Beharangozó
Minden a régi? – Bengals @ Browns
Az első fordulóban sem a Bengals, sem a Browns nem tudta levetkőzni a vesztes énjét, a Browns nagyjából olyan elkeserítő volt, mint tavaly, a Bengals pedig a lehető legszerencsétlenebb módon kapott ki egy kiélezett mérkőzésen. Szerencséjükre a második fordulóban egymással játszanak, így valaki javíthat. Vagy még ezt is képesek lesznek elrontani?
Ki az igazi kerékkötő?
A Browns oldaláról néhányan hatalmas javulást vártak, az edzői gárda lecserélésétől a támadójáték egyértelmű javulását feltételezték. Az első fordulóban ebből semmit sem láthattunk. Még ha figyelembe is vesszük a bivalyerős ellenfelet, akkor is elkeserítőnek mondható a teljesítmény. Baker Mayfield 200 yard alatt maradt, passzainak éppen csak az 50%-a szállt jó helyre, pedig azzal sem lehet megvádolni, hogy hosszú labdákat dobattak volna vele. Nyomás alatt egyenesen pocsék volt, a ProFootballFocus adatai szerint mindössze minden ötödik labdája ment ilyenkor jó helyre és dobott egy interceptiont is. Pedig a támadófala viszonylag jól tartotta a kemény Ravens pass rusht, mindössze két sacket engedtek és további három alkalommal ütötték meg az irányítót.
Most a Bengals ellen elhallgattathatja egy időre a kétkedőket, mert egy sokkal gyengébb pass rush és secondary jön szembe. A Bengals passzsiettetői mindössze kétszer értek oda Taylorhoz az első meccsen, a secondary tagjai közül pedig Jessie Batesen kívül mindenki katasztrofálisan teljesített. A Chargers passzjáték finoman fogalmazva is akadozott, de még így is minden játékos temérdek elkapást engedett a saját őrizetében. Akiknek különösen nagy napja lehet, azok a Browns tight endjei, mert a Bengals linebacker sora úgy kezdte az évet, ahogy azt vártuk tőlük.
A két újonc linebacker konkrétan a csapat legrosszabb produkcióját tették le az asztalra, minden feléjük szálló labdát lehúztak az őrizetükben, de a veterán Josh Bynes is csak egy hangyányit volt jobb náluk. Ezzel ellentétben a Browns TE triója szinte kifogástalan volt, egy passz kivételével minden target a helyére került, igaz nem használta agyon őket a csapat. Austin Hooper például a passzjátékok közel 70%-ában a pályán volt, mégis csak kétszer vette célba Mayfiled. A Bengals ellen hiba lenne újra ennyire elhanyagolni a frissen szerzett tight endet, főleg a Bengals linebacker sor teljesítményének tudatában.
Más kávéház
Joe Burrow úgy jött ki az egyetemről, hogy minden létező passzolási rekordot megdöntött, ő volt a sztár és egyértelműen ő lett az 1/1 az áprilisi drafton. Ellenben az NFL egy teljesen más környezet és a Bengals is egy teljesen más csapat, mint az LSU volt. A fiatal irányító az első profi mérkőzésén nem lépte át a 200 passzolt yardot, passzainak csak 64%-a szállt jó helyre és nulla passzolt TD mellett egyszer el is adta a labdát. A Chargers secondary még Derwin James kiesésével is bitang erősnek mondható, de Burrownak megadatott az a kiszolgáló személyzet, amivel ennél többre lehet képes.
A Browns secondary például jó táptalaja lehet az önbizalomszerzésnek, mert Lamar Jackson például könnyedén szedte szét a Barnák védelmét, akik kicsit elveszettnek tűntek a pályán. Különösen sebezhetőek a cornerek, akik közül senki nem tudott még csak egy közepes teljesítményt sem letenni az asztalra, így az A.J. Green, Tyler Boyd kettősnek nagy napja lehet. Különösen jól járhat a Bengals, ha a gyors slant, crossing útvonalakat erőltetik, mert láthatóan ezek nem ízlettek Wardéknak, akik rendszerint lekéstek a passzokról és sok elkapás utáni yardot engedtek. A pálya közepét célozni már csak azért is okos ötlet, mert a Bengals linebacker sorhoz hasonlóan a Browns LB egység is a liga aljához tartozik, amit a Ravens például kőkeményen ki is használt.
A sikerhez azonban nem csak Burrowtól kell több, de Zac Taylortól is. Itt egy rekordokat halmozó, tehetséges irányító, de nem igazán láttuk az első fordulóban, hogy rá lenne szabva a playbook. Burrow mesterien támadta a secondaryket gyors labdákkal az egyetemen, ehhez képest az első fordulóban az egyik leglassabban szabadult a labdától a kezdő irányítók között. Talán most, hogy gyorsabban tudják az elkapói üresre játszani magukat, láthatunk némi változást, de ebben edzői segítségre is szüksége van.
Nüanszok dönthetnek
A két támadósorról és az irányítókról már esett szó, meg részben a védelmekről is, de érdemes még kicsit a passz rushokról, illetve azok hiányáról beszélni. Sem a Browns, sem a Bengals nem igazán tudott nyomást gyakorolni az aktuális ellenfelekre, pedig egészen sokat számíthat, ahogy a két QB statisztikáit nézzük, hogy mennyire vannak megzavarva. Nem kell sackeket halmozni, de ha siettetve vannak, akkor mind Mayfield, mind Burrow összeszedetlen és hibákra hajlamos.
Érdekes módon mindkét csapatnál inkább a belső pass rush működött, a Bengalsnál D.J. Readert (amíg nem sérült meg) és a beugró Amani Bledsoe-t lehet dicsérni, míg a másik oldalon Larry Ogunjobi és Sheldon Richardson zavarta a legtöbbet az irányítókat.
Ritkán szeretek a special teamekről beszélni, mert az azt jelenti, hogy valami rosszat csináltak, de már egy forduló után kénytelenek vagyunk elővenni ezeket a csapatrészeket is. Mindkét csapat rugóját érheti kritika, Randy Bullock lábában konkrétan egy hosszabbítás maradt benn, de Siebert is kihagyta az egyetlen lehetőségét. Ennek örömére csapata ki is rúgta, hogy aztán pont a jelenlegi ellenfél, a Bengals adjon neki lehetőséget. Bullock fantom kétlábas húzódása ellenére mondjuk lehet vállalja a játékot. Hát sok sikert a kickerek formájához, lehet néha érdemes lesz azért agresszíven rámenni negyedikre.
A tippjeink ellenére szerintem mindannyian szoros meccsre számítunk vagy legalábbis nem annyira egyértelmű a Browns siker, mint amekkora arányban tippeltük őket. Ellenben alapvetően a Barnák kerete még mindig tehetségesebbnek tűnik, valamint az elkapó és tight end állomány pont a Bengals gyenge coverage teljesítménye ellen lehet hatásos. Mayfieldtől azonban nem elég egy korrekt mérkőzés, hanem meg kell mutatnia, hogy nem egy kifutott teljesítmény volt tőle a rookie szezon.