Az NFL legmostohább egyéni díját sikerült kifognom, hiszen nincs definiálva ki számít Comeback Playernek. Leginkább olyan játékosok kapják meg, akik sérülésből tértek vissza, és nyújtottak maradandó teljesítményt a szezonban, de a kihagyott idő mennyisége nincs intervallumokba kötve, így nehéz belőni szezon előtt a győztest. Összeszedtünk pár nevet, aki pályázik idén erre a címre.
Ryan Tannehill, QB, Tennessee Titans
A toronymagas esélyes alighanem a Titans feltámadásáért és rájátszás részvételéért felelős Tannehill, aki sérülés miatt kihagyott pár meccset a Dolphinsban tavaly. Neki van a legmagasabb passer ratingje a ligában, és a pontossága is veri a liga nagy százalékát. Az ő sikersztorija szólt a legnagyobbat a mögöttünk hagyott alapszakaszban, ami meghozhatja számára ezt a díjat.
Érdekes statisztika: Tannehill 98,4-es passer ratinget produkált nyomás alatt, ami a második legjobb a ligában.[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Dalvin Cook, RB, Minnesota Vikings
A Vikings futójának eddigi karrierje a sérülésekről szólt, de Gary Kubiak érkezése felcsillantotta számára a reményt egy jó idényre, csak maradjon egészséges. Ez a szezon nagy részében sikerült, és a jó játék sem maradt el számára. Ráadásul végre igazolta 3 down back mivoltát, hiszen elkapásokban is elképesztően hasznos fegyvere volt Cousinsnak. Egyedül a 4 fumble és a 7 drop az, ami nem mutat jól a lőlapján.
Érdekes statisztika: Cook hozza a legtöbb átlag-yardot (11,9) elkapások után 46 vizsgált futó közül.
Carson Wentz, QB, Philadelphia Eagles
Wentz két év után végigjátszotta az alapszakaszt, és az, hogy ez az atomjaira hullott csapat rájátszásba jutott, az bizony neki köszönhető. Hány és hány alkalommal kellett átírni vajon a playbookot, amiért hetente változott az elérhető elkapók névsora? Őt ez nem érdekelte, és nagyon jó számokat produkálva hozta le 2019-et.
Érdekes statisztika: Sosem sackelték annyiszor Wentzet karrierje során, mint idén (37).
Earl Thomas, S, Baltimore Ravens
2018-ban egy, khm, nem éppen úri módon mutatott üzenet volt számára az utolsó momentum Seattle-ben, hogy a baltimore-i védelemben újra a régi ET-t láthassuk a pályán sérülését követően. A távozókkal meggyengült front sevent sikerült felhúzni a secondary parádés játékával, amihez a friss szerzemény Thomas is sokat tett a közösbe.
Érdekes statisztika: Thomas engedte a legalacsonyabb passer ratinget (31) az irányítóknak a posztján.
Drew Brees, QB, New Orleans Saints
Itt jön a díj kiszámíthatatlanságának faktora, hiszen Brees az ujjsérülése miatt idén hat meccset is kihagyott. Visszatérésével viszont letarolta a ligát, és már-már szokás szerint a liga legpontosabb irányítója lett – zsinórban harmadik évében lett ő a legpontosabb QB, és 2016-ban is csak a második helyig csúszott vissza.
Érdekes statisztika: 100-as passer ratignet ért el nyomás alatt, ami a legmagasabb a ligában.
JJ Watt, DL, Houston Texans
Breeshez hasonlóan ő is kakukktojás, de annyira a liga lieblingje (nem véletlenül), hogy muszáj volt felvésnem az ő nevét is. Watt egy nem félvállról vehető mellizom-szakadás miatt került sérültlistára a szezon felénél, hogy 8 héttel később már pályára lépjen a rájátszásban. Mit is szoktak erre mondani, Vasember? És bár a PO előtt leadták a szavazatokat, a Bills ellen megmutatta, miért volt rá szükség.
Érdekes statisztika: Bár csak 8 meccsen játszott, 52 nyomásgyakorlásával 24. lett 120 vizsgált pass rusher közül, vagyis 96(!) játékosnál jobb volt fél szezon hátránnyal.
Brandon Brooks, OG, Philadelphia Eagles
Tavaly Achilles-sérülés miatt nem tolhatta a csapat szekerét a Saints elleni Divisional Round találkozón, a 8-9 hónapos felépülési idő viszont szerencsére rövidebb lett a vártnál, és végigjátszotta az idei alapszakaszt – hogy aztán ismét megsérüljön, ezúttal még a PO előtt. Nem ő számít az NFL-kedvelők által legismertebb névnek a posztján, pedig piszok jó játékos, ezt 2019-ben is igazolta.
Érdekes statisztika: 19 nyomást engedett 604 passz snapen, ennél jobb arányt csak Joe Thuney és Zack Martin hozott össze ennél nagyobb snap counton.
Shaquil Barrett, Edge, Tampa Bay Buccaneers
Kicsit csalok, hiszen jobban szeretik azokat díjazni, akik a sérülésük előtt is tényezők voltak, ez Barrettről a kevés játéklehetőség miatt nem mondható el (pedig azokon is jó volt). 3 meccset hagyott ki tavaly csípősérülés miatt, ami miatt “eligible” lehet erre a díjra, és mivel a szezon sackkirályáról beszélünk, lehet kapni fog kósza szavazatokat.
Érdekes statisztika: 81 nyomásgyakorlása a negyedik legtöbb az edge rusherek közül.
[quote]
Kinek adnánk mi a díjat?
chester: Tannehill redemption-je az év sztorija az NFL-ben, és én sem állnék ennek az útjába.
Leonidasz007: Én Cooknak adnám a díjat, aki szinte a teljes szezont kiülte sérülés miatt és most harmadévesen szinte rá épült a Vikings. Tannehill számai nagyon szépek, de egyrészt az én szememben ő nem igazi visszatérő, mert inkább a padon ült, mint sérülten, valamint egy fél szezon nálam kevesebbet ér, mint Cook egész éves zsenije.
Renningan: Egyértelműen Tannehillé a díj, a Titans nélküle sehol nem lett volna idén. Pazarul játszott, top 3-as QB-ként, még ha ez feltételezhetően nem is fog hosszú ideig kitartani. Rajta kívül még Jimmy Garoppolo és Cooper Kupp a két kedvencem idén: előbbi nem volt elit, de azért csak összejött vele egy 13-3-as szezon, Kupp pedig a Rams offense egyetlen igazi csillaga volt – sajnálhatják, hogy tavaly kiesett a szezon második felére, vele másképp alakulhatott volna a Super Bowl is.
katonadani: Nálam is Tannehill viszi haza a díjat, chester és renningan már leírták, miért, így nem szaporítom tovább a szót.
[/quote]
[/ppp_patron_only]
