Connect with us

Összefoglaló

Kiváló vasárnap esti rangadó, újabb Falcons-leolvadás, újabb szoros Titans győzelem

Parádés mérkőzést hozott Aaron Rodgers és Drew Brees csatája, a Falcons már megint leolvadt, a Titans ismét Gostkowski meccsnyerő mezőnygóljával diadalmaskodott, a Patriots pedig a második félidőben könnyen gyűrte le a Raiderst. 

Green Bay Packers @ New Orleans Saints 37-30

A vártaknak megfelelően kiváló mérkőzést hozott a vasárnap esti rangadó! Hatszor változott a vezető kiléte és többször volt döntetlen is az állás, remekül szórakozott, aki fennmaradt éjszakázni.

Mindkét oldalon hiányzott a legjobb elkapó, hiszen Davante Adams és Michael Thomas sem tudta vállalni a játékot, a hiányukat viszont máshogy pótolták az edzők. A Packersnél Allen Lazard lépett fel, aki hat elkapásból 146 yardot és egy TD-t szerzett, Rodgers tudott rá támaszkodni hosszú passzoknál és középtávoliaknál is.

Rajta kívül a két tight end, Robert Tonyan és Jace Sternberger összesen 9 elkapással, 104 yarddal és 2 TD-vel vette ki a részét a győzelemből. Aaron Jones is jó volt, de most nem volt olyan lehengerlő, mint mondjuk múlt héten. Aaron Rodgers viszont parádésan játszott, Matt LaFleur pedig kiválóan hívta a játékokat, nagyon jól működött a Packers, és Adamsszel ez láthatóan még jobb lett volna. Az első két hetes 40+ pont után most “csak” 37 jött össze, de ha így folytatja a csapat, akkor az NFC-döntő idén is bőven reális cél lehet.

A túloldalon Thomas hiányában Alvin Kamara volt kis túlzással az egyszemélyes hadsereg: a földön hat futásból 58 yard (9,7-es átlag) jött össze, az igazi pusztítást viszont a levegőben vitte véghez a running back, ugyanis 13 elkapásból 139 yardot és 2 TD-t tett fel a táblára. Kamara teljeséggel megállíthatatlan volt, a Packers védői folyamatosan lecsúsztak róla, nem tudták szerelni, így magasan ő tűnt a legjobb Saints-támadónak a meccsen. Brees statisztikái jól mutatnak, de most sem játszott igazán jól és továbbra is megvannak a limitációi, már ami a karerősséget illeti.

Majdnem Kamara jelentette a különbséget is a két csapat közt, azonban egyszer hibázott a Saints / csinált egy nagy játékot a Packers defense, amikor Taysom Hill állt fel irányítani és egy option játékot próbáltak meg. Nem volt tökéletes az option kivitelezése, Hill nem tudta tökéletesen magáhpz szorítani a labdát a futás kezdetén, Za’Darius Smith pedig megérkezett és kiütötte a kezéből a lasztit, amit ő maga össze is szedett. Így zsinórban négy pontszerző drive után megakadt a Saints, az ellentámadásból már a Packers keredekett felülre, és utána már ki sem engedte a markából a győzelmet.

(katonadani)

Tennessee Titans @ Minnesota Vikings 31-30

A Tennessee Titans is és csatlakozott a fordításból győző csapatok táborába. Egyik irányító sem a mai napra tartogatta a  csúcsformáját, de végül a kevesebb labdát eladó csapat be tudta húzni a győzelmet.

A mérkőzés elején inkább a hazai gárda akarata érvényesült. Az első félidőben a Titans számára mindössze 3 field goal jött össze, bár már annak is örülni kell, hogy Gostkowski mind a háromszor értékesíteni tudta a könnyű rúgásokat. Ez a kezdeti magabiztosság a mérkőzés végén pedig még fontosabb lett. A félidő 4. valamire való Tennessee támadósorazata viszont interceptionnel ért véget, így volt mit átbeszélni a szünetben.

A hazaiaknál a meccs első bő fele egyértelműen az újonc Justin Jeffersonról szólt. A 3. negyed közepéig 7 elkapásból 175 yardot és 1 TD-t hozott össze. Egyértelműen berúgta az NFL ajtaját.

A másik játékos, aki a hátán cipelte a Vikings támadósorát, az Dalvin Cook volt. 181 futott yardját egy TD-vel egészítette ki és két elkapás révén 18 yarddal maradt el a 200 scrimmage yardtól. A csapat többi támadójátékosa viszont nem teszi ki az ablakba a teljesítményt. A Vikings 464 total yardjából a már említett két játékoson túl az összes többi támadó 90-et hozott össze. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Cousins meccse is erősen felemásra sikeredett, 3 kiosztott TD-re jutott 2 INT és még egy fumble-t is vétett (bár a csapat ezt összeszedte), akkor valóban nem lehettek teljesen elégedettek a szurkolók.

A már említett álmoskás kezdése a Titansnek a harmadik félidő közepére csúcsosodott ki, amikor is már 24-12-re is vezetett a Vikings a fenti Jefferson TD után. Azonban ezután két ízben is átmasíroztak a pályán, amik végén Derrick Henry beizmozta az 1 yardos vonalról. A mérkőzés így volt felépítve: Tannehill elviszi a csapatot a goal vonalig, majd Henry pontra váltja azokat. Emiatt a QB-nak nem is jött össze TD átadás, de a labdát is csak egyszer adta el (bár 2 visszaszerzett fumble az ő esetében is volt).

A negyedik negyedben további két sikeres field goalt értékesített Gostkowski (köztük egy 55 yardosat), akinek ezzel 6/6 lett a mutatója és mint később kiderült, meccsnyerő lett az utolsó rúgása. A mérkőzés végén még visszakapta a labdát a Vikings és egy FG is elég lett volna a győzelemhez, azonban a Titans védelme nagyon felkeményedett akkor, amikor igazán kellett. Az utolsó kísérleteknél kierőszakoltak egy fumble-t, két sikertelen passzt, majd 4&24-re Cousinsnak fel kellett dobnia a triple coverage-ba Adam Thielenre (akinek szintén elég szürke meccse volt), ahol az elkapónak nem volt túl sok esélye és a safety Amani Hooker húzta le a labdát.

A Titans így 3-0-val áll, azonban mindössze +6-os a pontkülönbsége. A Vikings pedig 0-3-mal kezdi a szezont, jövő héten egy szintén ilyen mérleggel álló Texansszal találkoznak Cousinsék.

(alatriste)

Las Vegas Raiders @ New England Patriots 20-36

A múlt heti mérkőzések után egy kiélezett meccset lehetett várni, ahol mindkét offense kiad magából mindent. Ezt a reményt az első félidő teljesen romba döntötte. Mindkét offense szenvedett az első 30 percben, és a 2 minute warning előtt egyik csapatnak sem sikerült TD-t szereznie. Pedig a Raiders még vörös zónából is indíthatott egy támadást egy Newton INT után, de végül csak mezőnygól lett belőle. Aztán az utolsó két percben mindkét csapat kompenzált, és TD-t szerzett, így 13-10-es Patriots vezetéssel fordultak a csapatok a második félidőre.

A Raiders támadhatott először, viszont a vörös zóna határánál elakadt a támadás, így egyenlíteni próbált Gruden. Carlson azonban 41 yardról kihagyta a mezőnygólt, ezzel átkerült a momentum, a Patriots pedig azonnal ki is használta, és TD-t szerzett a következő drive-ból. A Raiders számára még nem volt veszve így sem a meccs, de többet nem szabadott hibáznia, és mindenképpen agresszívnak kellett lennie. Ebből a két elvárásból egyiket sem sikerült megvalósítania. A negyedik negyed közepén 23-10-es Patriots vezetésnél, az ellenfél 7 yardosán 4&5-re kényszerült a Raiders. Gruden pedig úgy döntött, hogy mezőnygólt rúgat. Ez ezúttal sikeres volt, de a meccs ezen pontján ez semmit nem ért. A hátrány ugyanúgy két labdabirtoklás maradt, ennél rosszabb akkor sem lett volna a helyzet, ha nekimennek negyedikre, de nem sikerül.

Gruden nem mert kockáztatni, a Patriots pedig ismét büntetett egy újabb TD drive-val. Ezek után már nagyon kevés esélye maradt a Raidersnek, és ez a halvány remény is szertefoszlott, mikor Carr kezéből kiütötték a labdát a célterületen belül, amit Deatrich Wise szedett össze. Ez a két TD 7 másodperc alatt végleg eldöntötte a meccset, és a Raiders már csak szépíteni tudta az eredményt az utolsó pillanatokban.

A Patriots nyert, de nem egészen úgy, ahogyan arra számítani lehetett. Newton passzjátéka nem igazán működött, mindössze 162 yardot passzolt, pedig a Raiders secondary nem a liga legjobbja. A futás eleinte szintén akadozott, de a második félidőben sikerült teljesen átrohanni a Raiders védelmén. Sony Michel egymaga 9 futásból 117 yardot tett meg, amihez még társult 92 yard Taylor és Burkhead jóvoltából. A három Patriots futó ismét 200 yard fölött teljesített, de TD-t csak Burkhead tudott szerezni. Ő azonban egyenesen hármat is (kettő futás, egy elkapás), kétszer ráadásul Supermant játszva ugrott be a célterületre.

A védelem ugyan kevés pontot kapott, de nagyon sok hibával játszott. Gilmore például ismét összehozott egy felesleges pass interference büntetést a félidő végén. Ugyanakkor a Raiders legveszélyesebb fegyverét, Darren Wallert teljesen kivették a játékból. A TE-nek mindössze 2 elkapása volt 9 yardért, és mindkettőt garbage time-ban kapta el.

A Raiders részéről nem volt teljesen reménytelen a játék, de meg sem közelítette a Saints elleni teljesítményt. Carr ugyan statisztikailag jól játszott (261 yard 2 TD), de nem volt akkora magabiztosság a játékában, ami egy győzelemhez kellett volna. Igaz, elkapója gyakorlatilag nem volt, Wallert meg szorosan őrizték. A védelem ugyan biztatóan kezdett, de a második félidőben teljesen összeomlott. 200 futott yard senki ellen nem engedhető meg, főleg nem egy Patriots ellen.

Összesítve egyik csapat sem azt hozta, amit várni lehetett, de a Patriots jobban tudott alkalmazkodni, és a végjátékban sokkal koncentráltabb volt ellenfelénél.

(jarred)

Chicago Bears @ Atlanta Falcons 30-26

Adott egy csapat, amelyiknek remek irányítója és jó offense-e van, amely a mérkőzések első 50-55 perce alapján 3-0-s csapatnak néz ki, de három forduló után nyeretlen. Adott egy másik csapat egy rettenetes irányítóval és közepes offense-zel, melynek a védelme is leginkább közepes és a mérkőzések első 50-55 perce alapján 0-3-s csapatnak néz ki, de eddig veretlen. Az NFL-ben minden megtörténhet.

A Falcons felér egy merénylettel minden NFL-t szerető emberrel szemben. Tényleg jó lehetne ez a csapat, látványos és szép focit játszik (még Julio Jones nélkül is), szerethető is a maga módján, de egy óriási nagy choker. 16 pontos előnyt (26:10 volt 6 és fél perccel a vége előtt) sikerült leadni egy olyan Bears ellen, amely meccs közben váltott irányítót, mert az eredetileg kezdő Mitch Trubisky játéka már elviselhetetlen volt.

Dan Quinn a liga három legrosszabb főedzője között van és éveket lopott el Matt Ryantől és a Falconstól. Már tavalyelőtt ki kellett volna vágni, de legkésőbb tavaly, ehelyett még mindig ott van Atlantában és szabotál egy playoff-esélyes csapatot. Mert ez a keret bőven jó lehetne a rájátszásra, de a “védőguru” összerakott egy szinte leírhatatlanul rossz védelmet, ami még az időt sem tudja húzni. El sem merem képzelni, milyen lehet most a Falcons öltözői kultúrája, a hangulat és a csapatmorál. Tényleg csak sajnálni lehet őket.

A másik oldalon viszont a Bears valahogy összehozott három győzelmet. Igaz, hogy papíron három pocsék ellenfél ellen, de ez senkit nem érdekel, a szezon végén úgy is csak a W-betűk száma számít, és sokkal jobb rossz játékkal 3-0-asnak lenni, mint bármilyen játékkal például 0-3-asnak. Ráadásul most végre van is ok az optimizmusra, mert a cserének is gyenge Mitch Trubisky végre padra került, Nick Foles pedig egy elég korrekt teljesítményt (188 yard, 3 TD, 1 INT, de utóbbi nem az ő sara) lerakva az asztalra bizonyította, hogy a korábbi 1/2-eshez képest még ő is franchise QB.

A védelem és a támadósor is inkább csak közepes teljesítményt nyújtott eddig, a sorsolás is kemény lesz mostantól, de van ebben a csapatban annyi tehetség, hogy ott legyen a rájátszás környékén – már ha Foles a jobbik arcát mutatja. Vele viszont legalább a remény adott, így a forduló legnagyobb nyertese mindenképp a Bears (hacsak Nagy ki nem találja, hogy Trubiskyt csak motiválni akarta ezzel, és jövő héten már megint ő kezd).

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások