A bajnok csoportjával folyatjuk a Dream Team sorozatunkat. Brutális az AFC West, tele van klasszisokkal és óriási potenciállal rendelkező fiatalokkal, ráadásul mindegyik csapat legalább 10 játékost delegált az álomcsapatba!
Az AFC East után kész felüdülés volt a nyugati csoport játékosai közül válogatni. Itt már nem nagyon fért bele, hogy külön a speciális egységbe húzzak játékosokat, bár így is megengedtem magamnak azt a luxust, hogy két támadót főleg emiatt tegyek be a végső keretbe.
Offense
A támadósorba első körben összesen 25 játékos került be, illetve még két támadó van a speciális egységben. Utóbbiakról majd az ST-t taglaló részben fogok külön beszélni, de ez nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne lehetne őket az offense-ben is bevetni.
Irányító (2): Patrick Mahomes (KC)
Csere: Drew Lock (DEN)
Ennél egyértelműbb helyzet nincs, egyedül Russell Wilson esetében lenne értelme elgondolkozni a három év alatt alapszakasz- és Super Bowl MVP-címig jutó Mahomes padoztatásán. Extraklasszis, aki köré dinasztiát építhet Andy Reid, nem is érdemes tovább ragozni.
A csereposzttal viszont már némileg bajban voltam. Az biztos volt, hogy sem Justin Herbert, sem Tyrod Taylor nem üti meg a szintet, így az volt a kérdés, hogy a biztos korrektre vagy a lutri nagyon jóra voksoljak-e. Egy átlagos edzővel minden bizonnyal Derek Carrt választom cserének, de mivel az edzői stábom bőven átlag feletti lesz, így a másodéves Lockot is nyugodt szívvel bedobnám a mély vízbe.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Futó (3): Austin Ekeler (LAC)
Csere: Josh Jacobs (LVR), Phillip Lindsay (DEN)
Nagy rajongója vagyok Austin Ekelernek, a liga legjobb elkapó backje, emellett még futni és blokkolni is tud. Igaz, hogy nem adnék neki 300 labdacipelést egy szezonban, de nem is kell, hisz pont erre a célra van ott Josh Jacobs. Az Ekeler-Jacobs duónál nem is kell jobb páros, pláne hogy sokkal hatékonyabb lehet a futójáték két kiemelkedő, de eltérő stílusú futóval. Harmadiknak pedig Lindsay-t választottam, jobbnak tartom Melvin Gordonnál, nem is értem, miért kellett utóbbit leigazolnia a Broncosnak.
Elkapók (7): Tyreek Hill (KC), Courtland Sutton (DEN), Keenan Allen (LAC)
Cserék: Mike Williams (LAC), Sammy Watkins (KC), Henry Ruggs (LVR), Jerry Jeudy (DEN)
Ettől a felhozataltól szivárványt lehet hányni. Hill a liga legjobb mélységi elkapója, Sutton egy pazar WR2, míg Allen a slotból indulva félelmetes – már az AFC Eastnél is sokra értékeltem a változatosságot, ez itt sincs másképp, pláne hogy ez a brigád nagyságrendekkel jobb. A pálya mind a három szintjét dominálni lehet ezzel a kezdő trióval, levédekezni szinte lehetetlen, pláne ha hozzávesszük Ekelert és a TE-ket is.
A cseresor is pazar. Hill sérülése esetén be lehetne dobni a Hill-klón Ruggsot vagy Mike Williamst, a mélységi, ultraatletikus elkapások királyát, Sutton helyére nyugodtan beugorhat Watkins, Allent pedig remekül tudná pótolni a szintén zseniális útvonalfutó Jeudy (a történelmi WR-class két legjobb elkapójának megelőlegzem a bizalmat).
Tight endek (3): Travis Kelce (KC)
Csere: Hunter Henry (LAC), Darren Waller (LVR)
A legtöbb csoportban jó, ha egy 6-800 yardos TE akad, az 1000+ yardosok már ritkák, mint a fehér hollók, erre az AFC Westben két 1000+ yardos is akad, illetve egy, akinek minden adottsága megvan a szint eléréséhez. Kelce a liga legjobb TE-je, de legrosszabb esetben is a második, sorozatban negyedik éve termelt 1000+ yardot és még soha nem ment 800 alá, pedig Alex Smith-szel is sokat játszott. Waller tavaly robbant be szinte a semmiből, 1145 yardot termelt úgy, hogy előtte három év alatt 178-at. Henry pedig egy tipikus Charger, aki ligaelit lehetne, ha nem lenne állandóan sérült. Belegondolni is rossz, mit érezhet az a védelem, aminek egyszerre kell levédekeznie a Hill-Sutton-Allen-Ekeler-Kelce ötöst – és ezen az sem segítene, ha bármelyikük kidőlne.
