New York-i gála, alázott a Ravens, szenvedve nyert a Bears, lesimázták a Saintset

Brutálisan totógyilkos volt a forduló, tipikus példája annak, hogy miért igaz a közhely, miszerint az NFL-ben minden megtörténhet. A Jets 34 pontot szerezve győzött, a Bears megszenvedett a csereirányítóval felálló Lions ellen, a Falcons simán lealázta az NFC második legjobb csapatát, Lamar Jackson pedig beszállt az MVP-versenybe.

New York Giants @ New York Jets 27-34

A forduló egyik legjobb meccsét játszotta a két bottom 10-es csapat, városi rangadó volt a javából. És kifejezetten tanulságos:

• Daniel Jonesból jó irányító lehet, most is 308 yardot passzolt négy TD-vel, INT nélkül. Az más kérdés, hogy volt három fumble-je, az egyiket ráadásul TD-re vitték vissza, ha van valami, ami tönkre teheti a karrierjét, akkor az ez. Nem ártana neki egy negyed az oldalvonal mellett, ahol büntetésből végig fognia kellene a labdát, amolyan Stevan Ridley-sen.

• A Giantsé a liga egyik top 5-ös elkapószekciója. Barkley és Engram, illetve a sérült és remélhetőleg még egyszer visszatérő Shepard mellett ott van Golden Tate, aki ismét bombaformában van (95 yard, 2 TD), illetve a sokadik körös újonc, Darius Slayton (121 yard, 2 TD) aki a csapat egyik legnagyobb sztárja lehet, ha így folytatja.
• A Giants védelme továbbra is a padlón van, az egység egyik legrosszabbja pedig a 3. és 4/5. körért megszerzett Leonard Williams volt. Persze lehet ez még jobb is, de pont olyan semmilyen volt a Giantsben, mint előtte a Jetsben.
• Sam Darnold továbbra sincs élete formájában, de legalább már a kötelezőt hozta, egy futott- és egy passzolt TD-vel járult hozzá a sikerhez. Az offense ugyanakkor még mindig döcögős, Adam Gase overall eléggé vakon van.
• A védelem viszont remek volt, a három fumble (és egy fumble-six) mellett teljesen lenullázta a Giants futójátékát (Daniel Jones meneküléseit leszámítva 14 futásból három yardot engedett), illetve még hat sacket is jegyzett az egység. Külön emeljük ki Jamal Adamst, aki megmutatta, miért nem kell felvenni a telefont, ha cserélni akar érte valaki (8 tackle, 2 sack, 2 fumble).

Detroit Lions @ Chicago Bears 13-20

Izgalmas mérkőzésnek ígérkezett előzetesen, de Matt Staffordot végül nem engedték játszani az orvosok, így csak az volt a kérdés, mennyire simán nyer a Bears. Végül egyáltalán nem lett sima, de ez távolról sem a Lions érdeme, hanem a Chicago kritikája.

A Bearsnek top védelme van, így az, hogy a Lions mindössze hat pontra volt képes az első félidőben Jeff Driskellel, az abszolút várható volt. Persze lehetett volna ez jobb is, ha Kenny Golladay nem ejt el kulcspasszokat kritikus pillanatokban (az egy TD-je a második félidőben nem sokat javít a megítélésén, összesen több kárt okozott, mint hasznot), illetve az offense nem hoz össze felesleges és buta szabálytalanságokat.

A futójáték továbbra sem működött, ráadásul a kezdő Ty Johnson is megsérült, így eleve halálra volt ítélve a dolog (idén ő már harmadik kezdő futó, aki kidől). Mindent összevetve nagyjából ezt várhattuk, de mivel a Bears offense továbbra is kritikán aluli, még ez is elég volt ahhoz, hogy a végén legyen esélye az egyenlítésre, Driskel vezetett is egy 65 yardos drive-ot, de nem sikerült TD-vel befejezni. A Lions ezzel végleg kiszállt a PO-ért folytatott versenyből, ráadásul most már Staffordot sincs értelme erőltetni, így jó eséllyel két hétig még nem látjuk (legalábbis ez lenne az értelmes döntés).

A Bears 4-5-re javította a mérlegét, egy Run the Table-lel még akár lehet is esélye a hatodik helyre, de a mutatott játék alapján erre nem sok esély van. Az offense továbbra is nulla, 20 pont (aminek a harmada egy Driskel pick után született) és 226 yard (a Lions 357-et szerzett) a liga egyik legpocsékabbul teljesítő védelme ellen nevetséges, hét, azaz HÉT 3&outja volt a Bearsnek, ennyit a Lions kis túlzással a teljes szezonban nem tudott felmutatni összesen, a 16 százalékos 3rd down hatékonyság is kritikán aluli. Ezt már nem lehet csak az irányító nyakába varrni, Matt Nagyvel is komoly problémák vannak.

Atlanta Falcons @ New Orleans Saints 26-9

Óriási meglepetésre az 1-7-es Falcons lesimmázta a 7-1-es Saintst, ráadásul New Orleansban. A végén még lehet Teddy Bridgewatert visszakövetelni a kezdőbe.

A mérkőzés legjobbja (Falcons): Defense – Az offense gyenge közepes volt, de a védelem mintha vért ivott volna, pedig bottom 5 volt a mérkőzés előtt az egység. A meccs előtt 7 sacket szerző egység hatszor zsákolta be Breest a ligaelit támadófala mögött, emellett a red zone-ban is hatékony volt. Ez persze még távolról sem elég ahhoz, hogy Dan Quinn megmentse az állását, de még pár ilyen teljesítmény és akár el is lehet gondolkodni rajta.

A mérkőzés legjobbja (Saints): Michael Thomas – Az egyetlen, de tényleg az egyetlen fénypont volt az éjszakában. Mindent elkapott, azt is, amit nem lehetett, 13 elkapásból 152 yardot szerzett. Nem rajta múlt, hogy teljesen impotens volt a támadósor.

A mérkőzés legnagyobb meglepetése (Falcons): Younghoe Koo – úgy tűnik, a csapat megtalálta a rúgóját. Koo négyből négy mezőnygólt értékesített, illetve volt még két extrája is. Ahhoz képest, hogy a Chargersben 50 százalékos volt tavaly, mielőtt kivágták, ez kifejezetten szép teljesítmény.

A mérkőzés legrosszabbja: a Saints – Próbáltam egy dolgot kiemelni, de egyszerűen nem ment. A futójáték nem működött, a támadófal csődöt mondott, Brees ha pontatlan nem is volt, de nem tudta jól mozgatni az offense-t, a gameplan egysíkú volt és kiszámítható, a védelem pedig enervált és középszerű. Minden, ami elitté tette a csapatot, csődöt mondott, arról nem is beszélve, hogy 12 zászlót gyűjtött a Saints, csak hogy még nehezebb legyen meccsben maradni. Nem dőlt össze ettől a világ, de nem tett jót ez a kudarc a kiemelés megszerzésének esélyeihez.

Baltimore Ravens @ Cincinnati Bengals 49-13

A Ravens ismét egy 1/1 esélyes, bottom 3 csapat ellen játszott és ismét óriási kiütés lett a vége (bár a Bengals még így is jobban járt, mint a Dolphins). Sok következtetést ebből a meccsből nem érdemes levonni, de az egyértelmű, hogy Baltimore-ban minden rózsaszín jelenleg, komoly esély van a kiemelésre, hazai pályán pedig bárkire veszélyes lehet a csapat.

Ups

Lamar Jackson – 223 passzolt yard és három TD, 88,2 százalékos passzpontosság, illetve 65 futott yard és még egy TD, ráadásul tökéletes passer rating. Persze egy rettentően gyenge védelem ellen (LJ-nek az elmúlt négy meccsen összesen nem volt három passzolt TD-je, a szezonban háromszor maradt már hatpontos nélkül, 7,4-nél jobb yard/passz átlaga pedig ezt leszámítva csak egyszer, a Dolphins ellen volt az első héten), a passzjátéka össze sem hasonlítható Russell Wilsonéval, ugyanakkor a rá épített offense és a futójátéka olyannyira lenyűgöző és látványos, hogy amennyiben összejönne egy első kiemelés, még Wilsont is megszorongathatja az MVP-címért folyó versenyben.

Mark Andrews – LJ kedvenc célpontja, nyolc labda is repült felé, amiből hat elkapás és két TD lett. Ha nem is a liga legjobb TE-je, de minimum top 5-ös a posztján.

Ravens D – A 0-7-es Bengals ellen valahol nyilván elvárható a remek teljesítmény, de a 12 feltett pont, a három labdaszerzés és összesen öt turnover azért így is megsüvegelendő. Gyakorlatilag akkor is megnyerte volna a meccset a Ravens, ha az offense nem szerez pontot.

Joe Mixon – Talán az első jó meccse volt ez Mixonnak idén. 114 futott yard, 37 elkapott, nem is rossz. Rajta kívül senki nem nyújtott még csak vállalhatót sem.

Downs

Bengals – A Ravensből nyilván nem nagyon lehetne senkit ide tenni egy kiütéses győzelem után, még ha mondjuk a futás elleni védelemmel voltak is apróbb gondok. A Bengals viszont teljes csőd – míg a Dolphinson látszik az előrelépés (ha nem is sok), a Cincinnati a kezdeti biztatóbb játék után masszív lejtmenetben van és nem nagyon látni, hogy lesz ebből legalább egy győzelem. Persze egy AJ Green sokat dobhat a dolgon, de ilyen védelemmel nem lennék túl optimista. A végén még kiderül, hogy Marvin Lewis egy zseni volt, mert ennyire pocsék kerettel 6-7 meccset nyerni felér egy nagyobb csodával (és ez a keret nem lett rosszabb, igaz jobb se nagyon).