Vízilabda Washingtonban, támadóparádé Detroitban, trónfosztás az AFC Southban

Offense-parádé Detroitban, trónfosztás az AFC Southban, háttérbe szorított újonc irányítók és egy vízilabda meccs.

Minnesota Vikings @ Detroit Lions 42-30

A hétórás sáv legérdekesebb meccsének ígérkezett az NFC North-rangadó és nem okozott csalódást. A liga legerősebb csoportjának két tagja offense oldalon parádézott, a mérkőzést viszont így is a kevésbé pocsék védelem döntötte el.

A Vikingsnál rájöttek, hogy ha már olyan elkapóik vannak, akik minden lehetetlen elkapást megcsinálnak, akkor nem árt néha feléjük dobni a labdát. Bár Adam Thielen megsérült a meccs elején, az egyetlen elkapása egy hihetetlen TD-t ért, Steffon Diggs pedig hét elkapásból 142 yardot szerzett, bár a red zone-ban ezúttal csak egy dropja volt. A Lions amúgy eddig jól teljesítő passzvédelme teljes csődöt mondott, ami elsősorban talán a gyenge pass rushnak volt köszönhető – Kirk Cousins szinte egyáltalán nem volt nyomás alatt, azt csinált a zsebben, amit akart, így pedig meg sem állt 337 yardig és négy TD-ig. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy a Lions D futás ellen is KO lett, Dalvin Cook 142 yardot és két TD-t szerzett, 500 engedett yard után nem meglepő, hogy kikap egy csapat.

A Lions offense jól tartotta magát három és fél negyeden keresztül, Stafford 364 yardig és négy TD-ig jutott (volt egy INT-je a meccs legvégén, amikor már kvázi mindegy volt) értelmezhető futójáték nélkül, de az amúgy szintén vállalhatatlan Vikings-védelem pont annyit tett hozzá a meccshez, hogy ne az utolsó támadás döntsön. Persze tegyük hozzá, hogy lehetett volna ez jobb is hazai szempontból, ha a speciális egység nem szed össze megint egy idióta 5 yardos sárga zászlót, aminek köszönhetően mezőnygól helyett puntolni kényszerült a csapat – ha az megvan, a negyedik negyedben 35-35 lehetett volna az állás 35-30 helyett (egy sikeres kétpontossal), és bár ez nem menti fel a védelmet az alól, hogy amikor 3&outot kellett volna szereznie, 1:10 alatt engedett egy 75 yardos TD-drive-ot, de legalább Staffordéknak reális esélye lehetett volna a hosszabbítás kiharcolására.

A Vikings megérdemelten nyert, Matt Patricia ezúttal csúnyán elnézte a védelemmel (bár tegyük hozzá, hogy nem is feltétlenül a rendszerrel volt baj, hanem a millió elrontott szereléssel és dekoncentráltságból eredő hibákkal, ami talán még rosszabb). A Vikings 5-2-vel áll és nagyon jó helyzetből várhatja a folytatást. A Lionsnek sem kell még temetnie a szezont, a 2-3-1 nem szép, de a liga legnehezebb sorsolása után lesz minimum öt kötelező mérkőzése, amivel harcban lehet a 6. kiemelésért, már amennyiben nem 0-6-tal fog állni a csoportban.

(renningan)

Houston Texans @ Indianapolis Colts 23-30

Csoportrangadót rendeztek a Lucas Oil stadionban, ahol az AFC South két legnagyobb esélyese csapott össze idén első alkalommal. A különbség leginkább az oldalvonal mellől dirigáló személyek között volt, ami el is döntötte a mérkőzést. Mindkét csapat a Chiefs legyőzése után érkezett Indianapolisban, de a Coltsnak volt egy extra pihenő hete, hogy felkészüljön a Texans elleni rangadóra. A mutatott játék alapján ez jól is sikerült, hiszen mind offense, mind defense oldalon jobban teljesített a hazai csapat.

Jacoby Brissett nem a hosszú passzairól híres az idei szezonban, és eddig az volt a tendencia, hogy a futójáték segítségével tud csak nyerni. A futás azonban nem indult be, a Texans védelme J.J. Watt vezetésével mindössze 2.9 yardos átlagon tartotta a Mack, Hines, Wilkins triót. Azonban azzal nem számoltak a Houston oldaláról, hogy Brissett a passzolt TD-ket tekintve karrierje legjobb teljesítményét nyújtja, négy alkalommal is talált csapattársat az end zone-ban. A hazai támadók közül még kiemelhető Zach Pascal, aki szintén legjobb teljesítményét nyújtotta a Texans ellen: 106 yard mellett még két TD-t is szerzett.

