Connect with us

Összefoglaló

Őrület, őrület mindenhol

Őrületes meccseket hozott a hetedik forduló, több találkozón is hihetetlen végjátékot láthattunk, ahol alaposan kilengtek a győzelmi esélyekről szóló grafikonok a mérkőzések végén. A vasárnap esti rangadón a Cardinals hosszabbításban tudott nyerni, a veretlenek összecsapását a Steelers, az ohiói csatát a Browns, a szerencsétlenek ütközetét pedig a Lions nyerte. 

Seattle Seahawks @ Arizona Cardinals 34-37 OT

Egészen elképesztő, hihetetlen, őrületes mérkőzést hozott a vasárnap esti rangadó, magamat megkövetve azt kell mondanom, hogy egyértelműen jól jött ki a menetrendváltozásból az NFL és a szurkolók is. A két csapat 1091 yardot szerzett összesen, ami 2013 óta a legtöbb egy alapszakaszmeccsen, a Cardinals pedig ugyan egy másodpercre sem vezetett a találkozón, mégis nyerni tudott!

Ez az a mérkőzés, aminek az esményeit lehetetlen úgy összefoglalni, hogy ne maradjon ki valami érdemleges, szóval ezt a meccset tényleg látni kell! Az első félidőben nagyjából úgy alakultak az erőviszonyok, ahogy arra számítani lehetett, a Seahawks 20-7-re is vezetett, majd a nagyszünetre 27-17 volt az állás. A Cardinals egyetlen egy puntot sem tudott kierőszakolni, de volt 1-1 turnover a félidőben: DeAndre Hopkins vesztett el egy fumble-t, illetve Budda Baker szerzett egy interceptiont, amit majdnem vissza is hordott TD-re, azonban DK Metcalf egy elképesztőt sprintelve megakadályozta a hatpontost – turnover on downs lett később, úgyhogy ez a hősies futás ténylegesen pontoktól mentette meg a Seahawkst.

A harmadik negyedben jött az első kierőszakolt punt a Cardinalstól, amiből aztán TD-t sikerült feltenni, így 27-24 lett az állás és innentől végig kiélezett volt a találkozó. Jött egy gyors interceptionváltás a QB-któl, majd egy TD-váltás is, a Cardinals pedig ismét megállította Wilsonékat, 52 másodperc alatt elért mezőnygóltávolságba, Zane Gonzalez pedig hosszabbításra mentette a meccset. A Cardinals megszerezte első, majd második sackjét is, így puntra kényszerítette a Seahawkst, majd eljutott mezőnygóltávolságba. Kingsbury viszont nem akart közelebb menni, Gonzalez ellenben 41 yardról kihagyta. Ismét a győzelemért támadhatott a Hawks, de a meccsen mindössze negyedik védősnapjét játszó első körös Isaiah Simmons leszedte Wilson passzát, ezt követően pedig Gonzalez már nem hibázott és nyert a Cardinals!

Huh, na hogy ezt most újra átéltük, értékeljünk. A két irányító hasonlóan játszott, Murray 360 + 67 yardot, Wilson 388 + 84 yardot tett meg, mindketten a legtöbb futott yarddal renelkeztek csapatukban. Mindketten három TD-t passzoltak, Murray futott is egyet, a különbség viszont ott volt, hogy míg Murray egy, addig Wilson három interceptiont dobott. A Seahawks irányítójának második félideje elég közepesre sikeredett és feledtetni tudta első félidős remeklését.

Az elkapók közül egyértelműen Tyler Lockettet kell kiemelni, aki 15 elkapásból 200 yardot és 3 TD-t szerzett, ebből kettő is hihetetlen játék volt. A túloldalon DeAndre Hopkins jutott 100 yard fölé, de Chase Edmonds is betett 87 yardot a közösbe. Ki kell még emelni DK Metcalfet és Larry Fitzgeraldot is, akik ugyan a statisztaikai lapon kevésbé mutattak jól, de Metcalf TD-mentő sprintjéről már írtunk, Fitz pedig ismét megmutatta, mennyire helyén van az esze, mikor az utolsó másodpercekben sprintelt be a labdával középre, hogy legyen még idő spike-olni az egyenlítő mezőnygól előtt.

