Jól áll nekik az underdog szerep

Ennek a csapatnak nem áll jól a favorit jelző. Nem tud ezzel együtt játszani. Címvédőként nem ment tavaly. A “liga legjobb és legmélyebb keretével” nem ment idén. Bezzeg, amikor senki nem hisz bennük. A teljes Super Bowl run. A tavalyi év vége. Az idei év vége.

Természetesen most is underdog az Eagles és jól van ez így, mert ez áll jól ennek a csapatnak. 

Akkor a legjobb ez az Eagles, amikor Doug Pederson be tud menni az öltözőbe és ki tudja játszani az underdog kártyát. Azt tudja mondani, hogy senki nem hisz bennük. “Azt mondják, hogy semmi keresnivalónk a rájátszásban, nem hogy hazai pályán. Azt várják tőlünk, hogy tűnjünk el és ne is lássanak minket többet szeptemberig”. És mit mond erre a Broad Street Farkasa? Hogy nem megyünk sehová!

Orlando Scandrick mondta a Dolphins elleni vereség után, hogy a legidegesítőbb dolog az Eagles öltözőjében, hogy Jenkins, Cox és a többiek mindig azt mondták és feltételezték, hogy majd amikor kell, akkor megváltozik minden és bekapcsolják a turbó fokozatot. Amikor fontos, majd begyújtják a rakétákat. Scandrick ezt nem hitte el és azt mondta, egyszerűen csak el kell hinniük, hogy ez egy rossz csapat. De pontosan ez történt most is. Az Eagles begyújtotta a rakétákat, már túl is van négy playoffmeccsen az utóbbi egy hónapban, és meg is nyerte mindet. Most pedig jöhet a Seahawks, természetesen underdogként – egyetlen hazai pályán játszó csapatként a wild card körben -, ahogy már ötből négy meccset megnyert a playoffban a Pederson vezette gárda.

Egyszer már találkoztak

Egyszer már találkoztak a felek idén, akkor a Seahawks tudott nyerni, ez is hozzátesz az underdog mentalitáshoz. Az Eagles offense katasztrofális volt, millió sebből vérzett, mindenki pocsék volt, de a védelem azért odatette magát és bár pár Hawks hibának is köszönhetően, de mindössze 17 ponton tartotta Wilsonékat. Egy ilyen eredménnyel most is kiegyeznének a D részéről Phillyben. A támadósor ahhoz képest sokat javult az Eaglesnél, habár a fél támadófal most is harcképtelen, és még Ertz is elég rossz állapotban van, de talált a csapat random gyakorlócsapatos játékosokat, akikkel össze tudott szokni Wentz.

Az viszont mindenképp a Sasok malmára hajtja a vizet, hogy 2006 óta Pete Carroll visszavágókon 4-10-es mérleget tud csak felmutatni, ráadásul 0-2-est a rájátszásban (11-2-1 az odavágókon). Emellett a Seahawks Carroll regnálása alatt 2-5-ös mérleget tud csak felmutatni idegenben a rájátszásban, míg az Eagles Pederson alatt 2-0-s mutatót a Lincoln Financial Fielden. Ezek jól néznek ki, de persze sokat nem jelentenek.

Kórház a város szélén

Az Eagles a liga legtöbb sérüléssel sújtott csapata nem csak idén, de az utóbbi két évet is figyelembe véve. A 11 legjobban fizetett játékosból 5 nem fog tudni pályára lépni ezen a meccsen (Lane Johnson, Alshon Jeffery, Malik Jackson, Brandon Brooks, DeSean Jackson), plusz Zach Ertz is ramaty állapotban van, közülük minimum hárman ligaelit játékosok, és itt közel sem ért még véget a felsorolás. Az eredetileg kezdő támadósorból mindössze négyen egészségesek (három falember és Wentz), de IR-en kötött ki a legjobb corner, egy kezdő LB és két csere DT is. Tényleg nehéz már számon tartani a sérülteket, felsorolni meg aztán főleg fájdalmas. Viccelődhetünk, hogy nagy ára volt az ördöggel kötött üzletnek Wentz épségben tartása kapcsán.

Practice Squad Rulez

A sérült játékosok miatt már odáig fajult a helyzet, hogy nem csak hogy fel kellett hozni pár játékost a gyakorlócsapatból, hanem konkrétan egy rájátszás-meccsen kell építkezni többükre is, kezdőként kell velük számolni. Greg Ward jelenleg a csapat legjobb elkapója. Boston Scott minimum második számú futó sok játékidővel, de Miles Sanders sérülésével akár kezdő is lehet. Paul Perkins a második számú tight end és mindeközben 2-3. számú elkapó is lett Ertz kiesésével, tehát konkrétan kezdőnek tekinthető. És akkor még tölteléknek ott van elkapó poszton Robert Davis és Deontay Burnett.