Deshaun Watsont az eddigi teljesítménye alapján nem véletlenül emlegetik az MVP-díj esélyesei közé. A Chiefs és a Falcons ellen nem szenvedett el sacket, ami az előtte dolgozó öt embert elnézve nem kis meglepetés. A Colts ellen már nem annyira volt jó az O-line, három sack mellett folyamatos nyomás alatt játszott, és még a csere tackle helyére is a Patriots gyakorló csapatából elhozott Dan Skippernek kellett beállnia, aki bizonyította, hogy miért is nem kezdő.

A másik oldalt nézve a fal jobb oldala szintén sem remekelt, de ehhez kellett J.J. Watt emberfeletti teljesítménye is. Gyakorlatilag amikor pályán volt, odaért Brissetthez, akinek így jóval kevesebb ideje volt passzolni. Az egymás elleni mérkőzéseken két elkapó emelhető ki általában, T.Y. Hilton és DeAndre Hopkins. Hopkins végre olyan teljesítményt rakott le az asztalra, amit az elmúlt idény után vártak tőle. 106 elkapott yard és 2 TD, de ebből csak az egyiket adták meg korai bírói sípszó miatt. Hilton 74 yard mellett szintén egy touchdownt jegyzett.

Most egy kicsit beszéljünk a két edzői stábról is. Frank Reich játékhoz való hozzáállását jól mutatja, hogy negyedik kísérletre akár még saját térfelén is nekimegy. Ez azonban most nem jött be, és idén első alkalommal állították meg a Coltsot negyedik downnál. Eberflus a védelmet jól felkészítette Watsonra, aki nem tudott kibontakozni, ezért lehetett esélyük a győzelemre. A másik oldalt O’Brien megint alakított. A mérkőzés végén hét pontos hátránynál 2:30-al a vége előtt még volt két időkérése, de valamiért engedte lefutni az órát a two minute warningig. Ezzel csapatának két perc helyett csak 1:40 maradt nagyjából, és végül Darius Leonard interceptionjével ért véget a találkozó.

Győzelmével a Colts vezeti csoportját és Luck visszavonulása ellenére reális cél lehet a playoff. A Texans így egy meccses hátrányba került, de Houstonban majd visszavághatnak a csoportriválisnak.

(kronikk)

Arizona Cardinals @ New York Giants 27-21

Daniel Jones vs Kyler Murray csatát vártunk, de igazából nem kaptuk meg a szakadó esőben. A Cardinals gyorsan 17-0-ra elhúzott, azonban a második negyedben gyorsan visszajött a Giants egy nagyon szép Jones-Ellison TD-vel, illetve egy blokkolt punt utáni hatpontossal. Jonesék végig tartani tudták a lépést, ám végül az Arizona diadalmaskodott, amely 2015 óta először nyert hármat zsinórban.

A Cardinals az eddigiekkel ellentétben nem a passzjátékra, hanem a futásokra épített, Murray-nek mindössze 21 passzkísérlete volt (bőven a legkevesebb idén) és először maradt 200 yard alatt, nem is kevéssel (104). Erre a váltásra pedig a Giants utólag bevallottan nem volt felkészülve. Persze ezt a meccsen is láttuk, hiszen a David Johnson helyén játszó Chase Edmonds szétszedte az Óriások védelmét. A futó 126 yardot tett meg a földön, és három TD-t is szerzett, ráadásul mindhárom 20+ yardos futás volt.

A túloldalon Saquon Barkley visszatért, nem is volt rossz, de láthatóan nem volt 100%-os. Daniel Jones gyengén játszott, egy interception és három fumble került a neve vellé egy szép passzolt TD mellett. Öt meccsen 7 interceptionnél és 5 fumble-nél jár, sokkal jobban kell ügyelnie a labdára. Emellett előjöttek az egyetemen látott problémák is, miszerint túl sokáig tartja a labdát a zsebben és sokáig hezitál, ha az első olvasása nem jó. A Cardinals védelme így végig terrorizálta: Chandler Jones 4 sacket szerzett, Terrell Suggs is bezsákolta egyszer, ezzel Jones lett a 75. irányító, akit a 37 éves pass rusher sackelni tudott. Patrick Peterson kiválóan tért vissza, talán neki is köszönhetően javult fel a védelem, ő maga majdnem szerzett egy interceptiont és a meccset eldöntő strip sacket is ő jegyezte. Ki lehet emelni még az interceptiont szerző Jordan Hickst, vagy a kiválóan játszó Corey Peterst.

