FK! All-Rookie Team 2019

Letelt a 2019-es alapszakasz, és a szokásoknak megfelelően nekiállunk díjazni játékosokat. Az újoncok sem maradnak ki a jóból, hiszen jó pár olyan teljesítmény született, ami a “nagyok” álomcsapatában is megállta volna a helyét. Persze nem minden posztra jut prémium játékos, de összességében jó kezdést produkáltak a rookie-k.

[quote]A csapatot 11-11 kezdő és cserejátékos fogja alkotni a támadó-és védősorból, illetve a special teambe is választunk 1-1 rúgót, puntert és returnert.[/quote]

Offense

QB: Gardner Minshew, Jaguars, 6/178

Csere: Kyler Murray, Arizona Cardinals, 1/1

Egy újonc irányító sem juttatta rájátszásba a csapatát, ami megágyaz egy OROY címnek is, és idén nemhogy a PO, de egy normális szezon is messze állt az újoncok csapataitól – igaz, nem feltétlen az ő hibájukból. Így van ezzel a Jaguars is, amely arra készült, hogy Nick Folesszal hozza le a szezont, ehelyett megtalálták a franchise új reménységét. Mindenki kedvenc bajszos játékosa bár durva formaingadozásba kezdett, még mindig kiemelkedőbb volt, mint Murray, nem mellesleg ő szerezte a legtöbb győzelmet az újonc kollégái közül.

Érdekes statisztika: Minshew szerezte a legjobb passer ratinget hosszú (20+ yardos) passzoknál (129), 5 TD mellett egyszer sem adta el a labdát.

RB: Josh Jacobs, Oakland Raiders, 1/24

Csere: Miles Sanders, Philadelphia Eagles, 2/53

A két legmagasabban kiválasztott futó került be a csapatunkba, és nem véletlenül – mindkettő hozta a tőle elvártakat. Jacobs a földön nyújtott parádés teljesítményt, amiért az All-Pro szavazatok is járhattak volna, míg Sanders az elkapásoknál nyújtott extrát. Jacobsnak utóbbira nem volt lehetősége, mert nem használta ki eléggé Gruden ezen képességeit, pedig neki is arany kezei vannak, Sandersnél azért több hiányosság kijött, mikor futnia kellett.

Érdekes statisztika: Jacobs harcolta ki a legtöbb missed tackle-t az egész ligában (69), mindezt 56-tal kevesebb kísérletből, mint a második Nick Chubb.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

WR: AJ Brown, Tennessee Titans, 2/51; Terry McLaurin, Washington Redskins, 3/76

Csere: Darius Slayton, New York Giants, 5/171; Marquise Brown, Baltimore Ravens, 1/25

A két Brown volt a kedvenc elkapó prospectem, örülök, hogy mindkettő használható lett – eddig. Nem a ’19-es WR classtól várták a megváltást a draft előtt, de bőven rácáfoltak a sok kritikára, hiszen több “nevesebb” kimaradó is akadt, akinek jó újonc éve volt. AJ Brown mellett Terry McLaurin tündöklése is adta magát valamelyest, hiszen már az egyetemen összeszokhatott Dwayne Haskinsszel, ami a profik között is látszik immáron. Marquise Brown a berobbanását követően visszaesett, de még így is jó számokat produkált, a kvartett utolsó tagja Slayton lett, aki a semmiből berobbanva hozott 740 yardot és 8 TD-t.

Érdekes statisztika: AJ Brown 8,9 yardot átlagolt elkapás után, ami a második legtöbb a ligában.

TE: Foster Moreau, Oakland Raiders, 4/137

Csere: Irv Smith Jr., Minnesota Vikings, 2/50

Soha nem volt még olyan, hogy egy egyetem két elsőkörös tight endet adott volna a draftnak – és soha nem volt még olyan, hogy mindkettő pocsék első évet hozzon. 2019 nem a rookie TE-kről szólt, alighanem sokatmondó, hogy két második számú tight end került a csapatba. Fant ugyan yardokban kiemelkedett, de Smith blokkolásban jobb volt nála, így ő lett Moreau cseréje.

Érdekes statisztika: Moreau 23 felé szálló labdából 21-et elkapott, ez 91,3%-os hatékonyság, amivel ligaelső a legalább 20 targetet kapó TE-k között.

FLEX: Diontae Johnson, Pittsburgh Steelers, 3/66

Csere: Tony Pollard, Dallas Cowboys, 4/128

Johnson sokadik opcióként érkezett Pittsburghbe, de JuJu kiesése és Washington gyenge játéka miatt hamar elsőszámú célponttá vált a QB-gondokkal küzdő Steelersben. A bizalmat meghálálta, 680 yard és 5 TD-t tett be a közösbe, illetve 68,6%-os hatékonysággal kapta el a passzokat. Pollard sajnos kevés lehetőséget kap Zeke Elliott árnyékában, pedig jobban játszik a liga krémjébe tartozó futónál, szerintem nem kell magyarázni a helyét.

Hogy hol van Metcalf és Samuel? Ennyi droppal (9, 10) és fumble-lel (3, 2) én nem adnék nekik helyet, noha Samuel játékát imádom, és Metcalf is szép számokat hozott a “látványos” statokban.

Érdekes statisztika: Johnson 18 elhibázott szerelést harcolt ki, ami holtversenyben a legtöbb az elkapók között.

OT: Jawaan Taylor, Jacksonville Jaguars, 2/35; Tytus Howard, Houston Texans, 1/23

Csere: Cody Ford, Buffalo Bills, 2/38; Bobby Evans, Los Angeles Rams, 3/97

Ha a tight endekre azt mondtam, hogy gyengék, akkor a tackle-ök egészen siralmasok voltak. Négy játékost választottak ki az első körben, összesen 11-et az első három körben, és a legértékelhetőbb teljesítményt az a Taylor nyújtja, akinek a lelkén 8 sack szárad. Howard ugyan feleannyi nyomást engedett mint Taylor, de 400-zal kevesebb passz snapen volt a pályán. A cserék meg csak azért vannak itt, mert muszáj.

Érdekes statisztika: Az 1/30-on kiválasztott Kaleb McGary 13 sacket engedett. Pozitívat sajnos nem lehet a fenti négyesről írni.

OG: Elgton Jenkins, Green Bay Packers, 2/44; David Edwards, Los Angeles Rams, 5/169

Csere: Dalton Risner, Denver Broncos, 2/41; Max Scharping, Houston Texans, 2/55

Szkeptikus vagyok a magasan pickelt guardokat illetően, hacsak nem Quenton Nelsonhoz mérhető szupertehetségről van szó, de Jenkinsre egy rossz szavam nem lehet. Edwards a sérüléshullám során került a kezdőbe a hetedik héten mint LG, a 10-től kezdve pedig mint RG, de minden bizonnyal kibérelte magának a helyet a kezdőben. Risner és Scharping tackle-ként lett draftolva, de guardként lehet keresni valójuk a profik között – ilyen játékkal biztosan.

Érdekes statisztika: Jenkins azon 6 guard egyike, aki legalább 500 passz snapen a pályán volt, de nem engedett sacket.

C: Erik McCoy, New Orleans Saints, 2/48

Csere: Patrick Mekari, Baltimore Ravens, UDFA

Kevés merítési lehetőség állt rendelkezésünkre, hiszen mindössze három újonc center játszott érdemi snapszámot idén. McCoy viszont nem csak az újonc, de a veterán mezőnyben is kiemelkedik, érhetetlen, hogy miért nem kapott egy All-Pro szavazatot sem. Mekari mellett James Bradbury volt a harmadik center aki szóbajöhetett, de ő nem éppen a jó játékáról marad meg a köztudatban egyelőre.

Érdekes statisztika: McCoy mindössze 14 nyomást engedett az irányítóra 608 passz snapen. Nick Mangold 2006-os brutális szezonja óta (539 passz snapen 4(!!!) nyomás) ez a leghatékonyabb mutató egy újonc centertől.

Defense

Interior: Christian Wilkins, Miami Dolphins, 1/13, Ed Oliver, Buffalo Bills, 1/9

Csere: Jeffery Simmons, Tennessee Titans, 1/19; Dexter Lawrence, New York Giants, 1/17

Csupa-csupa elsőkörös játékos alkotja a védelem ezen szekcióját, de hát nem hiába magasztalták az egekig a védőfalembereket a draft előtt. Öt játékos volt, aki kiemelkedett újonc társai közül a játék minden elemében, ebből a Wilkins-Oliver-Simmons hármas kihagyhatatlan. Lawrence és Quinnen Williams között az döntött, hogy míg a Jets védője nem emelkedett ki annyival a draftértékéhez képest, addig Lawrence többet nyújtott a vártnál, leginkább passzsiettetésben.

Érdekes statisztika: Ed Oliver kisebb termete ellenére egyetlen egy elhibázott szerelést sem vétett futójátékoknál.

EDGE: Nick Bosa, San Francisco 49ers, 1/2; Josh Allen, Jacksonville Jaguars, 1/7

Csere: Brian Burns, Carolina Panthers, 1/16; Montez Sweat, Washington Redskins, 1/26

Annyiban hasonlít a szélsők helyzete a belsőkére, hogy itt is igazából öt név kerülhetett szóba, amelyből három kihagyhatatlan, és kettő között vacilálni kell. Bosa ligaszinten is kiemelkedőt nyújtott, Allen jóval elmarad tőle, de így sem forgott veszélyben a helye. Burnsnek a szezon eleje volt elképesztően erős, de így sem lehet kérdéses az ittléte. Az egyedüli kérdés Sweat és Maxx Crosby között volt, de mivel a Redskins játékosa futásban is helytállt, így rá esett a választás.

Érdekes statisztika: Bosa 80 nyomásgyakorlással fejezte be az alapszakaszt, ami a 6. legtöbb ligaszinten. (Kontextusba helyezve hogy ez mekkora szám, tavaly ezzel a 80-nal első lett volna az edge rusherek között, ligaszinten pedig harmadik)

LB: Devin Bush, Pittsburgh Steelers, 1/10; Dre Greenlaw, San Francisco 49ers, 5/148

Csere: Devin White, Tampa Bay Buccaneers, 1/5; Mack Wilson, Cleveland Browns, 5/155

Egy korábbi cikkben már elmondtam mi a bajom a belső linebackerekkel, és ez most is kiütközik: kevés a minden elemre kiterjedő jó teljesítmény. Devin Bush remek 3 down játékos, aki bár 19 elkapást megakadályozott, így is 5 TD-t engedett – viszont két INT-et is szerzett, e mellé még 47-szer állította meg az ellenfelet hogy pluszos játékokat hozzanak ki. Egyik játékosra sem igaz, hogy a játék minden elemében jó lenne, de legalább egy feladatot jól látnak el – ha ez ráadásul a coverage, akkor már nyert ügye van az edzőnek.

Érdekes statisztika: Bush a felé dobott labdák 72,9%-ából engedett elkapást, ami a 6. legtöbb a legalább 400 coverage snapen pályán lévő LB-k közül.

CB: Jamel Dean, Tampa Bay Buccaneers, 3/94; Rock Ya-Sin, Indianapolis Colts, 2/34

Csere: Greedy Williams, Cleveland Browns, 2/46; Trayvon Mullen, Oakland Raiders, 2/40

Nem gyártotta ki magából tavaly az egyetem az elit cornerbackeket, így jobbára átlagos teljesítménnyel már be lehetett ide kerülni. Dean csak 10 meccsen játszott, de ennyi is elég volt számára, hogy a legjobb újonc cornerback legyen. A linebackerekhez hasonlóan a cornerek megítélése is erősen szubjektív: lehet valakinek kevés engedett elkapása, ha mellé egy raklapnyi TD-t enged, vagy fordítva, és mindenkinek más a fontos. Én azt helyeztem előtérbe, hogy kik engednek kevés TD-t, kevés elkapást, és alacsony passer ratinget.

Érdekes statisztika: Rock Ya-Sin összesen 22 alkalommal akadályozta meg az ellenfél előrehaladását, ez a 8. legtöbb az összes cornerback közül.

S: Juan Thornhill, Kansas City Chiefs, 2/63; Darnell Savage, Green Bay Packers, 1/21

Csere: Marquise Blair, Seattle Seahawks, 2/47; Taylor Rapp, Los Angeles Rams, 2/61

Nagyon sajnálhatja a Chiefs, hogy Thornhill kiesett a rájátszásra, és még azért is izgulni kell, hogy a következő alapszakaszra teljesen felépüljön, hiszen remek újonc idényen van túl. Ő és Savage abszolút kiemelkedett a mezőnyből, és ugyanez igaz Blairre is, csak sajnos az ő szezonja túl hamar véget ért. Hasonló szempontokat vizsgáltam mint a cornerbackeknél, de igazából itt is annyi hasonló teljesítmény volt, hogy nehéz volt a negyedik tagot kiválasztani.

Érdekes statisztika: Thornhill a felé szálló labdák alig több, mint feléből (56%) engedett elkapást, ez a 6. legjobb mutató a legalább 600 coverage snapen pályán safety közül.

Slot: Chauncey Gardner-Johnson, New Orleans Saints, 4/105

Csere: Kendall Sheffield, Atlanta Falcons, 4/111

Gardner-Johnson a draft egyik legnagyobb csúszója volt, de Loomis ismét bevállalt egy csúszót, és ismét nyert vele. Noha nem safetyként, hanem slot cornerként tevékenykedett a Saints védelmében, mint ahogy a csoportrivális Falcons is jól jött ki Sheffield kiválasztásából, bár neki inkább a sebességét dicsérték.

Érdekes statisztika: CGJ minden 12,5. snapjén enged elkapást slotban, ami ligaszinten a 23. legjobb mutató 87 vizsgált játékosból.

Special Team

PK: Austin Seibert, Cleveland Browns, 5/170

P: Jake Bailey, New England Patriots, 5/163

Returner: Deonte Harris, New Orleans Saints, UDFA

A Brownst dicséret illeti, hogy remek újonc special teamet draftolt, hiszen a 86,2%-os pontossággal rúgó kickerük mellett a punterük is versenyben volt a csapatba kerülésért, ám ez végül Bailey-hez került. A returner szerepért Harris mellett Mecole Hardman versenyzett, de a Saints elkapójának mind kickoff, mind punt visszahordásnál jobb a kísérletenkétni átlaga.

Érdekes statisztika: Bailey rúgta a legtöbb puntot 20 yardon belülre az egész ligában.

[/ppp_patron_only]