A Seahawks védelme most is megmutatta, hogy borzalmas. Egyetlen sacket sem sikerült szerezni, de még egyetlen QB hitet sem. Murray 48 passzából mindössze egyet sikerült leütni, és tele voltak elrontott védekezésekkel. A Cardinals védelme sem volt jó, de több nagy játékot tudott összehozni.

A Seahawks így már nem veretlen, az utóbbi négy csoportmeccsén pedig nem tudott nyerni és összesen 118 pontot kapott ezeken a mérkőzéseken.

(katonadani)

Pittsburgh Steelers @ Tennessee Titans 27 – 24

Nincs Titans meccs utolsó másodperces izgalmak nélkül. Még akkor sem, ha az első félidőben köze nem volt a csapatnak a meccshez. A Steelers részéről minden úgy alakult az első 30 percben, ahogyan azt szerették volna. A támadók hosszú drive-okat vezettek, a védelem meg azonnal leparancsolta Tannehilléket. Az első negyedben a Titansnek konkrétan 1 yardja volt szemben a Steelers 161 yardjával. A Steelers offense-t nem lehetett megállítani, és a félidőben már 24-7-re vezetett. Annyira jól ment minden, hogy Big Ben még egy hail maryt is megpróbált, ami ugyan INT lett, de ezt leszámítva a vendégek hibátlanul játszottak az első félidőben.

A második félidőben aztán Steelers mindjárt tovább növelte az előnyét 20 pontra, viszont ezután a támadók eltűntek a meccsből. A mezőnygól után csupán 2 punt és 2 INT jött össze, ami megadta az esélyt a Titansnek, hogy visszajöjjön a meccsbe. Tannehill 3 pontszerző drive-ot is levezetett, de az állást már nem tudta megfordítani. A végén 3 pont hátrányban egy Big Ben end zone INT-nek köszönhetően a Titans kapott egy utolsó esélyt hogy megnyerje, vagy hosszabbításra mentse a meccset. A támadók a maguk részét meg is tették, de Gostkowski végül kihagyta a 45 yardos FG-t.

A végjáték szorosra sikerült, de a Titans túl sokáig hagyta elmenni az ellenfelét. Az első félidő játéka teljesen értékelhetetlen volt, és ugyan a második játékrészre látványosan javult a csapat teljesítménye, de túl nagy volt végül a hátrány. A Steelersnél pontosan az ellenkezője mondható el. Az első félidőben ember nem gondolta volna, hogy elveszítheti ezt a meccset a csapat, aztán majdnem sikerült. A védelem már nem tudta úgy fogni a Titanst, mint előtte (noha azért így is összejött pár nagy védekezés), de inkább a támadók aludtak bele nagyon a meccsbe. Big Ben end zone INT-je majdnem végzetes lett, hiszen ez adta meg a Titansnek a lehetőséget az egyenlítésre.

Nehéz eldönteni, melyik csapat érdemelte volna meg egyértelműen a győzelmet. Az első félidő alapján a Steelers. A második alapján a Titans. Egy hosszabbítás lehet igazságot szolgáltatott volna, de mivel Gostkowski hibázott a végén, ezért végső soron a Steelers jogosan nyerte meg a meccset, és maradt tovább veretlen, egyedüliként az NFL-ben.

(jarred)

Cleveland Browns @ Cincinnati Bengals 37-34

Micsoda mérkőzés volt Cincinnatiben vasárnap! Hektikusan, hibákkal indult az összecsapás, de végül két remek irányítóteljesítményt láthattunk, ahol öt alkalommal változott a mérkőzés alatt, hogy ki volt előnyben. Közel volt Burrow a második győzelméhez, de végül Donovan Peoples-Jones elkapása meghozta a végére a drámát és az újabb fordulatot.

Kezdjük az irányítók teljesítményével. A mérkőzés elején Burrow végigvezette csapatát az egész pályán, de a red zone-ban eladta a labdát, amit jó vendégként Baker Mayfield rögtön első passzából vissza is adott Darius Phillips kezébe. Az újonc 1/1-es irányító még egy fumble-t is vétett, miutan Myles Garrett megérkezett az arcába, de ez után már mindkét QB szinte hibátlan játékot hozott. Mayfieldnek az első játékrészben öt passzából egy sem volt jó és egy eladott labdája is volt, de ezek után mintha kicserélték volna. 22/23, 297 yard és 5 TD lett a statisztikai lapján a következő három negyedben (az egy sikertelen labda is egy spike volt, hogy megállítsa az időt). Kiemelkedőt a második félidőben nyújtott, ahol 248 yardja és 4 TD passza volt, ráadásul az összes labdabirtoklásból touchdownt értek el. A másik oldalon Joe Burrow is dicsérhető, hiszen első szezonjában ötödik alkalommal is 300 yard fölött teljesített, végül 406 yardot, három passzolt plusz egy futott hatpontost és egy interceptiont ért el.

Elkapásban többen is kiemelkedtek a Bengalsban. Tyler Boyd 101, A.J. Green 82, Tee Higgins pedig 71 yarddal zárt, rajtuk kívül még Bernard, Thomas és Sample is átlepte az 50-es határt. A Browns oldalán nem indult jól a meccs, hiszen az interception mellett még Odell Beckhamet Jr.-t is elvesztették. Végül Mayfield nem a szokásos célpontját, Jarvis Landryt kereste a legtöbbet, hanem Rashard Higginst, aki végül 110 yarddal zárt.

A védelmekről is szót ejtve az első félidőben több nagy játékot is be tudtak mutatni, hiszen mindkét oldal összehozott egy-egy interceptiont, a Browns oldalán pedig még egy szerzett fumble-t is fel lehetet jegyezni. A második félidőben azonban mintha pályán sem lettek volna. Nyolcból hét labdabirtoklás is pontszerzéssel végződött, hat esetben TD, egyszer pedig field goal formájában. Az egy “kivédekezett” támadás is az utolsó volt, ahol már a Bengalsnak mindössze 11 másodperce maradt.

A vége igazán izgalmasra sikeredett a mérkőzésnek hiszen 1:06-tal a vége előtt Giovani Bernard elkapott TD-je után 34-31-re vezettek a hazaiak. A Brownsnak nem volt könnyű dolga, hiszen időkérés nélkül kellett 75 yardot haladnia alig több, mint egy perc alatt. De Baker Mayfieldéknek ez elég idő volt, hogy végigérjenek a pályán és végül egy fantasztikus Donovan Peoples-Jones elkapással szerezték meg a győzelmet egy drámai végjátékban.

A támadó foci szerelmeseinek a második játékrész igazi ajándék volt, és aki az amerikai focit egy kicsit is szereti, annak jó szórakozás volt ez a mérkőzés, megtett mindkét csapat mindent a győzelemért, de ez végül a Brownsnak jött össze, akik már 5-2-es mérleggel állnak, míg a Bengals a csoport végén van 1-5-1-es teljesítményével.

(kronikk)

Detroit Lions @ Atlanta Falcons 23-22

Meglepően pontszegény mérkőzés volt, az eddig nem létező védelmek kisebb meglepetésre képesek voltak megfogni a Matt Stafford és Matt Ryan vezette offense-eket. Ez azonban még hagyján, benne van a pakliban, az utolsó pár percben bemutatott őrületet még mindig nem sikerült megemészteni, arról nem is beszélve, hogy a mérkőzés hatására egy laza 20 évet öregedtem.

Kezdjük a pozitívumokkal. Mindkét csapat futás elleni védelme rendben volt. A Lions futói 20 kísérletből 56 yardot (2,8 yardos átlag) és egy TD-t szereztek, míg a Falconsnál 26 futásból 66 yardot (2,5 yard/futás) sikerült gyűjteni. Mindkét csapatnak volt pár nagyon szép megállítása, a TD-k pedig büntetések, vagy rövidyardos szituációk után születtek, a Lions az egyik hatpontost konkrétan direkt engedte be, de erről majd később. Összességében tehát a védelem ezen egysége mindkét oldalon jól működött.

A passz elleni védekezés ellenben már nem volt ilyen hatékony, vagy mondjuk úgy, hogy jól játszott a két irányító. Stafford 340 yardot passzolt és a 15+ yardos átadásoknál 81,1 százalékos pontossága volt, míg Ryan a 10+ yardos átadásainak 83,3 százaléka sikeres volt, végül pedig 338 yarddal járt (mindketten passzoltak emellett egy TD-t). A red zone-ban viszont megállt a tudomány, bár ez leginkább annak volt köszönhető, hogy mindkét oldalon indokolatlanul sokat erőltették a futójátékot, így rendre nehéz helyzetbe kerültek az irányítók.

Külön ki kell még emelni az elkapószekciókat. Julio Jones, Calvin Ridley és Hayden Hurst is parádés volt, 23 targetből 19-et lehúztak 234 yardért és egy TD-ért, míg a túloldalon Kenny Golladay vitte a prímet, akinek hatból öt elkapása contested catch volt, összesen 114 yardot termelt és az utolsó drive-ban is ő volt az egyik hős. És most akkor a lényeg.

A mérkőzés végig csendesen csordogált, soha egyik csapat sem vezetett egy labdabirtoklásnyinál többel. 16-14-es Lions-előnynél, 3:09-cel a vége előtt a Falcons támadhatott a győzelemért. Az Atlanta el is jutott a Lions 10 yardosáig: 1 perc 12 másodperccel a vége előtt az Atlanta 1st&goal szituációban találta magát úgy, hogy a Detroitnak nem volt időkérése. Ez utóbbi Matt Patricia fogalmatlanságát bizonyítja, aki mezőnygóltávolságban, lehetetlen helyzetben rendíthetetlenül küzdött azért, hogy a Falcons még véletlenül se szerezzen TD-t, hanem csak pörgesse le az órát és nyerje meg a meccset egy mezőnygóllal.

A Falcons viszont nem vette a lapot. Ahelyett, hogy a 10 yardosnál Matt Ryannel térdeltettek volna egyet 1:12-nél, majd még egyet, hogy az órát lepörgetve az utolsó másodpercekben megszerezzék a győzelmet egy könnyű mezőnygóllal, inkább hívtak egy futójátékot. Egy olyan futójátékot, aminek az lett volna a célja, hogy lepörgessék az órát, de itt már a Lionsnek is leesett a tantusz és végül csak sikerült kínkeservesen beengedni Todd Gurley-t, aki az utolsó pillanatban már nem tudott a célterület előtt elesni (így még védőket nem láttatok örülni egy bekapott TD-nek).

Így maradt a Lionsnek 1 perc 4 másodperce, hogy egy TD-vel megszerezze a győzelmet, ami ugyan nem volt egy egyszerű feladat, de Matt Staffordnak Patricia előtt ez volt a specialitása. És hogy, hogy nem, most is előjött belőle a clutch és minden önszabotálás ellenére az utolsó másodpercben sikerült megfordítani a meccset (dicsérjük meg TJ Hockensont, aki az utóbbi időben kezd felnőni a top 10-es kiválasztásához).

Hihetetlen találkozó volt: alacsony színvonalú, de a teljesen értelmezhetetlen edzői döntéseknek köszönhetően a végletekig izgalmas és fordulatos. A Lions ezzel 3-3-as mérleggel áll, ami alapján azt is hihetnénk, hogy kezd beérni a Patricia-way, de ez ne tévesszen meg senkit: Stafford parádés game winning drive-ját leszámítva a Detroit egész meccses gameplanje kritikán aluli volt, a W pedig a Falconsnak köszönhető, ami egy 99,9 százalékos győzelmi helyzetet képes volt elchokerkedni. Esély persze van a rájátszásra, de ilyen játékkal és edzői tevékenységgel a Detroit legfeljebb a szurkolók mentális egészségére lesz veszélyes, míg a Falcons már nyugodtan készülhet a következő évre.

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások