Soha rosszabb TNF-et!

Az előzetes elvárásainkat alaposan felülmúlta a negyedik játékhét nyitómeccse, ahol egy végletekig kiélezett találkozót izgulhatott végig a virrasztók tábora. Ezúttal sem úsztuk meg bírói tévedések nélkül, ám ami még szomorúbb, hogy két súlyosnak tűnő sérülést is láthattunk.

Mindkét csapat a másik gyengeségére operált

Bonyolult játék a futball, mégis gyakran az egyszerűsége a szépsége: csak azt erőltesd, amire a másik nem tud reagálni. Ez történt a mai alkalommal is, az Eagles a futásokkal, míg a Packers a passzokkal tudott előre haladni. Pederson látta, hogy a bal oldali futásokkal egyszerűen nem tud mit kezdeni a hazai védelem, így ezeket erőltetve kiváló számokat sikerült produkálni, illetve a pontszerzés is összejött.

A vendég csapat számára voltak baljósabb előjelek az esélyeket illetően, de Pederson ismét megmutathatta egyrészt az edzői kvalitásait, másrészt az örök igazságot, ami a “Next man up” elv. Mondjuk kicsit máshogy értelmezve mint az eredeti jelentését… Az Eagles védelem sérülésektől megtizedelt, de a védőfal három egészséges kezdője még így is top szintet képvisel, míg az offense azért nem akkora katasztrófa, de a hosszú játékok ki vannak zárva. Mi hát a megoldás? Minél közelebbről kell indítani a támadásokat, mert szuper védelem ide vagy oda, ha közelebb vagy a célterülethez, nagyobb az esélyed pontokat szerezni. Két pontszerző drive is a Packers térfeléről indult, egy turnovernek és egy special team munkának hála, valamint Pederson is bevetette a mágiáját. Jordan Howardtól nem az elkapott TD-ket szokhattuk meg, de ezt a játékot azért bármelyikőnk megcsinálta volna úgy, hogy Martinezt nagyon okosan kivették a képletből.

A túloldalon is felmerült az egyszerűség elve: van egy amúgy is gyenge cornerback állomány, amiből a meccs elején még Sidney Jones is kiesik, hát passzoljuk őket halálra. Így is lett, Davante Adams már az első negyedben 107 yardnál járt, végül karrier csúcsot jelentő 180 yarddal fejezte be a meccset. Tegyük hozzá, hogy az ő életét is megkönnyítette nem egyszer Avonte Maddox védekezése, például itt.

Aaron Rodgers örült is ennek, hiszen lubickolhatott a pályán, elhallgattatva minden kritikus hangot a teljesítményét és vezérszerepét illetően. Mondjuk más választása nem volt, hiszen az Eagles védelme gyakorlatilag kiiktatta a futójátékot a playbookból, jobbára Rodgers jelentette a legnagyobb veszélyt a földön. Matt LaFleur dolgát az sem könnyítette meg, hogy Jamaal Williamset nagyon hamar elvesztette egy teljesen felesleges fejre mért ütés miatt, így Aaron Jonesnak nagyon pihenni sem volt alkalma.

Először került éles helyzetbe LaFleur

Többször is hangoztattam, hogy a Packers a nyitómeccs első negyede óta nem játszott hátrányban, ami egy kényelmi helyzetet szült LaFleur taktikájának. Ez bennem elég nagy bizonytalanságot gerjesztett, de a végeredmény ellenére szerintem biztató jeleket láthattak a Packers drukkerek. A legvitatottabb téma az, hogy két esetben is szinte a goal line szájából támadhatott, a vége mégis 0 pont és egy interception lett. LaFleur mind a hat alkalommal passzjátékot hívott, egyszer sem próbálta meg a földön bevinni a labdát. Hibázott?

A számok törvénye szerint igen. Warren Sharp statisztikái alapján 2016 óta 5 yardon belül a passzok csak 46%-ban eredményeztek TD-t, míg a futások 57%-ban, vagyis ez lett volna a jó döntés – papíron. Viszont ki merte volna megkockáztatni a futást úgy, hogy Aaron Jones kőkemény 1,6-os átlaggal hozta le a meccset, miközben úgy passzolták szét az Eaglest, ahogy nem szégyellték? Persze ez mondjuk az első esetnél 1 yardról elég lett volna, de én nem tudom hibáztatni a playhívást ezekben a szituációkban.

• 1. kísérlet: Rodgers feldobta a 6’6 magas Grahamre a labdát, akin az 5’11 magas Rodney McLeod védekezett, de sikerült az utolsó pillanatokban kiütnie a kezéből a labdát.
• 2. kísérlet: play action játék, ahol a fullback Vitale várta a labdát, de a passz túl rövid volt (és Zach Brown valószínűleg 0 yardosra kihozta volna az egész játékot)
• 3. kísérlet: újabb fake játék, ahol Rodgers ismét Grahamet kereste volna, de esélye sem volt, és inkább kidobta, mielőtt legyalulta volna a védő.
• 4. kísérlet: ez konkrétan egy TD passz volt, még ha nem is volt egyszerű labda Grahamnek, aki a lehúzáskor elejtette a labdát.

Ebből két játékot meg lehetett volna csinálni, és akkor nincs miről beszélni… Rodgers interceptionje pedig egy felpattanó labdából született, ami le is zárta a találkozót.

Zebrák és sérülések

Én nem szeretek bírózni, nem is erre akarom kenni az Eagles győzelmét, de szó nélkül nem lehet hagyni. Jamaal Williams fejsérülése ugyanis Derek Barnett lelkén szárad, aki egy halott játék során K.O.-zta ki a Packers futóját a hátralévő játékidőből. A 15 yardos büntetés jött, a kiállítás azonban nem. Mindez azért fontos, mert a későbbiekben épp Barnett ütötte ki Rodgers kezéből a labdát, amit később hat pontra váltott az Eagles. A már-már szokásos DPI-ket meg se említem, ahol továbbra sem tudnak következetesek maradni a zebrák.

Sajnos nem csak Williams volt az egyetlen, aki egy csúnya fejsérülést szenvedett, Maddox talán még rosszabbul járt. Őt a meccs végén saját csapattársa, az amúgy is a big hitjeiről ismert Sendejo tarolta le, és nagyon nem nézett ki jól, ahogy összekaparták a hordágyra szerencsétlent. Ezzel egyébként újabb cornerbacket vesztett az Eagles az amúgy sem veretes állományából. Davante Adams ligaszinten is kiemelkedik a red zone-ban, ám egyik fent említett szituációnál sem volt ott a pályán talpsérülés miatt, a lehető legrosszabbkor esett ki. Bryan Bulaga szintén nem fejezte be a találkozót, ahogy a már említett Sidney Jones is nagyon hamar az orvosi szobába került.

Összegzés

Remek meccset láthattunk, ahol mindkét csapat rászolgált volna a győzelemre, de csak az egyikük nyerhetett. Az Eagles fontos lépést tett azért, hogy ne kerüljön már a szezon elején tetemes hátrányba a Cowboysszal szemben, míg a Packers elvesztheti az elsőségét egy Lions győzelem esetén.

Philadelphia Eagles 34 @ 27 Green Bay Packers