Minshew-mánia, chicagói dráma, egy hazai és egy “hazai” kötelező

A Jaguars könnyedén legyőzte a Jetset és továbbra is harcban van a rájátszásért, a Lions hazai, a Rams “hazai” pályán hozta a kötelezőt, a Chargersnél pedig ezúttal volt nagyobb lúzer.

Los Angeles Chargers @ Chicago Bears 17-16

A Chargers idén mindent megtett azért, hogy ne nyerjen, de úgy néz ki, ez ragályos, ugyanis most a Bears döntött önmaga szabotálása mellett. Az továbbra sem újdonság, hogy Mitch Trubisky nem jó irányító és hogy nem képes vele már csak közepesen sem funkcionálni az offense (bár legalább végre a 300 yardot sikerült átlépni) – inkonzisztens, gyakran a nagyon sima passzt sem tudja megdobni, ráadásul a negyedik negyedben volt két turnovere, az egyikből pedig a győztes TD-t szerezte a Chargers. A védelem hiába elit, annyira nem jó, mint tavaly, így az offense szerencsétlenkedése hatványozottan nagy hátrány (bár David Montgomery 135 futott yardja és egy TD-je még így is dicséretes), de túlzás lenne csak az offense-re fogni a vereséget, sőt – ez a meccs Matt Nagyn ment el.

A Bears a meccs végén remekül pörgette le az órát, 40 másodperccel és egy időkéréssel rendelkezett a csapat a Chargers 21 yardosán. 1&10 következett, Nagy viszont nem akart TD-t szerezni egypontos hátrányban, nem akart közelebb jutni – ehelyett Trubiskynek térdelnie kellett, majd jöhetett a mérkőzésen már egyszer hibázó Eddy Pineiro, aki természetesen ki is hagyta. Hazai pályán így dönteni minimum véleményes, ráadásul sokat elárul arról, mennyire bízik a saját támadósorában a főedző.

A Chargersre sem lehet csak úgy szórni a dicséreteket, igazából az volt a csapat legnagyobb érdeme, hogy sikerült egy olyan ellenfelet találni, ami még nála is nagyobb önszabotőr. A védelemnek csak fellángolásai voltak, a 388 engedett yardra és az utolsó drive-ban bemutatott játékra nincs miért büszkének lenni. De ez még mindig jobb, mint az offense által produkált 231 yard és 20 százalékos 3rd down hatékonyság. Rivers meccsek óta pocsékul játszik, futójáték nincs, fal nincs, kreativitás dettó – ha nem lesz javulás, semmit nem fog érni az ölükbe hullott ajándékgyőzelem.

New York Giants @ Detroit Lions 26-31

A rendkívül nehéz szezonkezdet után némileg fellélegezhetett a Lions, a nem túl acélos Giantst fogadta a csapat vasárnap. Az esélyeknek megfelelően jól is kezdett a hazai gárda, 14-0 után azonban megakadt a gépezet, és bár egyszer sem vezetett a Giants, nem volt ez egy egyszerű menet.

A Lions támadósora ligaelit, futójáték ide vagy oda. Matt Stafford lubickol Darrell Bevell rendszerében, egész meccsen kvázi egy rossz passza volt (az mondjuk INT lett), most is magabiztosan haladt az offense és amikor kellett, akkor pontokat szerzett. Ezúttal Kenny Golladay és Danny Amendola volt a kedvenc, ketten együtt 218 yardot és két TD-t szereztek, a szenvedő futójáték és a négy engedett sack ellenére sem lehetett panasz az offense-re. Nem úgy a védelemre.

Ahhoz képest, hogy a Lions védelme viszonylag magabiztosan limitálta Aaron Rodgerst és Patrick Mahomest is, az elmúlt két fordulóban botrányosan játszott az egység. Daniel Jones kvázi karriernapot tartott, 322 yardja és négy TD-je volt, nemcsak Golden Tate-et, de a sokadik körös újonc Darius Slaytont sem sikerült tartani, nem nagyon lehet pozitívumot kiemelni a védelem oldaláról. Ha az egység összekapja magát, a Lionsnek még lehet keresnivalója idén a legjobbak között, de egyelőre minden azon múlik, mennyire fog ki jó napot Stafford.

