Dream Team – NFC East

Nem a legjobb időzítés volt a csoport szempontjából ez a Dream Team, hiszen tavaly a régen csúfolt önmagára emlékeztetett a divízió. Persze sztárjátékosból így is akad bőven, de tavaly jobban nézhetett volna ki ez aroster, mint most.

Egyéne válogatta, hogyan rakta össze az 53 fős rostert adott csoportból. Egyrészt szigorúbban néztem a posztokat, leginkább a falemberek esetében, másrészt igyekeztem a special teamre is több választást szánni. Lássuk mi sült ki ebből!

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

OFFENSE

Nem volt nehéz összerakni a támadósort, a depth chart esetében viszont 1-2 poszton fájó szívvel hagytam a második sorra embert.

Irányítók

Nem igazán tudom befogadni azt a gyűlöletáradatot, ami Prescottra zúdúl a kommentejinkben, szerintem a 10 legjobb irányító között van a ligában. Pechére Wentz az én olvasatomban viszont a legjobb ötben van, így ő a kezdőm. A tartalékot látva sokan megrökönyödhetnek, de biztos lenne több olyan trükkös játék a playbookban, ahol kamatoztatni lehetne az újonc Hurts képességeit, ez pedig manapság nagyon trendi az NFL-ben.

Futók

Kellemes dolgom volt, hiszen a csoportban három olyan futó is van, aki nem csak a földön, de elkapásoknál is veszélyes, már csak a sorrendet kellett kitalálni. Élmény lehetne nézni olyan playeket, ahol legalább ketten is a pályán vannak.

Elkapók

Talán az egyetlen olyan prémium csapatrész, ahol kevés a sztárjátékos a többi csoporthoz viszonyítva. Menjünk végig posztonként, kezdve a legegyértelműbbel: Cooperhez fogható elkapó nincs a csoportban, így az ő helye megkérdőjelezhetetlen az első csapatban.

Golden Tate játékát bár nagyon szeretem, a fiatalos lendületet még inkább. A sérülékenység őt sem kerülte el New Yorkban, és inkább mint szituációs “go to guy” tekintenék rá, a snapek nagy részét viszont az újonc Lambnek hagynám. Végül jöjjön a baloldal, ahol komoly töprengést okozott McLaurin és Gallup közé relációs jelet tenni, de a Redskins elkapója valahogy jobban meggyőzött, így egyelőre benne él a bizalmam. Steven Sims pedig mint kickoff returner foglal helyet a rosteren.

A legnagyobb kimaradó Sterling Shepard és Alshon Jeffery, de Slayton első éve annyira megvett kilóra, hogy benne többet látok, mint a két úriemberben. Az Eagles egy játékossal sem képviseli magát, de ezen talán nem lepődik meg senki.

Tight Endek

Az előző posztnál nem, itt viszont abszolút dominálnak Doug Pederson fiókái. Ugyan Ertz számít a zászlóshajónak csapaton belül, véleményem szerint nem kell sokat várni arra, hogy Goedert letaszítsa őt a trónról. Mivel blokkolásban is kiválóak mindketten, sok package-ben lehetnek ott a pályán, akár egyszerre.

Backupnak olyan játékost szerettem volna, aki leginkább a blokkolásokban tud hasznos eleme lenni a támadósornak vagy a special teamnek, erre pedig Dalton Schultz lenne a legalkalmasabb a csoportból.

Támadófal

Sokáig ez volt az az egység, ahol több minőségi játékos volt egy poszton, így a “B csapat” is felvehette volna a versenyt más divízió kezdőivel, idén viszont alaposan megcsappant az állomány.

Rögtön az RT az első ilyen, ahol Lane Johnson helye szerintem nem kérdés, de La’el Collins más divízióban röhögve lenne kezdő, komoly kihívó nélkül. Ha nem maradnék hű az oldalakhoz, akkor ez a fal még jobb lehetne mint most, de így muszáj volt vagy Martint, vagy Brooksot a második csapatba tenni, holott mindketten posztjuk legjobbjai. Ennek leginkább Will Hernandez örülhet, aki így megkapta a bal guard szerepkört a kezdőben, Kevin Zeitler viszont így kimarad a keretből RG-ként. Az élet kemény, gyerekek.

Sajnálatos módon a center poszttal idéntől már nem lesz ilyen dilemmánk, hiszen a sokáig szintén ligaelit center, Trevis Frederick visszavonult, így Kelce ül egyedül és magabiztos fölénnyel a poszt trónján. Tyron Smith bár sokak szerint már csak a neve tartja ott az elitben, a játékára azért továbbra sem lehet különösebb panasz, még ha tényleg nem is ugyanazt tudja nyújtani, mint évekkel ezelőtt. Ráadásul Trent Williams elcserélésével és Jason Peters távozásával nem is maradt igazán kihívója a kezdőért – igaz, így normális cseréje sem.

DEFENSE

A támadósorral ellentétben a védelemben már akadtak nehézségek, leginkább a back 7-ben. A védőfal viszont brutálisan jó, kár, hogy csak hatan lehetnek itt.

Belső védőfal

Kezdjünk is a legnehezebb döntéssel, hogy ki legyen az a hat játékos, aki a rosterre férhet. Hogy miért hat? Mert szerettem volna két nose tackle-t is a keretbe, akik ugyan limitáltan lennének a pályán (goal line szituációk pl), viszont a futást kíméletlenül gyilkolnák.

Fletcher Cox kiléte nem volt kérdés, mellé a kezdőbe a frissen igazolt csapattársa, Javon Hargrave kerül. Mindketten kiválóak a játék több elemében is, még jobban, mint a második sor. A Redskins duója Zeusz fiával és Jonathan Allennel egy olyan páros, amelyet bármikor elfogadnék a mindenkori csapatomba. Nem olyan kiemelkedőek hogy a szűk elitben emlegessék őket, ellenben nagyon hatékonyan teszik a dolgukat.

És akkor a két nose. Kicsit visszás a helyzet, mert két olyan játékos került be, akik a való életben is már csak adott szituációkban kerülhetnek pályára. Ha Ron Rivera átáll 4-3-as sémára, akkor Da’Ron Payne snapjei csökkenhetnek, míg Dalvin Tomlinson amúgy is Dexter Lawrence és Leonard Williams árnyékában él. Mégis, futás ellen mindketten jobbak kollégáiknál, így eshet meg, hogy az én rosteremen ők kapnak helyet.

Szélső passzsiettetők

A mélység itt már nem olyan erős mint eggyel beljebb, de így is lehet négy korrekt játékost találni, sőt, még Ryan Kerrigan személyében egy nagyobb nevű kimaradóról is beszélhetünk.

Rögtön fejvakarós témával nyitok, hogy Demarcus Lawrence vagy Brandon Graham a jobb. Lawrence lenyomott két olyan idényt, amivel nevet szerzett magának, de ez azzal járt, hogy az elvárások is megnőttek felé. Ezeket 2019-ben nem tudta teljesíteni, így páran megkongatták a vészharangokat. Én úgy gondolom, nem kell még temetni Lawrence-t, így annak ellenére is Graham elé teszem, hogy philadelphiai kollégája a konstans jó teljesítmény mintapéldánya.

A túloldalon bár egy profi snapet nem láttunk tőle, én megadom a bizalmat Chase Youngnak, főleg hogy Derek Barnett igazából az egyetlen kihívója. Én kedvelem Barnett játékát, de tény, hogy egyelőre nem ér fel az elsőkörös potenciáljához, de még mindig rettentő fiatal (24 lesz), így bőven lehet még ideje berobbanni.

Linebackerek

Megjöttünk a problémához, hogy nincs mélység a poszton. A Cowboys kibérel két helyet a kezdőből, ezt szerintem senki nem vitatja, viszont mögéjük nem nagyon tennék senkit. Pláne ha azt vesszük alapul, hogy a 2019-es évben Landon Collins vagy Jabrill Peppers is rengeteget játszott LB-ként a csapatában a sérülések (és a csapattársak képességei) miatt, szóval előbb tenném őket a kezdőbe, mint a B sort.

Így maradt az, hogy a játék egy szegmensére fókuszáltam. David Mayo játéka a futások megállításában merül ki, emellett special teamben is használható, így az egyik csere spot az övé. TJ Edwards pedig kimondottan a special teamben kapna szerepet.

Cornerbackek

Byron Jones távozása érzékeny veszteség volt ennek az összeállításnak, de cserébe Darius Slay és James Bradberry is áttette a székhelyét a csoportba, és ha már így történt, be is kerültek a kezdőbe. Mint ahogy a fővárosba visszatérő Kendall Fuller is, aki gyűrűvel az ujján kívánja folytatni a tavalyi remek teljesítményét.

A kezdő adva volt, a cserék viszont már nehezebb diónak bizonyultak. A mai passzorientált ligában nem túl szerencsés, hogy az elkapó és cornerback poszton a legvékonyabb a csoport, de abból főzünk, amink van. Így eshet meg, hogy az újonc Trevon Diggs is befér nálam, mégpedig azért, mert Ronald Darby tavaly katasztrófa volt. A rendre sérülésekkel küszködő cornerback immár Washingtonban próbálja meg leszedni az ellenfél elkapóit, de nálam ezzel az évvel kicsit parkolópályára tette magát, Diggset amúgy is nagyon kedveltem az idei classból. Awuzie sem zárt olyan bombaerős évet, de a cserepadra előbb tenném mint Darbyt, Nickell Robey-Coleman személyében viszont egy megbízható csere került a slotba.

Craig James a special team tagja lesz, mert ott piszkosul ki tudja élni magát.

Safetyk

Mind a négy franchise delegál legalább egy játékost a két safety posztra, a Giants egyenesen kettőt is. Peppers valamelyest felejtetni tudta a bust státuszát az első New York-i évében, de nálam csak mint punt returner és safety/dime tartalék kerül be a keretbe. McKinney-t már egy fokkal többre tartom csapattársánál, még ha belőle sem láttunk a legmagasabb szinten semmit, az attribútumai és tape-jei alapján nálam kimeríti a mai safety prototípust.

Collinsról már volt szó, dime felállásban simán betenném a kezdőbe, és akkor mondjuk McKinney venné át a szerepét. A free safetykre átevickélve HaHa Clinton-Dix érkezése egyből helyet biztosított számára nem hogy a rosteren, de a kezdőben is, McLeod kárára.

SPECIAL TEAM & COACHING

Zárjuk le az álomcsapatot a ST és az edzői stáb tagjaival.

Kicker poszton egész jó felhozatal volt, de végül két főre szűkítettem a döntést. Elliott nyert Hopkinsszal szemben azért, mert közelebbről kevesebbet hibázik, de nüanszok döntöttek kb a két játékos között. A punter posztot már nem adja ki a kezéből a Redskins, a nemrég új szerződést kapó Tress Way remek szezont zárt. Long snappernek pedig azért Lovatót választottam, mert Elliott a kicker, az összeszokottság pedig fontos. Ezt a doktori disszertációt biztos nem láttátok jönni.

A HC-k tekintetében nagyon egyszerű dolgom volt, hiszen a csoport 3/4-e edzőváltáson esett át, és az új szakemberek közül egyiket sem gondolom jobbnak Doug Pedersonnál. Hozzátéve, hogy Pederson a Lombardi-trófea felemelése óta azért szépen lassan rombolja a Philadelphiában felállított szobrát, de még így is inkább a középmezőnybe csúszott vissza, sem mint a liga kóklerei közé. A csillaghullás egyik oka lehet, hogy Frank Reich távozása óta nincs igazán agytröszt támadókoordinátora, de hogy Kellen Moore az lesz-e, az nagyon jó kérdés. Micsoda átvezetés!

Moore kapja meg a támadósor dirigálását, aki a szezon elején berobbant, hogy aztán ő is eltűnjön. Ugyanakkor az, hogy ez a Cowboys offense ilyen jó volt tavaly, az véleményem szerint Moore érdeme. Védőoldalon Jim Schwartz kezébe adom a gyeplőt, nekem az egyik kedvenc védőkoordinátorom, de rajta is érezni kicsit, hogy a neve miatt emlegetjük a legjobbak között, és nem az egységei miatt. Talán most, hogy kapott egy Slayt a secondarybe, a védőfal pedig még jobb lett mint tavaly, ismét egy bivaly defense-t láthatunk Phillyben.

[/ppp_patron_only]