Őrületes végjáték Minneapolisban, szürreális negyedik negyed Buffalóban, Raiders-leolvadás

Őrületes végjátékot hozott a Panthers és a Vikings találkozója, Buffalóban szürreális negyedik negyedet láthattunk, a Raiders totálisan leolvadt a Falcons ellen, a Shanahan vs McVay párharcból pedig leginkább védelmi ütközet lett. 

Carolina Panthers @ Minnesota Vikings 27 – 28

Hullámzó meccs őrületes végjátékkal amit összehozott két még a szezont nem teljesen feladó csapat.

A mérkőzésen remekül kezdett a hazai gárda és a saját nyitó drive-jukból át is masíroztak a Panthersen, a végén egy Jefferson TD-vel. A Panthers az első két labdabirtoklásból összesen egy first downt hozott össze. Hiába indult meg azonban a csapat a negyed végén és jutott el a red zone-ba, Bridgewater Eric Kendricksnek dobta a labdát.

A félidő előtt azonban elkezdett beindulni a Carolina nagy játékokra épülő offense-e és TD-t is sikerült elérni egy nagy Anderson elkapás után. 14-10-es szünet után jött az egészen szürreális 3. negyed.

A Vikings kezdhette meg a támadósorozatot, de Zach Kerr tudott fumble-t okozni a hazai irányítón, ami után Jeremy Chinn hordta vissza a labdát TD-re. Az eset utáni első playben azonban deja vu érzése lehetett a nézőknek. Ezúttal Cook kezéből sikerült kipiszkálnia a labdát Chinnek, aki ismét beszaladt vele az end zone-ba. Két játék egymás után, két Chinn return TD.

A 21-10-es állás után tovább is növelte előnyét a Panthers, de két field goal kísérletből csak egy lett sikeres. A Vikings azonban ismét megrázta magát. Előbb egy Jefferson TD-vel feljöttek 3 pontra, és puntra is kényszerítették a Pantherst nagyjából 3 perccel a vége előtt.

Itt viszont a forduló talán legizgalmasabb hajrája kezdődött el. A Vikings visszahordója, Chad Beebe elejtette a puntot, ami után újra csak a védelmet kell kiemelni, mert nem engedtek TD-t a saját 10 yardosukon belül. Kialakult így egy hat pontos találkozó, és szűk két perc állt Cousins rendelkezésére, hogy TD-t szerezzen. Bő egy perc azonban elég volt hozzá és a hibázó Beebe tudott javítani egy elkapott TD-vel. Az extra ponttal tehát átvehette volna a vezetést a hazai csapat – ezt azonban blokkolták. Mindenki elkezdett örülni, de végül offside-ra dobtak egy zászlót és lehetett újra próbálkozni. Másodjára már természetesen jó lett a rúgás, de még mindig volt 40 másodperce a Panthersnek, hogy field goal távba jusson. Samuel ismét egy nagy passzjátékot kapott el és megadta a csapat a lehetőséget Slye-nak, hogy 54 yardról megnyerje a meccset. A kísérlet azonban kimaradt.

A meccsen ki kell emelni a hazai irányítót, aki 300 yard fölött passzolt 3 TD mellé és csupán az az egy fumble-je volt. Thielen hiányában remekül osztogatta a labdákat és bár Jefferson kapott el két TD-t, végül 4 játékos is 7 elkapással zárt (Bisi Johnson, Kyle Rudolph, Chad Beebe).

A túloldalon Teddy game manager számokat hozott nem teljesen game manager játékokból. Sok nagy játékot hozott össze a gyors WR sorával, de TD-ig csak Anderson jutott és most Mike Davis futásait is jól elvette a Vikings védelem, akik tisztán mindössze 10 pontot engedtek. Azonban hiába Chinn két TD-je, a két kihagyott Slye field goal hiányzott a meccs végén.

(alatriste)

Los Angeles Chargers @ Buffalo Bills 17 – 27

Szórakoztató meccset vártunk ettől a párostól, és végső soron meg is kaptuk. Noha kellett várni a furcsaságokra, az első 3 negyed egy normális NFL mérkőzésre emlékeztetett, ahol mindkét csapat megtett mindent a győzelemért. Ebben a három negyedben a két csapat tökéletesen lemásolta egymást, ha az egyik TD-t szerzett, akkor a másik azonnal válaszolt rá, ha az egyik puntolt, akkor a másik is gyorsan elrúgta a labdát. Néha trükközni kellett a pontszerzésért (pl a Billsnél Cole Beasley dobott egy 20 yardos TD passzt), de mindig sikerült tartani a lépést az ellenféllel, így az utolsó negyedre 24-14-es Bills előnnyel fordultak.

3 negyeden keresztül NFL meccsre hasonlított ez a mérkőzés, de aztán elkezdődött az utolsó játékrész, ami valami hihetetlenül szürreális játékot hozott. Kezdődött az egész ott, hogy a Chargers nekiment 4&1-nek a Bills 26 yardosán. Természetesen futást hívtak -1 yardért, így támadhatott a Bills. Ott úgy gondolták, ez egy túl szép drive volt a Chargerstől, tovább kellene menniük. Szóval Singletary azonnal elvesztette a labdát, és jöhetett a Chargers a 46 yardosról. Lynn azonban tudta, hogy ilyen ajándékot nem illik elfogadni, szóval behívott 3 középső futás 7 yardért. 4&3-ra először neki akart menni, de gyorsan meggondolta magát, időt kért, és inkább mezőnygólt rúgatott.

A Buffalo azonban nem elégedett meg ezzel, szóval gyorsan elrontotta a snapet, így megint jöhetett a Chargers. Csakhogy Herbert nem kérte ezt az ajándékot, így ő is elvesztette a labdát. Viszont ez túl látványos volt, így összeszedte a fumble-t, tehát „csak” 7 yardos sack lett a játékból, így jöhetett a punt.

A Billst nagyon zavarta, hogy az ajándékait ilyen módon utasítja vissza állandóan a Chargers, de tett még egy utolsó próbát. Allen megindított egy hosszú passzt, ami természetesen INT lett. Jöhetett megint a Chargers, de még mindig úgy volt vele, hogy neki ez az ajándék nem kell, szóval Herbert is INT-et dobott. Ezt látván a Bills feladta, és nem próbált meg jó barát lenni, így elment egy mezőnygól távolságig, és belőtt egy FG-t.

Alig három perc volt hátra, és 10 pont volt a Chargers hátránya, tehát gyakorlatilag véget ért a meccs. Tévedés! A Chargers még tartogatott meglepetéseket. Az offense nagyon lassan haladt előre, és többször is inkább hátrafelé sikerült menni. Egy perccel a vége előtt már 4&27-nél járt a Chargers, mikor is Herbert feldobta hail maryre. A passz sikeres volt, és egy 55 yardos haladás lett belőle egészen a Bills 4 yardosáig. Ezen a ponton a Chargersnek nem volt már időkérése, így a passz lett volna az értelmes playhívás. Ennek megfelelően középső futás jött 1 yardért.

Itt akár be is lehetett volna fejezni a meccset, de egy Bills szabálytalanság miatt még volt egy-két dobása a Chargersnek. Aztán 3 másodperccel a vége előtt elkezdett a rúgó befutni. Mindenki nézte, hogy ez most mi. 10 pontos hátrányban miért küldik be a rúgót? Erre valószínűleg Lynn is rájött, hogy ennek semmi értelme, szóval gyorsan visszaküldte a támadókat, és hirtelen kapkodásban jött egy QB sneak, ami -2 yardos lett. Ezzel pedig már ténylegesen véget ért a mérkőzés.

Ugyanazt lehet mondani erre a meccsre, mint pár hete a Patriots-Jetsre. Lehetetlen komolyan venni. Az utolsó negyedben mindkét csapat mindent megtett azért, hogy a másik megnyerje. A Chargersnek azonban ebben nagyobb gyakorlata volt, a Bills pedig nem tudott ezzel versenyezni. Így végül a Buffalo nyert.

(jarred)

San Francisco 49ers @ Los Angeles Rams 23 – 20

Két fiatal offense zseni nézett szembe egymással a meccsen, ennek megfelelően a támadósorok egész meccsen szenvedtek, és minden a védelmekről szólt. Az első félidőben a két csapat 16 drive-ot vezetett le, és ebből összesen 10 pont született. Cserébe volt 5 turnover, 7 punt, 1 kihagyott mezőnygól és egy end of half.

Ilyen első félidő után egyértelmű volt, hogy itt nem lesz sok pont, és ha lesz is, azt is a védők fogják feltenni a táblára. És így is lett. A második félidő második játékával Goff megtalálta a 49ers újonc DT-jét, Javon Kinlawt, aki 27 yardos pick6-et szerzett.

Ezzel 14-3-ra módosult az állás, és a meccs addigi képét látva ez a 11 pont már behozhatatlan különbség volt a Ramsnek. Legalábbis a támadóknak. A védelemnél azonban Aaron Donald rájött, hogy vagy ők szereznek TD-t, vagy vége a meccsnek. Ennek megfelelően nem sokkal később kiütötte a labdát Mostert kezéből, és Troy Hill futott vele vissza 20 yardos TD-ért.