A Giants részéről összességében nem lehet sok mindent elmondani. A védelem még a Lionsénél is gyengébb volt, egyedül a futást tudta megállítani, de az ellenfél kilétét ismerve inkább az lett volna a csoda, ha tud futni a hazai csapat. Az offense már jobban nézett ki, Golden Tate még mindig óriási playmaker, Saquon Barkley továbbra is elit, Slayton pedig ígéretes. Ha hozzávesszük Evan Engramet és a sérülésből hamarosan visszatérő Sterling Shepardöt, akkor a Giantsé lehet jövőre a liga egyik top 5-ös elkapószekciója. Már csak a védelmet kellene összerakni.

New York Jets @ Jacksonville Jaguars 15-29

Tovább folytatódik a Jets mélyrepülése. Hiába tért vissza Sam Darnold, vele sem lett jobb ez a csapat, sőt: a tavalyi első körös irányító megint eladta háromszor a labdát, az elmúlt két héten már hétnél tart. Ez meg is látszik az offense eredményességén, de túlzás lenne azt állítani, hogy csak rajta mennének el a meccsek. A támadófal nyolc sacket engedett, a futójáték Le’Veon Bellel az élen 46 yardra volt képes három yard körüli átlaggal, így pedig nehéz. Persze ez elsősorban nem a játékosokat, hanem az edzőket minősíti, Adam Gase minden nimbuszát lerombolja most, egy állítólagos támadógurutól ez óriási égés. Az már csak hab a tortán, hogy a védelem is középszerű jobb esetben, az 1-6-os mérleg a mutatott játék alapján abszolút jogos.

A Jaguars oldaláról viszont nem nagyon van negatívum. Gardner Minshew továbbra is remek, ezúttal 279 yardja és három TD-je volt INT nélkül, a földön is veszélyes volt, ráadásul egy végtelenül szerethető karakter, akiért megőrülnek a szurkolók és a csapattagok is, egy igazi vezér. Ha van esze a vezetésnek, akkor semmilyen körülmények között nem mond le róla. Az irányítón kívül nagyot játszott a 136 total yardot szerző Leonard Fournette, illetve természetesen a három labdát és a nyolc sacket szerző védelem is. Nem rossz ez a csapat, és mivel sem a Colts, sem a Texans nem meggyőző, a Titansszel karöltve gyakorlatilag bárki megnyerheti még a csoportot – a most mutatott játék alapján miért ne lehetne a Jaguars?

Cincinnati Bengals @ Los Angeles Rams 10-24

A Bengals továbbra sem találja önmagát, nagyítóval sem látni nemhogy pozitívumot, de potenciált sem a csapatban. A védelem teljes káosz, már a veterán klasszisok, mint Carlos Dunlap vagy Geno Atkins is beleszürkültek a mezőnybe, nélkülük pedig az egész mehet a kukába. Támadóoldalon sincs semmi ok az örömre, Andy Dalton nyilvánvalóan nem megoldás, Tyler Boyd önmagában kevés, a legnagyobb pozitívum pedig az, hogy Joe Mixon végre át tudta lépni az 50 futott yardos határt. Ennél már nem nagyon lehet lejjebb.

A Rams sem sziporkázott, hozta a szükséges minimumot. Goff jó napot fogott ki, nagyon érzi Cooper Kuppot, ha a fiatal elkapó nem lett volna sérült tavaly, talán a Super Bowl is máshogy alakul. Kupp most 220 yardot és egy TD-t termelt hét elkapásból, abszolút megállíthatatlan volt. Illetve említsük meg Darrell Hendersont, aki többször futott, mint Gurley (11-10) és mindezt jobb átlaggal is tette (49 yard – 44 yard). Ha belelendül, talán ő lesz az a plusz, aki ismét a liga krémjébe röpítheti a csapatot. A védelem korrekt volt, öt sacket jegyeztek Donaldék és a meccs végén két turnover on downst harcoltak ki a red zone-ban – a kötelező házi feladat letudva.