„Ha megfizeted az irányítód, halálra vagy ítélve, nem fogsz Super Bowlt nyerni.” Ez jön fel minden évben, ha valaki nagy összegű hosszabbítást ad a QB-jának, vagy ha épp egy nagy fizetésű irányító csapata kizúg a rájátszásban és például újonc szerződésen lévő quarterback hódítja el a Lombardi trófeát.
De tényleg igaz ez a mítosz? Tényleg halálra van ítélve a franchise és nem lehet sikeres, ha kitömi az irányítóját? Hülyeség lenne rekordszerződést adni Mahomesnak? Minden irányítónak le kellene mondania fizetése egy részéről? Ezekre a kérdésekre próbáljuk megadni most a választ.
A fizetési sapka bevezetése óta (1994) hatszor fordult elő, hogy olyan irányító nyerje a Super Bowlt, aki legalább 11%-ot foglalt a fizetési sapkából – Tom Brady kétszer, Peyton Manning kétszer, illetve Eli Manning és Steve Young egyszer-egyszer (Steve Young foglalta el a legnagyobb helyet 13,1%-kal). Ezt az adatsort – vagy valami ehhez hasonlót – szokták általában felhozni a fenti állítások igazolásaként.
Viszont ha 2011-től, tehát az előző CBA bevezetésétől nézzük a számokat, akkor 9 szezonból négyszer foglalt el legalább 11%-ot a fizetési sapkából a Super Bowl-győztes irányító. Vagy másképp nézve ötször nyert veterán szerződésen lévő QB (a 2017-es Eaglest újonc szerződéssel számolva). Ez tehát azt jelenti, hogy nagyjából fele-fele arányban nyer Super Bowlt „kitömött” és „olcsó” irányító is.
Megnyerni a nagydöntőt azonban nagyon nehéz feladat és úgy gondolom, hogy nem lehet egyedül ez a sikeresség mértékegysége. Nem gondolom, hogy egyedül a Super Bowl megnyerése számít sikeres szereplésnek az NFL-ben. Nyilván mindenkinek ez a célja, de a 32-ből nem csak 1 csapat szerepel jól minden évben. Szerintem a Super Bowl vesztese, vagy a konferenciadöntőbe bejutott csapatok is sikeresnek számítanak (a divisional körben elhasaltak pedig határeset), ezért érdemes kiterjeszteni a kutatást.
Ráadásul könnyen tudunk példákat felhozni, hogy az irányító fizetésének és ezáltal a keret összetételének semmi köze nem volt egy-egy vereséghez. A Chiefs azért nyert februárban a 49ers ellen, mert Mahomes jóval kevesebbet keresett Garoppolónál, ezáltal erősebb kerete volt a Kansas Citynek? Vagy azért fordított 28-3-ról a a Patriots, mert Brady kevesebb helyet foglalt a sapkában Ryannél? Vagy azért hasalt el a főcsoportdöntőben a Saints, mert Brees többet keresett Goffnál? Nem gondolnám.
Úgyhogy megnéztem, hogy 2011, azaz az előző CBA bevezetése óta a legalább divisonal körig eljutó csapatoknál mennyi pénzt foglaltak el a kezdő irányítók. Külön jelöltem azt is, hogy melyik csapat meddig jutott el, így könnyen olvashatók a táblázatok.
Lehetett volna teljes QB-roomot is nézni, tehát a cseréket is belevenni, de az egyszerűség kedvéért az adott szezonban legtöbbet foglaló irányító fizetését vettem alapul (ezt azért emelem ki, mert például a 2017-es Eaglesnél vagy a 2012-es 49ersnél nem ez a QB játszott a döntőben, de csapatépítés, keretösszerakás és „irányítók megfizetése” szempontjából ők számítottak fontosabbnak).
Kattintásra a kép nagyobb formában megnyílik külön ablakban!
A táblázatban
- zöld színnel jelöltem a legfeljebb 6%-ot elfoglaló irányítókat, akik mind újonc szerződéssel játszottak abban az évben,
- sárgával jelöltem a 6-11% között elfoglaló irányítókat, akik mind második, veterán szerződésüket taposták, de nem kerestek jelentősen sokat (kivéve Flaccót, aki viszont a régi Kollektív Szerződés szerinti újonc fizetést kapta), illetve
- pirossal jelöltem a 11% felett elfoglaló irányítókat, akik nyilván mind veterán szerződéssel játszottak abban az évben.
Nézzük hogyan alakultak a színek a vizsgált 9 évben:
- a Super Bowl nyertesei között 3 zöld, 2 sárga és 4 piros oszlopot látunk,
- a Super Bowl vesztesei között 2 zöld, 3 sárga és 4 piros oszlopot látunk,
- a konferenciadöntőben elbukó csapatok közt 8 zöld, 2 sárga és 8 piros oszlopot látunk,
- a divisional körben elbukó csapatok közt 11 zöld, 6 sárga és 19 piros oszlopot látunk.
Hogy mit lehet ebből leszűrni? Azt, hogy totális mítosz, hogy nem lehet jól megfizetett irányítóval sikeresnek lenni. Jóval több veterán szerződésen lévő, a sapkából jelentős összeget elfoglaló irányítót találunk az adott évek legjobb 8 csapatai közt, de a legjobb négyben, a legjobb kettőben is fölényben vannak ezek a QB-k, ami azt jelenti, hogy bizony egy sokat kereső irányító mellé is lehet sikeres csapatot építeni.
Jason Fitzgerald (Over The Cap) is csinált egy kutatást, ahol 2014 és 2019 között vizsgálta az összes csapat sikerességét egy pontrendszer alapján (1 pont az alapszakasz teljesítéséért, 2 pont a wild card kiesésért, 4 pont a divisional kiesésért, 6 pont a konferenciadöntőben való kiesésért, 8 pont a Super Bowl vereségért és 10 pont a Super Bowl győzelemért) és ezt viszonyította az adott idő alatt irányítóra elköltött pénzmennyiséghez.
Az alábbi ábrán látható az eredmény, ahonnan a Patriotsot ki kellett venni, mert elrontotta volna az egész ábrát (kicsit átlag feletti fizetéssel közel 50 pontig jutottak).
Ezek alapján elég könnyen megállapítható, hogy nincs korreláció az irányítóra költött összeg és a sikeresség között. Vannak csapatok, amelyek sokat költenek és sikeresek (pl. Packers, Steelers), vannak, amelyek sokat költenek és sikertelenek (pl. Lions, Giants), vannak keveset költő sikeresek (pl. Chiefs, Seahawks) és vannak keveset költő sikertelenek is (pl. Jets, Buccaneers, Bills).
Ha kicsit bonyolultabb matematikára vágytok, akkor ezen a linken megtaláljátok Timo Riske kutatását, ami kimutatja, hogy a csapatok nem lettek rosszabbak attól, hogy többet fizettek az irányítójuknak. Még a védelemben sem! A Ravens egy jó példa erre, hiszen a körülvevő csapat nem lett rosszabb annak ellenére, hogy Flaccót megfizették Newsome-ék. 2015 óta ugyanis egyetlen olyan csapat sem volt, amely több várható pontot kreált volna a Hollóknál, ha a passzjátékot kivesszük az egyenletből (tehát korlátozzuk futásra, védelemre, special teamsre, szerencsére).
Azaz a Ravens annak ellenére kiváló keretet rakott össze, hogy megfizették Flaccót. A csapat tehát nem azért hozott gyengébb eredményeket, mert volt egy magasan fizetett irányítója, hanem azért, mert az az irányító gyengén játszott.
A PFF-nél azt is kimutatták (szintén bonyolultabb matematikával, mint hogy azt most itt kifejtsem), hogy ha igazán jó irányítód van, akkor jobb esélyeid vannak a jobb teljesítményre akkor is, ha sokat fizetsz neki. Tehát ha az irányítód legalább 11%-ot foglal a sapkából, de az utóbbi három évben 2,2 WAR-t (Wins Above Replacement, tehát csereszint feletti győzelmek száma) átlagolt, akkor a következő évben nagyjából 60% eséllyel nyersz minimum 10 meccset, míg ilyen irányító nélkül nagyjából 30% eséllyel.
Szintén PFF-es, bonyolultabb matematikai kutatás szerint az irányítók fizetése korrelál a győzelmek számával (még ha csak kis mértékben is), tehát bizonyos keretek közt minél többet fizetsz az irányítódnak, annál jobb. Ennek persze van egy egyszerű oka: általában ha megfizeted az irányítód, akkor az egy jó irányító, így jól is fog teljesíteni.
Ettől függetlenül itt is megmutatkozik, hogy nem igaz a cikk első mondatában feltett tézis. Az adatok tehát egyáltalán nem támasztják alá, hogy jobban jár egy franchise, ha egy jó irányítót a megfizetése helyett lecserél egy olcsó, gyengébb opcióra, illetve egy irányító megfizetése egyáltalán nem jár együtt azzal, hogy akkor minden esélyed elveszted a sikerességre. A nehéz kérdés inkább az, hogy a megfelelő játékost fizeted-e meg alaposan.
Szinten érdekes kérdés, és minden ilyen esetnél előjön vitatémaként, hogy az irányítónak le kellene mondania (monnyonle!) a fizetése egy részéről, hogy a csapata sikeresebb tudjon maradni, több jó játékost tudjon bezsúfolni a fizetési keretbe. Most abba ne menjünk bele, hogy ez az irányítónak is üzlet és minél többet akar keresni karrierje során, és tegyük fel, hogy lemond pár millióról. Évi 1-2 millió nyilván semmi sem jelent, mikor egy veterán minimum is már 1 millió körül van. De ha mondjuk Prescott 35 millió helyett 30-ért írna alá, az mennyiben segítené a Cowboyst? Tudnának szerezni egy rotációs védőfalembert, aki fent van a pályán 30%-ban, esetleg egy olcsóbb/gyengébb harmadik számú elkapót, vagy egy csere támadófalembert. Ez minimálisan segíti csak a csapatot a Super Bowl elérésében, nem mutatkozik meg győzelmekben.
Az meg a másik probléma, hogy minden egyes csapatnál vannak rossz/borzasztó szerződések, amikkel jobban rontanak a cap-helyzeten, mint egy irányító megfizetésével (nyilván továbbra is tartva, hogy nem teljesen középszerű irányítót fizetnek top szinten). Az irányítót megfizetni okos dolog, ellenben például egy futónak 15 milliót adni több évre garantáltan nem az, csak hogy egy banális példát említsek.
Az persze továbbra is teljesen egyértelmű, hogy a legnagyobb versenyelőny a futballban egy jó irányító újonc szerződésen. Egyszerűen nincs ennél jobb forgatókönyv, hiszen az irányítódon rengeteget spórolsz és fel tudod tölteni a keretet top játékosokkal. De ez az állapot csak 2-3 évig tart maximum, utána meg kell fizetned – ha nem akarsz pórul járni és újabb újoncot keresni, ami jobb eséllyel nem válik be, mint igen, és első évében, amikor tele a roster top játékosokkal, nem is tud jó játékot hozni még.
A második legnagyobb versenyelőny a futballban pedig egy top irányító, bármilyen fizetéssel. Ez a hosszútávú sikeresség első számú indikátora. Nehéz nyerni top fizetésű irányítóval, de sokkal nehezebb Super Bowlt nyerni jó irányító nélkül. Konzisztensen jó irányítót pedig nagyon nehéz találni az NFL-ben.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások