Mészárlás Tampában, szórakoztató vendég győzelmek Los Angelesben és Arizonában

Hihetetlen mészárlást rendezett a Saints Tampában, szórakoztató, kiélezett mérkőzést nyert meg a Dolphins Arizonában, illetve a Raiders Los Angelesben – a Bears@Titans viszont már nem sikerült ilyen érdekesre. 

New Orleans Saints @ Tampa Bay Buccaneers 38-3

Igazi mészárlást rendezett a Saints Tampában. Nagyon ritkán látni ekkora dominanciát két, elméletben erős, playoff-csapat mérkőzésén, a Buccaneers azonban a labda mindkét oldalán le lett nullázva.

Ez volt a Buccaneers támadósorának teljesítménye az első három negyedben:

• three-and-out
• three-and-out
• three-and-out
• three-and-out
• interception
• turnover on downs
• interception
• turnover on downs
• interception

Brady már elég régóta a ligában van, eddig viszont egyetlen egyszer sem fordult vele elő az, hogy az első négy drive-jában three-and-outtal nyisson. A Bucs irányítója a találkozón három interceptiont is dobott, erre utoljára a 2011-es szezon elején, 146 meccse volt példa a részéről. A félidőben már 31-0 volt az állás, Brady pedig még sosem égett ennyivel a nagyszünetben karrierje során. Ez csak pár elképesztő statisztika, ami jól mutatja, mennyire egyoldalú volt ez a találkozó, és a Buccaneers offense mennyire nem tudott mit kezdeni a Saints idén egyébként gyengélkedő védelmével.

Persze a túloldalon sem volt szebb a kép a hazaiak számára. A Saints az első öt drive-jából négyszer TD-t szerzett és az egy kimaradóban is eljutott az ellenfél két yardosára, hogy aztán Jared Cook fumble-t vétsen. Todd Bowles védőkoordinátor érthetetlen módon egy zónázós stratégiával érkezett a mérkőzésre, kevés blitz-cel, ami láthatóan feküdt Breesnek, épp ezért volt furcsa ez a taktika. Brees így 26/32, 222 yard, 4 TD mutatóig jutott, 12 (!) játékosnak volt elkapása a Saintsből, ami jól mutatja, mennyire jól tudta osztogatni a labdákat az irányító és mindig az épp üresen állónak tudta adni a lasztit.

Brees ezzel a teljesítménnyel visszavette a vezetést a TD-örökranglista élén Bradytől és elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen QB az NFL történetében, aki egy alapszakaszon belül kétszer meg tudta verni Tom Bradyt. A Saints pedig a győelemmel átvette a vezetést az NFC South élén.

(katonadani)

Miami Dolphins @ Arizona Cardinals 34-31

Rendkívül szórakoztató mérkőzésen nyert a Miami a bye weekről érkező Arizona ellen, és ezzel a győzelemmel versenyben maradt az egyik AFC Wild Card helyért.

Tuáék egy gyors 3&outtal kezdtek, utána azonban a védelem ott folytatta, ahol a Rams ellen abbahagyta: Ogbah kiütötte Murray kezéből a labdát, Shaq Lawson pedig visszavitte TD-re. Kingsburyék a következő drive-ban felszívták magukat, könnyedén mentek végig a pályán és Maxx Williams idei első elkapásával gyorsan egyenlítettek. A védelmek egyik oldalon sem voltak a helyzet magaslatán, először Tuáék masíroztak végig, és szerzett Jordan Howard egy két yardos TD-t, majd Kyler eresztett el egy 65 yardos bombát Christian Kirknek.

A hazaiak védelmében a négy legjobb cornerből csak Patrick Peterson volt egészséges, ezért névrokonát Kevin Petersont támadták rendszeresen, aki egymás után két playben is összehozott 1-1 DPI-t, és az első félidő végén még Isaiah Simmons is slot cornert játszott. A Miaminál az UDFA Salvon Ahmed futó egész jól szállt be, volt egy 19 yardos futása is, majd a támadás végén Preston Williams maradt teljesen üresen és szerzett TD-t, viszont rosszul érkezett és megsérült a bokája, nem is tért vissza a pályára. A hazaiak a következő drive-ból “csak” mezőnygólt értek el, majd a Dolphinst megállították a “hazatérő” Cardinals játékosok, először Josh Mauro, majd Markus Golden sackelte Tuát. A two minute drillt nagyon benézte a Cardinals, Andy Isabella hátrafelé kezdett el futni az elkapása után, amivel nem lett meg a first down, majd Kingsbury időt kért, amivel maradt ideje a Dolphinsnak támadni, Sanders 59-ről berúgta, 24-17-es előnnyel mehettek az öltözőbe.

