Amikor megtudtuk milyen az, ha egy nem odaillő személy áll be irányítani egy NFL-csapatba

A Broncos lehetetlen helyzetbe került, hiszen irányító nélkül kellett pályára lépnie a Saints ellen – Kendall Hinton ugyan hősiesen küzdött, esélye sem volt. Nem túl magas színvonalú, de legalább szoros mérkőzést hozott a Browns@Jaguars és a Giants@Bengals összecsapás is, a Jets pedig tovább halad öles léptekkel a nyeretlen szezon felé. 

New Orleans Saints @ Denver Broncos 31-3

Ha valaki eddig úgy gondolta volna, hogy nem is olyan nehéz irányítónak lenni az NFL-ben, vagy hogy ő maga is meg tudna oldani egy sikeres passzt a profik közt, akkor most végleg szembesülhetett vele, hogy ez nincs így. A Covid protokollok miatt a Broncos ugyanis elvesztette az összes irányítóját erre a mérkőzésre, így egy nappal a találkozó előtt derült ki, hogy a gyakorlócsapatos elkapónak, a korábbi egyetemi irányító Kendall Hintonnak kellene beugrania.

Hivatalosan Phillip Lindsay volt a kezdő irányító a mérkőzésen, hiszen a Broncos megpróbálkozott egyfajta wildcat offense-szel az elején, és Hinton harmadikra állt csak be passzolni. Ahogy várható volt, nem nagyon sikerült teljesítenie. Az első félidőben egyetlen egy passza sem ment saját emberéhez, és mindössze egy first downt sikerült a Broncosnak összeszednie. Na nem mintha a másik oldalon Taysom Hill sokkal jobban nézett volna ki. Az első negyedben a két offense passzjátékoknál összesen -8 yardot tudott haladni (sackek is beleszámítanak).

Egy ideig még érdekes volt nézni a két offense-t, hogy vajon mi a fenét tudnak kihozni ebből az egészből, de azért a második félidőre megunta az ember a szerencsétlenkedést és onnantól inkább szenvedés volt a történet. Hinton végül 1/9, 13 yard, 2 INT mérleggel zárt, tehát több passza talált meg Saints-játékost, mint csapattársat. Ráadásul könnyen lehetett volna még két interceptionje, de a Saints védői jófejek voltak és elejtették a labdát. Egyetlen jó passza egy screen volt Fantnek, amiből first down is lett – összesen 6 ilyenje volt a Broncosnak a meccsen. A támadóhívások sem segítették, de egyébként is lehetetlen helyzetbe lett hozva, nulla edzéssel, fél nap felkészüléssel, helyenként konkrétan ismeretlen játékosokkal kellett játszania.

A 31 bekapott pont nem mutat jól, de a Broncos védelmét meg kell dicsérni, hiszen egy szintén lehetetlen helyzetből sikerült kihozni a maximumot. A Saints első hét drive-jából hatszor three-and-outot vagy turnovert hoztak össze, de az örökkévalóságig nem tudták tartani az ellenfelet. Taysom Hillnek szinte semmit sem engedtek, a QB power futásokat elvették tőle, passzolni meg nem tudott, még screen játékoknál is túl sokáig várt a döntéssel. Végül 16 passzából 9 lett sikeres 78 yardért és egy interceptionért. A célterületre azért kétszer is beért a földön, ahogy Latavius Murray is, aki csapata legjobbja volt 124 yarddal.

Természetesen lehetetlen bármilyen következtetést is levonni ebből a meccsből, hacsak azt nem, hogy a Broncos védelme jól néz ki, Taysom Hillel pedig összességében nem lesz könnyű dolga a Saints offense-nek. Ha majd évek múlva visszaemlékezünk erre a meccsre, akkor az fog eszünkbe jutni róla, hogy megnézhettük, milyen lenne egy offense irányító nélkül.

(katonadani)

Cleveland Browns @ Jacksonville Jaguars 27-25

Nem akarom elrontani a Browns szurkolók örömét, a 8-3-as eredmény nagyon szép, de mindezt -21-es pontkülönbséggel sikerült elérni. Egyszerűen nem érezni az átütő erőt a csapatban, a legjobbjai nélkül, a harmadik számú irányítóval felálló Jaguarst két ponttal megverni nem túl biztató.

Baker Mayfield statisztikailag jó napot fogott ki, 258 yardot és két TD-t passzolt, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy jól játszott. Volt pár nagyon csúnya passza, könnyű TD-ket nem tudott megdobni, nem miatta tart ott a csapat, ahol. Nem olyan rossz, hogy akadály legyen, ha minden patent, akkor jól elkaristol, de ennyi. Speciel a 235 yardot és két TD-t passzoló Mike Glennon beugróként jobb benyomást tett, volt néhány egészen elképesztő passza, legalább egy hosszabbítást érdemelt (ami össze is jött volna, ha megpróbálja megfutni a kétpontost, teljesen üres volt előtte a pálya).

A futójáték mindkét oldalon működött. James Robinson az idei szezon egyik legnagyobb felfedezettje, öröm nézni a játékát, ezúttal 22 futásból 128 yardot és egy TD-t szerzett. A túloldalon természetesen Nick Chubb vitte a prímet, aki 19 futásból 144 yardot és egy TD-t gyűjtött, nem látszik rajta a korábbi sérülése. Mellette Kareem Huntnak is jutott 62 yard, vagyis a Browns 206 yardot szerzett a földön.

A levegőben Jarvis Landry volt az úr, aki 8 elkapásból 143 yardot és egy TD-t gyűjtött. Rajta kívül senkinek nem volt három elkapásnál többje, ami különösen Austin Hooperre nézve kellemetlen, egy 10 milliós tight endtől valahol elvárás lenne, hogy a keret effektíve második legjobb elkapójaként termeljen (bár ebben Kevin Stefanski is ludas, Hooper meglehetősen limitáltan van bevonva a passzjátékba). A túloldalon Collin Johnsont érdemes kiemelni, aki 4 elkapásból 96 yardot és egy TD-t szerzett – az újoncnak ezt megelőzően soha nem volt 30 yardnál többje.

A védelmeket egyik oldalról sem lehet dicsérni. Josh Allen nélkül a Jaguars pass rush nem létezik, Mayfield nyugodtan kávézhatott volna a fal mögött, annyira nem volt rajta nyomás. Ugyanez a Browns részéről is igaz (egyik csapat sem szerzett sacket), Myles Garrett nagyon hiányzik – Olivier Vernonnak legfeljebb fellángolásai vannak, tőle nem lehet konstansan jó teljesítményt várni.

Mindebből látszik, hogy az immár 8-3-as Browns pont úgy játszott, mint az 1-10-es Jaguars. De végül is ez nem számít, közel két évtizednyi szenvedés után már mindegy, hogyan, csak legyen meg a rájátszás.

(renningan)

New York Giants @ Cincinnati Bengals 19-17

Ha nem is volt a forduló legszínvonalasabb mérkőzése, de legalább izgalmakban nem volt hiány. Mint amikor két amatőr/félamatőr boxoló küzd egymással: nem nagyon van stratégia, csak ész nélküli, de látványos adok-kapok.

A meccset a Giants kezdte és azonnal egy 76 yardos TD-drive-val nyitott. Daniel Jones jól mozgatta a szálakat, az Evan Engramnek kiosztott 53 yardos passza remek volt, a támadás végén pedig Wayne Gallman vitte be a kegyelemdöfést egy 1 yardos futás végén. Az említett két skill játékosnak ezen túl is jó meccse volt: Gallman 94 yarddal és egy TD-vel fejezte be a meccset, Engram pedig karrierje egyik legjobb teljesítményét nyújtva 129 yardig jutott – neki nagyon kellett már a jó meccs.

Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a Giants offense jó lett volna. A következő négy drive-ban két punt, egy fumble és mezőnygól született: haladgatott az offense, de mindig becsúszott egy porszem a gépezetbe. Ezen az sem segített, hogy Jones megsérült a második félidőben – a helyére Colt McCoy állt be, ami el is döntötte a kérdést, több TD-t már nem szerzett a Giants.

Az NFC East trónjára törő csapat szerencséjére a Bengals sem állt túl jól irányítófronton. Brandon Alen a meccs végére 136 yardig jutott, és bár volt egy TD-je, mellé egy INT és egy fumble is került a neve mellé. A futójáték sem volt különösebben hatékony, a negyedik negyedig csak egy pazar Brandon Wilson első negyedes kick return TD-nek köszönhetően volt hatpontosa a csapatnak.

Effektíve egymás hibáiból éltek a csapatok, az első negyedes adok-kapok után szinte csak turnoverek után született pont, azokból is csak mezőnygól. A negyedik negyed elején 19-10-re vezetett a Giants, de Allen összekapta magát és végre a Bengals is szerzett egy akció TD-t, így 2:30-cal a vége előtt még volt esély a fordításra.

A Cincinnatinek csak egy időkérése volt, de nem próbálkozott onside kickkel, így a Giants támadhatott. A two minute warning után 3&4 volt a helyzet, McCoy kiosztott egy jó passzt, de holding miatt visszafújták a játékot. Így punt jött, Dixon a saját 8 yardosáról elrúgta egészen a Bengals 22 yardosáig a labdát, de a visszahordó Alex Erickson az 50 yardosig visszahordta. Hirtelen nagyon meleg lett a helyzet, de Jabaal Sheard azonnal kiverte Allen kezéből a labdát, a fumble-t pedig Leonard Williams szedte össze, így eldőlt a meccs.

A Giants nem volt különösebben meggyőző, pláne Daniel Jones nélkül, remélhetőleg nem súlyos a sérülése. A kötelező győzelem viszont így is megvan, az egymás elleni meccseknek köszönhetően pedig a Giants megelőzte a Washingtont és jelenleg az NFC East élén áll. A Bengals pedig egyre jobban bebetonozza magát a top 3-ban a jövő évi drafton.

(renningan)

Miami Dolphins @ New York Jets 20-3

Ismét egy meccs, ahol alapvetően jobban nézett ki a Jets, mint az egész éves átlag. De ismét csak az egyik oldaluk. A védelem egészen emberfelettit játszott, nagyon megnehezítette a Dolphins dolgát. Megpróbálták megnyerni a TO csatát, de a támadósor és főleg Darnold úgy volt vele, hogy ő szeretné, ha a nyakára hoznának egy 1/1-es irányítót és inkább dobálta a pickeket.

A meccs lineáris elemzése felesleges, a Jets védeleme sok ízben adott használható field pozíciót, turnover utáni lehetőséget, de a támadósor totális katasztrófa volt. Ellenben a Miami félidőnként 1-2 alkalommal tudott haladni és hol field goalokat, hol TD-ket a táblára írni.

Pozitívum a Dolphins oldaláról, hogy sikerült egy nagyon szenvedős meccset végül elég simán megnyerni. Az eredmény nem mutatja, de a 4. negyed közepéig ez nagyon izzadság szagú volt. A futójátékot teljesen elvette a Jets, és mindössze 94 yardot tudtak a földön megtenni a futók 22 kísérletből. Sőt, a labdavesztéseket mind a futók hozták össze. Ami működött, az a Fitzpatrick – Parker kapcsolat. 14 alkalommal vette célba első számú elkapóját Ryan, amiből 119 yard született. Csak viszonyításképp, a 2. legtöbb elkapott yard 35 volt Mike Gesickitől. Fiztpatrick korrekt meccset hozott 257 yarddal és 2 TD-vel.

A Jets végül egy field goalt hozott össze az amúgy elég jól összerakott nyitó drive-ból, utána 6 punt, 2 interception, 1 missed field goal, 1 turnover on downs. Hiába állt Darnold rendelkezésére a legjobb elkapó sor, amivel talán egész profi karrierje alatt játszott, borzasztóan pontatlan volt. Volt 1-2 nagyobb passz, de rengeteg túldobott labda. Itt Perrimant dobta túl épp Darnold, de az elkapó valami egészen bravúros mozdulattal be tudta húzni.

Végül 200 yard alatt maradt Darnold 2 interceptionnel. A Perriman, Mims, Crowder sor nem tűnt rossznak, sőt még Gore is egész használható játékosnak nézett ki, amikor nem 1&10-re futtatták – sajnos elég sok ilyen volt viszont. Nehéz leírni, de a Jets lehet megszerezhette volna első győzelmét ma Flaccóval.

Amik viszont jól néztek ki mindkét oldalon, azok a védelmek. A Dolphinsnál ismét leszedett labdát Xavien Howard, amivel vezeti a ligát interceptionökben. Emellé pedig volt még 3 leütött labdája is. A másik labdát Nik Needham szerezte, de mindkét dobás borzasztó volt a Jets QB-jától.

A Jetsnél Quinnen Williamst kell kiemelni, aki talán legjobb meccsét játszotta le az NFL-ben. Folyton jelen volt a backfielden, több tackle is főződik a nevéhez és a sackjén kívül még pár nyomás is, emellett két alkalommal le is ütötte Fitzpatrick passzát. Mellette Marcus Maye és a Madden generált defensive back sor egyáltalán nem égett meg. Több leütött labdájuk is volt és Parkeren is volt pár szép védekezésük, bár nyilván őt nem tudták tartani.

A Dolphins kicsit nehezebben lépett túl a Jetsen, mint sokan gondolták volna, a 4. negyed legvégéig csak 13-3-ra vezettek, de az előnyük az eladott labdák ellenére sem volt nagy veszélyben. A 7-4-es mérlegük jó alap a rájátszásra is, persze kérdés Tua vagy Fitz kezd majd jövő héten.

(alatriste)