Connect with us

Játékos Portré

Deion Sanders II – Öngyilkosságból vissza a rivaldafénybe

Miután Sanders elbúcsúzott a 49erstől, elment gyűrűt nyerni a rivális Dallasszal. Hatalmas lelki gondba került a nagymenőség közepette és lehajtott egy szikla tetejéről. A helyes útra Jézus szeretete vezette vissza, majd a visszavonulás és a maradás közti dilemmába esett bele. Kis kihagyás után elment a Ravenshez, ahol a játék izgalma és szeretete vezette mind a két szezonjában (a portrésorozat első része itt olvasható). 

Miután a 49ersnek nem kellett, be akarta bizonyítani magának és korábbi csapatának is, hogy igenis ő a legjobb – ezt pedig egy újabb Super Bowl-győzelemmel lehetett a legegyszerűbben megmutatni. Emiatt hiába ajánlott az Oakland Raiders több pénzt, a kor 49ers melletti másik dinasztiáját, a Dallas Cowboyst választotta 1995-ben. Persze így sem volt oka panaszra, egy 7 évre szóló, $35 milliós szerződést írt alá, amivel a liga legjobban fizetett védőjévé vált.

Első évében a Cowboysnál kilenc meccsen játszott, mivel meg kellett műteni egy ízületét. A játékára így sem lehetett panasz, de a Steelers ellen 27-17-re megnyert Super Bowlon hozta a legjobbját. A labda mindkét oldalán játszott, cornerbackként és elkapóként is. Az ő nevéhez írható a Dallas egyik TD-je, melyet egy 47 yardos elkapásból szerzett. Talán így még édesebb volt számára a győzelem, hogy nem minden idők legjobb elkapója, Jerry Rice, hanem ő szerzett TD-t a döntőn.

Természetesen az újabb siker után sem fogta vissza magát, élte a nagymenők életét, mint profi futball- és baseball játékos, író és zenész. A sok pénzt általában bulikra és drága cuccokra költötte, ugyanaz a nagy arcú, nemtörődöm srác maradt azok után is, hogy két Super Bowl-győzelmet bezsebelt. És ahogy lenni szokott, innen lehet igazán nagyot bukni.

A baseball karrier vége és egy öngyilkossági kísérlet

A következő szezonban minden alapszakaszmeccsen játszott, ám számain ez annyira nem mutatkozott meg. Továbbra is az egyik legjobb védőnek számított, de az ő és a csapat teljesítménye is némileg visszaesett. Az ezt követő szezonban sem volt másképp, ráadásul ekkor a baseball karrierjét is szüneteltette (három évig nem is játszott) – bár a hírnév és a pénz megvolt, valahogy üresnek érezte magát. Ekkoriban vált feleségétől, Carolyn Chamberstől, akivel két gyermeket neveltek.

A lelki problémáira nem talált megoldást, mindez pedig egy öngyilkossági kísérletig vezette. 1997 májusában történt az eset, amikor nem látott más kiutat az életében, csak hogy véget vessen neki: autójában ülve lehajtott egy 12 méteres sziklafalról.

“Annyi megpróbáltatáson és lelki kínon mentem keresztül abban az időben, hogy kezdtem kiégni. Teljesen üres voltam legbelül, nem találtam sem békét, sem örömöt semmiben. Elvesztettem a reményt”

mesélte Deion egy vele készült későbbi interjúban.

A balesetet a játékos komoly sérülések nélkül megúszta, és az egész eset elvezette őt Istenhez. Vallásos emberré vált és megváltozott a mindenséghez való viszonya.

“Lassan, de biztosan megbékéltem a sorsommal és a hitem erősebb lett, mint valaha. Sokat olvastam a Bibliát, hogy megküzdhessek a démonjaimmal. Tudom, sokan nem hisznek Jézusban vagy Istenben, de nekem működött. Senkivel nem ülök le vitatkozni, hogy ki volt ő, mi volt ő, nekem segített, és csak ez számít.”

Hiába tehát a sok csillogás, pénz és hírnév, az nem mindig elég a boldogsághoz. Sandersnek egy vezetőre vagy éppen megváltóra volt szüksége ahhoz, hogy leküzdje az őt körülvevő gondokat, és ha neki ez működött, akkor más nem is számít.

Visszavonulás, nem visszavonulás, visszavonulás…

Ezek után megkezdődött az utolsó két éve Dallasban és elég jól mentek neki a dolgok – a csapatnak már kevésbé. Egyik évben 10-6-tal zártak, de a rájátszások során kiestek, a következő szezonban pedig 8-8-as mérleget hozott össze a klub. Sanders öt, majd három interception szerzett a két szezonban, bár egyiket sem játszotta végig, azonban a speciális egységben már sokkal több szerepet kapott. Főleg punt returnerként jeleskedett, a két év alatt három hatpontost szerzett a visszahordásokból és 720 yardon át cipelte a labdát.

A Cowboysnál töltött évek alatt négyszer került Pro Bowlba kiemelkedő játékáért. Azonban 1999-ben a csapatnak el kellett őt küldenie a fizetési sapka miatt. Ennél többet ugyanis nem lehetett már Sanders szerződésével trükközni.

Amikor a corner aláírta a 7 éves, 35 millió dolláros szerződését, az alapfizetése az első három évben nagyjából évi 1 millió dollár volt, ellenben kapott egy 12 millió dolláros aláírási bónuszt. Ekkor még az aláírási bónuszt a szerződés teljese időtartalmára, tehát hét évre el lehetett osztani, ennek köszönhetően csak $1,82M, $2,2M és $2,02M-t foglalt el a capből (a fizetési plafon 1995-ben csak 37,7 millió dollár volt).

A szerződése vége felé ez az összeg túl nagy volt ahhoz, hogy a Cowboys elbírja, ráadásul már nagyon machinálni sem tudott, ugyanis a liga időközben bevezette a Deion Sanders-szabályt, ami többek között 5 évben maximalizálta az aláírási pénz elosztását, illetve előírta, hogy az alapfizetés+bónuszok összegének legalább akkorának kell lennie az első három évben, mint amekkora az aláírási bónusz ez idő alatt. Sandersnek tehát nem volt maradása.

A következő éve Washingtonba vezette, ahol egy hét évre szóló, $56 milliós szerződést írt alá, ám mindössze egy szezon után bejelentette visszavonulását a profi focitól. Mindenkit meglepett a hír, mivel Sanders egyáltalán nem volt rossz formában, hozta a tőle megszokottat. Minden alapszakasz meccsen játszott, szerzett négy INT-et, három fumble-t és 25 alkalommal hordott vissza puntot 185 yardért.

Történt, ami történt, Sanders nem akarta folytatni, legalábbis a Redskinsben. A csapat meglepő módon megértő volt, és hagyta volna, hogy csatlakozzon a rájátszásba jutott Raidershöz.

“A csapatnak semmi problémája nem volt azzal, hogy Sanders távozni akart. Ha a Raiders érdeklődik a iránta, akkor nekünk semmi problémánk nincsen vele.”

– nyilatkozta ekkor Karl Swanson, a Washington egykori szóvivője.

A Redskins a korábbi visszavonult-listára tett játékost kivágta, aki ezzel waiverre került, és ha senki nem nyújt be érte keresetet, akkor szabadon igazolhatott volna bárhova. Ezt tudta a többi gárda is, így öt AFC-s csapat, köztük a Chargers és a Chiefs is kérelmet adott be a játékjogáért. A szabályok szerint ugyanakkor a szezon ezen pontján már senkit nem lehet aktiválni a visszavonult-listáról, így Sanders már nem léphetett pályára – ez az egész csak arról szólt, hogy ne írhasson alá a Raidershöz.

Ezek után a védő egy időre visszavonult a rivaldafényből. 2001-ben egyébként, három év kihagyás után volt még egy találkozója régi szerelmével, a baseballal, de a románc rövid életű lett, mindössze 29 meccsen játszott, azokon is gyengén. Sanders ezzel kapcsolatban egyszer azt nyilatkozta, hogy a foci az ő felesége, a baseball pedig a szeretője. Mindkét sportot szerette és otthon is érezte magát mindkettőben, ezért volt a sok dilemma a fejében, mivel egész egyszerűen nem tudott választani. Nem azért tolt egyszerre két profi sportot, hogy ő legyen a legmenőbb vagy a leggazdagabb – bár ez is biztosan plusz pont volt –, hanem mert imádta minden percét a mérkőzéseknek, amiken részt vett.

Az utolsó rodeó 

A 2001-es, 2002-es és 2003-as NFL-szezont kihagyta, a baseball karrierje is véget ért – úgy tűnt, számára ennyi volt. Mindenki nagy meglepetésére azonban 2004-ben bejelentette, hogy szeretne visszatérni az NFL-be – 37 évesen. Állítólag a ravensös barátai, Corey Fuller (irányító) és Ray Lewis győzték meg a visszatérésről. Sanders nickelback pozícióban tért vissza és mit sem vesztett fiatalkori lendületéből.

“Felkészültem a győzelemre, felkészültem a dominálásra és felkészültem arra, hogy mindenkit legyőzzek. Felkészültem mindent megnyerni, és ezért is jöttem vissza”

mondta Sanders az első interjúban, amit friss Ravens játékosként készítettek.

Nem a pénzért jött vissza, hisz van neki belőle elég, ahogy hírnévből is. Azért jött vissza, hogy a barátaival hódoljon annak a sportnak, amit imád és mindeközben marhára jól érezze magát. Nyerni jött, hiszen ki ne akarna nyerni? De ezen a ponton ez már rég nem csak arról szól.

Két évet játszott a Ravensnél és első évben egy egy évre szóló, $1,6 milliós szerződést ajánlottak fel neki. Kilenc meccset játszott és ugyanolyan jól csinálta, mint a 20-as éveiben. Vadászott az ellenfelekre, esélyük sem volt a veterán védő ellen. Három interceptiont szedett össze, melyből az egyiket hatpontosra vissza is tudta hordani.

Annyira jól érezte magát, hogy 2005-ben beugrott még egy szezonra, ahol már minden alapszakasz meccsen részt vett, nagyjából ugyanolyan eredménnyel, mint előtte. A Ravens nem jutott rájátszásba, Sanders pedig úgy döntött, ideje végleg szögre akasztania a cipőjét. 2006 januárjában bejelentette visszavonulását az NFL-ből.

14 szezon után hagyta abba a profi NFL-es karrierjét. Ezalatt összesen 53 INT-et és közel 500 tackle-t szerzett, illetve 22 hatpontost hozott össze a csapatainak. Karrierje során két Super Bowl győzelmet zsebelt be a kor két legnagyszerűbb csapatában. Lelkileg bár megviselte a stressz és a két profi ligában való játék, túl tudta tenni magát a nehézségeken és még jobb játékosként tért vissza a pályára. 2011-ben került be a Pro Football Hall of Fame-be, ahol most már dalok zengik Sanders elképesztő játékát.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!