NCAA College Football – Playoff beharangozó

Magyar idő szerint ma 22 órakor összecsap az LSU és az Oklahoma, majd ezt követően éjjel 2:00-kor az Ohio State és a Clemson is megmérkőzik egymással, hogy eldöntsék, melyik két csapat kerül a nemzeti döntőbe.
Az elődöntők beharangozója következik.

#1 LSU vs #4 Oklahoma

A mai napra már jó pár éve várnak az LSU szurkolói, hiszen a jelenlegi rájátszásos szisztéma 2014-es bevezetését követően először játszanak az elődöntőben, ráadásul erre egy veretlen, 13-0-s szezont követően kerül sor. Az Oklahoma ezzel szemben nem zárt veretlenül, és nem először, hanem negyedik alkalommal jutott be a rájátszásba, de az elődöntőn eddig még nem sikerült keresztülverekedniük magukat. A Clemson, Georgia után tavaly az Alabama is megakadályozta a döntőbe jutásukat, és a jelenlegi párosításnak sem ők az esélyesei. A meccs – amire a Peach Bowlban kerül sor – helyszíne a Mercedes-Benz Stadium Atlantában. A két csapat utoljára 2004 januárjában, a nemzeti döntőben találkozott, akkor a Nick Saban vezette LSU nyert 21-14-re.

Ed Orgeron fiai számítanak a meccs 13,5 pontos favoritjának, és a nagy különbség nem is alaptalan, a négy rájátszásba jutott csapat közül egyértelműen nekik van a legjobb rezüméjük, öt akkor top 10-ben rangsorolt csapatot vertek meg. Ezeken a meccseken a Heisman-győztes Joe Burrow-t nem sikerült megállítani, az irányító 365 yardot átlagolt és 15 touchdownt, 2 interceptiont szerzett. Segítségére van a legjobb egyetemi elkapónak járó Biletnikoff-díjat megkapó Ja’Marr Chase, aki 1498 yardot and 18 touchdownt regisztált a szezonban. A másodéves WR magabiztosságát mutatja, hogy a meccs előtt odaszólt az Oklahoma defensive backjeinek, volt akit lassúnak, volt akit merev csípőjűnek nevezett. A beszólásra a cornerback Parnell Motley válaszolt, szerinte őrültség, amit Chase mond, de az edzője utasítására nem ment bele a trash talkba, így inkább csak annyit mondott, hogy az LSU elkapói nagyszerűek, gyorsak, és jók a kezeik. Amiben van is valami, hiszen nem csak Chase teljesített jól, hanem a jövő évi drafton top 50-be várt Justin Jefferson is, aki 1207 yardot and 14 touchdownt szerzett. És akkor még említsük meg a harmadik számú elkapójukat, Terrace Marshall Jr.-t is, aki pedig 10 TD-vel zárt.

Kérdőjel jelen pillanatban a futójáték, hiszen az első számú RB, Clyde Edwards-Helaire combizomsérülést szenvedett a hónap elején, és azóta nem edzett. Orgeron szerint ennek ellenére játszani fog… Ha mégsem, hiánya érezhető lesz, nem csak a futásai miatt. Edwards-Helaire 50 elkapásával Burrow legkedveltebb célpontjai között van, és passzblokkolásban is hasznos. Futott yardokat tekintve Joe Burrow volt a legtermékenyebb utána 289 yarddal, és aki látta az Alabama elleni meccset, tudja, hogy milyen hasznos játékos Edwards-Helaire. Az ő hiánya mindenképpen érezhető lesz, helyette a Tyrion Davis-Price, Chris Curry, John Emery fémjelezte háromfejű futójátékra kell számítani.

