A letört szarv sokkal veszélyesebb

Pásztorok hada vonult keresztül nyugat hegyein, és terelgették maguk előtt nyájukat. Az út első felében kegyetlen aranyásók zaklatták a nyájat, és a kedvenc kosuk szarvát is letörték. A másik felében pedig egy hatalmas medve állta el az útjukat. A pásztorok azonnal szétszéledtek, tudták, hogy a medve ellen nem tehetnek semmit, csak abban reménykedhetnek, hogy miután az állat jóllakott, odébb vonul. Arra azonban senki nem számított, hogy a kos, kinek szarvát egy hete letörték, hirtelen felbátorodik, és nekirohan a medvének. A letört szarva csonkját mélyen belefúrta a medve a szívébe, mire azt azonnal elhagyta minden ereje, és anélkül meghalt, hogy bármi kárt tudott volna tenni a nyájban. A pásztorok örvendeztek, és békében folytatták útjukat.

Chicago Bears @ Los Angeles Rams 10 – 24

Tipikusan olyan meccs volt, ahol az egyik csapatnak gyakorlatilag semmi nem jött össze, a másiknak meg majdnem minden. Ha akarta volna, akkor a Rams sokkal nagyobb arányú győzelmet is arathatott volna, de megelégedtek ezzel a 14 pontos különbséggel (ami igazából 21 volt, csak egy apró hiba csúszott a gépezetbe). A támadójáték elsősorban Malcolm Brown és Darrell Henderson futásaira épült, akik 25 próbálkozásból 121 yardig és 1 TD-ig jutottak. Goffra elsősorban a game manager feladatkör hárult, amit tökéletesen végre is hajtott, 219 yardért és 2 TD-ért. A védelem is kivette a maga részét a győzelemből, mindössze 3 pontot engedett az ellenfél támadóinak, és még két alkalommal el meg is szerezte a labdát. A meccs igazi hőse azonban Johnny Hekker volt.

A punternek 5 alkalommal kellett rúgnia a meccsen, és mind az 5 rúgása a 20 yardoson belül ért földet. Az egyik ilyen puntot ráadásul a saját 20-sáról kellett elindítania, mégis akkorát rúgott, hogy a Bears utána 5 yardról indulhatott. Igaz, sokszor nagyon kedvezően pattant a labda, a csapattársak is többször beérték a rúgását, és még azelőtt megfogták a labdát, hogy az bepattant volna az end zone-ba, de ez nem vesz el semmit Hekker érdeméből. Egyértelműen ő volt az egyik legfontosabb játékos ezen a meccsen.

Mivel a Bears állandóan a saját 20-asán belülről indult, ezért nagyon hosszú drive-okat kellett volna vezetnie, de még a first downok is nehezen jöttek össze. Az egész Bears offense szenvedett a meccsen. Nem működtek a futások (összesen 49 yardot szerzett a csapat), a fal nem tudta megtartani a Rams védőit (4 sack), és Foles sem tudott csodát tenni (2 INT). Az sem segített, hogy sokszor saját maguk okozták a legnagyobb károkat. Még az első félidőben Matt Nagy húzott egy váratlant, és saját 20 yardon nekiment egy 4&1-nek. Maga a play sikerült ugyan, de egy false start miatt visszafújták, így végül puntolni kellett.

A Bears offense semmit nem haladt előre, az egyetlen értelmes drive-ból pedig end zone INT lett. Sokáig úgy tűnt, az első negyedben meglőtt mezőnygól lesz az egyetlen pontja a csapatnak, de 7 perccel a vége előtt a védelem összehozott még egy TD-t. A Rams Robert Woodsszal akart futni, akinek kiverték a kezéből a labdát, és Eddie Jackson azonnal vissza is futott vele. Ez akár felébreszthette volna a Bearst, és adott volna egy esélyt a győzelemre, de nem történt semmi. Az offense továbbra sem tudott előrehaladni, Foles megint eladta a labdát, és végül az utolsó másodpercek is lepörögtek.

A Ramsnek végre sikerült nyernie egy meccset valaki olyan ellen is, aki nem az NFC East tagja. Tette mindezt úgy, hogy végig a kezében tartotta a mérkőzést, és azt az egy fumble TD-t leszámítva egyszer sem hibázott. A Bears ezzel szemben semmit nem tudott csinálni egész meccsen. A támadójáték teljesen értékelhetetlen volt, a védelem egy fokkal jobban teljesített, de nem lehetett érezni azt, hogy ha a Rams nagyon akarna, akkor ne tudna még több pontot szerezni. Ezen a meccsen nem volt kérdés, ki érdemelt győzelmet.