A túlértékelt támadók után nézzük azokat a játékosokat, akik indokolatlanul kevés figyelmet vagy sok kritikát kapnak. Hat játékos, aki ennél sokkal többet érdemel.
Graham Glasgow, G, Denver Broncos
Glasgow volt a Lions támadófalának legjobbja. Szezonról szezonra fejlődött, center és guard poszton is tud játszani, valamint csak 28 éves lesz a nyáron, a legjobb évei még előtte állnak. Túlzás lenne azt állítani, hogy a legjobb a posztján, de egy olyan játékosról van szó, aki négy év alatt csak két meccset hagyott ki, és az elmúlt két évben csak 1 sacket és 46 nyomást engedett.
Ehhez képest még véletlenül sem említették egy polcon Joe Thuney-val vagy Brandon Scherffel, ráadásul a piacon sem úgy fogott a toll, ahogy arra számítani lehetett. Előbbi két játékos franchise taget kapott, amivel 14,7 millió dollárt kereshetnek, ehhez képest Glasgow csak 11,5 millióért írt alá – annyit kapott, mint Andrus Peat a Saintstől, miközben az elmúlt év alapján (Glasgow tavaly guardot játszott, előtte centert):
- Glasgow (559 snap) – 0 sack, 25 engedett nyomás, 3 sárga zászló
- Peat (388 snap) – 3 sack, 20 nyomás, 3 zászló.
Persze mondhatjuk, hogy Peat túl lett fizetve és ez teljesen jogos, de az elmúlt évek egyik legnagyobb bustja, Ereck Flowers is 10 milliót kapott. Egy olyan piacon, amikor középszerű játékosok 10+ milliót kapnak, egy Glasgow szintűt illene megbecsülni (ez egyrészt kritika az ügynökének, illetve a Lionsnek, ami nem használt franchise taget).
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Dak Prescott, QB, Dallas Cowboys
Ez valamilyen szinten lerágott csont, korábban egy teljes cikket szenteltünk Prescottnak. Én messze nem tartozok a legnagyobb rajongói közé, de ezzel együtt sem értek egyet azzal a kollektív leminősítéssel, amit nem csak az USA-ban, de itthon is megkap (pláne azok után, hogy újoncként mekkora hype volt körülötte).
Komolyan olyan rossz irányító Dak Prescott, hogy könnyen le lehet váltani?
Egyetértek azokkal a hangokkal, hogy szerencsés, mert remek személyzet van körülötte, de ez önmagában nem tesz senkit átlag felettivé, pláne nem négy éven keresztül. Lamar Jackson is egy brutálisan jó rendszernek köszönhetően tudott ennyire hatékony lenni, a Bengals vagy a Jaguars tagjaként aligha lett volna tavaly MVP.
A sikerességhez kell az irányító is, egy gyenge QB egy jó rendszerben sem tud teljesíteni, Prescott pedig nem csak korrekt, de átlagon felüli. Köré már lehet csapatot építeni, egy jó edzővel lehet Super Bowlt nyerni vele. Nem top 5-szint, talán top 10 is csak neccesen, de nem is egy Andy Dalton vagy Blake Bortles.
Allen Robinson, WR, Chicago Bears
2015-ben volt egy Pro Bowlja, miután 1400 yardot és 14 TD-t szerzett, azóta pedig szinte teljesen kikopott a köztudatból. Tény, ha csak az nézzük, hogy az elmúlt két évben 1901 yardot és 14 TD-t szerzett, akkor tényleg nincs miről beszélni. Ugyanakkor ezek a számok nem mutatnak valós képet, Allen Robinson egy kicsivel is jobb offense-ben az elit státuszért küzdhetne.
Tavaly Robinson volt a 6. legveszélyesebb mélységi célpont a ligában a PFF adatai alapján, ami parádés annak fényében, hogy Mitch Trubiskyt csak elvétve engedték hosszút dobni. Ehhez képest még a bukott irányító kacska passzaiból (29-ből csak 14 volt elkapható) is gyűjtött 393 yardot és két TD-t, miközben egyetlen dropja sem volt. Sőt, ugyanezt a szintet hozta tavalyelőtt is (0 drop, 272 yard, 2 TD).
A kezei minőségét mutatja, hogy minden elkapható passzt figyelembe véve csak három dropja volt egész szezonban, ami az ő esetében 3 százalékos drop-arányt jelent, ami a hatodik legjobb volt tavaly a ligában. A PFF értékelése alapján is a 10. legjobb elkapó volt tavaly, ehhez képest szinte fel sem merül a neve nemhogy a top, de még a jobb elkapók között sem.
Marvin Jones, WR, Detroit Lions
Szegény Jonesnak nincs szerencséje. Előbb AJ Green, majd Golden Tate és Kenny Golladay árnyékában kell megélnie évi 8 millió dolláros fizetésért, miközben a lehetőségekhez képest remekül játszik.
Tavaly 51 elkapható labdát gyűjtött be drop nélkül, ami a második leghosszabb sorozat volt, és az egész idényt is csak három elejtett labdával fejezte be. Allenhez hasonlóan remek mélységi célpont, nyolc 20+ yardos elkapása a 8. legtöbb volt és Allenhez hasonlóan egyetlen nagy játékot sem szúrt el.
Középtávon is kiváló, az egész ligában ő generálta a második legmagasabb passer ratinget a 19 yard alatti passzoknál (142,8), és a playmaker képességeire sem lehetett panasz, ugyanis a 8. legtöbb nagy játékot hozta össze (20) a PFF adatai alapján. Sőt, neki volt a legtöbb contested (50/50-es passzoknál bemutatott) elkapása (16 darab 22 targetből).
Az elmúlt két évben csak 1200+ yardot szerzett a saját és Matt Stafford sérülése miatt, de az ilyen körülmények a legtöbb elkapó számait visszavetnék. A teljesítményével nincs baj, és ha nem is top játékos, bőven több egy random középszerű WR2-nél, mint aminek a legtöbben tartják.
Austin Hooper, TE, Cleveland Browns
A tight endek Dak Prescottja, legalábbis ő is rendszeresen feltűnik a legtúlértekeltebb és a legalulértékeltebb játékosokat tartalmazó listákon is. Az előbbi oldal szerint eddig csak egy igazán jó éve volt, és azt is a Falcons rendszerének köszönheti, ehhez képest rengeteget keres. Ha a fizetését vesszük alapul, akkor valóban túlzás a top 4-es státusz, mert emberezés ellen csak átlagos, de ezzel együtt sem egy Jimmy Graham vagy Jesse James, akik a nettó semmiért kapnak 7-8 milliókat.
Hooper tavaly a top 10-ben végzett a futott útvonalak során szerzett yardokban (1,83), generált passer ratingben (123,3), nagy játékokban (13), drop-arányban (3,5%), broken tackle-ökben (6) és a contested elkapásokban (6/7), emellett 787 yardot és nyolc TD-t szerzett 13 meccsen. Ha az az egyetlen top skillje, hogy jól találja meg a zónahatárokat, emberezés ellen pedig csak középszerű, még így is top 10-es játékos a posztján, hozzá hasonló kvalitású tight endből is kevés van.
Nem egy elit játékos, nagyon távol áll a Kittle-Kelce szinttől, de nem is kókler, mint ahogy sokan beállítják. És ha a top TE-fizetés 15 millió, ő megér 10 milliót (hogy ezzel a negyedik legjobban kereső tight end, csak azért van, mert idén kapott szerződést). Ha a Browns támadósor rosszul teljesít, az nem az ő hibája lesz.
Rodney Hudson, C, Las Vegas Raiders
[/ppp_patron_only]
Józsi, ez most direkt volt, vagy már megint elbóbiskoltál? Hol van MVP Trub? És főleg mi az, hogy “bukott irányító kacska passzai”? Kicsit meggondolatlan vagy…
Az viszont stimmel, hogy a falembereket érthetetlenül alulértékelik a szurkolók és néha még a szakemberek is, legalábbis ami a teljesítményük zajos elismerését illeti. Mert lapogatják ők a vállukat, aztán mindig ott van az, hogy “DE”. Pedig nagyon nem kellene.
Provokál minket, de most ennek nem ülünk föl! Még hogy Prescott alulértékelt! Akkor mit szóljon Cousins?
Ugyehogyugye? Mondomén! Dején bizony felültem fektemből, hogyezittenmitképzel!
Kijazazunokatezsvérek?
Szerintem Cousins pont a helyén van kezelve :D
Cousins csak ne szóljon semmit, hisz sokszor annyit keres (egyelőre) mint Prescott! :)
Glagow kapcsán azért annyit megjegyeznék, hogy ez mégis csak egy csapatsport. Hiába volt Graham elit és hozott jó statokat, ha ez a Lions támadófalának teljesítményén fikarcnyit sem látszott. Futójáték évek óta nincs, és azért a sackeket és a nyomást is nyeli a Lions OL évek óta, mint kacsa a nokedlit. Ellentétben Peattel, aki viszont egy általatok is elitnek tartott csapatrész tagja (volt).
Mindez igaz, de Peat egy, már bocsánat, világ életében egy középszar bust volt, aki körül olyan elit társak játszottak, hogy képesek voltak kompenzálni az ő játékát. Bárkit teszel be Peat helyébe a többiek mellé, a fal pont ugyanolyan jó lett volna, sőt, szinte garantáltan jobb.
Ellenben Glasgow kiváló volt, csak épp egy gyenge csapatban. Megjegyzem, ugyanez volt Warforddal, aki amint aláírt a Sainthez, hirtelen konstans pro bowler lett. Nem játszott jobban, mint a Lionsban, csak egy népszerűbb csapatba került. És pont ért alulértékelt Glasgow, mert a csapat eredményei rajta verődnek le, miközben ő top teljesítményt nyújt.