Varázsszakáll versus Megabajusz – Dolphins @ Jaguars

Két nem titkoltan 2021-re készülő csapat összecsapásával kezdődik a harmadik forduló, ahol nem igazán lesznek szomorú vesztesek, mert a két csapatnak idén nincs célja. Vagy mégis? Az első két forduló alapján egyik gárda sem úgy néz ki, mint akik tankolni akarnának vagy nagyon félkész csapat benyomását keltenék. Nézzük mire megy egymással a Minshew Mánia és FitzMagic.

Rejtett vezérek

Kezdjük is a beharangozást a két irányítóval, mivel úgy gondolom mindketten elég érdekes egyéniségek. Sem Minshew, sem Fitzpatrick nem tartozik a liga legjobb irányítói közé, de mégis mindkettő játékosért lehet rajongani. Mégpedig azért, mert szívből játszanak és a csapatuk élére tudnak állni bármikor.

Idén egyértelműen Minshew játszik jobban, aki az egyik legpontosabb irányító a ligában két forduló után. A passzainak több mint 75%-a érkezik jó helyre, ami egészen nevetségesen magas arány. Viszonylag jól vigyáz a labdára (a két interceptionje felpattanó volt), és nem lehet azzal sem vádolni, hogy csak a rövid labdákat vállalná be, mert átlagosan 8 yardot haladnak a passzai próbálkozásonként. A Dolphins védelem pedig semmivel sem mutatott jobb képet az első két játékhét után, mint az előző ellenfelek, noha nevek alapján félelmetesebbnek tűnik (legalábbis a corner sor). A két igazi sztár Byron Jones és Xavien Howard egyelőre nem igazán találja a helyét a rendszerben, de leginkább az elsőkörös újonc, Noah Igbinoghene támadható, akit az első fordulóban nagyon kipécéztek az ellenfelek és ez jó döntésnek is bizonyult. Byron Jones ráadásul sérülés miatt most nem is lép pályára, így foghíjas lesz a CB sor is.

Szintén kedvező a fiatal irányító számára, hogy a támadófala egészen jól összeállt, alig engednek nyomást, sacket pedig aztán végképp keveset. A ProFootballFocus adatai szerint csak 14 nyomás és 3 sack szárad a blokkolok lelkén, a többi zsákolás és siettetés Minshew hibája. Kiváló matchup ilyen szempontból (is) a Dolphins, hiszen a védőfalemberek nagyon keveset tudták zavarba hozni az első két hétben az irányítókat, így újabb nagy mérkőzés várhat a Jaguars támadóira.

Amennyiben pedig nem érkezik nagyobb nyomás és Minshewnak lesz ideje, akkor nagy károkat okozhatnak. Meg kell dicsérni Jay Grudent, aki minőségi változást hozott idénre és nagyon sok szabad elkapója van a Jaguarsnak. Ebben nagy segítség, hogy ha minőségileg nem is a top kategória a Jags WR szekciója, de mennyiségileg több jó játékos is leteszi a névjegyét. Itt sem lehet egyértelműen felhúzni a sikert egy játékosra, mert Keelan Cole, D.J. Chark, Laviska Shenault, Tyler Eifert és Chris Conley is már legalább nyolc targetnél tart, de többen vannak még rajtuk kivül 5-6 célbavételnél. Nagyon szépen kitalált rendszer, ami elsősorban arra épít, hogy se az elkapóknak, se az irányítónak ne kelljen túlvállalnia magát.

Fitzpatrick teljesítményét már bőven érheti kritika, mert a labdára továbbra sem szívesen vigyáz, ellenben nem fél saját árnyékától. Az első heti három interception után folyamatosan javulásban van és úgy passzol közel 67%-kal ő is, hogy a yardátlaga neki is a liga elejéhez tartozik. Külön kiemelendő, hogy a csapattársai dropjai sem segítik, mert az elejtett labdákkal kiigazított pontossága elég közel van Minshew játékához például.

A veterán irányító azonban ha az elkapóktól nem is, de a támadófalától megkapja a segítséget. Hatalmas meglepetésre a liga egyik legrosszabb támadófalának kikiáltott Miami O-line az első két fordulóban az egyik legkevesebb ütést és sacket engedte az ellenfél védőinek. Ez biztató annak tudatában, hogy a lelkes és fiatal Jaguars pass rush egyelőre még csak bontogatja a szárnyait és nem halmozza a zsákolásokat idén.

Fitzpatricknak nincs annyi megbízható elkapója mint ellenfelének, ellenben neki van egy DeVante Parker, Mike Gesicki duója, akik ketten együtt már 27 targetet számlálnak. A fiatal tight end idén lépett elő és végre meg tudja mutatni, hogy anno a draft előtt miért vártunk tőle sokat.

Egységben az erő

A csapat két vezére a két irányító, de egyikük sem lóg ki annyira felfele a csapatából semmilyen szinten, hogy one man showról beszéljünk. Ez olyannyira igaz az egész csapatokra, hogy minden egység inkább csapatként funkciónál jól, mint elit játékosok jelenlétével.

A fiatal Jaguars védelem például elég inkonzisztensen játszik, de az látszik, hogy nagyon együtt vannak és lelkesen küzdenek. Szépen látszik ez a statisztikákban is. Megint csak a PFF adatai alapján már kilenc játékos helyezett nyomást az ellenfél irányítóira, de nincs olyan, aki háromnál többet tudna felmutatni. A secondaryben az idén legelőször kiválasztott C.J Henderson játszik a legjobban, de rajta kívül még öt játékosnak van vagy interceptionje vagy leütött labdája. Nagyon együtt mozog és él a védelem és ez különösen veszélyes tud lenni. És akkor itt kell megdícsérni Doug Marrone-t és stábját ismét, akik nagyszerűen rakták össze a keretet és a rendszert az idei évre. Mindenkinek pontosan le van osztva a feladata, senkitől sem várnak túl sokat és igyekeznek az ellenfelek legnagyobb erősségeiből maximálisan felkészülni.

A Dolphins oldalán egy picivel érdekesebb a helyzet. Itt megosztva találunk sztárokat és fiatal játékosokat, de szintén egység szinten működnek együtt. Ha valakit mégis ki kell emelni, akkor az a másodéves Wilkins, aki az első gyengébb éve után egészen elképesztő fejlődésen ment keresztül. Az még hagyján, hogy futás ellen kifogástalan, de passzsiettetésben is odateszi magát. Teljesítményével pedig teret nyit a többiek előtt, például Davon Godchaux is nem várt jó formában kezdte az évet. Ebből is látszik, hogy elsősorban a védőfal tud dominálni, ahogy említettem a secondaryben vannak gondok.

Összeségében szerintem a beharangból is érződik, hogy a Jaguars mutat biztatóbb képet és talán éhesebb is a sikerre ez a fiatal csapat. A Dolphins azonban megmutatta, hogy nem adják fel, Fitzpatrickot pedig nem abból a fából faragták, hogy engedjen könnyű meccset az ellenfeleknek. Egy pontgazdag és szoros mérkőzést várok, szűk Jaguars sikerrel.