Connect with us

Játékos Portré

“Egyszerűen egy Isten adta tehetség” – Deion Sanders I

Imádott játszani, ez volt az élete, a győzelemért hajtott mindig és mindenkor. Az egyetemen külön szabályt kellett hozni tanulmányai miatt, majd egyszerre lett profi baseballos és futballjátékos. Csúcsra jutott a 49ersszel, de a tévéből tudta meg, hogy mehet, amerre lát. Kétrészes sorozatban mutatjuk be Deion Sanderst, minden idők egyik legjobb cornerét.

Sanders 1967 augusztusában született, a gyerekkorát Floridában töltötte. A családja szegény volt, és ahogy a legtöbb hozzá hasonló fiatallal lenni szokott, a sport jelentette számára a legjobb lehetőséget a kiugrásra. A gimnáziumban játszott ő mindent, baseballt, kosárlabdát és természetesen focizott is. Mindhárom sportágban All-State elismeréseket kapott, egy 30 pontos kosármeccs után elkezdték Prime Time-nak becézni, ami profi NFL-játékosként is rajta maradt. És ha már futball: annyira jól játszott irányítóként és cornerként, hogy beválasztották az évszázad floridai középiskolacsapatába.

A nehéz otthoni körülményeket tekintve azonban nem sokon múlt, hogy Sanders az utcán találja magát drogot árulva, szinte minden barátja ezzel volt elfoglalva iskola után. Deion egyetlen szerencséje az volt, hogy a sok sport sok edzéssel járt, így nem volt ideje a drogterjesztésre.

Korszakos zseni

A gimnáziumi évei végére több egyetem is ösztöndíjat ajánlott fel neki, végül a Florida State-et választotta. Itt már inkább a védők között érezte otthon magát és cornerbackként játszott, ám edzője, Bobby Bowen megtartotta tartalék irányítónak is. Kifejezetten élvezte a speciális egységben töltött szerepét is, punt és kickoff visszahordóként is remekelt.

Négy év alatt két All-American elismerést kapott, összesen 14 interceptiont szerzett, hat touchdownnal gazdagította csapatát, melyből hármat INT-ből, hármat punt visszahordásból szerzett. Returnerként összesen 126 alkalommal landolt a kezében a labda és 1429 yardot gyűjtött. 1988-ban a legjobb defensive backnek járó Jim Thorpe díjat is megkapta, az 1989-es Sugar Bowlon pedig öt másodperccel a mérkőzés vége előtt az ő interceptionjével nyerte meg a meccset a Florida State.

Mindezek mellett a baseball-pályán is kitűnt, tagja volt az 1987-es bajnokcsapatnak, valamit váltófutásban is nyert díjat. Kiemelkedő sportteljesítménye és tehetsége mindenkit lenyűgözött – vagyis majdnem. A tanárai nem voltak odáig tőle és nem voltak hajlandóak pofára átengedni a vizsgákon, amelyeken ráadásul meg sem jelent. Miatta vezették be a Deion Sanders-szabályt, mely szerint azok a focisták, akik nem teljesítik a félévüket, tehát nem járnak be órákra és nem mennek vizsgázni, nem játszhatnak postseason mérkőzéseken.

Baseball vagy futball?

Hiába a remek teljesítmény a focipályán, Sanders úgy döntött, másik szenvedélyének akar hódolni. 1986-ban 0,331-es ütőátlagot hozott, majd az ezt követő évben már a bázislopásban (27) remekelt. Nemcsak az NFL-ben, de az MLB-ben is szívesen látták volna, ő pedig mindent egyszerre akart és csinált.

Eredetileg 1985-ben draftolta a Kansas City Royals a 6. körben, de nem írt alá a csapathoz. Három évvel később elfogadta a New York Yankees ajánlatát, de csak alacsonyabb szinteken léphetett pályára a Albany-Colonie Yankeesnél. A klubbal emiatt nézeteltérés alakult ki, miután rájöttek, hogy Sanders el akarja hagyni a csapatot az NFL draftért, aminek az lett a vége, hogy egy szinttel feljebb, a Colombus Clippershez került. Ezután pedig egyenes út vezetett az MLB-be, vagyis a profi baseball ligába.

Ugyanakkor az NFL-ről sem mondott le. Sanders részt vett az NFL Combine-on és remek eredményeket hozott, az 1989-es drafton pedig az Atlanta Falcons az ötödik cetlivel ki is választotta, így hirtelen két profi ligában is szerepet kapott.

Kompromisszumokat kellett kötnie magával és a csapatokkal szemben is, hogy mindenhol helyt tudjon állni. Ennek többek között az lett az eredménye, hogy az első NFL alapszakaszmeccsét kihagyta, illetve egyáltalán nem edzett a Falconsszal. Első profi meccsén azonban rögtön produkált egy TD-t punt-visszahordásból, így sok panasz nem nagyon lehetett rá.

“Emlékszem, hogy nem vett részt egy edzésen sem. Aztán megjelent a huddle-ben és azt mondta, majd ő megcsinálja a játékot, mi pedig csak csináljuk meg neki a helyet hozzá. Arra gondoltam magamban, hogy ez a srác még szart se csinált és ő akarja megoldani az egész meccset, hát jó… Végül megcsinálta és akkor láthattuk tőle a jellegzetes táncát. Akkor lehetett rájönni, hogy ő valami teljesen más, egyszerűen egy Isten adta tehetség.

emlékezett vissza az esetre Louis Riddick, a Falcons safetyje.

Ugyanezen a héten az MLB-ben sikerült neki ütnie egy hazafutást, és ezzel ő lett a történelem során az első és egyetlen játékos, aki egy hét alatt touchdownt és hazafutást is szerzett.

