A meglepetések fordulója

Meglepetésekkel teli játéknap volt a tegnapi, ugyanis a lejátszott mérkőzések felén az a csapat tudott nyerni, amelyik esélytelenebbnek volt kikiáltva. A hat ilyen találkozóból most néggyel kezdünk: borította a papírformát a Vikings, a Bengals, a Dolphins és a Broncos is! 

Minnesota Vikings @ Green Bay Packers 28 – 22

Let Dalvin Cook, ezt kértük a 4. heti playoff rankingukban. Úgy tűnik, hogy Mike Zimmer lelkes FK!-olvasó, hiszen pontosan ezt tette ma a Vikings és egyenesen letolta a labdát a Packers torkán.

Dalvin Cook egészen fenomenális napot zárt. 30 futás 163 yard és 3 TD, mellé még elkapott 63 yardot és egy TD-t a levegőben is. Ezzel pedig összesen 226 scrimmage yarddal zárt, és az extrákon kívül a Vikings összes pontját egymaga szerezte. Ki kell emelni a vendégek támadófalát, akiktől passzblokkolásban sokat nem kértek, de a futójátékhoz egész meccsen nyitották az utat.

Kirk Cousinstól nem volt szükség nagy meccsre. Mindössze 14 passz kísérlete volt, amiből 160 yardot szerzett és a fent is látható TD-t, ahol valljuk meg, nem rajta múlt az 50 yardos pontszerzés. A Vikings támadósor többi játékosa Cookon kívül összesen a 100 yardos határt sem lépte át. Ezt a teljesítményt Cook ráadásul nagyrészt 3 negyed alatt pakolta össze. A Minnesota első 4 labdabirtoklása során felrakta a 28 pontot és a 3. negyed közepén már 28-14-es előnyre tett szert. A Packers védelme az utolsó játékrészben tudta őket először megállítani, igaz akkor már gyakorlatilag Stevie Wonder is megmondta volna, kinél lesz a labda. A Packers a 4. negyedben végül 3 puntot is kierőszakolt, de a mérkőzés megnyeréséhez ez kevés lett. Jól reprezentálja a hazaiak szenvedését a védelemben, hogy a csapat két legtöbb tackle-jét végrehajtó játékosa egy safety (Amos) és egy corner (Alexander) volt.

Az első félidőben még tudta tartani Aaron Rodgers és a Packers a lépést Cookkal, hiszen 14-14-gyel fordultak szünetre, ám a második játékrészben 2 turnover on downs és egy punt után már -14 pontos hátrányban találta magát a gárda. A visszakapaszkodás még megvolt és a szépítő TD után Jamaal Williams milliméterekkel a 2 pontost is megszerezte. A védelem által hozott újabb stop után a Packers a győzelemért támadhatott, és Rodgers már lendítette a kezét a szokásos hail maryre másodpercekkel a vége előtt, amikor érkezett az újonc DJ Wonnum és meghiúsította, hogy újabb történelemkönyvekbe illő játékot hozzon össze a Green Bay.

A Packersnél Rodgers ismét jól játszott. Közel 300 yardot szereztt és 3 TD-t osztott ki. A Vikings sem tudott igazán mit kezdeni Davante Adamsszel, aki akárcsak Cook, szintén az összes TD-t magára vállalta a csapatából (3). Aaron Jones hiányában Jamaal Williams újra remekül játszott és összességében nem volt nagy gond a Packers támadósorral. A védelemmel annál inkább, ahol egyszerűen nem voltak képesek megállítani az ellenfél futójátékát annak ellenére, hogy elég sok base formációt alkalmazott Pettine. Persze visszatérő probléma ez már Green Bayben, de látszik, hogy ha nincs előnyben a csapat, akkor óriási problémákat tud okozni a védelem futás elleni borzalmas teljesítménye.

A Vikings 8 meccse tartó söprésnek vetett véget azzal, hogy 2018 decembere után először le tudta győzni a Packerst csoportmeccsen, ráadásul idegenben.

(alatriste)

Los Angeles Rams @ Miami Dolphins 17 – 28

Az idény talán legszürreálisabb találkozóját láthatták a Hard Rock Stadiumban és most nem feltétlenül arra gondolok, hogy Kellen Moore óta először láthattunk bal kezes TD-t az NFL-ben. Pedig igen, Tua Tagovailoa bemutatkozott, és DeVante Parkernek kiosztotta az első touchdownját a bal kezes rookie. A mérkőzés azonban nem elsősorban miatta marad emlékezetes. Tua végül 93 passzolt yarddal zárt és az az egyetlen TD átadása volt.

Hogy kaphatott akkor ez a Rams 28 pontot, ha az ellenfél irányítója még a 100 yardot sem lépte túl? A képlet egyszerű. Négy alkalommal adta el a labdát McVay egysége, köztük volt egy fumble return TD és összehoztak még egy punt return TD-t is.

Az időbélyegekből is látható, hogy a Ramsnek ezt a bravúrt egymás utáni két labdabirtoklásból sikerült összehoznia. A két csapat az első félidőben összesen 6 labdavesztést hozott össze, a különbség csupán annyi, hogy míg a Miami kétszer adta el a labdát és 7 pontot szerzett ebből a Rams, addig a Miami 4-ből 21 pontot szerzett és a már említett return TD-t.

Hogy mennyire volt szürreális ezeken túl a találkozó? A Rams 31 first downt ért el, míg a Dolphins 8-at. A Rams 471 yardot tett meg, míg a nyertes Miami 145-öt. Ez 326 yardos különbség a vesztes csapat javára, félelmetes.

A csapatok olyannyira kijátszották magukat az első játékrészben, hogy a 10 – 28-as félidő után a másodikban 11 labdabirtoklásból mindössze egyetlen Rams TD-re futotta. Óriási punt parádé mellett a nemrég igazolt Kai Forbath hagyott ki egy mezőnygólt.

Goff bár a yardokat szállította, a 2 INT 2 fumble amit vétett, teljesen kinyírta csapatát. Az elkapói ráadásul többet is droppoltak, egyszerűen semmi sem akart összejönni a csapatának. Cooper Kupp jutott 100 yard fölé, akit érdemes kiemelni a támadóktól, míg a védelemben nehéz lenne bárkit is, hiszen ők elvégezték a munkájukat, erősen limitálták a Dolphins támadóit és csak labdavesztések utáni rövid pályás szituációban kaptak TD-t.

Tua a várt bemutatkozástól elmaradt, de győztes meccset nem kell ugyebár megmagyarázni. A levegőben nem adta el a labdát, bár az egyik elvesztett fumble-t ő vétette. Kiemelni mást ugyancsak nem érdemes, hiszen a védelem a nagy játékokon kívül nyelte a yardokat, míg a támadósor a sok pont ellenére egyáltalán nem brillírozott. Tua time azonban elindult, bár talán a legváratlanabb módon.

(alatriste)

Los Angeles Chargers @ Denver Broncos 30-31

A Chargers essen ki – kész, nem lehet mást mondani egy olyan csapatról, ami az elmúlt négy meccsén leadott egy 16, egy-egy 17, most legutóbb pedig egy 21 pontos előnyt. Ezt már nem lehet a balszerencsére fogni. A Chargersnek nincs tartása, a játékosok nem tudnak 60 percen keresztül koncentrálni, a főedző Anthony Lynn pedig ehhez csak annyit tud hozzátenni, hogy tágra nyílt szemekkel és széttárt karokkal látványosan csodálkozik. Adam Gase és Matt Patricia mellett lassan ő is kezdhet csomagolni.

A mérkőzést a Broncos kezdte, természetesen egy punttal, de erre a Chokers azonnal válaszolt egy interceptionnel. A Denver a Los Angeles 16 yardosáról indulva öt yardra volt képes, így jöhetett egy jól megérdemelt mezőnygólkísérlet (3-0). Ezután két gyors punt következett, majd a Chargers összehozott egy turnover on downst, amit három punt követett. Ebből is látszik, hogy a játék színvonala már-már leírhatatlanul alacsony volt – nagyjából ilyen lehet egy olyan meccs a 17. héten, amin két 1/1-ért küzdő csapat vesz részt.

Öt perccel az első félidő vége előtt aztán a Chargersben eltört valami és két támadásból két TD-t tett fel a táblára, amit a második félidő elején még egy TD és egy mezőnygól követett, 24-3-ra módosítva az állást. Ettől annyira megnyugodott mindenki a vendégeknél, hogy a Broncos ezek után gyakorlatilag azt csinált, amit akart. A Chargers leolvadását még Drew Lock sem tudta megakadályozni, mert amint dobott egy INT-et, Herbert azonnal visszaadta, így a Broncos az utolsó öt támadásából négy TD-t szerzett, az utolsó és mindent eldöntőt a mérkőzés utolsó másodpercében.

