Fűrész 28657 – A tökéletlen csapda

Helló! Látom végre felébredtél! Nagyszerű! Most bizonyára azt próbálod kitalálni, miért vagy egy székhez odaláncolva, mi az a szerkezet a mellkasodon, és miért van előtted egy TV, ahol épp a Monday Night Football intrója megy. Nos, mi most egy játékot játszunk. A szerkezet a mellkasodon egy bomba, amit a kickoff pillanatában élesítek. Ez a bomba nagyjából 3 órán keresztül lesz éles, amint véget ér a meccs, deaktiválom. Viszont ha meccs közben megpróbálsz kiszabadulni a székből, a bomba robban. Ha elfordítod a tekinteted a képernyőről, a bomba robban. Ha csak egy pillanatra is behunyod  szemed, a bomba robban. Lássuk hát, mennyit ér az életed! Kezdődjék a játék!

New England Patriots @ New York Jets 30 – 27

Előzetesen egy borzalmas meccset vártunk, de végül egy kellemes meglepetést kaptunk. Nem volt egy jó meccs több ok miatt sem, de egyáltalán nem volt szenvedés ezt végignézni. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a két csapat a meccs előtt láthatóan megegyezett egymással. Nem akarják nagyon kínozni a nézőket, szóval igyekeznek minél jobban segíteni a másik támadójátékát. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a védelmek a futásokat csak 5 yard megtétele után állítják meg, ha pedig passzolásra kerül a sor, akkor 10 yardon belül minden elkapásra jogosult játékost üresen hagynak.

Ennek a megállapodásnak köszönhetően a két csapat 3 negyeden keresztül hosszú és eredményes drive-okat vezetett le, amik hol 3, hol 7 ponttal értek véget. A legjobban Joe Flacco élvezte a meccset ezen a ponton, aki hosszú idő után újra motivált volt, és egyik jó passzt osztotta a másik után. És nemcsak rövid távra dobott, hanem bizony néha bele mert állni egy-egy hosszú passzba is. Az egyik ilyen hosszú átadásából pedig 50 yardos TD-t is szerzett. A Jets irányítója még további két alkalommal találta meg a saját emberét az ellenfél célterületén, és a vezetésével a Jets az idei év legjobb offense teljesítményét tette le az asztalra.

A túloldalon Newton szintén élvezője volt a két csapat megállapodásának. Ő ugyan nem indított el hosszú átadásokat, de a rövid passzok gond nélkül mentek neki. Az első félidőben konkrétan egy rossz passza volt csak. A kedvenc célpontja Jakobi Meyers volt, akit 16 alkalommal próbált meg megjátszani. Végül 14 elkapás lett ezekből a kísérletekből, ami 169 yardot ért.

3 negyeden keresztül hibátlanul működött a két csapat megállapodása, és mindenki tartotta magát a megbeszéltekhez. Az utolsó negyedben azonban egy újfajta játék kezdődött el, méghozzá az „Én tulajdonképpen veszíteni akarok” játék. 27-17-es Jets vezetésnél a Patriots támadott, de a hosszú drive (9 és fél perc) végül csak mezőnygólt eredményezett. A Jets azonban azt mondta, ez így nem jó, egy ilyen drive-nak TD-vel kell véget érnie. Szóval a field goalhoz 12 embert küldött fel a pályára, amivel first downt adott az ellenfélnek. A Patriots köszönte szépen, de inkább maradt a mezőnygólnál. 3 sikertelen play után újra a rúgót küldték a pályára, és ezúttal a Jets nem adott nekik ajándék first downt.

Méghozzá azért nem, mert már megvolt a tökéletes terv arra, hogyan hozzák vissza a meccsbe a Patriotsot. 6 perc volt hátra, ilyenkor minden győzni akaró csapat megpróbálna az órával játszani. Csakhogy a Jets mást akart, szóval azt mondták Flaccónak, dobjon egy hosszú passzt. Nem baj, ha van védő az elkapón, sőt ha ketten fogják, akkor az még jobb. Flacco engedelmeskedett, bedobta double coverage-ba a labdát, és természetesen INT lett a játékból.

A Patriots megpróbálta felvenni a Jets által eldobott kesztyűt, és gyorsan csinált három incomplete passzt, hogy utána puntolhassan. Erre a Jets azonban azt mondta, hogy nem! Ti tovább fogtok itt menni! Ha kell segítünk, egy defense holdinggal, de akkor is tovább mentek! Így is lett, a 3. kísérletnél jött a szabálytalanság, a Patriots pedig támadhatott tovább. Belichick ezek után nem tudott mit csinálni, de úgy volt vele, végigmennek a pályán, viszont bőven hagynak időt a Jetsnek egy GW drive-ra.

Gase számított arra, hogy a végén még támadhatnak a győzelemért, de erre is megvolt a vészterve. Egész meccsen nem volt sack, szóval most 2. downnál összehoz egyet. Jött is a sack, majd utána egy Flacco incomplete, ami lezárta a drive-ot, és szűk egy perccel a vége előtt a labda visszakerült a Patriotshoz.

Belichick és McDaniels fogta a fejét, hogy most mi legyen, és végül arra jutottak, olyan játékokat fognak behívni, amikkel semmit nem haladnak előre. Középső futás, screen passz a futónak, ezek mind jöhetnek. Csakhogy a Jets védelem sem most kezdte a szakmát, ezekből a borzalmas hívásokból is jöttek azért a yardok. De nem elég. 8 másodperccel a vége előtt a Patriots még mindig csak félpályán volt. Semmi gond, úgysem akartak végigmenni a pályán. A Jets azonban ezt akarta. Szóval szépen félreállt a védelem, és hagyták, hogy Newton kiosszon egy 20 yardos átadást Meyersnek, ami azonnali FG távot jelentett. Még arra is figyeltek, hogy gyorsan hozzáérjenek a földre kerülő elkapóhoz, nehogy lepörögjön az óra, mielőtt a Patriots kikéri az utolsó idejét. Ezt látván Belichick feladta, és azt mondta, jó, akkor nyerjük meg. Bejött Nick Folk, aki 51 yardról berúgta a mezőnygólt, és 30-27-re végül nyert a Patriots.

Ezt a meccset nem lehetett komolyan venni. Az első három negyed még azt mutatta, hogy azért a két csapat valamennyire küzd még (csak a védelmeknek szóltak, hogy ne csináljanak semmit), de az utolsó negyed egy totális cirkusz volt. Nyilván nincs olyan az NFL-ben, hogy valaki direkt ki akar kapni, de amit ez a két csapat a negyedik negyedben leművelt, mégis elülteti a bogarat az ember fülében, hogy talán mégis létezik ilyen hozzáállás.

Mégis, a maga groteszk módján ez a meccs egész szórakoztató volt. Ha megfelelően állt hozzá az ember (nem vette komolyan), akkor végső soron lehetett élvezni. De az NFL nem erről szól, túl sok ilyen meccset azért nem szeretnénk látni.