Offensive tackle-ök (4): Eric Fisher (KC), Mitchell Schwartz (KC)
Cserék: Trent Brown (LVR), Bryan Bulaga (LAC)
Fishertől nem vagyok elájulva, de így is Pro Bowl szintet képvisel, Schwartz pedig nemes egyszerűséggel az NFL legjobb RT-je, tavaly 692 passzblokkoló snapen nem engedett egyetlen sacket sem, és nyomást is csak 20-at (6. legkevesebb, de többet volt a pályán, mint a listán előtte lévők). Nagy balszerencse ez így Bulagának, aki hiába top5-ös a posztján, Schwartz ellen nincs esélye – cserébe viszont nem kell izgulni akkor, ha a KC sztárja megsérül. Trent Brown már nem ez a kategória, de ennyi “gyenge pont” minden csapatba kell.
Belső támadófalemberek (6): Richie Incognito (LVR), Rodney Hudson (LVR), Graham Glasgow (DEN)
Cserék: Trai Turner (LAC), Austin Reiter (KC), Laurent Duvernay-Tardif (KC)
Aki abban bízott, hogy legalább a támadófal belseje gyenge lesz, annak csalódnia kell. Hudson a legjobb center a ligában (sorry Kelce), tavaly kemény három nyomást engedett, futáshoz is jól blokkol – ő az, akit egy az egyben Aaron Donaldra is rá lehet állítani. Mellette a sokadik virágzását élő Incognitó pusztít, illetve az idén a csoportba költöző Glasgow – két futás-és passzblokkolásban is kiváló guard.
A cseresor minőségére sem lehet panasz, Reiter tavaly 6 nyomást engedett sack nélkül, csak Hudson volt eredményesebb nála. Illetve, ha már annyit szidtam a Seahawkst, hogy nem tesz meg mindent a franchise irányító védelméért, most nyomtam egy all int: papíron Trai Turner és Duvernay-Tardif is kiemelkedő guard, de tavaly gyengébb szezonjuk volt. Rosszul érezném magam, ha Mahomes nem ihatna meg egy kávét minden passza előtt, így egy esetleges sérülés esetére biztosítottam a védelmét – ha a teljes kezdő fal kidől, még akkor is ki tudna állni a csapat egy top 5-ös egységgel.
Defense
Az All-Pro támadósor után a védelem sem okozott csalódást. Egyedül a linebackerekkel nem voltam teljesen elégedett, de mivel úgy is olyan a felhozatal, hogy 5-1-5-ös felállásban is pusztíthat a csapat, ez is belefért.
Belső védőfalemberek (5): Joey Bosa (LAC), Chris Jones (KC), Jurrell Casey (DEN)
Cserék: Shelby Harris (DEN), Maurice Hurst (LVR)
Mivel a Broncos megszerezte idén Jurrell Casey-t, így minden darabka a helyére került az öt védőfalemberes felálláshoz (a három iDL mellé két edge). Bosát senkinek sem kell bemutatni, ha egészséges, ő lehet az új JJ Watt (tavaly a 9. legeredményesebb legjobb arányban generált nyomást, pedig állandóan valami nyavalyája volt). 3-4-es endként ugyan nem sokat játszott karrierje során, de ott sem vallott kudarcot: a futást remekül fogja és mindemellett képes belülről nyomást generálni, minden kvalitása adott, hogy ezen a poszton is kiemelkedő legyen. Így pedig lehetőség van arra, hogy egyszerre legyen fent a pályán mind az öt prémium védőfalemberem.
Chris Jones a legjobb DT Aaron Donald után, futás ellen és pass rush-ban is elit, nála is csak az egészség a kérdés. Casey már egy másik polc, egyrészt 30 éves már, másrészt ő sokkal közelebb áll a klasszikus 3-4-es defensive endhez, mint például Bosa. De ez nem is baj, mivel elsősorban futás ellen kiemelkedő és két ilyen pass rusher mellett valakinek ezt is kell csinálni – tökéletes fit a két fiatal mellé.
Cserének Harrist és Hurstöt választottam. Előbbi futás ellen szörnyeteg, így NT-nek könnyű szívvel be lehet tolni, Hurst pedig valamelyik end poszton lehet hasznos, kifejezetten kreatívan tud nyomást generálni.
Edge rusherek (4): Von Miller (DEN), Melvin Ingram (LAC)
Cserék: Frank Clark (KC), Bradley Chubb (DEN)
Csak négy edge-et választottam ki, hisz szükség esetén Bosát is ki lehet tolni szélre, belül pedig dolgozhat Jones és Casey. A kezdőm legbiztosabb pontja természetesen Von Miller a szélen, még mindig az egyik legjobb pass rusher a ligában. A párja megtalálása már fogósabb kérdés volt.
Az egyértelmű, hogy Chubb még nincs azon a szinten, amire a tehetsége predesztinálná, ugyanakkor Ingram és Clark között nem volt egyszerű dönteni. Mindkét játékos Pro Bowl-kaliber, hasonló szinten fogják a futást és siettetik az irányítót is, illetve képesek 10+ sackes szezonokra. Végül azért lett Ingramé a kezdő, mert a tervezett fix öt falemberes felállásba jobban illik.