1992-re szépen ívelt fel a karrierje mind baseball, mind foci fronton. Az MLB-ben ez lett a legjobb szezonja: ekkorra már az Atlanta Breaves játékosaként bejutott a World Seriesbe, ahol törött lábbal hiába hozott emberfelettit, a döntőt nem sikerült megnyerni. Eközben a a football pályán Sanders 13 meccsen játszott, szerzett három INT-et, vezette a ligát kickoff returnökben, ráadásul két TD is került a neve mellé.

Egy igazi sztahanovista volt. Sokszor ugyanazon a napon volt foci- és baseball mérkőzése, sokszor különböző államokban. Az 1992-es idényben Sanders a Miami Dolphins ellen lépett pályára az NFL-ben, majd amint véget ért a találkozó, villámgyorsan az öltözőbe rohant, majd ki a reptérre, hogy Pittsburghbe utazhasson és még aznap este baseballozon egy kicsit a konferenciadöntőn. Persze ez nem mindig sikerült: volt úgy, hogy ki kellett hagynia mérkőzéseket, hiszen nem tudott átrepülni az ország egyik feléből a másikba.

Egy év ragyogás és a Rice-balhé

A kiváló védő még egy évet töltött az Atlanta csapatánál, az 1993-as szezonban hét interceptiont jegyzett, a liga egyik legjobbja volt a posztján. Ezután a San Francisco 49ershez igazolt, ahol ekkoriban olyan legendák sorakoztak, mint például Jerry Rice. A baseball karrierje sem állt le, folyamatosan játszott, de egyre kevesebb eredménnyel.

A váltás nem vetette vissza, sőt csak még jobb lett. A 49ers már csak védőként használta, nem akarta, hogy a sztárcorner egy return során megsérüljön. Nem is vált ez a kárára, élete legjobbját nyújtotta a pályán. Nettó életveszély volt felé dobni: 14 meccsen hat interceptiont szerzett, ebből hármat visszavitt TD-re és összesen NFL-rekordot jelentő 303 yardot szerzett (vagyis egy pick után átlag 50 yardot rohant visszafelé). Futás ellen is jól dolgozott, nem volt hiba játékában, teljesen megérdemelten lett a Év Védője.

Azonban sokaknak nem tetszett Sanders viselkedése, hiába a kiemelkedő játék. A megbeszéléseken és a videózásokon nemtörődöm módon viselkedett, az edzéseket végig bohóckodta, sokaknak ment az idegeire. Emellett elképesztően nagyképű volt és mindennel felvágott, amivel csak tudott. Bulikba járt, nőzött, drága sportautókat vett. Úgy szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap és erre nagyon büszke is volt. A nagy csillogás és drága holmik tengerében teljesen elveszett és egyúttal el is szállt saját magától.

1995-ben azonban Sanders nagyot koppant, ugyanis nem kapott szerződéshosszabbítást a San Franciscótól, így tovább kellett állnia. Pontosabban: sikerült a rossz emberrel összevesznie, így tulajdonképpen kidobták a csapattól. Jerry Rice-nál senki sem lehetett nagyobb.

Nagyon nem kedvelte egymást a két klasszis. Rice-nak nem tetszett Sanders mentalitása, a stílusa és volt egy hatalmas veszekedésük az 1994-es szezont lezáró döntő előtt. Sanders ugyanis elment szórakozni, mondván, hogy van idő a mérkőzésig és egész éjjel bulizott. Hatalmas veszekedés lett természetesen a dologból, de a döntőn mindenki csúcsformában volt, és nyerni tudtak a San Diego Chargers ellen – Sanders ráadásul az utolsó negyedben interceptiont szerzett az end zone-ban. Ezzel azonban nem volt szent a béke: a nézeteltérések és a Rice-szal való konfliktusok miatt Sandersnek nem volt többé maradása.

“Sosem ajánlottak fel nekem egy új szerződést. Tudjátok, miből jöttem rá, hogy vége a 49erses karrieremnek? A San Francisco Giantsszel volt egy baseballmeccsem, a találkozó után elmentem enni egyet. Az előszezon már elkezdődött és a 49ersnél megláttam egy srácot 21-es mezben a tévében. Úgy voltam vele, hogy akkor erről ennyit! … Ez mind csak üzlet. Szerintem Jerry Rice szerződésében benne kell lennie, hogy ő a második legjobban fizetett játékos a csapatnál. Én sosem tettem volna ilyen záradékot egy szerződésbe, ugyanis én a legjobban fizetett akartam lenni. Mindig első akartam lenni, sosem második.

mesélte Sanders annak részleteit, hogy miért is váltak szét útjai a csapattal.

A kiváló corner ezután a Cowboyshoz igazolt, a 49ers legnagyobb riválisához – csak úgy, mint Charles Haley. Évek óta rivalizált a két csapat a döntőbe, az elődöntőbe vagy a konferenciadöntőbe való bekerülésért a ’90-es években, és ahogy Haley esetében, úgy most is a játékos járt jobban.

Charles Haley – Az ötszörös bajnok, aki két dinasztiával is a csúcsra ért

A második rész ITT olvasható.

2 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
2 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
d zoli
d zoli
3 years ago

Köszi! A bulimániás sztahanovista nagyon keményen tolta. A swagger skill +3 ferocityt adott minden linemannak. Egyszer elsztorizta, hogy nagyon kellett neki egy return TD. Mindig is szokás volt, hogy a nagykeresetű játékosok ajándékot adnak a kevésbé tehetősöknek. Ő arany rolexet ígért a special team tagoknak.
A sztahanovizmusról: alább egy híres kép. Az ölében az egy hordozható videó lejátszó. A meccs előtti utolsó pillanatban is game filmet néz.comment image

d zoli
d zoli
3 years ago

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

2
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x