A változatosság kedvéért az LSU támadófala is a legjobbak között van, egész pontosan a Joe Moore-díjat nyerték meg, ami a legjobb egyetemi OL jutalma. Azért én azt gondolom, hogy a támadófal két széle sebezhető, és az, hogy ezt a díjat megnyerték, az Joe Burrow-nak is köszönhető, az irányító ugyanis jól érzi a zsebet, és sokszor kisegítette az OL-t. Mindezek ellenére 29 alkalommal sackelték, ami nem kevés. A támadófal erőssége a belső része, egész pontosan a center Lloyd Cushenberry, aki az OL vezére is, illetve a jobboldali guard Damien Lewis. Futásblokkolásban mindenképpen jó ez az egység, ami megmutatkozik abban is, hogy Edwards-Helaire mennyi yardot szerzett kontakt előtt. Megemlítendő, hogy ebben a szezonban hatalmas fejlődésen ment át ez az egység, elég csak megnézni, hogy milyen volt az LSU támadófala 2018-ban.

Az a ritka helyzet állt elő, hogy az LSU-nak a támadóegység az erőssége, ami konkrétan #1, a védelmük viszont zavarba hozható. Pedig ott is vannak tehetségek, a safety Grant Delpitet első körbe, sőt sokan top 10-be várják, Kristian Fulton (CB) szintén kimehet az első napon, de top 50-es tehetség az edge rusher K’Lavon Chaisson, és akkor a védelem vezérét, Rashard Lawrence-t is említsük meg a védőfalból, amely csapatrészből a legjobb játékos egyébként a másodéves 350 fontos nose tackle, Tyler Shelvin. A cornerback Derek Stingley Jr. 18 évesen All-American lett (az ő nagyapja volt Darryl Stingley, a Patriots elkapója, aki sajnálatos módon lebénult a Jack Tatummal való ütközése során). A sok tehetséges játékos ellenére 614 yardot engedtek az Ole Miss, 541 yardot az Alabama, 530 yardot a Texas és 457 yardot a Florida támadóegységének. De nagy arcból a védelemben sincs hiány, a linebacker Patrick Queen is odamondott az ellenfélnek a meccs előtt, szerinte az Oklahoma támadófala nem nagyon jó, a futójátékosaik sem, és bizony dominálva lesznek.

Az Oklahoma támadóegység tekintetében mindenképpen felveszi a versenyt ellenfelével, Jalen Hurts mióta transzferelt az Alabamától fejlődött és otthonosan érzi magát Lincoln Riley támadórendszerében, 3634 passzolt yardot, 32 passzolt touchdownt, 1255 futott yardot és 18 futott touchdownt szerzett, amivel a legveszélyesebb dual threat QB volt az egyetemen. Az ilyen stílusú irányítóknak pedig volt sikere az LSU védelme ellen, Tua Tagovailoa és az Ole Miss irányítója, John Rhys Plumlee is 4 touchdownt szerzett ellenük. Hasonló játékot várok Hurtstől is, főleg hogy a jövő évi draft egyik legjobb elkapó prospectje, CeeDee Lamb is rendelkezésére áll, de megemlítendő a jó nevű Charleston Rambo is, ők ketten feladhatják a leckét az LSU cornerbackjeinek. RB poszton nem olyan mély a Sooners, tekintve, hogy Trey Sermon szezonja véget ért sérülés miatt, a 8 yardos átlaggal futó cserejátékost, Rhamondre Stevensont eltiltotta csapata erre a meccsre, aki blokkolóként is hiányozni fog. Így jelenleg két ösztöndíjas futójátékosuk maradt: Kennedy Brooks and T.J. Pledger. Brooks eddig is jól játszott (976 futott yard, 5 TD), Pledger viszont főleg special teamben kapott lehetőséget, és mindössze nyolc alkalommal cipelte a labdát, 62 yardot szerezve ezzel. Most Pledger megkapja az eltiltott Stevenson szerepkörét, ami kérdés, mennyire megy majd neki. Ha netán Brooks kiesne, a Sooners bajba kerülhet. Az Oklahoma támadófalából négyen távoztak az előző szezon után az NFL-be, egyetlen biztos pont a center Creed Humphrey maradt, akit egyébként a Big12 legjobb támadófalemberének választottak idén. Bár a többiek nem annyira tapasztaltak, ennek ellenére megbízhatóan teljesített ez az egység.