Linebackerek (4): Cory Littleton (LVR)
Cserék: Alexander Johnson (DEN), Nick Kwiatkoski (LVR), Kenneth Murray (LAC)
Az egész csapat egyetlen gyenge pontja, már amennyiben egy Littletont gyengének lehet nevezni. Az ex-Ram egy remek coverage linebacker és futás ellen sem utolsó – nem egy Luke Kuechly, de nem fog összeszorulni a torkunk, ha ő lesz az egyedüli LB a pályán (hogy miért lesz elég az egy LB, arról később).
Cserének a Broncosban kvázi breakout szezont produkáló Alexander Johnson az első számú választás, lubickolt Fangio védelmében, remélhetőleg ez nem csak egy fellángolás a részéről. Mögötte a Bearsben remekül játszó Kwiatkoski, illetve a Chargers idei első köröse, Kenneth Murray fért még be a keretbe, de ha minden jól alakul, nem sokat látjuk őket a pályán.
Cornerbackek (6): Casey Hayward (LAC), Chris Harris (LAC),Tyrann Mathieu (KC)
Cserék: AJ Bouye (DEN), Prince Amukamara (LVR), Desmond King (LAC)
A Chargers CB-sora hihetetlen, minimum top 3-as ligaszinten, ha nem Mathieu-ról lenne szó (aki eredeti posztja szerint safety), nem is fért volna be senki a kezdőbe a másik három csapatból. Hayward az NFL egyik legalulértékeltebb cornere, bárkire rá lehet állítani, és annak ellenére hoz remek számokat, hogy szezononként 70-90 targetet kap (amiknek csak a 47-58 százalékából lesz elkapás). Harris sokkal elismertebb, a No Fly Zone nélküle nem jöhetett volna létre Denverben, Mathieu pedig egy igazi svájci bicska, aki bárkit képes leszedni a slotban. A fentebb taglalt pass rush mellett a passzjáték abszolút halálra lenne ítélve az AFC West álomcsapata ellen.
A cserék is rendben vannak, bár teljesen nyugodt nem lennék egy sérülés esetén. Bouye messze a csúcsformától, bár Denverben jó esélyei vannak a megújulásra, a slot CB Desmond King pedig szintén egy gyengébb szezonon van túl. Egyedül Amukamara az, akivel kapcsolatban nincsenek problémák, kicsit érthetetlen is, hogy ennyire stabilan jó játékot hozó CB-t miért nem becsülnek meg jobban (1 éve 1,05 millióért mindössze alá).
Safetyk (4): Derwin James (LAC), Justin Simmons (DEN)
Cserék: Damarious Randall (LVR), Kareem Jackson (DEN)
Íme az ok, amiért egy linebackerrel is tökéletesen elkaristol a védelem. Simmons tavaly félelmetes volt, a legjobb coverage safety: nulla TD mellett négy INT-et szerzett és mindössze 32,1-es passer ratinget engedett. Nyugodtan rá lehet bízni pálya hátsó harmadát, Jamest pedig (aki coverage-ben szintén félelmetes) be lehet küldeni a boxba, rá lehet állítani a TE-re vagy ráküldeni az irányítóra, amit épp a matchup megkíván (remélhetőleg a sérülése után a korábbi formáját hozza majd).
A cseresor már nem képvisel ilyen magas szintet, de legrosszabb esetben vissza lehet rendelni Mathieut, ha a Randall-Jackson duónak nehézségei lennének. Egyébként nem rosszak ők, több csapatban is kezdők lehetnének, egyszerűen a James-Simmons duó képvisel túlságos magas szintet.
Special Teams (4+1): Harrison Butker (KC), James Winchester (KC), Sam Martin (DEN), Mecole Hardman (KC). +1: Anthony Sherman (KC)
A speciális egységben teljes Cheifs-dominancia van. Butker a liga egyik legjobb rúgója, tavaly 89,5 százalékkal rúgta a mezőnygólokat, nem volt kérdés a helye. És ha már ilyen jól ment neki, akkor a long snapperét is hoztam mellé. A punter az ex-Lion Sam Martin lett, aki az egyik legjobb a posztján, visszahordót pedig a speedster Hardman fog játszani (tavaly 704 yardot és egy TD-t termelt).
Illetve a fullback Anthony Shermant is beszuszakoltam a keretbe, mert bár nem hiszem, hogy ennyi elit skill player mellett sok szerepet kapna a támadósorban, a speciális egységben nagy hasznát lehetne venni. Ha emellett segít megoldani pár rövidyardos szituációt, az már csak a hab a tortán.
Edzők: Andy Reid (KC), Eric Bieniemy (KC), Vic Fangio (DEN)
Alighanem ezt nem kell indokolni. Reid BB mellett a liga legjobb edzője, Bieniemyvel karöltve egy brutális támadósort raktak össze, ráadásul a csapatnak van tartása, hisz nemcsak a rájátszásban, de a Super Bowlon is rendre hátrányból állt fel a KC. A védelmet pedig a Broncos HC-je, Vic Fangio igazgatná, aki bár főedzőnek eddig nem valami biztató, de DC-ként nehéz nála jobbat találni. Ez tényleg egy álomcsapat.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások