Új sorozatba vágunk bele így július kezdetével, ahol megpróbálunk minden csapatból 1-1 támadó- és védőjátékost kiemelni, akik berobbanhatnak a köztudatba, avagy épp egy szinttel feljebb lépve az elitbe küzdhetik magukat, azaz “breakout” év vár rájuk! Az NFC South divíziójával kezdünk.
New Orleans Saints
Deonte Harris, WR/PR
Ha valaki nem figyel a special team playek alatt, akkor igazán ismeretlen lehet neki Deonte Harris, hiszen offense-ben az alapszakaszban csak 6 elkapása volt 24 yardért, szóval ilyen szempontból a nulláról indul a tavalyi draftolatlan játékos. Azonban Harris nem csak Pro Bowler, hanem elsőcsapatos All-Pro is volt tavaly punt returnerként – az egyike volt annak a négy játékosnak, aki punt return TD-t tudott elérni 2019-ben. Idén pedig a támadósorban is nagyobb szerepet kaphat, leginkább mélységi fegyverként Ted Ginn helyén – ilyen szerepben a playoffban is láthattunk tőle egy 50 yardos elkapást.
Nem volt egyszerű a Saints támadósorában breakout jelöltet hozni, hiszen szinte mindenhol már befutott játékosok vannak, az újonc Ruiz lehetett volna még egy mentsvár, de hacsak nem szakad minden kötél, nem akarok újoncot hozni, a másodéves Erik McCoy pedig már tavaly a liga legjobb centerei közt volt és sokan felfigyeltek rá, így rá sem illett ez a jelző igazán. Így maradt Harris, akitől azért óriási évet nem feltétlen várnék, hiszen legjobb esetben is csak 5. számú célpont lesz az offense-ben, de jelenléte segíthet megnyújtani a pályát, pár hosszabb TD össze is jöhet számára, a visszahordásoknál pedig továbbra is extrán hasznos lesz.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Chauncey Gardner-Johnson, CB/S
Imádtam CGJ-t tavaly prospectként és óriási meglepetés volt, hogy a negyedik körig csúszott, a Saints viszont így hatalmasat nyert vele. Gardner-Johnson nagyon sokoldalú játékos, úgy szerel, mint egy linebacker és olyan jó coverage-ben, mint egy cornerback. Tavaly a snapjei nagyjából felén slot cornerback volt, ideje ötödét a boxban töltötte, emellett egész sokat küldték az irányítóra is blitzelni, de feltűnt free safetyként és szélső cornerbackként is, tehát amolyan jolly jokerként tevékenykedett a védelemben. A line of scrimmage-hez közel nyújtotta talán legjobbját, 45 tackle-jéből a PFF szerint 23 volt úgynevezett “stop”, ami a támadók szemszögéből kudarcnak feleltethető meg a játék kimenetele szempontjából. Coverage-ben is rendben volt, 84,7-es passer ratinggel dobáltak felé az irányítók, volt 7 leütött labdája és egy interceptionje.
Érdekes kérdés, hogyan fogja őt idén használni a csapat Malcolm Jenkins érkezése után, hiszen kicsit hasonló játékosok olyan szempontból, hogy minden poszton képesek feltűnni és jól teljesíteni. Helye mindenképp lesz a védelemben, tavaly sem lehetett levenni a pályáról, a tehetsége ugyanis szembeötlő és pozitív irányba mozdítja el a defense-t.
Tampa Bay Buccaneers
Ryan Jensen, C
Nem volt egyszerű innen választani, ugyanis a két sztárelkapó már nem tud berobbanni, Ronald Jonesban nem igazán bízok futó poszton, OJ Howard talán nagyobb név már évek óta, még ha igazi breakout még nem is jött el nála… Szóval maradt a támadófal, ahol a center Ryan Jensenre esett a választásom. Ő igazából már tavaly berobbant a szakértők körében, de azért ha egy átlag NFL-szurkolót megkérdezünk, nem hiszem, hogy meg tudná mondani, ki a Buccaneers centere (de igazából még átlag felettiek közt is sokan így lennének).
Jensen a Ravensben kezdte pályafutását guard poszton 2015-ben, majd 2017-ben centerként volt kezdő egész évben, onnan pedig a Bucshoz igazolt és a második tampai éve egészen kiválóra sikeredett, az egyik legjobb center volt a ligában. Mindössze 15 nyomást engedett (amiből csak egy lett sack), ami a 11. helyre volt elég, azonban alaposan nehezítette a dolgát Arians hosszúpasszos rendszere és Jameis Winston játékstílusa – nem véletlen kapta a statisztikái ellenére a 4. legjobb passzblokkoló értékelést a PFF-től, ráadásul futásblokkolásban is az 5. helyre sorolták a posztján.
Jamel Dean, CB
Én nagy dolgokat várok a Buccaneerstől, és ez nem csak Brady miatt van, hanem mert ugyan a hagyományos statisztikák szerint gyenge volt a védelem, már eddig is alul volt értékelve és szerintem sokat fog fejlődni 2020-ra. A futás ellen így is elit volt az egység, a bizakodásom oka pedig a fiatal secondaryre vezethető vissza, amely tavaly az év második felében (Vernon Hargreaves kivágása után) már jól teljesített, idén pedig robbanthat. A teljes CB-sort is lehetne említeni a breakout szekcióban, hiszen akár Sean Murphy-Buntingot, akár Carlton Davist ide sorolhatnánk, de végül Jamel Deanre esett a választásom.
A tavaly harmadik körben draftolt cornerback elég nagydarab, agresszív, emellett viszont nagyon is atletikus (térdsérülései miatt csúszott a drafton). A PFF értékelése szerint pedig Dean volt a legjobb újonc cornerback 2019-ben – az év első felében nem sokat volt pályán, de a második felében már több szerepet kapott és nagyon jól is játszott. A felé dobott labdákból csak 48,9 százalékban lett elkapás, 72-es passer ratinget engedett és 10 leütött labdát is jegyzett, ami a legtöbb volt az újoncok közt. Általában jó breakout jelölt egy másodévbe lépő játékos, ez most Deanre is tökéletesen igaz.
Atlata Falcons
Hayden Hurst, TE
Hurst nevét azért sokan ismerhetik már, hiszen elsőkörös játékos volt, de nem tudott kiteljesedni a Ravensben, snapszámot tekintve csak a harmadik opció volt a poszton Andrew és Boyle mögött. Így akár bustnak is lehetett tekinteni a már 26 éves tight endet, azonban most új erőre kaphat új csapatában, amely egy második körös cetlit adott érte.
A Falcons rendszere pedig tökéletes lehet Hurstnek a berobbanásra és a kivirágzásra. Austin Hooper sem egy kiemelkedő tight end, mégis 75 elkapással, 787 yarddal és 6 TD-vel zárt tavaly, az ő 97 targetjét pedig nagy részét megörökölheti Hurst, így sok lehetősége lesz az offense-ben Matt Ryannel, és ha csak annyira képes, hogy jól megtalálja a réseket a zónák közt, akkor már jó éve lesz. Ha pedig emberezés ellen is képes lesz jobban elszakadni elődjénél, akkor kijöhet belőle az állat, és simán elérhet több elkapást (47), yardot (565) és TD-t (4), mint az NFL-ben eddig eltöltött két éve alatt.
Foyesade Oloukun, LB
Nem volt egyszerű a Falcons védelméből breakout játékost választani… Isaiah Oliver adta volna magát olyan szempontból, hogy Trufant távozása miatt nagyobb szerep fog rá hárulni és kvázi első számú CB lesz, de szerintem épp ezért és a brutál elkapósorokkal tarkított sorsolás miatt nem fog jó teljesítményt nyújtani. Helyette Oloukunra esett a választásom, mint nem túl neves játékosra, aki meg fogja kaparintani a kezdő LB posztot Deion Jones mellett.
A Falcons két éve választotta Oluokont a Yale-ről a hatodik körben és eddig elég hullámzó volt a teljesítménye, voltak jobb és rosszabb meccsei. A csapat elengedte De’Vondre Campbellt a holtszezonban, bízva Oloukon fejlődésében. Elég sok szerelést gyártott eddig, tavaly a missed tackle-jeit is erősen csökkentette, safety múltja miatt pedig van lehetőség benne coverage-ben is, habár eddig itt sem nyújtott kiemelkedőt. Nyilvánvalóan fejlődnie kell, de egy hatodik körös játékostól pont azt várhatjuk optimistán, hogy majd harmadik évére a profi edzésekkel fejlődik annyit, hogy stabilan lehessen rá számítani.
Carolina Panthers
Ian Thomas, TE
Egyértelmű választás volt ide Ian Thomas, a 2018-as negyedik körös választott, aki előtt megnyílik az út Greg Olsen távozásával és egyértelmű első számú tight end lehet a Panthersben. Thomasnak Newtonnal elég jó kémiája volt 2018-ban (36 elkapás, 333 yard, 2 TD hat meccs alatt), viszont Allennel és Grierrel nem nagyon találta a közös hangot, ez meglátszott tavalyi számain (16 elkapás, 136 yard, 1 TD).
Olsen személyében jó mentorja volt, Joe Brady kreatív rendszere pedig neki is feküdhet, illetve vannak tehetséges elkapói is a csapatnak (Moore és Samuel), így nem rajta lesz az elsődleges figyelem, főleg hogy McCaffrey-re is fókuszálnia kell a védelmeknek. A pálya közepén nagyot alkothat harmadik évében, első számú TE-opcióként egy jó eséllyel sokat passzoló támadósorban.
Brian Burns, Edge
Egy másodéves edge rushertől általában nagyobb fejlődést várhatunk, így van ez Brian Burnsszel is, akivel kapcsolatban magasabbak is lettek az elvárások, főleg hogy már egyértelműen ő számít a csapat elsőszámú passzsiettetőjének. Burnst tavaly a Panthers 1/16-ra választotta ki a drafton – nálam a 9. legjobb prospectnek számított – és ígéretes volt már újoncként is. A sackek száma magas volt (8), a nyomásgyakorlásban viszont még nem volt olyan kiemelkedő (30), futás ellen pedig többször is gondja akadt.
Persze ez utóbbi várható volt, hiszen tudtuk, hogy nem ez az erőssége és nem ezzel fogja a kenyerét keresni elsősorban, viszont sokoldalúságának köszönhetően coverage-ben is használható játékos. Az aggályom vele kapcsolatban az, hogy a Panthers rendszert váltott Matt Rhule érkezésével és 4-3-as védelmet fog futtatni, ami nem feltétlen Burns erősségeire épít, hiszen így DE-ként nagyobb felelőssége lesz a futás ellen és sokkal nehezebb hátraküldeni coverage-be bizonyos szituációkban. A rendszerváltás tehát nem biztos, hogy fekszik neki, de csak passzsiettetést nézve logikus elvárás lenne a fejlődés a korábbi Florida State-játékostól.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások