Connect with us

Összefoglaló

Jött a FitzMAGIC, edzőt buktatott a Falcons, Daltonnal kellett nyernie a Cowboysnak

Erre a hétre Fitzmagic állt a center mögé a Dolphinsban, így jött is a győzelem. A Falcons új taktikát próbált és nagy hátrányból próbált fordítani, de edzőbuktatás lett a vége. A Cowboysnál Dak Prescott súlyos sérülést szenvedett, de végül csak sikerült kiharcolni a győzelmet Andy Daltonnal is. A Jets pedig továbbra is pocsék. 

Carolina Panthers @ Atlanta Falcons 23 – 16

A Falcons két nagy leolvadás után úgy döntött, stratégiát vált, és megpróbálkozik az ellenkezőjével, tahát nagy előnyt ad az ellenfélnek, és onnan próbál meg fordítani. Nos, ez a stratégia sem működik. Hétfőn a Packers ellen sem sikerült a fordítás, és most a Panthers ellen sem. Igaz ezúttal legalább volt esély rá. A Panthers az első félidei dominancia után látványosan ráült az eredményre (20-7), és várta, hogy vége legyen a meccsnek. Ennek az lett a következménye, hogy a negyedik negyedben a Falcons feljött egy labdabirtoklásra, és Ryan az egyenlítésért támadhatott.

A drive jól indult, a Falcons fokozatosan haladt előre, a célterületen Ryan azonban eladta a labdát, amivel gátat szabott a fordításnak. Ezután a Panthers egy majdnem 8 perces drive-ot vezetett, ami mezőnygóllal ért véget, és ezzel eldőlt a mérkőzés. A Falcons már csak szépíteni tudott.

Az eredmény abból a szempontból meglepő lehet, hogy sokkal több pontot tudott volna szerezni a Panthers, ha akar. A Falcons védelem ugyanis katasztrófális volt. Nemcsak üresen hagyták az elkapókat, de a labdát cipelő embert sem tudták gyakorlatilag soha levinni. Minden második play úgy nézett ki, hogy a Panthers játékosra odaér két-három Falcons védő, de nem tudják levinni, így még 5-6 yardot sikerül az ellenfélnek mennie. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Falcons defense tele volt sérültekkel, viszont rendesen szerelni a cseréknek is tudniuk kellene. Az volt az ember érzése egész meccsen, hogy a Falcons mentálisan már teljesen megtört, és mindenki azt várja, mikor ér véget a szezon. Mindenki, kivéve Todd Gurley-t. Egyedül benne ég valamennyi tűz. Ezen a meccsen is ő volt a Falcons legjobb játékosa 121 yarddal és 1 TD-vel. Félő azonban, hogy az ilyen eredmények lassan az ő kedvét is elveszik.

A Panthers ellenben most kapott igazán erőre. Igaz, ez a győzelem az ellenfél miatt nem igazán mérvadó, viszont az kiderült, hogy Carolinában egyáltalán nem reménytelen a helyzet. Teddy Bridgewater hibátlanul játszott, 313 yarddal és 2 TD-vel zárta a meccset. Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy a Falcons volt az ellenfél, és elsősorban az elkapói hozták össze ezt a statisztikát. Bridgewater ugyanis nagyrészt csak checkdown, vagy 5-6 yardos passzokkal operált, mély labdát ritkán próbált megdobni. Viszont mivel a Falcons védelem nem tudott senkit szerelni, ezért nem is volt rá szükség, az offense így is tudott haladni, sőt még az órát is égették ezzel.

Az eredmény szorosra sikerült, de maga a meccs közel sem volt ilyen szoros, a Panthers magabiztosan nyert. A Falconsnál pedig eljött a váltás pillanata, Dan Quinnt és Thomas Dimitroffot is kirúgták.

(jarred)

New York Giants @ Dallas Cowboys 34-37

Az NFC Least ismét egyetlen győzelmet tud csak felmutatni a héten, azt is csak azért, mert volt egy csoportragadó. A Giants és a Cowboys javára legyen mondva, hogy végig izgalmas és látványos meccset játszottak, egy semleges szurkolónak abszolút megérte fennmaradni, még ha túl sok pozitívum nincs is.

A Cowboys védelme az eddig négy meccses összesen 47 pontot szerző Giantsnek 34 pontot engedett, ezzel pedig sorozatban negyedszerre szereznek a Dallas ellen legalább 31 pontot. A védelem egyszerűen nem jó, most sem lehetne ódákat zengeni róla, de kivételesen nem volt olyan rossz, mint amilyennek látszik. Egyrészt a defense szerzett egy TD-t, másrészt a kapott 34 pontból 14 pont született egy pick-six és egy fumble miatt, illetve további kilenc pontot 50+ yardos mezőnygólokból pakolt fel a Giants. Dallasi mércével nem jó, de nem is tragikus teljesítmény.

Tulajdonképpen a támadókra sem lehet panasz, bár a két turnoverből szerzett 14 pont nagyon nem mutat jól (öt meccs után 11 eladott labdája van a csapatnak, ami ilyen védelem mellett egyszerűen nem fér bele). Zeke Elliott remekül futott a megtizedelt támadófal mögött, 91 yardot és két TD-t szerzett, mellette pedig CeeDee Lamb és Michael Gallup vitte a prímet (197 total yard, 1 TD), utóbbi ráadásul gyakorlatilag megnyerte a csapatának a mérkőzést, miután egy 18 és egy 39 yardos, zseniális elkapással előkészítette a győztes a mezőnygólt. Emellett dicsérjük meg az edzői gárdát is, ami nem félt tökös és kreatív lenni, a Dallas Special egyenesen lenyűgöző volt.

Mindezt a teljesítményt ugyanakkor beárnyékolja, hogy harmadik negyedben Dak Prescott bokája olyan súlyosan megsérült, hogy azonnal műteni kellett, így véget ért a szezonja. Andy Dalton pedig nem megoldás hosszú távon, legyen bármennyire is rossz Prescott megítélése a szurkolók körében: jól néz ki ez a game winning drive, de Prescott sérüléséig 31-20-ra vezetett a Cowboys és nem úgy nézett ki a meccs, hogy majd a végén kaparni kel. Dalton beugrónak elmegy, de most jó eséllyel be fogja bizonyítani, miért kell odaadni Prescottnak a nagy pénzt.

A Giants oldaláról Graham Ganót kell kiemelni, aki egy győztes meccs esetén garantáltan a hét speciális játékosa lett volna a négyből négy sikeres mezőnygóljával (három 50+ yardossal közöttük) és a 2/2 extrájával. Mellette Darius Slayton játszott nagyot, aki lassan ligaszinten is meghatározó WR1-gyé növi ki magát, ezúttal 8 elkapásból 129 yardot tett be a közösbe, volt többek között egy parádés egykezes elkapása is. Mindenki más legfeljebb közepes teljesítményt nyújtott.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Giants támadófala vagy skill pozíciója világverő lenne, de a Dallas védelme ellen talán ennél többet kellett volna mutatni. Az offense saját erőből mindössze két TD-t szerzett, abból is az egyik egy fumble után, amikor a Cowboys 17 yardosáról kellett indulni. Ahogy általában, úgy most is az irányítóval kezdődik minden: Daniel Jones borzasztóan hektikus, gyakran úgy játszik, mint a karrierje végén járó Eli Manning. A menekülés többnyire megy, minden más azonban rendkívül esetlen, ráadásul megint volt egy elhagyott fumble-je, amit ráadásul vissza is hordott a Cowboys.

Nem játszik franchise irányító módjára, pedig a Cowboys defense ellen lehetett volna villogni. Persze nem lehet mindent a nyakába varrni, Jason Garrett nem végez jó munkát támadókooridnátorként: nemhogy nem segíti, de gyakran még gátolja is a korábbi első köröst. Ahogy az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a védelem lassan már a futást sem képes megállítani, passz elleni védekezés pedig eleve nem is volt – meccsenként 1-2 villanás néha összejön, de arra nem számíthat Jones, hogy majd a végén megkapja az esélyt a fordításra. Ahogy Bill Belichick mondta: “bad defense, bad coaching, bad playing, bad football”.

(renningan)

Miami Dolphins @ San Francisco 49ers 43 – 17

A Dolphins meccseken idén mindig ugyanaz a kérdés vetődik fel: ki fog irányítani? Fitzmagic vagy Fitzception? A válasz erre a kérdésre pedig el is dönti, hogy győzelem, vagy vereség lesz a Dolphins neve mellett. Ezen a meccsen Fitzmagic játszott, és ő is az egyik legjobb formájában. Az irányító teljesen szétszedte a 49ers védelmét, 350 yardot és 3 TD-t dobott, de ennél beszédesebb az a mutató, hogy 12 drive-ot vezetett le, és ebből 9 pontszerzéssel zárult (az utolsó ráadásul térdeléssel, szóval azt akár ki is lehet hagyni a képletből).

A 49ers védelem semmit nem tudott tenni Fitzpatrick ellen, és csak akkor lett volna esélye a csapatnak , ha a saját offense is legalább ilyen hatékony. A 49ers támadók azonban még a védőknél is rosszabb teljesítményt nyújtottak. Garoppolót nagyon várták vissza a szurkolók, de úgy tűnik még nem állt készen a visszatérésre. A passzai mind borzalmasak voltak, és karrierje legrosszabb első félidejét produkálta 77 yarddal 2 INT-tel, és 15,6-os passer ratinggel.

Fitzpatrick parádéjának, és Garoppolo rossz játékának köszönhetően 30-7-re vezetett a Dolphins félidőben, és gyakorlatilag a teljes második játékrész garbage time volt. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a 49ers már C.J. Beathardot küldte a pályára, amint megkapta a labdát, tőle pedig biztosan nem reméltek egy 20+ pontos fordítást. Valószínűleg Garoppolo még nem gyógyult meg teljesen, és egy ilyen meccsen már nem volt értelme tovább kockáztatni, hogy még rosszabb legyen a sérülése.

Beathard úgy játszott, ahogyan az várható volt. Egy átlagos csere szintjét ütötte meg, ami arra volt jó, hogy egy kicsit szépítsék a nem túl fényes eredményt, de semmi többre. Ezt a meccset a Dolphins magabiztosan nyerte, és lényegében egy félidő alatt eldöntött minden kérdést.

(jarred)

Arizona Cardinals @ New York Jets 30-10

Adam Gase a mérkőzés után az újságíróknak elmondta: “Ha látnátok minket az edzéseken, akkor nem egy 0-5-ös csapat benyomását keltenénk”. Magyarán jó ez a Jets, csak valamiért nem akar előtörni a gárdából a potenciál. Őszintén szólva ezt elég nehéz elhinni, bár nem elképzelhetetlen, hogy amikor a pocsék Jets támadósor találkozik a pocsék Jets védelemmel, akkor az gigászok csatájának tűnik. Akár így van, akár nem, a csapat tétmeccsen kritikán aluli.

A Joe Flacco vezette offense az első hat támadásából négy puntot, egy turnover on downst és egy mezőnygólt hozott össze, de utóbbit is csak azért, mert Kyler Murray eladta a labdát a saját 10 yardosánál. Sőt, sokkal pontosabb azt mondani, hogy a Jets offense az ellenfél 10 yardosáról indulva is képtelen volt TD-t elérni – mi ez, ha nem katasztrófa?

A támadófal gyenge (bár a visszatérő Le’Veon Bell elég jól tudott haladni a földön), Joe Flacco lassan már a csere szintet sem üti meg, Jamison Crowder pedig hiába parádés (8 elkapás, 116 yard, 1 TD), egyedül pont annyira elég, mint amennyi az eredményjelzőn látszik. A védelem sem jó, a hiányosságokat egyszerűen nem lehet agresszivitással pótolni – attól, hogy durva vagy, még nem fog leállni az ellenfél. Három engedett futott TD három különböző játékosnak, a levegőben 380 benyelt yard – ezt már a gyenge offense-re sem lehet ráfogni. A Jets minden téren a liga legrosszabb csapata.

A Cardinals sem keltette egy top csapat benyomását, de működött a gameplan és kijött a két csapat között a különbség. A győzelem teljesen megérdemelt, talán némi önbizalmat is sikerült szerezni: Murray gyakorolhatta a hosszú passzokat (amik nem nagyon mentek eddig), DeAndre Hopkins 130+ yardot szerzett, végre Christian Kirk is be lett vonva a játékba és a védelemnek is volt egy jobb napja (bár eddig 20 pont alatt csak a Washingtont és a Jetset sikerült tartani).

Külön kiemelném Chase Edmondsot, aki nyolc labdaérintésből 92 total yardot és egy TD-t szerzett. Összességében jobban és hatékonyabban játszik, mint Kenyan Drake, aki leginkább csak azért a kezdő, mert a transition tag miatt 8,4 milliót keres (Edmonds tizedannyit). Nem lepne meg, ha a szezon vége felé Edmonds egyre több szerepet kapna, és végül pont úgy kitúrja a túlfizetett kollégáját, mint tette azt Drake David Johnsonnal.

(renningan)

8 Comments

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások