Andy Reid és Kyle Shanahan minden héten több zseniális játékot is szolgáltat számunkra – megszoktuk már, de mindig jó emlékeztetni magunkat, mennyire kreatívak ők –, de idén nagy dicséret illeti Brian Schottenheimert is, aki bontogatja szárnyait. A sor persze itt nem ér véget, de most tőlük hozunk 1-1 játékot a harmadik fordulóból, ahol megmutatják kreativitásukat. Ezen kívül hozunk 1-1 példát Josh Allen nagy fejlődésére és Aaron Rodgers zsenijére is, illetve megmutatjuk, miért nem lesz sosem irányító Taysom Hillből.
Russ főztjéhez Schottenheimer adja az alapanyagokat
Russ óriási főzésekben van a szezon elején, ám ez nem valósulhatna meg az alapanyagok (játékhívások) nélkül, amiket Brian Schottenheimer szolgáltat számára. Íme az első TD a Cowboys ellen:
A Seahawks egy úgynevezett Yankee conceptet futtat (legalábbis annak tűnik, aztán majd jön egy fricska). Ez azt jelenti, hogy két mély útvonal van csak, az egyik egy deep post, a másik pedig egy deep over. Ezt általában olyan csapatok tudják jól használni, ahol van két gyors elkapó – nos, a Hawksnál ez adott Metcalf és Lockett személyében. Rajtuk kívül egyébként mindenki más passzblokkol, tehát max protection van Wilson körül, nyolcan védik a QB-t.
Általában egyébként cover1 vagy cover3 a válasz egy ilyen “nehezebb” formációra, a két keresztező útvonal pedig leginkább a középső safetyt hivatott nehéz helyzetbe hozni. A Cowboys viszont itt cover4-et, azaz quarters coverage-et alkalmaz, tehát két safetyt kéne átverni egyszerre.
[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]
Ez sikerül is. A két safety közül a Metcalf oldali helyesen fel is lép a keresztbe futó elkapóra, a másik safetynek viszont nem rá kellene figyelnie, hanem Lockettre, azonban Metcalf keresztező útvonala megzavarja és egy pillanatra elveszti Lockettet, ami elég is, hogy a WR a védelem mögé kerüljön.
Két elkapó tehát elég volt négy védő ellen. A fent említett fricska pedig ott jött be ebbe a yankee conceptbe, hogy Metcalf végül nem deep overt futott, hanem a pálya közepén megfordult és elindult kifelé, így ha esetleg a két safety levette volna Lockettet, akkor Metcalf lett volna szabadon. Wilsonnak tehát két tök üresen álló elkapója volt a play során, az ő kvalitásaival pedig innen már nem volt nehéz odajuttatni Lockett kezébe a lasztit.
Ez csak egy példa volt Schottenheimer kiváló játékhívásaira, a korábban sokat kritizált koordinátor idén eddig zseniális munkát végez és rengeteg üres elkapót biztosít MVP formában játszó irányítója számára.
Ennyire félnek a védők Tyreek Hilltől
Andy Reidtől minden héten lehetne több játékot is hozni, csak a Ravens elleni meccsből megtölthettem volna ezt a cikket, de mivel legutóbbi playbook cikkünkben is vele foglalkoztam, így csak egyet emelek ki. Ez pedig a fullback Shermannek kiosztott TD-passz lesz.
Empty formationt mutat először a Chiefs, utána viszont Tyreek Hill bemozog a backfieldre, Marlon Humphrey pedig követi őt a boxba. A snap után Hill elindul jobbra, Mahomes pedig szintén abba az irányba kezd el egy bootleget. A védelem azonnal reagál és nem kevesebb, mint három (!) játékos követi Hill mozgását a szélre. Ennyire félnek az ő sebességétől.
A labda viszont nem neki megy, hanem a fullback Anthony Shermannek, aki rövid ideig megblokkolta Matthew Judont, utána pedig várta a passzt. Ami meg is érkezett, ráadásul egy underarm dobás formájában, ami már Mahomes zsenijét dicséri. Mivel Hill elvitte az embereket az útból, Sherman előtt óriási terület nyílt meg és csak be kellett sétálnia a célterületre. Érdemes kiemelni a támadófalembereket, akik nagyon ügyesen csak egy yardot mozogtak előre, míg meg nem kapta a labdát Sherman (ha előrébb mentek volna, ineligible man downfield büntetés lett volna).
Kyle Shanahan annál kreatívabb, minél rosszabb a játékosállománya
Kyle Shanahan annál jobb és kreatívabb játékokat hív, minél rosszabb a rendelkezésre álló kerete, úgyhogy most aztán tényleg előjönnek azok a playek, amikkel a nevenincs játékosok is sikeresek tudnak lenni. Most épp az újonc Brandon Aiyuk TD-jét veszem elő, de ahogy Andy Reidtől, Shanahantől is hetente lehetne többfélét hozni.
Egy end around játékról van szó, a futó kap egy fake-et és a keresztbe futó elkapó kapja meg a labdát. A támadófal jól eladja a bal oldali futást, hiszen az RG megy húzni abba az irányba, a fullback Juszczyk is arra indul el először. Juszczyk azonban megfordul és megy lead blokkolni, a centerrel és a jobb oldali tackle-lel együtt.
Aiyuk előtt három blokkoló, akikre három védő jut, innentől kezdve gyerekjáték az egész és be lehet sétálni a célterületre.
Nézzük meg a játékot az end zone kamerából is, hogy a fal blokkolását jobban lássuk.
Felrajzolva pedig így néz ki ismét a játék, a három bekarikázott játékos megy Aiyuk elé blokkolni.
Tökéletesen kivitelezett, blokkolásban kicsit megfűszerezett end around volt tehát Brandon Aiyuk első profi TD-je.
Ebből a játékból is jól látszik, mennyit fejlődött Josh Allen
Josh Allen sokkal jobban játszik, mint karrierje bármelyik pontján eddig, látványos a fejlődés. Ez pedig ebben a playben is látszik, igazi veterán módjára hozta le ezt a játékot.
Brian Daboll támadókoordinátor (aki kiváló munkát végez) egy post-wheel-flat kombinációt hívott be a jobb oldalon (képernyő tetején). Ez azt jelenti, hogy a szélső WR egy post útvonalat fut, a slot elkapó egy wheelt, a futó pedig megy a flatbe. Azért jó az ilyen kombináció, mert zónázás esetén általában egy védőre két játékos jut, így valakit meg lehet majd játszani, emberezésnél pedig a post és a wheel útvonal is működhet ilyen kvalitású WR-ek esetén. A Rams cover4-et használ, vagy más néven quarters coverage-et.
A játék a felrajzoltak alapján úgy alakul, hogy a post útvonal elviszi a szélső cornerbacket befelé, a flat és a wheel route pedig a nickel cornerbacket hozza nehéz helyzetbe, hiszen kvázi két embert kell levédekeznie egyszerre. Előtte a futó, mellette/mögötte pedig az elkapó fut. És itt jön a képbe először Josh Allen, aki egy tökéletes mini pump fake-et csinál, ezzel pedig eléri, hogy a védő egy lépést tegyen a futó felé, ami pont elég arra, hogy mögötte a WR elszakadjon és az üres területen találja magát. Allen pedig kiváló hosszú passzt oszt ki Beasley-nek.
Az alábbi videón látszik közelről, hogy egy ilyen kis apró mozdulat is elég ahhoz, hogy átverj egy védőt és megcsinálj egy nagy játékot. Allen egy kicsit kifordítja a csípőjét, hogy a futó felé nézzen a flatbe, a kezével is csak egy kis dobásindító mozdulatot tesz, majd az elkapója felé fordul, jól beleáll újra a dobásba és tökéletes labdát oszt ki.
A felrajzolt play is kiváló volt (sokat lehetne még hozni Dabolltól), és Allen is magas szintű, nüanszokra figyelő játékot hozott, így állt össze ez a nagy játék az első félidő végén.
Amikor megnyeri a meccset, hogy Rodgers “túl biztonságos”
Aaron Rodgers az utóbbi években sok kritikát kapott azért, mert túl sokszor dobja ki oldalra a labdát, túl biztonságosan játszik, nem vállal kockázatot, amiből esetleg interception lehetne. Ez a mentalitása viszont a Saints ellen győzelmet ért. Volt ugyanis ez a játék döntetlen állásnál a negyedik negyedben…
… ahol a Saints gyönyörű csapdát állított Rodgersnek egy interceptionhöz, és a legtöbb irányító ellen ez működött is volna. A Saints overload blitzet mutat, azaz úgy néz ki, hatan is mennek az irányítóra. Így viszont Allen Lazard üresen van, a safety vigyázhatna rá esetleg, de ő meg messze van, így rövid útvonallal sikeres lehet. A blitz miatt Rodgers tudja, hogy gyorsan kell szabadulnia a labdától, így Lazard slant útvonala lesz a hot route, amit gyorsan meg kell dobnia.
A Saints viszont átveri Rodgerst, pedig a defense nagyon jól eladta az overload blitzet a snap előtti beijesztésekkel. Malcolm Jenkins (27-esben, pirossal bekarikázva) viszont nem megy az irányítóra, hanem hátralép abba a sávba, amit Rodgersnek meg kellene dobnia. A Saints pontosan tudta, hogy ha ilyen védőfelállást mutat, akkor Lazard slant útvonala lesz a gyors választás, és épp ezt vette el Rodgerstől a defense.
A legtöbb irányítónál ez sima interception vagy minimum incomplete passz lett volna, de nem Rodgersnél. A Packers QB-ja majdnem megdobta a labdát, de az utolsó pillanatban észlelt és visszahúzta azt. Itt még mindig sack veszély van és a legtöbb irányítót be is zsákolták volna jó eséllyel. Rodgers viszont gyorsan reagált és még meg tudott dobni egy checkdownt a jobb oldalra, hogy egy pár yardot azért haladjon az offense.
Rodgers tényleg MVP formában játszik, és ez a játék is mutatja, hogy mennyire a toppon van. Nagyon szép csapda volt a Saintstől, a legtöbbek ellen működött is volna, de nem Rodgers ellen.
Ezért nem lesz soha Taysom Hillből full time irányító
Bármennyire is akarja Sean Payton, Taysom Hillből sosem lesz valódi, full time kezdő irányító. Ez elég nyilvánvaló volt már eddig is mindenki számára (a Saints főedzőjén kívül), láthattuk a passzolási statisztikáit, de most a Packers ellen is tanúbizonyságot tett erről. Elég csak megnézni az alábbi játékot.
Maga a játék semmi különös, millió ilyet látunk az NFL-ben. A terv az, hogy a play actionre felmozognak a linebackerek, mögöttük pedig üres terület nyílik majd a keresztező útvonalat futó elkapónak.
A terv tökéletesen működik, az LB-k megeszik a fake-et, mögöttük pedig tengernyi zöld műfű tárulkozik Tre’Quan Smith számára.
Egy irányítónak mindössze annyi a dolga, hogy megdobjon egy elég könnyű labdát Smithnek a linebackerek fölött. Nem is kell tökéletesen pontosnak lennie, hiszen az elkapónak van tere és ideje alkalmazkodni egy kicsit pontatlanabb labdához.
Egy irányító pedig, bármennyire is gyenge NFL-szinten, könnyedén megdobná ezt a passzt. Hill viszont nem egy irányító, ezért inkább megiramodik a labdával.
Persze szerez így is 8-9 yardot, de szerezhetett volna alsó hangon 15-öt, de mivel ekkora tér volt a WR előtt, így inkább 25-öt. Amíg nem gondolkodik irányítóként Hill, addig nem is lesz belőle sosem az. Ha pedig Breest esetleg le kellene ültetni, akkor a Saints sokkal jobban járna Jameis Winston pályára küldésével.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások