Dream Team – NFC North

Elég ütős álomcsapatot lehet összehozni az NFC Northból, hiszen a védelem alapját a top defense-ként aposztrofált Bears és a Vikings adja, a Packers szolgáltatja a kiváló támadófalat, a Lions pedig hozza a minőségi mélységet a keretbe. 

Irányító (2): Aaron Rodgers (GB)

Csere: Matthew Stafford (DET)

Lehetne érvelni akár Rodgers, akár Stafford, akár Cousins, akár Trubisky mellett, az utóbbi 2-3 évben elég hasonló teljesítményt nyújtottak összességében. Végül a Packers irányítója mellett döntöttem, leginkább azért, mert még mindig benne érzem legjobban, hogy extra dolgokat tud hozzátenni a támadósorhoz és szorult helyzetből is ki tudja húzni a támadókat. Már nem annyira, mint pár évvel ezelőtt, de még mindig jobban érzem ezt benne, mint a másik két delikvensben. Cousins egy “biztonságibb” megoldás lenne, de benne én nem látom azt a pluszt, aki nekem kell a QB-mban, hogy Super Bowlig vezessen – egy magas padlót adna a csapatomnak, de a plafonját én nem érzem a Super Bowlban. A padra pedig azért került inkább Stafford, mert stílusban jobban hasonlít Rodgersre.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Futók (3): Dalvin Cook (MIN)

Csere: Aaron Jones (GB), David Montgomery (CHI)

Ahogy a legtöbb divízió, úgy ez is el van látva kiváló futókkal. A kezdőért nagy harc lehet Cook és Jones között, én előbbinek adom meg a lehetőséget, mert összességében egy kicsit jobb, tehetségesebb játékosnak tartom, habár nyilván Jones sem kutyaütő, ezt tavaly mindenki láthatta. Montgomery csalódást keltő újonc éven van túl, de ez szerintem nagyban köszönhető a körülötte lévő rossz dolgoknak, így én javulást várok tőle és ezt megelőlegezve tettem be a keretbe is az újonc Swiftet kiszorítva.

Elkapók (7): Davante Adams (GB), Allen Robinson (CHI), Adam Thielen (MIN)

Cserék: Kenny Golladay (DET), Marvin Jones (DET), Justin Jefferson (MIN), Cordarrelle Patterson (CHI)

Davante Adams a liga egyik legjobb elkapója, közvetlenül a Julio-Thomas-Hopkins-Hill polc alatt, így megkérdőjelezhetetlen az első számú WR szerepe. Allen Robinson pedig a liga talán legalulértékeltebb elkapója, aki úgy pakol fel konzisztensen parádés számokat, hogy eddigi karrierje során Christian Hackenber, Blake Bortles és Mitch Trubisky dobáltak neki – felüdülés lenne Rodgersszel játszania. A slotban pedig Adam Thielen riogathat, aki belül érzi legotthonosabban magát.

Csereként a két szélre a Lions két játékosa került, míg a slotot teljesen magáénak tudhatja a Vikings, ugyanis ide az újonc Jeffersont szántam. A rosterszűkítés utolsó tagjaként pedig Cordarrelle Patterson került be a csapatomba, aki amellett, hogy egy érdekes hibrid opciót nyújt a támadósoromnak, visszahordóként elit teljesítményre képes.

Tight end (3): Kyle Rudolph (MIN)

Csere: TJ Hockenson (DET), Marcedes Lewis (GB)

Ez volt az első poszt, ahol nem voltam elragadtatva a felhozatallal. Rudolph nem egy sztár, de még mindig megbízható, korrekt játéks. Hockenson első éve nem sikerült valami fényesre, de ez azért tight endeknél megszokott, így tehetsége alapján őt tettem a második helyre, harmadiknak pedig ugyan Irv Smith is lehetett volna, egy elsősorban blokkolásban jeleskedő TE-t akartam a rosterre, ez pedig a veterán Marcedes Lewis lett.

Offensive tackles (4): David Bakhtiari (GB), Rick Wagner (GB)

Cserék: Taylor Decker (DET), Brian O’Neill (MIN)

Mivel igyekeztem tartani az eredeti posztokat, legalábbis itt a tackle-öknél mindenképp, így a Packers elvitte mindkét kezdőt. Bakhtiarihoz kétség sem férhet, a liga egyik, ha nem a legjobb passzblokkoló tackle-je, a túloldalon pedig nem volt akkora verseny, így a nem kiemelkedő, de korrekt Wagner behúzta a posztot. Cserében Taylor Decker kifejezetten megbízható a bal oldalon, O’Neill pedig a jobb szélen képes korrekt teljesítményre, igazából egyik szélen sem lenne katasztrofális visszaesés, ha a kezdő megsérülne.

Belső támadófalemberek (5): Elgton Jenkins (GB), Corey Linsley (GB), Frank Ragnow (DET)

Cserék: James Daniels (CHI), Cody Whitehair (CHI)

A belső támadófal nálam az a poszt, ahol elég jól lehet mozgatni a játékosokat ide-oda, ami most is megkönnyíti a helyzetem. Újabb két Packers-játékos került a kezdőmbe, így a támadófal 80%-át Green Bay-iek alkotják. Jenkins kiváló újonc éven van túl és hosszú távon meghatározó játékosa lehet a falnak, Linsley pedig már évek óta a jobb centerek közt szerepel. Kifejezetten jobb guardot nem találtam jót a csoportban, így a Lionsnél center poszton játszó Ragnow-t helyezem át oda, de nem kell aggódni, neki van guard tapasztalata is, így könnyen megbírkózik majd a feladattal. Csereként pedig két bearses fiatalt hoztam, akik szintén tudnak játszani center és guard poszton is, szóval elég sokoldalú lett ez az egységem.

Belső védőfalemberek (5): Kenny Clark (GB), Akiem Hicks (CHI)

Cserék: Eddie Goldman (CHI), Michael Pierce (MIN), Roy Robertson-Harris (CHI)

Clark a modern kori nose tackle prototípusa, aki amellett, hogy nagy termetével jól fogja a futást, pass rushban is kifejezetten hatékony – konkrétan tavaly Flowersnél eggyel több nyomást gyakorolt -, így egyértelmű volt, hogy övé lesz ez a poszt. A másik helyet pedig Hicks kapja meg, aki tavaly sérülés miatt nem tudott sokat a pályán lenni, de továbbra is egy minden téren kiváló játékos. A Bears azért nagyrészt uraltja ezt a sort, hiszen három játékost is ad a fal közepére, a centerrel szemben Goldman állna fel, Robertson-Harris főleg Hicks helyét vehetné át, Pierce pedig bevethető akár mindkét helyen is, illetve ők öten elég jól tudnának rotálni is bizonyos helyzetekben.

Edge rusherek (5): Khalil Mack (CHI), Danielle Hunter (MIN)

Cserék: Za’Darius Smith (GB), Trey Flowers (DET), Robert Quinn (CHI)

WOW, na ez aztán az ütős sor! Tavaly Za’Darius Smithnek volt a legtöbb nyomásgyakorlása a csoportban, mégsem fért be a kezdőbe, mert Macknek és Hunternek több évnyi elit teljesítmény van a háta mögött, a Packers újdonsült elsőszámú pass rusherének viszont még csak egy-másfél. Snapekre vetítve pedig a karrierjét tekintve hullámzó Robert Quinn is a legjobbak közt volt 2019-ben, emellett Flowers is elérte a 60 nyomásgyakorlást amellett, hogy futás ellen is kiválót nyújt és jól mozgatható a védőfalban is több poszton, aminek szintén hasznát venném.

Összességében talán kicsit sok ez a 10 védőfalember, igazából 9 is elég lenne, de olyan mély és erős a csoport ilyen téren, hogy így tudtam a legerősebb lenni mindent egybe vetve.

Linebackerek (5): Eric Kendricks (MIN), Roquan Smith (CHI)

Cserék: Jamie Collins (DET), Danny Trevathan (CHI), Christian Kirksey (GB)

Kendricks helye megkérdőjelezhetetlen a kezdőben, főleg egy olyan év után, mint a tavalyi, ahol a liga legjobb coverage linebackere volt. A másik kezdő LB-poszt már nagy fejtörést okozott és igazából lemeccselik majd a srácok az edzőtáborban, de egyelőre megelőlegzem a bizalmat Roquan Smithnek, akinek újonc éve nem sikerült olyan fényesre, de prospectként óriási tehetség volt, így én még tartom magam ahhoz az értékelésemhez. Collins talán elsősorban egy szituációs játékos lehet, Trevathan ad egy korrekt opciót, Kirksey pedig egészségesen hasznára válna a csapatnak, habár ő már inkább azért került be, mert négy linebackerrel necces lett volna nekivágni a szezonnak. Nem ez a legerősebb egységem, az biztos.

Cornerbackek (6): Jeff Okudah (DET), Kyle Fuller (CHI), Jaire Alexander (GB)

Cserék: Desmond Trufant (DET), Jeff Gladney (MIN), Justin Coleman (DET)

A CB-sor nem a legfényesebb, sokat elmond, hogy egy újonc számítana az elsőszámú corneremnek – még ha Okudah tényleg óriási tehetség is. Fuller is bérelt magának egy helyet a kezdőben, a slotba pedig Jaire Alexandert szánom, aki ugyan nagyobb részt szélen játszott a Packersben, skill setje alapján jól muzsikálhat belül is. Az ő cseréje lesz Justin Coleman, akit két éve elit slot cornerként kezeltünk, de tavaly a Lionsbe igazolva nem hozta azt a szintet – most reméljük, visszatér korábbi formájához, mert más jó slot CB-t nem igazán találunk a divízióban. A szélen pedig egyrészt a veterán Desmond Trufant kap helyet csereként, illetve az újonc Jeff Gladney-nek szavazok bizalmat.

Safetyk (5): Harrison Smith (MIN), Anthony Harris (MIN)

Cserék: Eddie Jackson (CHI), Adrian Amos (GB), Darnell Savage (GB)

A safety sor nagyon ütős lett! Jó eséllyel a Vikings duója a legjobb a ligában, így ezt meg is tartom a kezdőmben, a padra pedig letettem a playmaker Eddie Jacksont, a “safety” szó megtestesítőjét, a mindig betonbiztos Amost és a fiatal Savage-et. Nincs csoport, ami ezt az ötöst tudná überelni, az fix.

Special Teams (3): Matt Prater (K), Britton Colquitt (P), Don Mulbach (LS)

Kicker poszton Mason Crosby jöhetett még szóba, de az utóbbi öt évet nézve Prater jobban dolgozott, így ő lett a kezdőm, ráadásul ő már össze is van szokva a nálam okosabbak által a csoport legjobb long snapperének gondolt Don Mulbachhal. Punternek pedig a Vikingsból választottam magamnak játékost Colquitt személyében.

Edzők: Mike Zimmer (HC), Gary Kubiak (MIN), Mike Pettine (DC)

Mike Zimmer filozófiái kapcsán nem mindennel értek egyet, de a játékosok motiválására, egybentartására tökéletesen alkalmas, ezért nevezném ki őt főedzőnek, azonban a támadók dolgába semmiképp nem szólhatna bele, és lehet a védelem irányítását is inkább Mike Pettine-re bíznám, habár itt talán érdemes lehet egyfajta kohéziót kialakítani a két stratéga között, hogy Pettine negatívumai (például túl sok dime felállás) is elhalványuljanak. A támadók élére igazából két jelöltem volt, habár a legtöbben minden bizonnyal gondolkodás nélkül Kubiakot neveznék ki, én erősen fontolóra vettem Matt Nagyt, aki szerintem kreatívabb edző és talán jobban is illeszkedik a modern felfogásomhoz, még ha ezt tavaly nem is sikerült megmutatnia. Körülötte is vannak kérdőjelek, így végül én is Kubiaknek adtam a karmesteri pálcát, de nem volt olyan egyértelmű, ugyanis nekem kicsit túlzottan futásorientált, ráadásul nagyon szigorúan outside zone felfogású, ami kiismerhetővé teszi – míg mondjuk Kyle Shanahan ugyanezekkel az alapokkal sokkal diverzebb blokkolási sémákat használ, ami sikeres is.

[/ppp_patron_only]