A Sooners védelme nagy veszteséget szenvedett el azzal, hogy Ronnie Perkinst is eltiltotta csapata, eddig szintén nem ismert okból. Perkins a legjobb pass rusher volt a védelemben, 6 sacket szerzett 12 meccs alatt és 7,5 negatív yardos szerelést. Hiányában a nose tackle Neville Gallimore-tól és a védelem vezérétől, Kenneth Murray-től (LB) várják Burrow életének megnehezítését, mindketten 4-4 sacket szereztek, és a 2020-as drafton az első két kör valamelyikében mehetnek ki. További csapás, hogy a kezdő safety, Delarrin Turner-Yell kulcscsonttörést szenvedett. Ő regisztrálta a második legtöbb szerelést az Oklahoma védői közül, és a futás elleni védekezésben érezhető lesz a hiánya.

Tippem szerint sok pontos mérkőzésen győz az LSU, győzelmük kulcsa az lehet, ha a Sooners futójátékát tudják limitálni, és minél többször passzra tudják kényszeríteni Jalen Hurtsöt. Az Oklahoma védelme a két kulcsjátékosuk hiányát megérzi majd.

#2 Ohio State Buckeyes vs #3 Clemson Tigers

A két veretlen csapat az arizonai Glendale-ben lévő State Farm Stadiumban feszül egymásnak a Fiesta Bowlban. Korábban már találkoztak az elődöntőben, 2016. december 31-én 31-0-ra söpörte le a Clemson az Ohio State-et. A regnáló bajnok Tigers 28, a Buckeyes 19 meccs óta veretlen, ez a két leghosszabb ilyen jellegű széria az egyetemi futballban jelenleg.

Trevor Lawrence, a Clemson másodéves irányítója ritka nagy tehetség, de magához képest nem kezdte túl jól a szezont, az első 7 meccsén 8 interceptiont dobott, emiatt aztán bőven kapott kritikát. Azóta összekapta magát, és egyszer sem adta el a labdát, összesen 34 TD-t passzolt, és többet is futott, mint tavaly. Nagy segítséget jelent számára az, hogy a támadóegység legnagyobb fegyverei ugyanazok, mint tavaly. Kiemelendő a futójátékos Travis Etienne, akit sorozatban másodszor választottak az ACC legjobb játékosának, és a jövő évi drafton is az egyik legnagyobb tehetség posztján. Etienne tavaly is remek játékos volt, de azóta még tudott fejlődni a passzjátékban, a harmadik legtöbb elkapást regisztrálta idén a csapatban. Tee Higgins a kedvenc célpontja Lawrence-nek, 1082 yardot és 13 TD-t kapott el idén. A Clemsonnál töltött 3 szezonja alatt eddig összesen 27 touchdownt szerzett, pont annyit, mint korábban DeAndre Hopkins vagy Sammy Watkins. A célpontok közül megemlítendő még Justyn Ross (742 yard, 8 touchdown), aki az Alabama elleni nemzeti döntőben parádésan játszott. Jó hír továbbá az, hogy visszatér a tight end Braden Galloway, akit pont a tavalyi rájátszást megelőzően tiltottak el illegális szerhasználat (osztarin) miatt.  A Clemson támadófalából eddig nem sokan keltek el a drafton, utoljára Brandon Thomas 2014-ben, de ő sem evett meg sok sót eddig az NFL-ben, most a 150 kilós guard, John Simpson változtathat ezen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a támadófaluk középszerű lenne, épp ellenkezőleg, csak 13 sacket engedtek idén.

Dabo Swinney fiainak védelméből 3 első körös játékos távozott jelen szezont megelőzően, ennek ellenére nem lett gyengébb ez az egység. Először nyerte meg Tigers-játékos a legjobb linebackernek járó Butkus Awardot például, Isaiah Simmonsról van szó, akit a jövő évi draft első körébe várnak és 7 sacket szerzett idén. Kiemelendő még a cornerback A.J. Terrell, és a védelem vezérének számító safety, Tanner Muse, aki 4 interceptiont regisztrált az idei szezonban, és a másik safety, K’Von Wallace, aki a legtöbb passzt ütötte le a csapatban.  A védőfal nem áll akkora sztárokból mint tavaly, amikor Clelin Ferrell, Dexter Lawrence és Christian Wilkins terrorizálta az irányítókat, de panasz nem lehet rájuk.

Ryan Day, az Ohio State főedzője komoly feladatot kapott idén, hiszen a távozó Urban Meyert kellett pótolnia. Dayről tudható volt, hogy a támadóegységgel nem lesz gondja, ez bizonyosságot nyert azzal, hogy az idén hozzájuk transzferelt Justin Fields megtalálta a helyét a rendszerében, és tudott fejlődni. Fields rivalizálása Trevor Lawrence-szel még középiskolás korukban kezdődött, ekkor ugyanis Lawrence-t tartották az első számú recruitnak, Fields csak utána következett a sorban. Lawrence rögtön elsőévesen sztár és nemzeti bajnok lett, míg Fields padozott a Georgiában Jake Fromm mögött, és a szezon után sem tűnt úgy, hogy ki tudja játszani a kezdőből, ezért transzferelt. Day keze alatt Fields teljesítette a tőle elvártakat, 40 TD mellett csak 1 interceptiont dobott, emellett még 10 alkalommal cipelte be a labdát az end zone-ba, és harmadik lett a Heisman-szavazáson Burrow és a Hurts után. Nincsenek olyan kaliberű elkapói, mint Lawrence-nek, de Chris Olave és KJ Hill is jó játékosnak számít posztján. A támadóegységük legjobb játékosa J.K. Dobbins, aki nem volt nagyon távol attól, hogy 2000 yardot fusson ebben a szezonban. Dobbins jó teljesítménye a Buckeyes győzelmének a kulcsa, ez kell ahhoz is, hogy Fields dolgát megkönnyítse a passzolásban. A támadófallal nincs probléma, bár a Wisconsin elleni Big Ten-döntőben Fieldset ötször sackelték. Ebben azonban szerepet játszott az is, hogy az irányító térdsérüléssel játszott, és kérdés, hogy mennyire jött rendbe a térde. Kiemelendő a másodéves guard, Wyatt Davis.

A Buckeyes védelméből egy játékosról valószínűleg az is hallott már, aki nem néz egyetemi focit, Chase Young ugyanis egyértelműen a legjobb védő volt, 16,5 sacket szerzett 13 meccs alatt, minden díjat begyűjtött idén, amit egy védőfalember nyerhet, a Heisman-szavazáson pedig negyedik lett. Megemlítendő még az is, hogy a legjobb teljesítményeit pont a legerősebb ellenfelek ellen (Wisconsin, Penn State) produkálta. De nem csak Young tud odaérni az irányítóhoz, öt sacket szerzett Davon Hamilton (DT), 4,5 sacket a linebacker Malik Harrison, aki a jövő évi drafton a top 100-ban kelhet el. Young után a legjobb Buckeyes-védő Jeffrey Okudah, akit a legjobb cornerbacknek tartanak a 2020-as játékosbörzén, és nem kizárt, hogy ő is a top 10-ben megy ki. Ettől függetlenül nem lesz egyszerű dolga a Clemson elkapóival. Blitzelni rizikós Lawrence-t, ezért a győzelemhez mindenképpen kell az, hogy Young dominálja a baloldali tackle Jackson Carmant. A sors fintora, hogy Carman Ohio államban nőtt fel, 100 mérföldre az OSU kampuszától, öt csillagos recruit volt, ennek ellenére a Clemsont választotta, amivel kivívta a Buckeyes szurkolók ellenszenvét.

Ez bizony nagy meccsnek ígérkezik, mindkét csapat bővelkedik a jó játékosokban a labda mindkét oldalán, papíron kiegyenlítettnek is mondanám. A különbséget véleményem szerint az jelentheti, hogy a Clemson játékosainak több tapasztalata van nagy meccseken hasonlóan erős ellenféllel szemben. Nálam a fő kérdés az, hogy Justin Fields hogy fog muzsikálni, mert ilyen gyors, atletikus védőkkel még nem találkozott. Ha a Tigers képes arra, hogy fogja a futást, és passzra kényszerítse Fieldset, akkor be tudják húzni a meccset.