A második félidőt a Cardinals kezdte és viszonylag gyorsan egyenlítettek is egy elég érdekes elkapással, amit Darrell Daniels szó szerint kiszedett Byron Jones kezéből.

A Cardinals ezután viszonylag gyorsan leparancsolta a Miamit egy De’Vondre Campbell sack után, majd jött Murray, aki először 28 yardot futott 4. kísérletre, végül egy 12 yardos futott TD-vel zárta le a támadást, és máris a hazaiaknál volt az előny. Utána jött viszont Tua rövid karrierjének legprofibb támadása: egy 10 playből álló 93 yardos TD drive-ot vitt végig az újonc irányító, több olyan futást is bemutatva, amit Murray is megirigyelhetne.

A következő támadássorozatot megállította a Dolphins védelme a félpályán, Edmondsnak nem sikerült a 4&1-et megoldania, majd Jason Sanders 3 és fél perccel a vége előtt 50-ről berúgta a győztes mezőnygólt. Kyleréknek még volt idejük egyenlíteni, vagy akár fordítani is, el is jutottak mezőnygól távolságba, azonban Zane Gonzalez 49 yardról rövidet rúgott.

Kingsbury megint érdekesen menedzselte az órát, valamint most Hopkinst sem sikerült nagyon célba venni (3 elkapás, 30 yard), Flores védelme viszont a kulcsszituációkban megint remekelt és megérdemelten hozták el a győzelmet a sivatagból.

(löfli)

Las Vegas Raiders @ Los Angeles Chargers 31 – 26

Vannak meccsek, ahol mindkét csapat vereséget érdemelne. És vannak olyanok, ahol mindkettő győzelmet. A Raiders-Chargers összecsapás utóbbi kategóriába tartozik. Igaz, a meccs nem egészen így kezdődött. Mindkét csapat gyors punttal kezdett, majd a Chargers kihagyott egy mezőnygólt. Ezután azonban elkezdődött az igazi meccs, és mindkét csapat elkezdett normálisan játszani.

A Raiders az első félidőben elsősorban a futójátékra hagyatkozott, és ez a taktika működött is. Mind Devontae Booker, mind Josh Jacobs magabiztosan szállította a yardokat, és mindketten TD-t szereztek. A Chargersnél azonban hagyták Herbertet passzolni, aki ismételten bebizonyította, miért nagy esélyese az Év Támadó Újonca Díjnak. Az irányító több nehéz helyzetet is megoldott (pl. 3&16) és a vezetésével 2 TD-t is szerzett a Chargers, aminek köszönhetően 17-14-es hazai vezetéssel mentek az öltözőbe a csapatok.

A Raiders észrevette, hogy itt sok pontra lesz szükség, így a félidőben irányítót cserélt. Checkdown Carrt a padra ültették, és jött a helyére a 2016-os Carr. A Raiders irányítója az első félidőben csupán 44 yardig jutott, a harmadik negyed második passzával azonban azonnal felülmúlta ezt, ugyanis egy 45 yardos TD-t osztott ki Nelson Agholornak.

Ezzel a játékkal a Raiders sokkolta a Chargerst, és egy gyors punt után Carr egy újabb TD drive-ot vezetett le, amire a hazaiak csak egy mezőnygóllal tudtak válaszolni. Az utolsó negyednek 8 pontos előnnyel ment neki a Raiders. Ennek tudatában Gruden változtatott, és nagyon konzervatívvá vált a hozzáállása. Kétszer is nekimehetett volna 4&rövidnek az ellenfél térfelén, de mindkétszer inkább rúgatott (1 punt és 1 FG).

Ez a hozzáállás megadta a lehetőséget a Chargersnek, és Herbert vissza is hozta a csapatát a meccsbe, de visszavenni a vezetést már nem tudta. A végjátékban Herbert még kapott egy esélyt, hogy egy 4 és fél perces GW drive-ot vezessen le. Ezt az 4 és fél percet a Chargers teljesen felhasználta, és talán kicsit túlságosan is figyelt arra, hogy a Raidersnek ne legyen ideje visszatámadni. Mire a csapat elért az 5 yardos vonalra, már csak 6 másodperc maradt az órán, így mindössze 2 dobása maradt Herbertnek. Ő pedig mindkétszer odadobta a labdát az elkapójának, de a Raiders védők mindkétszer levédekezték. A második passznál elsőre TD-t ítéltek a bírók, de a visszajátszásnál látni lehetett, hogy az utolsó utáni pillanatban sikerült Isaiah Johnsonnak kipiszkálni a labdát az elkapó kezéből.

Ezzel a nagy védekezéssel a Raiders végül megnyerte a meccset, és továbbra is életben maradtak a remények a playoffra. A Chargers ismét elvesztett egy szoros meccset, de ezen már senki nem lepődik meg. Ugyanakkor a korábbi vereségekkel ellentétben, itt nem igazán lehet arról beszélni, hogy a Chargers saját magát verte volna meg. A végén valóban túl kevés időt hagyott magának, de azt is meg lehet érteni, miért nem akart gyors TD-t szerezni. Ezúttal nem tiszta chokerségről van szó, inkább arról, hogy a Chargers mindent megtett, de az ellenfél most jobb volt. Ez pedig (bármilyen furcsa is) már haladás az elmúlt hetekhez képest.

(jarred)

Chicago Bears @ Tennessee Titans 17 – 24

Egészen borzalmas első félidőt játszott le egymással ez a két csapat. A második negyed elején a két csapatnak együtt volt három first downja és hét 3&out drive-ja. Sem a Titans, sem a Bears offense nem tudott semmit sem haladni előre, és már trükközni kellett, hogy néha yardokat tudjanak szerezni. Főleg a Bears offense volt borzalmas, ahol Foles passzai sehova sem mentek, a futásokról pedig mindent elmond az az adat, hogy a félidő végén az LB Barkevious Mingónak volt a legtöbb futott yardja 11-gyel (a második helyen pedig a WR Cordarrelle Patterson állt 8 yarddal). Hogy mégsem volt teljesen értékelhetetlen a teljes első félidő, az AJ Brownnak volt köszönhető, aki egy 40 yardos TD-t szerzett. Ezen kívül azonban semmi nem történt az első 30 percben.

A második félidő lényegében ott folytatódott, ahol az első félbemaradt. Azzal a különbséggel, hogy most nem 3&outok jöttek, mert drive-onként egy first down azért összejött a két csapatnak. A Bears eddigre már 10-0-s hátrányban volt, és a játékukban egyáltalán nem volt benne a fordítás lehetősége. Főleg úgy nem, hogy saját maguknak nehezítették meg a helyzetet. A Titans 35 yardosán 4&1-nek Nagy úgy döntött nekimegy, de false start miatt mehettek vissza 5 yardot. Még mindig neki akart menni, de jött még egy false start, ami újabb 5 yardot jelentett. Végül elpuntolta a Bears.

A következő drive-ban sikerült visszajutnia az ellenfél térfelére a Bearsnek, de 3&13-ra kényszerült. Nagy pedig úgy gondolta egy screen passz a futónak a tökéletes hívás itt. A playből katasztrófa lett, a Bears elvesztette a labdát, a Titans pedig visszafutott vele. Ezzel 17-0 lett az eredmény, és a meccs gyakorlatilag eldőlt.

A Bears a végére még tudott szépíteni, és Foles is összehozott végül 335 yardot, de ennek az oroszlánrésze 17/21 pontos hátrányban, garbage time-ban született. Egészen addig értékelhetetlen volt a Bears offense. A Titans sem volt sokkal jobb, de azért ott sokkal több pozitívumot lehet kiemelni. AJ Brown az egyik ilyen, akihez ha sikerült odadobni a labdát, akkor abból nagy játék lett (101 yard, 1 TD). A védelmet is dicséret illeti, noha az ellenfél miatt annyira nem mérvadó ez a teljesítmény.

A Titans ha nem is sokkal, de jobb volt a Bearsnél, és amíg tényleges meccs volt, addig fel tudott mutatni két értelmes drive-ot. Ez kettővel több volt, mint ami a Bearsnek sikerült.

(jarred)