A rossz GM biztos ismérve: futó óriási szerződéssel

Nagyon nehéz megmondani, hogy egy general manager mikor végez jó munkát. Ha jó szerződéseket köt? Ha jól draftol? Ha jó érzékkel nevez ki főedzőt? Ha rendbe teszi a capet? Ha talál egy franchise irányítót? Ha analitikus felfogású? Ha Super Bowlt nyer? Ezen aspektusok egyvelege, vagy elég, ha csak 2-3 tekintetben jó? Rengeteget lehetne erről vitatkozni. Egy azonban biztos – aki nagy szerződést ad egy futónak, jó GM már nem lehet.

Chesternek volt nemrég egy nagyon érdekes cikke a liga legértéktelenebb posztjairól. Lehet rajtuk vitatkozni, én sem teljesen úgy látom a dolgokat, egy valamiben viszont maradéktalanul egyetértünk: a futók értéktelenek, pénzügyi szempontból pedig egyenesen blődség megfizetni őket, akár Le’Veon Bellnek, akár Zeke Elliottnak hívják.

A futók pozitív megítélése idejétmúlt és káros

Az NFL hőskorában, amikor a passzjátékot semmibe nézték és senki nem törődött vele, akkor a legjobban futó csapatok és a legjobb futók uralták a ligát. Jim Brownok vagy Dutch Clarkok képesek voltak kvázi egyedül bajnokságokat nyerni, később pedig kialakult az a nézet, amit például Dave Gettleman is vall: a siker titka a jó futójáték, a jó futás elleni védelem és jó pass rush.

20-30-40 éve ennek volt létjogosultsága, de mára már elavulttá vált. Egyrészt a jó pass rush-nál ha nem is fontosabb (inkább igen), de minimum ugyanolyan fontos a jó coverage, a jó futás elleni védelemnek köze nincs a védelem overall teljesítményéhez, a jó futójátékhoz pedig minden kell, csak jó futó nem.

Előbbi két tétel igazolására talán a legjobb példa az idei Tampa Bay Buccaneers. A Bucs engedi a legkevesebb futott yardot meccsenként és kísérletenként is, 41 szerzett sackje a 10. legtöbb a ligában, de olyan hulladék a secondary, hogy csak a Cardinals és a Dolphins enged több pontot meccsenként. Ezzel szemben a Ravens és a Patriots futás elleni védelme bottom 10-es és 15-ös, a Ravens ráadásul még sackekben is csak 18. (a Pats jobban áll, de overall mindkét csapat pass rush-a középszerű), ennek ellenére a Pats engedi a legkevesebb, a Ravens pedig a 4. legkevesebb pontot a ligában, hála a két top 2-es secondarynek. Ami pedig a futójátékot illeti:

A táblázatban látható a liga öt legjobban kereső futója. Közülük csak Zeke Elliott teljesít jól, bár ezzel sem megy semmire, az Eagles elleni vereség miatt már a Cowboys sincs rájátszást érő helyen. Magyarán Elliott pont nem csinál csodát, a többiek teljesítménye pedig még be is zuhant: Gurley és Johnson lassan a kezdőből is kiszorul (DJ-t már le is nyomta Kenyan Drake), Bell pont annyit ér, amennyit a támadófal előtte, Freeman pedig még annyit se. Az idei szezonjuk után nem lenne meglepő, ha kivágnák/elcserélnék őket.

Azonnal ki kell vágni, aki futóra költ

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A félreértések elkerülése végett muszáj leszögezni, hogy a hatékony futójáték nagyon fontos. Remekül lehet menedzselni vele az órát, a rövid yardos szituációknál és a célterület előtt pedig hatékonyabb, mint a passzjáték, tehát semmiképp nem lehet teljesen ignorálni. A probléma ott van, hogy a hatékony és jó futójátékhoz minden kell, csak futó nem. A teljesség igénye nélkül (Chester novemberi cikkéből):

• Latavius Murray két meccsen (Bears, Cardinals) pótolta Alvin Kamarát, amiken összesen 221 futott yardot, 4,9-es átlagot, 4 total TD-t és 308 scrimmage yardot szerzett.
• David Johnson amikor megsérült a Giants ellen a mérkőzés elején, a helyére beszálló Chase Edmonds 3 TD-t is szerzett, valamint 4,7-es átlaggal futott kísérletenként (a Saints elleni meccse már nem sikerült ilyen fényesre). Később Edmonds is harcképtelenné vált, így az alig pár napot a csapatnál töltő Kenyan Drake szállt be rövid héten a 49ers elleni meccsre, ahol 7,3-as(!) átlagot hozott egy TD mellett, összesen 162 yarddal nehezítette az ellen védelmét, azóta pedig ki is játszotta DJ-t.
• Saquon Barkley sem úszta meg karcolások nélkül, de Wayne Gallman nem vallott szégyent hiányában. A Redskins elleni meccsen 1-1 futott és elkapott TD-vel zárt, bár a levegőben nagyobbat szólt. 7 targetből 6 elkapás 52 yardért, míg a földön 3,5-ös átlaggal nyargalt össze 63 yardot (amin torzít egy 22 yardos futás).

De a fentieken kívül említhetnénk Todd Gurley tavalyi szezonját, és hogy C.J. Anderson milyen könnyedén pótolta, vagy a Steelerst James Connerrel Le’Veon Bell helyén, esetleg a Chargerst és Austin Ekelert Melvin Gordon hiányában. Nem azt mondom, hogy Anderson vagy Conner jobb, mint a liga krémje, de az biztos, hogy nincs a hozzáadott értékük között évi 10 millió dollár.

A jó futójátékhoz ugyanis két dolog nagyon fontos: egy jó rendszer és egy jó támadófal. Hogy melyik a fontosabb, azon sokat lehetne vitázni: Ravens és a 49ers egyértelműen a rendszer mellett tette a le a voksát, közepes/jó falemberekkel dominálják a ligát, míg a Cowboys elsősorban az ultraelit támadófalának köszönhetően hasít, az alkalmazott rendszer sokkal kevésbé kifinomult. Ha a két kitétel mellett van némi átfedés, akkor olyan mindegy, hogy ki a futó.

A fenti táblázat jól mutatja, hogy a hatékony futójáték igenis fontos, a liga 10 legtöbb futott yardot szerző csapatából hét jelenleg PO-helyen tanyázik és még a Cowboysnak is van rá esélye (a meccsenként szerzett yard messze nem a legjobb mutató, de mivel a listán lévő csapatok a footballoutsiders.com szerint is bőven a liga első felébe tartoznak, így nem lövünk mellé). Ugyanakkor azt is jól megmutatja, hogy ehhez nem kell elit futó. A Ravensnél Mark Ingram a kezdő évi 5 milliós fizetéssel, a 49ersnél a 7,5 milliós Jerick McKinnon helyett Tevin Coleman és minden mozdítható futó hasít bagóért. A Seahawksnál a 7. körös Chris Carson volt a lead back, a Vikingsnál a 2. körös Dalvin Cook, a Billsnél a harmadik körös újonc Devin Singletary, a Texansnál pedig a 2018 óta négyszer csapatot váltó Carlos Hyde a kezdő. Összesen nem keresnek annyit, mint Zeke Elliott.

De ne zárjuk le ennyivel a dolgot, nézzük meg a liga krémjét (hat futót választanak a Pro Bowlba, én viszont néggyel kibővítettem a listát és mindenki itt van, aki legalább 1300 total yardot szerzett):

A liga tíz legelitebb, vagy legalábbis a legtöbb yardot szerző futója közül csak kettőnek a csapata került be a rájátszásba. Sőt, az idén jó eséllyel All-Pro Nick Chubb és az MVP esélyes CMC még csak a PO-közelében sem lesz. Persze ne legyünk igazságtalanok, önmagában egy elkapó vagy TE vagy OL sem tesz csodát, viszont van egy nagyon nagy különbség:

[quote]a futón kívül az összes többi poszt kell/hasznos lehet/nélkülözhetetlen a jó passzjátékhoz rendszerszinten.[/quote]

Gondoljunk csak Amari Cooperre vagy Emmanuel Sandersre, mekkora változást jelentenek a Cowboysban vagy a 49ersben, vagy például Rob Gronkowskira, mennyire nem megy nélküle a Patsnek. Ellenben a Steelersnek, Chargersnek vagy a Cardinalsnak nem hiányzik/hiányzott DJ, Bell vagy Gordon.

Összegezve: NFL öt legjobban kereső és kilenc legjobban teljesítő (Zeke Elliott ugye mindkét listán szerepel), vagyis az NFL top 14 RB-je közül csak kettő fog jelen állás szerint bejutni a rájátszásba, miközben a 10 legjobban futó csapatból hét PO-résztvevő. Nem nehéz levonni a következtetést, hogy a jó és hatékony futójátékhoz nincs szükség elit futóra, vagy ha éppen olyanod van (Cook vagy Carson), akkor sem kell megtartanod őket 13-15 millióért – bőven elegek az Ingramek és Hyde-ok 3-5 millió dollárért.

A futókat megfizető GM-ek olyanok, mint az oltásellenesek

A 2000-es évek elejétől megfigyelhető volt egy nagyon erős és a játék képe alapján logikus tendencia: elértéktelenedtek a futók. Ha nem számítjuk Adrian Peterson 14 millió dolláros MVP-fizetését, akkor a top futófizetés 6-7-8 millió dollár körül mozgott és AP minnesotai búcsúja után be is állt erre a szintre. A futók fizetése pont úgy nem követte a fizetési sapka tendenciáit, ahogy a TE-k bérezése, de utóbbiakkal ellentétben ez abszolút jogos volt – Devonta Freeman 2017-ben úgy volt top fizetésű futó, hogy csak 8,25 milliót keresett.

Aztán megjelentek a Les Sneadek és a Steve Keimek, és amikor azt hittük, hogy végre kigyógyult a liga a futók túlfizetéséből, ledobták az atomot. Pont úgy, ahogy az oltásellenes idióták visszahozták az emberek életébe kanyarót és sok más válogatott nyalánkságot, úgy hozták vissza Sneadék az agyonfizetett futókat az irreális 13-15 milliós fizetésekkel. Ez pedig megfertőzte a Jetst, megfertőzte a Cowboyst és ki tudja, ki esik még áldozatául (Kamara, CMC, Henry, Gordon stb.)?

Természetesen Sneadék alaposan ráfáztak, Gurleytől és DJ-től is szabadulna már mindenki, Bellt is elcserélné a Jets, a Cowboysnál pedig akkor veri majd mindenki a falba a fejét, amikor nem sikerül megtartani Amari Coopert, Byron Jonest vagy bárkit, aki egy 6. körös újoncnál nagyobb hatással van a játékra. Mert ha már a Dallas volt az oltásellenesség legfrissebb áldozata, nézzük meg őt.

Mivel tud többet Zeke Elliott, mint Darren McFadden, DeMarco Murray vagy Jordan Howard, hogy évi 15 milliót visz haza?  Semmivel:

• McFadden kezdőként a Cowboysban 2015-ben: 1089 yard, 4,6-os átlag, 3 TD, 328 elkapott yard
• Murray kezdőként 2011-2014 között:  4528 yard, 4,8-as átlag, 28 TD, 1200 elkapott yard
• Jordan Howard (2016-ban 6. körös, míg Elliott ugyanekkor top5 pick) a Bearsben 2016-2018 között:  3370 yard, 4,3-as átlag, 568 elkapott yard
• Zeke Elliott: 5236 yard, 4,6-os átlag, 39 TD, 1580 elkapott yard

Ha liga történetének egyik legjobb támadófala mögött McFadden top játékosnak tűnt, Murray olyan All Pro szezont produkált, amit Elliott újoncként ugyan megközelített (egy még jobb támadófallal), de azóta a közelében sincs. Sem szerzett yardokban, sem átlagban, de még elkapásokban sem emelkedik ki annyira ugyanazon körülmények között, hogy 10-12 millióval keressen többet. És akkor mit mondjon Jordan Howard, aki Zeke classából került ki és totál fakezűként tudta többnyire hozni Zeke számait a Bearsben?

[quote]Elliotnak, Bellnek, Gurley-nek vagy bárkinek évi 13-15 milliót adni olyan, mintha 350 ezer forintot fizetne valaki egy kínai telefonért, mert valaki filctollal ráírta, hogy “Epöl”. [/quote]

Mennyit ér egy elit futó?

Egy futónak három dolgot kell jól tudnia, hogy végig a pályán legyen: elkapni, blokkolni és futni. Sok csapat már próbálja rotálni a futóit (lásd 49ers, Colts, Packers), és ezt ne úgy képzeljük el, hogy van egy buldózer és egy kis elkapó-futó – most már az a cél, hogy all-around játékosok legyenek a futóposzton. Persze vannak kivételek: a Texansnál például Carlos Hyde csak fut, egész szezonban 10 elkapása van csak 42 yardért, míg az elkapó-teendőket Duke Johnson végzi. Ez nem ideális, mert kiszámíthatóbb lesz tőle az offense, de nagyjából jól be lehet ez alapján lőni egy egysíkú játékos értékét.

Hyde 2,8 milliót keres idén, az elkapni amúgy elég jól tudó, de WR-ként csak minimális szinten használt Mark Ingram pedig 5 milliót keres. Mivel egy sokadik körös újonc csak 0,6-2 milliót vihet haza, így egy egysíkú futónak a legjobb esetben is, már a növekvő capet beszámolva is maximum 4-5 milliót lehet adni.

[quote]Tehát el kell felejteni azt az ostobaságot, hogy Bell (vagy bármelyik klasszis, elkapni is tudó RB) egy elit futó és egy WR2 fizetését éri meg, ami nettósítva 13-15 millióba kerül.[/quote]

A fenti tételből egyedül az állja meg a helyét, hogy egy elit, jól blokkoló és jól elkapni tudó futó egy 80 elkapásos, 800-900 yardos WR fizetését érdemli csak meg (hisz egy 1000 yardos futót 1-2 millióért lehet találni). Ez jelen esetben 8-9 millió dollár, a cap növekedéssel számolva is legfeljebb 10 millió egy olyan futónál, mint CMC. Magyarán Zeke Elliott a neki maximálisan járó fizetés 150 százalékát kapta a Cowboystól, ami nevetséget.

Ez egyébként pont összecseng a Gurley-ék előtti tendenciával, amikor a top futók 7-8 milliót kerestek (WR2 fizetés), amely ugyan fokozatosan, de mindössze 0,5-0,75 millió dollárral növekedett minden egyes új szerződéssel (vagyis a cap növekedésének durván 5-7 százalékával). Egy RB értékét ma már gyakorlatilag csak a WR-kvalitásai határozzák meg, minden más centekért pótolható – aki ezt nem látja be, pont úgy megszívja majd, mint azok, aki 10+ milliót adtak a futóiknak.

[/ppp_patron_only]