(katonadani)

Jacksonville Jaguars @ Cincinnati Bengals 27-17

A héten egy új korszak kezdődött Jacksonville-ben, miután Ramsey-t elcserélték a Ramshez. Ahhoz, hogy ez az időszak jól kezdődjön nem is kaphattak volna jobb ellenfelet, mint az eddig nyeretlen és A.J. Green nélkül felálló Bengalst.

Sokáig a first down is távoli cél volt mindkét félnek, nem sokat haladtak előre. Már bőven a második negyedben jártunk, amikor a Bengals összesen tett meg 16 yardot. A futást rendkívül jól ölte meg a Jaguars front7, a passzok meg nem voltak elég pontosak Daltontól. Az első félidő végéig mindössze egy játékosnak tudott sikeresen passzolni, Alex Ericksonnak, aki hat alkalommal is gyűjtötte a yardokat. Végül a negyedik szezonját taposó elkapó 137 egységgel zárt.

Hiába gondolnánk, hogy ilyen előjelekkel a Jaguars simán vezetett 30 perc után, ez nem így történt. Minshew vezetésével előre tudtak haladni, de a TD már csak álom volt. Szerencséjükre egy jó rúgó van a csapatnál, aki amikor rákerült a sor, nem hibázott. A félidőre a Bengals mehetett egy pontos előnnyel, miután Mixonnak volt egy két yardos elkapott TD-je.

A Bengals futójátékáról mindent elárul, hogy 20 próbálkozásból 33 yardot ért el. Ebből negatívban értelemben kiemelkedik Joe Mixon, aki 10 próbálkozásból összesen 2 yardig jutott, ez egy elég erős 0.2-es átlag futásonként. A passz sem volt jobb, hiszen Andy Dalton idén talán még rosszabbul játszik, mint az előző szezonokban. 51%-os passzpontossággal zárt, és amikor a legjobban kellett volna tőle a jó játék a fordításhoz, háromszor is eladta a labdát. Kérdés meddig nézik még szenvedését, és mikor vetik be az újonc Ryan Finley-t, aki már biztos tűkön ülve várja a lehetőséget. Ha valakit ki lehet emelni hazai oldalról, az a punter Kevin Huber, háromszor is a 20-ason belülre rúgta a labdát, és ebből kétszer az ötösön belülre ment a disznóbőr.

Vasárnap este Minshew kedvenc célpontja Dede Westbrook volt, a WR hat elkapásból szerzett 103 yardot. Az előrehaladásukat segítette, hogy a futójáték működött. 44 próbálkozásból 4.9 yardos átlagot hozott főleg Fournette és Minshew. A védelem szépen elosztotta a szerzett labdákat: Ngakoue, Harrison és Myles Jack is leszedte egyszer Dalton passzát, Harrison pedig még Boyd fumble-je után is rátette a mancsát a labdára.

A Bengals továbbra is nyeretlen, és egyre nagyobb harcban van a Miamival az 1/1-ért, míg a Jaguars próbál kapaszkodni, de a 3-4-es mérleg eddig nem sokra elég az AFC South csoportban.

(kronikk)

San Francisco 49ers @ Washington Redskins 9-0

Ez az a mérkőzés, amiről semmilyen értékelést nem lehet mondani. Washingtonban özönvíz volt, a mérkőzés pedig jobban hasonlított egy vízilabdameccsre, mint futballra. A szakadó eső miatt a passzjáték eleve ki volt lőve, a két irányító összesen még 250 yardot sem szerzett, és mivel csak a futásra kellett figyelni, a Redskins védelem is helyt tudott állni. Persze a 49ers minden téren jobb csapat volt, így legalább elvétve eljutott mezőnygól távolságig – mondjuk leghosszabb sikeres rúgás 29 yardos volt, ennél messzebbről nem nagyon volt értelme próbálkozni. A mérkőzés mindössze 2 óra 36 percig tartott, ami az utóbbi évtizedben a leggyorsabb.

A 49ers így 6-0-val áll, az NFC legjobb csapata jelenleg. A Redskins 1-6-tal, jó eséllyel jövőre top 3-ban húz a gárda.

(renningan)