Garoppolo feléledt, mészárlás után kiengedett a Ravens, megint csúnyán nyert a Bears

A múlt heti nagy zakó után feléledt a 49ers és Garoppolo is, a Ravens bő egy negyeden át mészárolta az Eaglest, aztán visszaengedte a Sasokat a meccsbe, a Bears a védelmére építve megint csúnyán nyert, a Jets pedig továbbra is teljesen kilátástalan. 

Los Angeles Rams @ San Francisco 49ers 16-24

A múlt heti förtelem után Jimmy Garoppolo úgy tűnik felépült sérüléséből, ugyanis ismét jól játszott, főleg az első félidőben, amikor 215 passzolt yardot és 3 TD-t osztott ki. A nagyszünetig dominált a 49ers, háromszor annyi first downt szerzett, mint ellenfele, játékonként két yarddal többet haladt előre és 21 percen át birtokolta a labdát. A félidőben sokkal több yardja volt a 49ersnek elkapás után (181), mint a Ramsnek összesen (102). A line of srcimmage mindkét oldalát uralták, Donaldéknak alig sikerült közel kerülniük Garoppolóhoz, a túloldalon pedig alaposan megnehezítették Goff dolgát, amiből egyébként a secondary is alaposan kivette a részét. A Rams irányítójának első hat passzából mindössze egy volt sikeres és a teljes támadósor nem találta a ritmusát, így szétesett a teljesítményük.

A 49ers támadósora a második félidőre megtorpant és mindössze egy field goalra futotta. Persze ebben benne lehetett a biztos vezetés tudata és az, hogy a Rams offense-ből sem nagyon lehetett kinézni, hogy meg tudja fordítani a találkozót. A San Francisco védelme viszont fellépett, Jason Verrett például interceptiont szerzett a célterületen. Öt perccel a vége előtt még 24-9 volt a 49ersnek, így az egy labdabirtoklásnyi különbség még a Ramsnek lehet hízelgő végül.

Egyéni teljesítményeket figyelembe véve a Ramsnél szinte csak Darrell Henderson emelhető ki, aki 6,3 yardos átlaggal 88 yardot szerzett a földön. A 49ersnél Garoppolo mellett George Kittle-t kell kiemelni, aki 109 yarddal és egy TD-vel zárt, de Deebo Samuel (66 yard, TD) is jól játszott.

A Rams továbbra is csak az NFC East tagjai ellen tudott nyerni eddig idén, a 49ers viszont megszerezte első idei győzelmét nem New York-i csapat ellen.

(katonadani)

Baltimore Ravens @ Philadelphia Eagles 30-28

Igazi mészárlásnak indult a találkozó, a Ravens védelme ugyanis bő egy negyeden át nem hogy lenullázta az Eagles támadósorát, de el is ásta a föld alá. Az első hat támadássorozatból a Sasoknak nettó mínusz 12 (!!!) yard jött össze, természetesen nulla first down, ráadásul Wentz összehozta karrierje 53. fumble-jét is, amiből aztán TD-t szerzett a Ravens. Akkor jött össze az első first down és akkor fordult meg az Eagles játéka, amikor elővették a Jalen Hurts csomagot és megpróbáltak kicsit trükközgetni, így legalább már a félpályáig eljutottak és utána jobban működött az offense.

Az az offense, amelyik a meccs végére elvesztette a szezon elejéhez képest a 7 legjobbnak gondolt támadófalemberéből 6-ot és a 6 legjobbnak gondolt skill playeréből 6-ot. Az eredeti kezdőből mindössze a center Jason Kelce és az irányító Carson Wentz maradt épségben, körülöttük csupa gyakorlócsapatos arcokat láthattak a szurkolók.

A Ravens oldalán a védelmet lehet dicsérni, főleg az első félideit. Calais Campbellék (egymaga 3 sacket szerzett) szétszedték az Eagles összetákolt támadófalát, hatszor zsákolták be Wentzet és 16-szor (!) ütötték meg, domináns volt a teljesítményük. A támadókat viszont érheti kritika, ugyanis a labda ezen oldalán igazából nem játszott jól a Ravens. A robbanékony passzjátékok hiányoztak és a running backek is csak 2,6 yardos átlaggal tudtak futni. Lamar Jackson viszont így is döntőnek bizonyult, az ő futásait nem tudták megállítani, volt egy hosszú TD-je is a földön és a Boyle-nak kiosztott improvizálós TD-je is nagyon szép volt. Harbaugh biztosan nem lesz büszke fiaira amiatt, hogy 12 büntetésből 132 yardot buktak, fegyelmezetlenek voltak a baltimore-iak.

Az Eagles a végén nagyon közel volt a hosszabbítás kiharcolásához, hiszen három negyedik negyedes TD-t követően egy kétpontos kísérlet kellett volna csak ehhez, azonban ez végül nem jött össze egy nagyon rosszul sikeredett option játéknak köszönhetően. Habár azt tegyük hozzá, hogy a Ravens win probabilityje a meccs egyetlen pontján sem volt 75 százalék alatt.

(katonadani)

Chicago Bears @ Carolina Panthers 23-16

Már a mérkőzés elején kiderült, hogy a Bears védelme a legjobb egység a meccsen: az első drive-ban majdnem safetyt szereztek, majd egy interceptiont, amivel megalapozták a vezetést és igazából a győzelmet is. A mérkőzésen négyszer sackelték és rengetegszer helyezték nyomás alá Bridgewatert, levették az elkapóit a pályáról (az első három negyedben teljesen), őt futásokra kényszerítették (8 futás, 48 yard) és három labdát szereztek összesen. Jól nézett ki a Macik védelme, megfojtotta az utóbbi hetekben elég jól működő, most viszont betliző Panthers offense-t. Az utolsó Panthers drive pedig pont úgy ért véget, mint az első: interceptionnel.

A túloldali matchupban is inkább a védelem dicsérhető. A Panthers ugyanis annak ellenére meccsben volt a végén is, hogy az első három negyedben nem tudott bejutni a célterületre – kétszer is eljutottak a red zone-ba, de egyikből sem sikerült TD-t szerezni. Végülis ez jelentette a különbséget a két csapat közt: az egyik meg tudta oldali a vörös zónás lehetőségeit, a másik nem. Mert a Bears offense most sem mutatott valami jól, nem volt meg a 200 passzolt yard és a 65 futott yard sem a találkozó során, igazából senkit sem lehet kiemelni a támadósorból, aki úgy igazán jó lett volna.

De úgy tűnik az idei év eddig a csúnya győzelmekről szól Chicagóban, 5-1-es mérleggel pedig vezetik a csoportjukat.

(katonadani)

New York Jets @ Miami Dolphins 0 – 24

Ez tipikusan egy olyan meccs volt, amit az egyik fél egyáltalán nem akart lejátszani, a másik fél meg egy negyedig vette komolyan. A Jets soha nem látott mélységekben van, ez a meccs pedig az utolsó szög kellene, hogy legyen Adam Gase koporsójában. A támadógurunak kikiáltott edzőt lenullázták, ráadásul nagyon csúnyán.

A Jets 14 drive-ot vezetett le, és ebből képtelen volt pontot szerezni. 10-szer puntolt a csapat, és ebből 6 volt 3&out. Ami azt illeti a harmadik kísérleteknél katasztrófális volt a csapat. 15 kísérletből mindösszesen kétszer sikerült értékesíteni egy 3rd downt. Azokat is már a negyedik negyed végén, mikor már a Dolphins is várta a meccs végét.

Ez a „teljesítmény”  több dolog együttállásának volt köszönhető. Egyrészt Gase totálisan dilettáns playhívásainak. A legtöbb drive az alábbi plyekből állt össze:

• 1. play futás (többnyire a 37 éves Gore-ral)
• 2. play vagy futás 0 yardért vagy passz, ami természetesen incomplete
• 3. play (immár hosszúra) passz, ami vagy incomplete vagy sack

Ilyen hívások mellett nem csoda, hogy a negyedik negyed közepéig még több puntja volt a Jetsnek, mint 1st downja. Viszont néha sikerült megindulni, és átjutni a Dolphins térfelére. Ekkor azonban Flacco csinált fejcsóválós játékokat.

Az első ilyen látogatásnál 3&1-re csinált egy intentional groundingot, ami miatt 55 yardos mezőnygólt kellett rúgnia a Jetsnek. Természetesen kimaradt. A következő lehetőségnél a vörös zóna határán 3&4-re Falcco addig-addig hátrált, mígnem egy 27 yardos sacket hozott össze. Ennek köszönhetően pedig már mezőnygólt sem lehetett rúgni. Az utolsó próbálkozásnál, már sikerült 10 yardon belülre jutni, de akkor Flacco kétszer is a nézőtérre dobta a labdát, és végül turnover on downs lett.

A Jets részéről egyedül a védőknél lehet egy-egy apró pozitív jelenetet kiemelni. Marcus Maye például az év interceptionjét hozta össze. Kár, hogy egy olyan meccsen, amikor semmit nem ért.

A Dolphins részéről igazán nem lehet sokat mondani. Nagyjából egy negyedig vette komolyan a meccset a csapat, utána már inkább csak hátradőltek, és hagyták, hogy a Jets megverje saját magát. Amíg volt értelme játszani, addig minden rendben ment, Fitzpatrick majdnem minden passza jó volt, és kiosztott 2 TD-t is. Utána sikerült lerontania ezt az eredményt, de ezen a meccsen teljesen mindegy volt, hányszor hibázik. A Jets akkor sem tudott volna pontot szerezni, ha hajnalig játszanak.

(jarred)