Dream Team – AFC East

Az elmúlt 20 évben az AFC East, pontosabban a Patriots dominálta a ligát, és bár a csapat tavalyi szezonja nem sikerült annyira jól, a csoport mégiscsak két csapatot adott a rájátszásnak. Ennek ellenére – kisebb meglepetésre – kész kínszenvedés volt összerakni egy 53 fős álomcsapatot. Az egyik, ha nem a leggyengébb játékosállomány most az AFC Eastben van.

Mivel a csapatok rosterei nem dúskálnak a klasszisokból, ezért úgy döntöttem, hogy nem tessék-lássék alapon oldom meg a speciális egységet, hanem ST-ászokat is beteszek a csapatba. Végeredményben 24 támadó, 23 védő és hat speciel teamer került a rosterre.

Offense

Nem voltam megelégedve a felhozatallal, így elsősorban a változatosságra fektettem a hangsúlyt, ez magyarázza az irányító- és OC-választást is.

Irányító (3): Sam Darnold (NYJ)

Csere: Tua Tagovailova (MIA), Josh Allen (BUF)

Úgy gondolom, hogy jelenleg Darnold a legjobb irányító a csoportban. Messze nem klasszis még, de a potenciál adott, egy normális támadófallal és jó playbookkal képes lehet franchise irányítóhoz méltó játékhoz – kivételesen ez most adott. Mögé az idei 1/5-ös Tuát tenném, szerintem a legtehetségesebb QB a csoportban és egy esetleges sérülés esetén a rutintalansága ellenére is rábíznám a támadósor irányítását.

A legtöbb csapat nem tart három irányítót a rosteren, normál körülmények között én sem tenném, de a keret minősége miatt muszáj kreatívnak lenni. Allent nem tartom egy jó irányítónak és nem vagyok benne biztos, hogy idővel tud annyit javulni a passzjátékban, hogy franchise QB-nak tekinthessük. Az atletikus képességei ugyanakkor így is átlag felettiek, egy Taysom Hill féle szerepkör illene hozzá, sőt jobb is lehetne benne, ugyanis Hillhez képest még passzolni is tud.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Futó (3): Le’Veon Bell (NYJ)

Csere: Devin Singletary (BUF), Sony Michel (NE)

Bell még mindig a liga egyik legjobb futója, elkapni és blokkolni is jól tud, arról már nem tehet, hogy a Jets támadófala miatt rendre a LoS mögül kellett varázsolnia. A támadófallal most már nem lesz probléma, a csapat talán legjobb skill playere, ilyen körülmények között hozni fogja a steelerses formáját.

Az első számú csere Singletary lenne – szeretem a játékát, minden téren használható, de egyelőre messze van Bell szintjétől. Harmadik számúnak pedig Michel lenne – egy teljesen átlagos futó, aki annyit képes hozzátenni a játékhoz, amennyit a támadófal enged, de a rotációba elfér és nem lehet csak két futóval nekivágni a szezonnak.

Elkapók (6): Stefon Diggs (BUF), DeVante Parker (MIA), Julian Edelman (NE)

Cserék: John Brown (BUF), Cole Beasley (BUF), Jamison Crowder (NYJ)

Ki gondolta volna, hogy pont a Billsé lesz a legjobb elkapósor a csoportban (bár ez sokat elmond az AFC Eastről)? Diggs egyértelműen az egész csoport legjobbja, mellé pedig remekül illik a tavaly berobbanó Parker, Edelman pedig egyelőre kirobbanthatatlan a slotból. Ha nem is ez hármas képviseli a legmagasabb minőséget, a változatosságra nem lehet panasz, velük a pálya mind a három szintjét dominálni lehet (többé kevésbe).

A cseresor már annyira nem jó, Diggs kiesését nagyon megszenvedné az egység, még egy jó WR1 nincs a csoportban és minőségi mélységi célpontból sincs sok, de egy masszív futójátékkal a sok slot elkapóval is lehet haladni.

Tight endek (3): Dawson Knox (BUF)

Csere: Mike Gesicki (MIA), Chris Herndon (NYJ)

Nincs sok jó TE a ligában, az AFC Eastbe egy sem jutott. Knox közülük talán a legtehetségesebb, ő legalább blokkolni is tud, ami nem hátrány, de meglepő lenne, ha bármikor is a 800 elkapott yard környékén járna. Hasonló a helyzet a többiekkel, mindegyikük egy jó 500-600 yardos TE, ami nem rossz, de a jótól is messze van. Herndon ráadásul sérülésből lábadozik, de vagy ő, vagy valamelyik újonc a Patriotsból.

Offensive tackle-ök (4): Dion Dawkins (BUF), Marcus Cannon (NE)

Cserék: Mekhi Becton (NYJ), Isaiah Wynn (NE)

Dion Dawkins jelenleg a csoport legjobb LT-je és ő az egyetlen játékos a kezdő támadófalban, aki nem a Patriotsból érkezett. Futásblokkolásban elit, passzblokkolásban átlag feletti – nem ideális, de van benne még fejlődési potenciál, idén akár a legjobbak közé is beküzdheti magát. Cannon szénája már kifelé áll a ligából a kora miatt, de még mindig ő a legbiztosabb választás a jobb oldalra. Tavaly gyenge szezonja volt, lehet a szezon közben már lecserélném Wynnre, de az első héten még vele lépnék pályára.

Wynnt nem véletlenül említettem, tavaly végre pályára tudott lépni és kvázi újoncként korrekt szezont hozott, legalábbis a passzblokkolás terén. Futásblokkolásban még van hová fejlődni, de ha csak egy elit pass blocker lesz, senki sem fog belekötni. Mellette pedig nem lehetett kihagyni Mekhi Bectont, akit a védők újoncként szét fognak égetni, de olyan atletikus képességei vannak, hogy idővel All-Pro is lehet (vagy ő lesz az új Greg Robinson).

Belső támadófalemberek (5): Joe Thuney (NE), David Andrews (NE), Shaq Mason (NE)

Cserék: Mitch Morse (BUF), Greg Van Roten (NYJ)

Meg merem kockáztatni, hogy amennyiben mindenki egészséges, akkor a Patriots belső támadófala a legjobb a ligában. Thuney, Andrews és Mason is elit és jól kiegészítik egymást: Andrews minden téren átlag feletti, Thuney főleg pass protectionben zseniális, Mason pedig a futásblokkolásban emelkedik ki. Szükség is van rájuk, mert mögöttük nem nagyon van mélység. Mitch Morse egy jó center, így nem kell aggódni, ha Andrews-zal megint történik valami, de Van Rotennel senki nem lenne nyugodt, és nála csak rosszabbak vannak a csoportban.

Defense

A belső támadófal mellett a back7 az, ami kiemelkedő, ellenben a védőfal legjobb esetben is átlagos, így egy 4-3-as base defense mellett tettem le a voksom.

Belső védőfalemberek (4): Quinnen Williams (NYJ), Lawrence Guy (NE)

Cserék: Ed Oliver (BUF), Star Lotulelei (BUF)

Nem egy veretes névsor, jó eséllyel ez a belső védőfal a leggyengébb az összes álomcsapaté közül. Guy kiváló futás ellen, de pass rush-ban el van veszve, Lotulelei is csak tömegnek jó, Williams és Oliver pedig kvázi még újoncok, akikben csak a potenciál van meg, a pályán ebből nem sokat láttunk eddig. Még szerencse, hogy a linebacker-sor elég jó, így kreatív sémákkal lehet némileg javítani a belső védőfal hatékonyságán.

Edge rusherek (5): Mario Addison (BUF), Trent Murphy (BUF)

Cserék: Shaq Lawson (MIA), Chase Winovich (NE),  Jerry Hughes (BUF)

Hogy mennyire nem jó az egység, jól mutatja, hogy öten együtt 31 sacket gyűjtöttek, abból is 9,5-et Addison. Utóbbi és Hughes lassan kiöregszenek, Murphy és Winocivh inkább futás ellen jó, Lawson pedig egy első körös bust. Egyedül az menti a dolgot, hogy a secondary brutális, és mivel az összességében hasznosabb, mint a pass rush, így ez is belefér, bár büszkének nem nagyon lehet rá lenni.

Linebackerek (4): Kyle Van Noy (MIA), CJ Mosley (NYJ)

Cserék: Avery Williamson (NYJ), Dont’a Hightower (NE), 

Végre egye egység, ami minőséget képvisel a védelemben. CJ Mosley a liga egyik legjobb off-ball linebackere, egy sérülés miatt tönkre ment szezon ezen nem változtat. Van Noy pedig egy igazi aduász, vészhelyzet esetében pass rusherként is lehet használni, ami nem lenne butaság, elnézve az edge játékosokat.

A cseresor is korrekt, mennyiségre és játékstílusnak megfelelően is van merítési lehetőség. Williamson is sérült volt tavaly, nem kizárt, hogy a Jets a szezon előtt elköszön tőle, de amíg még a rosteren van, nem hagyható ki a Dream Teamből – a szegény ember Mosley-ja. Hightower pedig Van Noy cseréjének ideális, kiválóan blitzel és coverage-ben is megállja a helyét, az elmúlt két évben ráadásul még relatíve egészséges is volt. Ha pedig minden kötél szakad, Jamal Adamset is nyugodtan fel lehet küldeni a második szintre.

Cornerbackek (6): Stephon Gilmore (NE), Tre’Davious White (BUF), JC Jackson (NE)

Cserék: Byron Jones (MIA), Xavien Howard (MIA), Brian Poole (NYJ)

Ez már valami, nehéz ennél jobb secondaryt összerakni. Gilmore talán a legjobb CB jelenleg a ligában, tavaly az év védője címre is esélyes volt, de White és a patriotsos csapattársa, JC Jackson is félelmetes szezont produkált. Hárman együtt összesen két TD-t engedtek egész évben, de cserébe 17 (!!!) INT-et gyűjtöttek és egyikük sem engedett 47,4-es passer ratingnél magasabbat az ellenfél irányítóinak (a Jacksonra dobáló irányítók ratingje egészen pontosan 37-es volt).

A cseresor is korrekt, Brian Poole egy nagyon jó slot corner, a Jones-Howard duó pedig a liga három legjobban fizetett cornerei közé tartoznak. A fizetésük ugyan nem áll egyenes arányban a teljesítményükkel, de így is Pro Bowler kaliberű védőkről van szó – velük a keretben nem kell izgulni, ha kidől az egyik kezdő.

Safetyk (4): Jamal Adams (NYJ), Devin McCourty (NE)

Cserék: Micah Hyde (BUF), Jordan Poyer (BUF)

A safety-sorra sem lehet panasz. Adams All-Pro kaliber, mindenben kiemelkedő, de főleg a boxban félelmetes. Jól kiegészíti a free safety prototípus DMC-t, aki tavaly is félelmetes formában játszott: egy engedett TD mellett öt INT-et szerzett, az irányítók 44,4-es passer ratinggel dobáltak rá. A cseresor is rendben van, a Hyde-Poyer duó olyan, mint a szegény ember Adams-DMC párosa.

Special Teams (6): Tyler Bass (BUF), Thomas Hennessy (NYJ), Jake Bailey (NE), Andre Roberts (BUF),  Matt Slater (NE), Trenton Cannon (NYJ)

Mivel elkapóból/futóból így is nehéz volt összeszedni a minimum mennyiséget, a back7-ből pedig pláne nem kockáztatnám senki egészségét, így inkább külön ST-ászokra lőttem el a maradék roster-helyet. Így került a csapatba Matt Slater, aki tavaly ismét remekül játszott, mellé pedig gunnernek Trenton Cannont szánom, míg a visszahordó a veterán Andre Roberts lenne, aki tavaly 26,6 yardot átlagolt kickoff visszahordásonként.

A long snapper posztra Thomas Hennessyt néztem ki, punternek pedig Jake Bailey-t, ezt nem is nagyon kell magyarázni, rúgóból viszont elég gyér volt a választék, így a felsült veteránok helyett inkább az újonc Tyler Bassra tenném a voksom, ő talán megugorja a 80 százalékos hatékonyságot.

Edzők: Bill Belichick (NE), Brian Daboll (BUF), Sean McDermott (BUF)

Nem meglepő, hogy a csapat irányítására a csoport két legsikeresebb csapatának edzőit választottam. Bill Belichicket nem kell magyarázni, 20 évig vezetett egy dinasztiát, hat Super Bowlt nyert, amit ő nem tud, azt nem is érdemes. Támadókoordinátornak a Bills OC Brian Daboll tűnik a legjobb jelöltnek: rengeteg tapasztalata van, több különböző csapatnál is megfordult, jól tud alkalmazkodni és tavaly a Bills offense-t is egész szépen összerakta. A DC pedig természetesen McDermott lenne, aki már a főedzői állást is eleve a koordinátori teljesítményének köszönhette, ráadásul a Bills védelme is önmagáért beszél.

[/ppp_patron_only]