15 éve véget ért a karrierje, de még mindig annyi rekordja maradt érintetlenül, mint ahány csillag van az égen. Az ember, aki munkamoráljával lenyűgözte az egész ligát, a teljesítménye pedig egy sokkal passzorientáltabb ligában is szinte megközelíthetetlen. Jerry Rice a nagybetűs Elkapó, három gyűrű büszke tulajdonosa, akinek ma senki nem ismerné a nevét, ha tizenévesen büntetésből nem tették volna be a gimnáziumi focicsapatba.
A kőműves segéd a drafton
Jerry Lee Rice 1962-ben született Mississippi államban. Hét testvére volt, ami nagy kihívást jelentett a kőműves édesapjának, amire végül az lett a megoldás, hogy a srácok is beálltak segíteni a papának. Ez nem egy egyszerű munka, de Rice végtelenül hálás az így szerzett tapasztalatokért: édesapja megtanította a kemény munkára és arra, hogy értékelje a megkeresett pénzt, legyen az bármennyi.
Ezen kívül átlagos életet élt, mindössze egy komolyabb szenvedélye volt: a futás. Több kilométert is megtett egy nap, bár ő maga sem tudta megmagyarázni, miért élvezte ezt olyan nagyon.
“Imádtam futni. Sokszor untam, hogy egyedül csinálom, ezért elkezdtem lovakat kergetni. Az volt a célom, hogyha elkapok egy lovat, akkor aznapra az enyém lesz, és el tudok menni vele lovagolni.”
Ezt a hobbiját egyszer az iskolában is megpróbálta kamatoztatni, amikor egy napon úgy döntött, lógni fog kicsit és elrohant az őt üldöző tanárok elől. Ekkor vették észre, hogy mennyire gyors és mennyire könnyedén mozog, így büntetésből betették az iskola focicsapatába – kellemeset a hasznossal.
Nem volt ügyetlen, de nem nagyon kapkodtak érte a jobb programok. A gimnázium után egy kis egyetemre, a Mississippi Valley State-re járt, így papíron nem sok esélye volt arra, hogy felkeltse az NFL-csapatok figyelmét. A tehetsége viszont utat tört, ráadásul még partnert is talált hozzá az irányító Willie Totten személyében.
Kettőjük duóját csak “The Satellite Express”-nek nevezték és számos NCAA rekordot döntöttek meg mind egyénileg, mind párban. Rice egész egyszerűen elképesztő számokat hozott négy egyetemi éve alatt: övé volt a legtöbb elkapás rekordja egy meccsen (24), az egy szezonon belül szerzett 112 elkapása, 1845 yardja és 27 TD-je szintén rekord lett.
Bill Walsh, a San Francisco 49ers vezetőedzője azonnal bele is szeretett, és még cserélni is hajlandó volt azért, hogy az 1985-ös draft 1/16-os pickjével megszerezze az NCAA történetének legjobb szezonját hozó elkapóját.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Faluból a nagyvárosba
Első benyomásai a profi ligáról elég érdekesek voltak, de a jó értelemben. Jerry egy iszonyatosan kicsi városból származott, annak is a legszélén lakott, messze a központjától, így elképesztően érdekes volt neki San Francisco, az a hatalmas város a rengeteg emberrel. Kicsit máshogy viselkedett a többiekhez képest emiatt, ráadásul a világ legfurcsább hajvágásával rendelkező újoncának tartották. Csapattársai még beceneveket is adtak az új fiúnak, mint például Fifi vagy Bert, a Bert és Ernie című bábjáték sorozatból.
Legelső szezonja nem úgy alakult, ahogy azt a 49ersnél várták. Rice annyira le akart nyűgözni mindenkit, hogy túlságosan rágörcsölt a játékra és nem tudta megoldani az elkapásokat. A gyenge kezdés után azonban sikerült elkapnia a fonalat, már a második szezonja után sokan pedzegették, hogy ő lehet minden idők legjobb wide receivere.