Ők öten együtt 242 snapet és 4 TD-t regisztráltak az utolsó héten a Giants ellen. És ők öten karrierjük során 54 roster transactionön estek át az NFL-ben, tehát igazolták le, vágták ki, mozgatták ide-oda őket – ezen felül Ward még magáénak tudhat kettőt az AAF-ből (ha az összeset meg akarjátok nézni, kattintsatok ide). Egész egyszerűen elképesztő és példátlan dolog ez egy playoff-csapatnál.

Otthon nagyon jó ez a védelem

Ha megint sikerülne 17 ponton tartani Wilsonékat, akkor a védelem mindenképp elmondhatná, hogy megtette a dolgát, és szerintem abban az esetben nyerne is az Eagles. Ez persze egy elég nehéz feladat lesz. A hazai pálya azonban nagy segítség Coxéknak, hiszen 2016 óta az Eagles engedi a legkevesebb pontot otthon (16,1). Ezzel a 16, vagy akár 20 ponttal is kiegyeznék most is. De nem csak pontokban, hanem hatékonyságban is jobb otthon a gárda, a DVOA mutatót figyelembe véve otthon 8., idegenben 21. volt idén az egység. A forma is bőven rendben van, az utóbbi 9 meccsből hétszer legfeljebb 17 pontot nyelt be az egység, az a kettő pedig idegenben érkezett.

Na de hogy lehet megállítani azt a Russell Wilsont, akinek 4-0 a mérlege az ellen az Eagles ellen, amely majdnem kiválasztotta 2012-ben a drafton?

Szét kell szedni ezt a gyenge támadófalat

Elsősorban azzal lehet megállítani Wilsont, ha folyamatosan nyomás alatt sikerül tartani. Ennek mennie kellene, hiszen egyrészt brutális az Eagles védőfala, másrészt pocsék a Seahawks támadófala. Fletcher Cox ugyan nem hozott óriási számokat idén, de a PFF szerint Donald mögött neki volt a legjobb win rate-je a belső védőfalemberek közt, tehát továbbra is kivételesen magas szinten játszik. Timmy Jernigan hihetetlen pusztítást mutatott be múlt héten a Giants ellen, és most is jó napja lehet mindkettejüknek, hiszen a center Joey Hunt T-Rex karokkal rendelkezik, így dominálnia kellene a Cox-Jernigan duónak középen. A szélről pedig jöhet Barnett, Graham és Sweat, itt is bőven sebezhető a Seahawks Duane Brown kiesése után.

Könnyen lehet, hogy három kezdő, ráadásul három legjobb támadófalembere nélkül kell kiállnia a Hawksnak, hiszen Brown és Justin Britt biztos nem lesz ott, illetve Mike Iupati is kérdéses. Az amúgy sem túl veretes fal tehát jelenleg egész egyszerűen pocsék. Nem véletlen, hogy az év első nyolc meccsén Wilsont 19-szer sackelték – ami szintén nem szép, de nem borzasztó -, az idény második felében viszont 29-szer, ami nyilvánvalóan rengeteg. Erre kell építenie az Eaglesnek, mert ugyan Wilson képes hihetetlen menekülésekre és varázslatra, de minél többet van extrém nyomás alatt, annál kevesebbszer fogja tudni ezt megcsinálni.

Emellett úgy tűnik, hogy a liga védőkoordinátorai úgy gondolják, hogy blitzekkel lehet a legjobban megzavarni a Seahawks irányítóját, ezt alkalmazták ellene idén a leginkább. Jim Schwartz alapvetően nem szeret blitzelni, de legutóbb saját magához képest rekordszámú blitzet küldött Wilsonra, ami 6 sacket, 11 QB hitet és idei harmadik legrosszabb passer ratingjét eredményezte. A blitzek egyébként azért is lehetnek jók, mert több egy-az-egyes lehetőséget biztosítanak a védőfalembereknek, és kifejezetten Coxnak. Egyrészt a tényleges blitzek is, másrészt a fake blitzek, amikor például azt mutatja a védelem, hogy Bradham megy az irányítóra, de mégis visszalép coverage-be, ilyenkor is előnyt alakíthat ki a védőfal Cox számára.

Persze ebben a gyengébb Wilson-teljesítményben benne volt pár elrontott játék, amire nem számíthat most az Eagles, és az is egyértelmű, hogy a cornerbackeknek nem kedvez ez a matchup a Lockett-Metcalf duó ellen, mert mindketten kiemelkedő képességű receivere. Abban viszont lehet reménykedni, hogy szokásához híven sokat fog futni a Seahawks.

Minden Seahawks-futás ajándék Schwartznak és a védelemnek

A Seahawks akkor érzi kényelmesen magát, ha futtathatja a labdát, még akkor is, ha ez összességében egy hülye felfogás, főleg a liga egyik legjobb irányítójával és kiváló elkapókkal. Idén a 3. legtöbb futókísérlettel rendelkezik a ligában a seattle-i együttes, még hátrányban is sokszor ezt erőlteti – emlékezhetünk például a tavalyi Cowboys elleni playoffmeccsre, ahol mindenki ordibált a tévéjével Carrollnak és Schottenheimernek, hogy hagyja már a futást nagy hátrányban és adja oda legjobb játékosának a labdát…

Az Eaglesnek ráadásul elit futás elleni védelme van – 4. a DVOA mutató alapján -, így ajándék minden egyes Seahawks-futás Jim Schwartz mesternek és a secondarynek is. Kis aggodalomra intő jel, hogy a 12. héten egész sokat passzolt a meccs elején a Seahawks és csak később állt vissza a futásra – Phillyben remélik, most nem így lesz és sokat megy majd a falba Homer és Lynch a meccs elején.

Kinek és hogy tud passzolni Wentz?

Ugyan Ertz lehet, hogy ott lesz a pályán, de az fix, hogy közel sem lesz 100%-os egy megrepedt vesével. Nélküle pedig így néz ki a WR és TE sora a Sasoknak: a második körös Dallas Goedert és négy gyakorlócsapatos csóka, Paul Perkins, Greg Ward, Robert Davis és Deontay Burnett. Ja meg a második körös JJ Arcega-Whiteside, aki annyira nulla hozzáadott értékkel bír, hogy meg is feledkeztem róla. Ez minden bizonnyal a legszegényesebb fegyverarzenál evör. Davis és Burnett szót sem érdemel igazából, ők csak tölteléknek vannak ott, szóval Goedertre, Perkinsre és Wardra kell koncentrálni.

A szélen biztosan Tre Flowerst fogja célozni az Eagles, 10-szer ment felé a labda a 12. héten, sokszor el is szakadtak az emberek róla, és most is inkább felé mehetnek a labdák, mintsem Shaquill Griffin felé. Akkor sok playt hagyott az asztalon a gárda, most erre kevésbé lehet számítani a jobb Wentz-Ward összeszokottságnak hála.

Wardra így relatíve nagy szerep hárulhat, a legfontosabb viszont mindenképp Dallas Goedert (és Paul Perkins) lesz, vagy ha valami csoda folytán rendesen tud játszani, akkor Ertz (és Goedert). A Seahawks van messze-messze a legtöbbet a pályán base formationben, tehát ténylegesen három linebackerrel a pályán (nickel CB helyett). Így a tight endekre linebacker jut, ami nagy előny a támadósornak, főleg ha Ertz/Goedert szintű embere van erre. Legutóbb is bejött ez a mismatch, a két tight end 19 elkapást mutatott be 123 yardért és egy TD-ért. Most is Goedert lehet a középpontban alapvetően, habár elképzelhető, hogy duplázni fogják őt más valid fegyver hiányában. Ekkor kell fellépnie Perkinsnek, a tight end bőrbe bújtatott elkapónak. Meglátjuk, mennyire sikerül neki.

Alapvetően nem kellene nagy nyomásnak lennie Wentzen, még úgy sem, hogy Brandon Brooks és Lane Johnson sem lesz bevethető, így a fal jobb oldala elég problémássá válhatna. Brooks helyén Pryor, Johnson helyén pedig Vaitai fog szerepelni, ami nem életbiztosítás, de legalább most nem meccs közben kell beugraniuk, mint legutóbb – az pocsék eredménnyel zárult. A Seahawks passzsiettetése viszont kifejezetten gyenge, a legrosszabb 5-ben van a ligában szinte minden mutató szerint (sackek, PFF, Football Outsiders, stb.).

A Seahawks passzvédekezése elég gyenge idén, habár ezen segít egy kicsit Clowney és Diggs visszatérése, de lehetőségeihez mérten tudnia kell haladnia azért Carson Wentznek és gyakorlócsapatos legénységének, amely az utóbbi négy meccs mindegyikén 400+ yardot tett fel a táblára, ez pedig figyelembe véve a személyzetet, igazán figyelemreméltó (még ha nem is világverő védelmek ellen tették ezt, de a Seahawksé sem az). Fontos lesz egyébként bevonni a fent említetteken kívül a futókat, Miles Sanderst és Boston Scottot is, akik talán a legdinamikusabb fegyverek lehetnek a támadósorban.

Szégyen a futás, de ilyen Eagles-elkapók mellett hasznos is lehet

És ha már Sanders és Scott, illetve gyenge elkapószemélyzet, térjünk át a futásra. Nem vagyok túlzottan a futójáték híve, de itt azért mégiscsak futni kell, mert konzisztensen ilyen fegyverekkel nem lehet a levegőben haladni. És beszéltünk a Seahawks gyenge pass rusháról és sebezhető secondaryjéről, de a futás elleni védelem is romokban. DVOA alapján 26. az egység, sosem volt még ilyen rossz Pete Carroll alatt. Futásonként 4,9 yardot átlagolnak ellenük a csapatok (4. legrosszabb) és a 22 TD-t nyeltek már be a földön (3. legtöbb).

Elkapók hiányában szeretne is futni az Eagles, viszont Brooks nélkül ez azért nehezebb lesz a megszokottnál. Ettől függetlenül tömni kell Sanderst és Scottot labdával, mert Goedert mellett egyértelműen ők a legjobb fegyverei a csapatnak. Persze nem szabad túlzásba vinni és akkor is futni a falba, ha teletölti a boxot a Seahawks, úgyhogy érdemes lenne a meccs elején első kísérletekre rövid passzokkal operálni, és majd a passzjáték megalapozása után futni kicsit többet, de nem tudom Doug Pederson hajlandó-e erre, talán inkább a nemre szavazok.

Lassú, unalmas, de halálos drive-ok

Az Eagles védjegye lett a 10+ playes hosszú, unalmas, szenvedős drive-ok. Nem szépek ezek, sokszor kínszenvedés nézni a folyamatos 3-4 yardos játékokat, minimális hibázási lehetőség van bennük (egy hiba, és szinte nincs visszaút), de a lehetőségekhez képest sokszor működnek és halálosak is tudnak lenni.

A Sasok nagyon jól oldják meg idén a harmadik kísérleteket, amire szükség is van, mert első és másodikra nem tud annyit haladni a csapat ilyen kisegítőszemélyzettel, hogy elkerülje a harmadik downokat (ami ideális lenne, de igazából esélytelen). Nehéz ezt fenntartani, mármint a magas 3rd down rátát, de szükség lesz rá a Seahawks ellen is.

Az ellen a Seahawks ellen, amely Wilson 13 playoff-meccséből az első két negyedben 8-szor nem jutott 10 pont fölé, négyszer konkrétan pontot sem szerzett és 8-szor volt hátrányban félidőben. Persze mondhatjuk, hogy ez bevett szokás arrafelé, idén is nagyon második félidős csapat a Hawks, de túlnyomó többségben azok nyerik a mérkőzéseket az NFL-ben, akik az első félidő végén vezetnek. Ez pedig fontos lesz most az Eaglesnek, amely szintén nem a kirobbanó első félidőiről híres, de ha előnyben tud bemenni a nagyszünetre, akkor a második félidőben mondjuk két ilyen fent említett hosszú, kínkeserves drive-val rengeteg időt futtathat le az órából és veheti el a Seahawks lelkesedését, lent tartva Wilsont a pályáról.

Mi lesz a meccsen?

Ősi közhely, hogy a playoffmeccsek a falak csatájában dőlnek el, és még ha ezzel nem is feltétlen értek teljes mértékben egyet, ha ez így van, akkor az Eagles ezt a találkozót simán behúzza, hiszen egyértelműen jobb a line of scrimmage mindkét oldalán. Azonban épp ilyen fontos a csata a levegőben, ahol nagy veszélynek van kitéve az Eagles secondary. Az biztos, hogy nagy meccs kell a védőfaltól, hogy őrületbe kergessék Wilsont, hogy minél kevesebb varázslatot tudjon csak alkotni.

Emellett fontos lesz az edzők csatája, meccs közbeni szituációs futball kapcsán Doug Pederson egyértelműen fölényben van, 1-1 negyedik kísérlet vagy kétpontos pedig el is döntheti ezt a minden kétséget kizárólag szoros és végletekig kiélezett mérkőzést. Mert az lesz, afelől kétségem sincs a két csapatra rápillantva. Ha az idei évet nézzük és “átlagot vonunk”, akkor az Eagles fog vezetni az első félidőben, a másodikban zárkózik a Seahawks, végül pedig akár Wilson, akár Wentz megindulhat egy utolsó, meccsnyerő drive-ra, ami mindent eldönt majd. Éjjel kiderül, milyen végkimenetellel.

[quote]Új olvasóink kedvéért mondjuk, hogy sokéves hagyomány az FK!-nál, hogy minden rájátszás-meccs elé mindkét oldalról írunk beharangozót, így ha ez a cikk túl egyoldalúra sikerült, akkor az nem véletlen.

Van egy párja is, azt pedig ERRE A LINKRE kattintva találjátok. Vagy keressétek fel a KIEMELT cikkünket, ahol minden mai meccshez találtok beharangozót, illetve a bold predictionjeinket is ott találjátok, ráadásul a meccsek alatt a kibeszélő is ott lesz.[/quote]