Josh Allen felülmúlta Russell Wilsont, a második félidőre feléledt a Ravens, a Panthers megszorongatta a bajnokot

Josh Allen egy pisztoálybárbajban felülmúlta Russell Wilsont, a Ravens az első félidős szenvedés után a másodikra feléledt a Colts ellen, a Panthers alaposan megszorongatta a bajnokot, Jake Luton pedig szépen mutatkozott be. 

Seattle Seahawks @ Buffalo Bills 34-44

Két jó formában lévő csapat találkozott Buffalóban, kérdés volt, hogy ki tudja folytatni tovább jó sorozatát. Egy igazán pontgazdag mérkőzést láthattunk és egy remek irányító teljesítményt, de most nem Russell Wilson állt elő ellenállhatatlan játékkal, hanem Josh Allentől láthattuk a szezon elején mutatott formáját.

Rögtön kezdjük is akkor Josh Allen teljesítményével. Egyből a mérkőzés elején rálépett csapatával a gázpedálra, hiszen nem kellett nekik másfél perc, hogy rögtön előnybe kerüljenek. Innentől kezdve nem is álltak meg, Allen már az első játékrészben majdnem 300 passzolt yardnál és 3 TD-nél járt, végül 415 yarddal, 3 touchdownnal, egy futott TD-vel és eladott labda nélkül zárta a mérkőzést. A 415 passzolt yard nagy részét három játékos között osztotta szét: Stefon Diggs 118, John Brown 99 és Gabriel Davis 70 yardja volt kiemelkedő az elkapók közül. Ilyen passzjáték mellett a futásra már kevésbé volt szükség, de azért a jövőben érdemes lesz javítani rajta, hiszen 34 futott yard 1,8-as átlaggal nem nevezhető túl jó teljesítménynek.

A Bills védelme idén nem teljesít olyan szinten, mint azt megszokhattuk tőlük a tavalyi szezon alatt. Ezen az estén azonban megmutatták, hogy mire is képesek ők. Négy alkalommal is labdát szereztek ellenfelüktől, ami nagy segítség volt a támadóknak, hiszen ez idő alatt folyamatosan növelni tudták előnyüket, ami végül behozhatatlanná vált. A négy labdaszerzés felét Tre’Davious White szerezte egy fumble és egy interception formájában, rajta kivül még AJ Klein és Jordan Poyer szerzett labdát a Seahawks offense-től.

A másik oldalra áttérve a Seattle Seahawks szépen átaludta a mérkőzés elejét, mire magukhoz tértek már 14 pontos hátrányban találták magukat. Russell Wilson idén eddig olyan teljesítményt nyújtott, hogy lassan megfeledkeztünk róla, hogy ő is emberből van, és nem gép. Ezt az első félidőben bizonyította, hiszen az offense nem olyan szinten haladt előre, amit megszokhattunk, és Wilson is többször eladta a labdát. A második félidőre azért már összekapta magát és 390 yarddal valamint két touchdownnal zárta a mérkőzést, de a neve mellett szerepelt két interception és két fumble is. Elkapói közül most is kiemelhetjük a 108 yardot szerző DK Metcalfot, illetve David Moore-t 71- és a futó Travis Homert 64 yarddal.

A védelemről túl sok jót nem mondhatunk el, hiszen 420 yard az soknak számít egy mérkőzésén és akkor még a Bills 44 pontjáról nem is beszéltünk. Rendbe kell tenni az egységet, hiszen láthatjuk, hogy nem mindig lehet abban bízni, hogy majd Wilson úgy is megoldja a másik oldalon. A Hawks sokat blitzelt a meccsen, ami a sackek számában (7) megmutatkozott, azonban így még nagyobb üres területek nyíltak hátul.

A két csapat között a legnagyobb különbség a labdavesztések száma volt. Míg a Seahawks négyszer is átadta a lehetőséget az ellenfélnek a támadásra, addig a Buffalo vigyázott a játékszerre és nem adtak el labdát. Győzelmével a Bills továbbra is magabiztosan csoportja élén, még a Seahakwsnak azért hátra is kell figyelnie, hiszen az ő csoportjukban idén sok a jó teljesítmény.

(kronikk)

Baltimore Ravens @ Indianapolis Colts 24-10

Történelmük miatt mindig pikáns ez az összecsapás, hiszen a Colts 30 év után 1984-ben pont Baltimore-ból költözött át Indianapolisba. A két csapat idei teljesítménye miatt érdekes összecsapást várhattunk, amit meg is kaptunk. Az első félidőről a másodikra rengeteget változott a játék, mintha nem ugyanazok a csapatok tértek volna vissza.

Az első félidőben mutatott Ravens játékot a csapat és szurkolói is szívesen elfelejtenék, hiszen kétszer 15 perc alatt mindössze 55 yardot és négy first downt értek el. Szerencséjükre a Colts nem élt a lehetőségekkel, így mindössze három pont volt az előnyük félidőben. A védelmek uralták egyértelműen az első két játékrészt, a hazaiak védelme egyszerűen lesöpörte a pályáról a Ravens rettegett támadósorát, nem tudtak előre haladni. Másik oldalon is lehet dicsérni a védelmet, hiszen amíg az offense nem haladt, addig nekik kellett megfogni a Colts offense-t, hogy ne legyen túl nagy a különbség. Ez jól sikerült nekik, hiszen mindössze 10 pontot engedtek és még a saját hét pontjukat is ők tették fel a táblára, amikor Chuck Clark szedte össze a Jonathan Taylor kezéből kiütött labdát és meg sem állt az endzoneig.

Hiába volt előny a Coltsnál félidőben nem lehettek teljesen elégedettek az eredménnyel, hiszen a mutatott játék alapján több ponttal kellett volna vezetniük. Lamar Jacksontól már múlt héten is láthattuk, hogy nem a legjobb formájában van, de a hazai védelem a regnáló MVP rossz passzait nem tudta összeszedni, pedig többször is a kék mezesek kezébe dobta a labdát.

A második félidőre azonban minden megváltozott. Az első drive-ból a Ravens szépen végigment a pályán, de a red zone-on belül DeForest Buckner gyönyörű mozdulattal ütötte ki Gus Edwards kezéből a labdát. A következő playben pedig Philip Rivers adta el a labdát, miután egy challenge után megváltoztatták a pályán hozott döntést. Innentől már nem volt megállás. A Ravens megfordította a mérkőzést, futójátékkal és Lamar Jackson szinte tökéletes játékval 17 pontot tettek fel a táblára úgy, hogy közben az ellenfél egyet sem tudott.

Az interception után a Colts offense és defense is teljes összeomlott. A harmadik negyedben mindössze egyetlen yardot haladtak előre, negyedik downra hívott játékot egész mérkőzésen nem tudtak megoldani. A védelem pedig nem bírta hatvan percen keresztül fogni az elit Ravens támadóegységet.

A két csapat között ezen az estén a legnagyobb különbség az aktuális lehetőségek kihasználása között volt. A Ravens két labdaszerzéséből is TD-t szerzett, ami pont kihozta a különbséget a két csapat között. A másik oldalon a Colts az egyetlen labdaszerzéséből pedig rögtön visszaadta a labdát ellenfelének. Érdekesség, hogy ezzel a győzelemmel egy rossz sorozatát zárta le a Ravens, hiszen ezt megelőzően zsinórban húsz alkalommal vesztettek el olyan meccseket, amikor félidőben nem ők álltak jobban. Most a három pontos hátrányt le tudták dolgozni.

Győzelmével a Ravens tovább tapad a csoport élén álló Steelersre, míg a Coltsra csütörtökön a szezon egyik legfontosabb mérkőzése vár, hiszen az egy győzelemmel többet szerző Tennessee Titans lesz az ellenfelük a Thursday Night Football keretében, ami az első felvonása lesz az AFC South elsőségéről döntő mérkőzéseknek.

(kronikk)

Carolina Panthers @ Kansas City Chiefs 31-33

Hölgyek, urak: ez a Panthers bizony jó. A mérlegen ugyan ez nem játszik, de jelenleg nem sok kellemetlenebb ellenfél van a ligában, a Saints után a Chiefs is vért izzadva tudott nyerni. Mindez elsősorban Teddy Bridgewater (310 yard, 3 total TD) és a liga egyik legjobb kisegítő személyzetének az érdeme. A támadósor nagyon egyben van, a fal mindenhez elég jól blokkolt, a Samuel-Anderson-Moore-McCaffrey négyes minimum top 5-ös, ami kiegészítve egy kreatív és tökös rendszerrel (igen, a Chiefs ellen neki kell menni 4&3-ra a red zone-ban) egyenesen halálos.

Az utóbbi időben főleg Curtis Samuelnek van jó szériája, amit sikerült tovább vinni: ezúttal kilenc labda szállt felé, mindet elkapta 105 yardért és egy TD-ért. Mellette a visszatérő CMC volt parádés, aki 10 elkapásból 82 yardot és egy TD-t szerzett, illetve 18 futásból volt 69 yardja és egy TD-je. Ez persze azt jelentette, hogy Mike Davis szinte semmilyen szerepet nem kapott – kár érte, mert nem játszott rosszul McCaffrey cseréjeként, de ő már nem fér fel a pályára.

A védelmet már nem nagyon lehet dicsérni. A futást jól fogta a Panthers, az elején sikerült is ölni a játékot, de amikor a Chiefs magasabb fokozatba kapcsolt és mint az őrült elkezdett passzolni, akkor véget ért a tudomány. Patrick Mahomes 372 yarddal és négy TD-vel jelentkezett, a két kedvence pedig Travis Kelce és Tyreek Hill volt, akik együtt 19 elkapásból 272 yardot és két TD-t szereztek. Apropó Mahomes: a regnáló Super Bowl MVP az elmúlt két meccsen zseniálisan játszott, 788 yardot és kilenc TD-t passzolt INT nélkül, és mivel Wilson formája visszaesett, abszolút MVP-esélyessé lépett elő.

A Panthershöz hasonlóan a Chiefs védelmét sem lehet dicsérni, konkrétan semmire sem volt jó, pedig Chris Jones is ott volt a pályán. Bár legalább az utolsó drive-ban sikerült relatíve limitálni a Panthers támadósort, így Joey Slye-nak egy 67 yardos mezőnygólt kellett megpróbálnia a győzelemért, ami rekord lett volna, ha bemegy. Nem ment be, ami nem is meglepő, de ha belőtt volna korábban egy 51 yardos kísérletet, akkor máris más lett volna a helyzet a meccs végén. Ezzel együtt is: a Chiefs, ha izgulósan is, de hozta a kötelezőt, a Panthers pedig büszke lehet magára, mert kvázi esélytelenként megszorongatta a címvédőt.

(renningan)

Houston Texans @ Jacksonville Jaguars 27-25

Kezdődhet a Jake Luton-mánia! A Jaguars hatodik körös újonca remekül mutatkozott be a Texans ellen: a második passza egy 73 yardos TD lett, a mérkőzést 304 yarddal fejezte be, és bár volt egy INT-je, az utolsó percekben vezetett egy parádés drive-ot, amit egy hihetetlen futott TD-vel koronázott meg. A kétpontos ugyan nem sikerült a meccs végén, de összességében nem lehetett rá panasz – remélhetőleg még bőven kap lehetőséget idén, az első meccse alapján akár kezdőként is lehet majd keresnivalója a ligában, habár azt is tegyük hozzá, hogy a liga legrosszabb védelme ellen kellett játszania.

Ami a mérkőzést illeti: egy gyors TD-váltással kezdődött a találkozó, majd a Texans folyamatosan átvette az irányítást és gyakorlatilag végig vezetve győzött, de egyáltalán nem volt magabiztos a csapat. A támadófal kuka: a Jaguars nem létező pass rusha két sacket jegyzett és többször is nyomás alá helyezte, menekülésre kényszerítette Deshaun Watsont (aki 50 futott yarddal vezette a csapatot).

Nagyjából végig erről szólt a csapat passzjátéka: ha Watson elmenekült és csinált valami csodálatosat, akkor haladt az offense, amúgy pedig csak szenvedett. A mérkőzést is többször lezárhatta volna a Texans, a negyedik negyedben például a Jaguars 41 yardosáról indulva sikerült -2 yardot haladni, aminek egy punt lett a vége. Nincs itt semmi koncepció, ez egy Watson-show, ami önmagában egy 2-6-os mérleget mutat.

A Texans védelmét sem nagyon lehet dicsérni, a csereirányítóval felálló, gyenge támadófallal rendelkező, DJ Charkon és egy draftolatlan futón kívül mást felmutatni nem tudó Jaguars jelentett kvázi megoldhatatlan feladatot. James Robinson 99 yardot és egy TD-t futott, Chark 146 yardot és egy TD-t jegyzett, Luton teljesítményét pedig korábban már kiemeltem. Három játékosra kellett volna figyelni, egyikre sem sikerül.

Ezzel a vereséggel a Jaguars közelebb került az 1/2-es pickhez és egy új franchise irányítóhoz (már ha Luton nem lesz egy félisten), a Texans pedig kiszúrt a Dolphinsszal, amely így hátrébbról választhat a Laremy Tunsilért kapott első körös pickkel.

(renningan)