Mindebből sok tanulságot nem lehet levonni. A védelmek gyengék voltak mindkét oldalon: nem sikerült megfogni a futást, nem nagyon volt pass rush, a turnoverek pedig leginkább az irányítók amatőr hibáinak voltak köszönhetők. Volt persze egy-két nagyobb játék, de 55 percnyi bénázást ez nem kompenzál.

A Broncosnál kiemelhetjük Phillip Lindsay-t, aki hat futásból 83 yardot és egy TD-t szerzett, az elkapók közül pedig ezúttal DaeSean Hamilton volt a legjobb 82 yarddal és egy TD-vel. Drew Lockot a három hatpontosa és a fordítása ellenére is nehéz megdicsérni, borzasztóan inkonzisztens és volt pár hajmeresztő megoldása – minél többet lát belőle az ember, annál nehezebb franchise irányítónak elképzelni.

A túloldalon a futójáték működött, Joshua Kelley, Troymaine Pope és Justin Jackson is legalább 4,6 yardos átlaggal futott, igazából az elkapók sem voltak rosszak Mike Williamsszel (5 elkapás, 99 yard, 1 TD) az élen, de nem látni a koncepciót az egészben. Nagyjából abból áll a Chargers játéka, hogy Justin Herbert keze valahogy majd elsül, és amikor nagyon kellett a first down, akkor még véletlenül sem sikerült semmi. Az egyértelmű, hogy a fiatal irányítóban van potenciál, a csapat is tehetséges körülötte, de ilyen edzői stábbal egyszerűen nem megy – Lynn elbukott.

(renningan)

Tennessee Titans @ Cincinnati Bengals 20-31

A Titans is áldozatául esett a nyolcadik heti őrületnek, meglepően simán kapott ki az 1-4-1-es Bengalstól. Valahol várható volt persze, hogy az amúgy kifejezetten jól játszó Bengals előbb-utóbb elsül, de a Titans nem tűnt jól matchupnak – ehhez képest kvázi minden bejött, amire nem lehetett számítani.

Kezdjük a Bengalsszal. Joe Burrow kiváló újoncszezont produkál eddig annak ellenére, hogy támadófala legutóbb az egyetemen volt. Mindezt megfejelve a mérkőzésről hiányzott az előtte általában csak díszként jelenlévő OL fele és az ügyesen blokkoló Joe Mixon, ehhez képest a Titans védelme összesen nulla sacket és egyetlen negatív yardos szerelést tudott felmutatni.

Ennek köszönhetően a Bengals támadósor egész jól tudott haladni az egész mérkőzésen. Giovani Bernard korrekt módon pótolta Mixont, 78 total yardot és két total TD-t gyűjtött, Tyler Boyd és az újonc Tee Higgins pedig 12 elkapásból 145 yardot és egy TD-t szerzett. Melléjük Auden Tate nőtt még fel, aki 7/7 targetet lehúzott 65 yardért – mindez azért érdemleges, mert AJ Green egészséges volt és játszott, de mindössze ötször vette célba Burrow, amiből pedig csak két elkapás született. Talán mindenkinek jobb lenne, ha a veterán elkapót elcserélné a csapat.

A másik oldalról a Titansnek konkrétan semmi nem sikerült. Az első drive jól indult, majd egy Tannehill INT-vel ért véget az end zone-ban. A következő drive is vállalható volt, de Stephen Gostkowski, aki idén hibátlan volt 50+ yardról, kihagyta az 55 yardos kísérletet. Derrick Henry 6,2 yardos átlaggal futott 112 yardot és egy TD-t, az offense összesen 218 yardot haladt a földön, de a kulcsszituációkban ezúttal nem sikerültek a játékok, valahol mindig elcsúszott a Titans. Pedig a Bengals védelem szinte semmi érdemlegeset nem csinált az egy turnoveren kívül (volt még egy sack és egy negatív yardos szerelés, de 451 total yard mellett ez nem sokat ér), de most ez is elég volt a győzelemhez.

(renningan)