“Elképesztően jól játszott és majdnem mindegy volt, hogy hova dobtam a labdát, tudtam, hogy Jerry oda fog érni. Tudtam, hogy három védő között is elkapja a labdát, még sose láttam ekkora tehetséget. A testbeszédéből mindig tudtam és megértettem, mikor engedjem el a labdát és mikor mennyire gyorsan rázta le magáról a védőjét”
– mondta róla Joe Montana.
Többet edzett bárki másnál. Edzői szerint minden egyes csapatedzés előtt egy órával már a pályán volt és csinált valamit. Sprintelt, labdát kapott el, visszahordást gyakorolt, de volt, hogy csak nyújtott és lélekben készült az edzésre. Különleges, csapattól független edzéseket is végzett, ami abból állt, hogy hegyre vagy dombtetőre futott fel. Majdnem minden egyes nap fogta magát, és felrohant. Később több csapattársa is csatlakozott hozzá és nem értették, hogy lehet valakiben ennyi erő és kitartás.
Rice szerint a munkamorálját az apjának köszönheti. Nem számított, hogy a legjobbnak tartják, egy percet sem pihent. Nem akart lemaradni, nem akart leállni, hiszen ez nem egyszerű hobbi volt már, hanem a munkája. Ebből a keresett pénzből tartja majd el a családját és ebből segít majd a közösségén. Nem szállt el az őt körülvevő hírnévtől, nem kezdett el irgalmatlan mennyiségben inni vagy bulizni. Úgy érezte, felelősséggel tartozik magának és családjának egyaránt, és most már csapatának és a szurkolóknak is.
Dinasztia épült
Az állhatatosságának meg is lett az eredménye. Karrierje első négy éve után háromszoros Pro Bowlernek és All-Prónak, Super Bowl győztesnek, Super Bowl MVP-nek és az év legjobb támadójának is elmondhatta magát. Különösen a 23. Super Bowlon mutatott teljesítményére lehetett büszke, ugyanis 11 passzból rekordot jelentő 215 yardot szerzett, gyakorlatilag ő nyerte meg a Cincinnati Bengals elleni finálét.
A következő szezonban is elképesztő teljesítményt hozott: közel 1500 yard és 17 TD kötődött a nevéhez az alapszakaszban. A csapat szintúgy megállíthatatlan volt, ami a Denver Broncos 55-10-es kiütésében csúcsosodott ki, ahol Rice ismét rekordot döntött a három elkapott TD-jével.
1990-ben Rice több labdát kapott Montanától, mint valaha: 100 alkalommal szedte le az irányító passzát és 1502 yardot szerzett. A csapat is jól muzsikált, de a triplázás nem jött össze, a dinasztia alapjai pedig lassan kezdtek repedezni.
Rivalizálás csapaton belül és kívül
Hatalmas változás állt be a klub életében, ugyanis a csapat lecserélte Joe Montanát Steve Youngra. A legendás safety, Ronnie Lott és a kiváló futó, Roger Craig is távozott, ez pedig pont elég volt ahhoz, hogy a korszak másik meghatározó franchise-a, a Dallas Cowboys rendre keresztül húzza a csapat számításait.
“Ha nem lett volna a Cowboys, három gyűrűvel több lenne a kezemen. Egyértelműen jobbá tettük egymást, kihoztuk egymásból a maximumot”
– mondta Rice a HOF beszédében, visszaemlékezve erre az időszakra.
A 49ers megrekedt, nem sikerült megugrani a döntőhöz szükséget szintet, emiatt úgy döntött 1994-ben, hogy leigazolja minden idők egyik legjobb cornerét, Deion Sanderst. A lépés jól sült el: a védő kiválóan teljesített a pályán, a segítségével pedig sikerült kiütni a Dallast a nyeregből, majd a döntőben a Chargers sem volt akadály. Csakhogy a két legenda nagyon nem jött ki egymással.
Rice egy keményen dolgozó, a pályán maximálisan csakis a játékra koncentráló, már-már szigorú ember volt, míg Sanders inkább a játék élvezetét tartotta szem előtt és sokat bohóckodott a mérkőzések alatt. Éles ellentét volt közöttük, szinte semmiben nem értettek egyet egymással és a vita pont a Super Bowl előtt hágott a tetőfokára. Sanders ugyanis elment bulizni, ami miatt hatalmas vita kerekedett a két játékos között.
A pályán mindebből semmi nem látszott, de hiába a győzelem, az ellentéteket nem sikerült elrendezni. Sőt, a corner még rá is tett a dologra egy lapáttal, amikor vadonatúj sportkocsit hozatott magának a győzelem után a hotel elé, ahol mindenki el volt szállásolva – csak hogy piszkálja Rice-t. Nem is lett hosszú távú a 49ers és Sanders kapcsolata, a remek corner egy év után tovább is állt… a Dallas Cowboyshoz.
Ezzel a lépéssel aligha lopta be magát Rice szívébe, de a semleges szurkolók örülhettek, hisz ennek köszönhetően jöhetett létre minden idők egyik legnagyszerűbb rivalizálása.
Frisco után
1995-ben, immáron lecsillapodott kedélyekkel Rice hozta a formáját: 1848 yardot szedett össze az alapszakaszban (ez NFL rekordnak számított) és 15 hatpontost is feltett a táblára. Ezt követően azonban egyre inkább romlott a teljesítménye: hiába edzett keményen és dolgozott minden egyes nap, kezdett kiöregedni. Ráadásul nem akármilyen vetélytársat kapott – idősebb korára a fiatal Terrell Owenssel kellett megküzdenie az első számú szerepért.
Az esélyek ellenére jól tartotta magát, de az 1997-es szezonban, 34 évesen ACL-szakadást szenvedett, amellyel nemcsak, hogy megszakadt a 189 meccses sorozata, de még Terrell Owenst is nyertes helyzetbe hozta. Ezek után már nem volt számára visszaút, így két 800 yardos szezon után elhagyta a csapatot.
Az Oakland Raiders adott neki egy esélyt, de aki azt hitte, levezetni megy, óriásit tévedett. 2001-ben és 2002-ben 1100+ yard fölé jutott ismét, valamint jó pár TD-t is szerzett a szezonok alatt. Be akarta bizonyítani mindenkinek, hogy hiába van 17 éve a pályán, még ő is tudja azt, amit a fiatalok.
2002-ben a Raiders egészen a nagydöntőig menetelt, Rice még TD-t is szerzett, de minden idők egyik legfurcsább döntőjén végül a Bucs diadalmaskodott. Innen elindult a csapat egy lejtőn, Rice is kezdte elveszíteni a klubba vetett hitét, ráadásul 40 évesen már ő sem tudott átlag felettit nyújtani. Ugyan megpróbálkozott még a Seahawksszal és a Broncosszal, ez mát nem volt több, mint levezetés.
2005 szeptemberében végül könnyeivel küszködve bejelentette a visszavonulását. 2006-ban aláírt egy egynapos szerződést a San Franciscóval, hogy onnan vonulhasson vissza, ahol az egész karrierje elkezdődött.
Jerry Rice egy hihetetlen 20 éves karriert tudhat maga mögött egy olyan poszton, ahol egyáltalán nem gyakori ennyi évnyi játék (pláne nem ilyen minőségben), ráadásul mindez ennyire kevés sérüléssel. 303 mérkőzésen játszott, 22 895 yardot és 208 touchdownt szerzett csapatainak. Mindeközben megőrizte hidegvérét, szerénységét és munkamorálját.
Ami talán a legfurcsább vele kapcsolatban, hogy utált a médiának nyilatkozni. Több csapattársa is mondta, hogy mennyire nem szerette a felhajtást, mennyire kiakasztotta az egész. Nem szerette, ha kamerákat nyomnak az arcába meccs előtt vagy után, sőt, néha még a csapattársaival sem beszélgetett, csak ült az öltöző legcsendesebb zugában és lélekben készült fel mindenre.
Minden valamire való elkapórekordot ő tart és csak elvétve sikerül egyet megdönteni valakinek, vitán felül ő minden idők legnagyszerűbb elkapója, akinek a Hall of Fame egyszerű formalitás volt 2010-ben. Olyan magasra tette a lécet az elkövetkező generációnak, hogy talán még évtizedeken át próbálják néhány helyen utolérni őt.
[/ppp_patron_only]
Legfrissebb cikkeink
- Kriminálisan rossz a Bengals védelme
- A liga egyik legjobb elkapója hamarosan visszatérhet
- 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- Hosszabbított futójával a Panthers
- Még félelmetesebb lesz a Rams offense: két kezdő támadófalemberük is visszatér
- A meccs végi térdelés miatt nem állított fel NFL-rekordot a Ravens
- Ja’Marr Chase-re nincsenek szavak
- Zseniális, őrült, kiélezett meccsen egy kétpontos döntött a Ravens javára a Bengals ellen
- A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
- Egyre biztosabb, hogy McCaffrey visszatér a héten, viszont Trevor Lawrence kihagyhatja a fordulót
- MVP és további díjfigyelő a szezon felénél
- Jó kis Ravens-Bengals rangadóval indul a hét
- Bryce Young marad a Panthers kezdőjében
- A forduló legjobbja címet ért a szezon két legzseniálisabb megmozdulása
- Preston Smith kérte az elcserélését a Packerstől
Legutóbbi hozzászólások
- atis123juve on Hosszabbított futójával a Panthers
- atis123juve on Ja’Marr Chase-re nincsenek szavak
- Fetyke on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- Csakeztne on Zseniális, őrült, kiélezett meccsen egy kétpontos döntött a Ravens javára a Bengals ellen
- Fetyke on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- AntalKovacs21 on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- chester on A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
- Kopi3.14 on A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
Köszi szépen! Kérek historyt még!
Találós kérdés: ki az egyetlen WR aki szerint nem Rice volt minden idők legjobb receivere?
Akkor másképp: ki az a WR aki nem Rice és magát tartja GOAT-nak?
TO
Nem.
Akkor szabadagazda: kia?
Nahát. Lehet, hogy igazságtalan voltam vele. Utánaolvastam. Amikor a bizsu elkészült, azt nyilatkozta, hogy ez a szimbóluma, ” quest for goat status”. Ez nem ugyanaz, mintha direktbe magát nevezte volna meg. Ez 2018-ban volt. Azóta tett róla, hogy a zakónál se emlegessék majd.
Mondtam hogy Jeff Janis
Mongyuk ő lett volna a második jelöltem, de ezeket sosem szabad komolyan venni. Arról nem beszélve, hogy ugyebár olyan, hogy Minden Idők Legjobbja, mint kategória nem létezik. AB meg szegénykém köztudomásúan kissé ütődött, mint egy földre pottyant őszibarack. Viszont ezek a fickók azért igencsak zsenik is egyben, és ha rövidebb szakaszokban, de simán csinálnak olyasmiket, mint a rizses fijú. Rizses Dzserri attól különb a többitől, hogy neki ment ez 20 éven át, illetve – ha a sérülése miatt kihagyott szezonját nem nézem, akkor – 12 szezonon át folyamatosan +1000 yardot termelt, ami mocskosul nagy szám.
Ha találós kérdés, akkor Rice lehet a válasz. Egyébként egy 5 év múlva lehet, hogy lesznek mások is akik egy lapon említenek vele egy bizonyos Julio Jonest. :)
Nem. De tényleg urak! Annyira egyértelmű, hogy ki lehet az.
No. Csekkoltam. Jones 9 évet játszott. Rice 9 év alatt hozott 7 all pro-t. Julio 2-t. Rice ez idő alatt 4 alkalommal vezette a ligát yardokban és 5* TD-ben. J az 2-0 ezekben a mutatókban. Valahogy nehezen képzelem el, hogy 5 év alatt JJ csinál 7-8 évnyi Rice produktumot. De emlegetni persze lehet. Az internet elbír mindent.
Én nem szeretném csak az egyik fél álláspontjából megközelíteni a dolgot ahogy te tetted. Az biztos, hogy Jonesnak a TD-k szempontjából óriási elmaradása van. Cserébe a yardokat viszont bőven produktívabban termeli. Rice-nak a 13 ezer yard 156 meccsen jött össze. Jonesnak várhatóan 135-40 meccs elég lesz. Emellett a PO-ban hasonlóan emlékezetes produktuma van, mint Rice-nak. Persze a gyűrű az hiánycikk, de egyik alkalommal se lehet rá panasz. Ha Jones még 3 szezont (kb.50 meccs) lehoz összesen 4000 yarddal akkor 170-175 meccsel ér el 16000 yardot. Rice-nak 172 alatt jött össze 15000. Mint már írtam a TD-kben nagyon elmarad Jones, emiatt GOAT-nak nem mondanám, de egy lapon szerintem lehet őket említeni.
https://www.pro-football-reference.com/hof/hofm_WR.htm
Miért pont ezt ne próbálta volna valaki számszerűsíteni? :) :)
Julio egy fenomén. Én elbírnám nézni még sokáig. De hogy mi ment félre ennél a csapatnál tavaly, azt nem értem. Szezon előtt bíztam benne, hogy elkapják a Saintset. Hátöö…
Hát ez a számszerűsítés nem igazán sikerült jól. Azért az abszurd, hogy Rice-nak 2-szer annyi oka lenne bekerülni, mint bárki másnak. De alapvetően a QB-knál jön ki, hogy mennyire rossz a rendszer. Azzal nincs baj, hogy karrierjüket tekintve Ryan, Rivers és Big Ben is Eli Manning előtt van. De Eli is simán egy Troy Aikman előtt van, aki HoF. Azért ők 4-en nem lehetnek mind HoF-erek.
Igazad van. Változnak az idők. Aikmannek ünnep volt, ha elérte a 3000 yardot egy szezonban, az abszolut rekordja 3445 yard (!). Meccsenként ez nem egészen 200 yard. Csak összehasonlítás képpen: Eli 242, Rivers és Big Ben 260, Ryan 271. Hozzájuk képest Aikman szinte bust, nem hogy HoF. És akkor ne beszéljünk Breesről, akinek annyi 5000+ szezonja van, mint Aikmennek 3000+ (Brees meccsenként 282 yard). Vagy P. Manningról, akinek Aikman rekordjához 2013-ban nem kellett 10 meccs sem.
Így van. Én azt gondolom, hogy a passz játék fejlődése miatt az lehet egy mértékadó szám, hogy valaki a pályafutása végén hányadik volt all-time yardokban, TD-kben. Illetve, hogy melyik az igazi rekord, annak az, hogy hány évig állt fenn. Pl. Marinonak 12 évig állt fenn, míg Favre-nak csak 9 évig, Peytonnak pedig csak 3 évig.
Ez nagyon könnyű Jeff Janis
Köszii, már régóta akartam róla olvasni kicsit.
Amúgy nem szeretnék kötekedni de ezt a mondatot viszont picit ellentmondásosnak érzem :D
“Jerry egy ISZONYATOSAN KICSI városból származott, annak is a legszélén lakott, MESSZE a központjától” :D (egyébként csak nyelvtanilag az, valójában kb annyian laknak ott, mint Siófokon, szóval lehetnek azért távolságok :) )
Jerry the Great #respect