát a történet, hiszen nem élhet az egyik a másik nélkül. Nem lesz sikeres egyetlen védelem sem, ha akár a pass rush, akár a coverage borzalmas. Az egyensúly – mint mindig – nagyon fontos ebben a kérdéskörben is.
Dani! Ilyen könnyen nem úszod meg a végét. :)
Akkor ha te, mint képzeletbeli HC választhatnál, mit kérnél? Ligaelit Coverage egy közepes Pass rushal vagy fordítva, ligaelit Pass rush közepes Coverage mellett?
Sztem utóbbi, mert egy folyamatosan zargatott QB-nél benne van a rontás esélye. Bár ha lehet választani, akkor inkább ligaelit coverage és pass rush ;)
És ha jó a pass rush akkor valószínűleg jó a futás védelem is
Mahomest, mert a támadósor úgyis fontosabb :D
Viccet félretéve egy szezonra kicsit inkább ligaelit coverage-et szeretnék talán. Mármint hosszú távon is, csak ugye ez kevésbé fenntartható.
De nem gondolom, hogy ez tisztán fekete-fehéren megválaszolható kérdés, meg az eagles ugye pont fordítva nyert SBt
És a Bears is pont fordítva lett a liga legjobb védelme. ;)
A liga legjobb védelme a Vikes-é. :)
De ott is a pass rush jobb szerintem a coverage-nál.
Ez egyre rosszabb, Fetyke. Te tényleg függő lettél a varázsgomba/pálinka kombóra. ;)
A köd lehet az oka. :D
Az a pálinkától nekem is szokott… ;)
Wentz már nem is elég jó? :D
Engem két dologgal győztél meg a Coverage mellett. Egyrészt mert nehezebb összerakni egy ilyet, mint egy elit pass rusht, másrészt mert nehezebb is sémából vagy trükkös játékból megverni.
Viszont, ha a nulláról kellene mind a kettőt felépíteni, akkor már a pass rushal kezdeném, mert ott hamarabb lehetne látványos eredményeket elérni.
Sajnos nem tudom olvasni a cikket, de remélem kapok választ Danitól. A pass-rushnak illetve covaregenak mennyire része a linebacker sor? Mert ahhoz, hogy nyomást helyezzenek egy QB-ra szerintem többet ér a séma és az lb-k blitzelése, mint az, hogy legyen egy Suh-Donald vagy Ingram-Bosa duó. Ráadásul, ha a mai “támadjuk a leggyengébb láncszemet” támadósort nézzük, akkor az LB -sor az egyik legfontosabb a védelem szempontjából.
Az LB-k alapvetően mindkét részhez hozzátartozhatnak, de passzjátékoknál elspsorban a coverage a feladatuk, így itt fontosabbak. Ideális esetben az LBket nem kell blitzelésre küldeni, hanem a front4 is megoldja a dolgot, így több ember maradhat coverage-ben.
Látod pont ez a lényeg. :) Ahhoz, hogy jó covareged legyen 7 játékosnak kell jónak lennie. Mert a passzvédekezésben, annyira erős egy egység amennyire a leggyengébb tagja. Tehát egy csapat építés szempontjából a pass-rush építésnek kellene elsődlegesnek lennie, mert ahhoz kevesebb ember kell és könnyebben felépíthető..
Azért szeretem az ilyen cikkeket, mert tudok bennünk kötekedni. :) Most is találtam egy mondatot:
“Összességében viszont az offense diktálja, hogy a védelem mit tud csinálni – a defense egy reaktív, nem pedig proaktív művészet.”
A mondat első felével még egyet is értek, összességében szerintem is a támadósorok diktálják a tempót és a játékot. A második résszel viszont vitatkoznék annyiban, hogy a védelem is lehet proaktív. Az igazán nagy védőguruk igen is tudják diktálni hívásaikkal a játékot és bele tudják kényszeríteni a támadósort hibákba, vagy rossz játékokba. A blitz a legjobb példa arra, hogy egy-egy hívás erejéig bizony a védelem diktál, és a támadósornak, illetve az irányítónak ilyenkor reagálnia kell, nem játszhatják az eredeti offense hívást. És hogy ez mennyire tud működni? Erre had hozzam ide klasszikus példának a Falcons at Vikings első játékát. Zimmer tökéletes mismatchet alakított ki azzal, hogy az LT-vel szemben felállította Griffent és a Barrt. Gyakorlatilag erre a támadósornak nem volt, nem is nagyon lehetett válasza. És ezzel az egy játékkal az egész támadósorozatot gyakorlatilag a védelem irányította, de kis túlzással ezzel a jól sikerült playyel az egész mérkőzés menetét sikerült meghatározni.
Azaz a védelem a saját hívásaival igen is képes hatni az ellenfél támadóira, képes korlátozni azok játékhívásait és bele tudja keregtni azokat végzetes hibákba, vagy olyan játékokba, amit nem vagy ellenük nem tud megcsinálni az ellenfél.
Ebben tökéletesen igazad van. Bár ugye McVay tovább bolondította a játékot azzal, hogy felállnak és csak akkor hívja be a játékot, amikor már látta a védelmet felállását.
Tavalyelőtt meg is etette Minnesotában Zimmer azzal McVay-t, hogy egy fals felállást mutatott a védelemmel, és csak akkor álltunk fel rendesen, amikor már nem tudott a Rams HC reagálni a valós felállásra. Goff pedig nem olvas(ott) semmit sem. Ezt is tekinthetjük egyébként proaktivitásnak.
Tavaly már nem követte el ezt a hibát McVay ellenünk, nem a védelmünkre reagált, hanem a saját játékát erőltette ránk és ültek is nagyon a támadójátékok.
Ez a buli csakis arról szól, hogy kinek van több esze a játékhoz. Ha egy PManning kaliberű QB áll veled szemben, akkor lehetsz te zseniális védőguru, de az a dörzsölt gazember az esetek döntő hányadában kiszúrja a tervedet és áthívja a játékot és már cseszheted a korábbi helyzeti előnyödet, amivel reméltél egy proaktivitást. Ettől még igazad van, Dani egy kicsit általánosított, mert valóban van rá precedens, hogy néha – de tényleg csak elvétve – a védelem is tud proaktív lenni. De nagyon nem ez a tipikus… ;) Alapvetően azért, mert a labda a támadónál van és túl sok opciója van ahhoz, hogy megőrizze a proaktivitást.