A zárkózás megkezdődött, és Donald újra tett róla, hogy a Ramsnek legyen esélye. Gyakorlatilag egy kézzel sackelte Mullenst. Ezután érkezett a Rams támadók egyetlen értékelhető megmozdulása, Cam Akers 61 yardot haladt előre, egyetlen futásból. Pár játékkal később be is jutott a célterületre, és a Rams átvette a vezetést.

Az utolsó negyedben azonban a 49ers képes volt kiegyenlíteni, sőt a végén a győzelemért is támadhatott. A Rams offense ugyanis a TD után semmit nem tudott csinálni, és ezt tudta kihasználni a 49ers. Noha Mullens egész meccsen szenvedett, de az utolsó drive-ban majdnem minden passza jó volt, és összehozott Gouldnak egy 47 yardos mezőnygól kísérletet. Ebből a 47-ből aztán Ramsey szabálytalansága miatt 42 lett, innen pedig Gould már nem hibázott.

A két csapat támadójátéka gyakorlatilag a teljes meccsen értékelhetetlen volt. Ha nincsenek a védelmi TD-k, egyik csapat sem ért volt el 20 pontig. Talán az egyetlen játékos, akit ki lehet emelni a támadóktól, az Deebo Samuel volt, aki 11 elkapásból 135 yardot szerzett. Gyakorlatilag ő volt Mullens egyetlen használható célpontja. A Ramsnél azonban senki nem volt, akit a támadóktól ki lehetne emelni. Akersnél szépen nézhet ki a 9 futás 84 yard, de ebben benne van az a 61 yardos megiramodás. Anélkül a 3 yardos átlag sem lenne meg.

Összesítve mindkét offense alulmúlta a legrosszabb elvárásokat is. A 49ersnél még érthető valahol, a fél egység sérült, de a Ramsnél ez nem lehet kifogás. A védelmeket azonban ki lehet emelni, a Rams defense hosszú hetek óta top teljesítményt nyújt, a 49ers pedig végre nem a C csapatával áll ki, ez meg is látszik a játékukon.

Akárhogy is, végül nyert a 49ers, és bár reális esély nincs a playoffra (29% a fivethirtyeight.com szerint), de azért még küzd a becsületéért. A Ramsnek ellenben még nagyon sokba fájhat ez a meccs.

(jarred)

Las Vegas Raiders @ Atlanta Falcons 6-43

Ezt magyarázza meg valaki! A Jon Gruden vezette Raiders ismérve az idei szezonig az volt, hogy fixen megverte a gyengébb csapatokat, és csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e a szintlépés. A 11 fordulóig úgy tűnt, hogy igen: a csapat elkapta a Saintst és a Chiefst (utóbbit majdnem kétszer), megverte a Brownst, hozta a kvázi kötelezőt a Panthers, a Chargers és a Broncos ellen, a négy veresége pedig a Bucs, a Bills, a szezon elején még jónak tűnő Patriots és a Chiefs ellen jött össze. Playoff-csapat, nem kérdés. Erre most kap egy ekkora verést a már mindössze csak az idény végét váró Falconstól.

Értelemszerűen minden rossz volt vendég részről. A futás nem működött, ami eleve nem jó kiindulási alap a Raidersnél, de ha van egy olyan irányítód, aki képes 300+ yardot és három TD-t átlagolni 120-as passer ratinggel a Chiefs ellen, illetve gond nélkül termeli a yardokat a Saints és a Bills, de még a Bucs ellen is, akkor a Falcons sem lehet ellenfél – de.

Gruden egy nagyon konzervatív és ötlettelen gameplannel érkezett, ami nagyrészt abból állt, hogy Carr dob egy 1-2 yardos passzt, amiből az adott elkapó megpróbál 10-et csinálni: ez volt a játék 1&10-nél és 3&13-nál is, ami eléggé kiábrándító. Mindezt egy olyan védelem ellen, ami meccsenként 300 yardot engedett a levegőben, aminél csak a Seahawks védelme volt rosszabb.

Ezzel a felfogással eleve nehéz helyzetben lett volna az offense, de mivel ehhez jött még egy pocsékul játszó Carr is, így halálra lett ítélve az egész. Az első félidőben a Raiders hat támadást vezethetett, amiből egy turnover on downs, két fumble, két punt és egy mezőnygól jött össze. Egyedül az amúgy meglepően jól játszó védelemnek volt köszönhető, hogy mindössze 16-3-ra vezetett a Falcons a játékrész végén, sőt még a mezőnygól is egy interception után született.

A Raiders szempontjából sajnálatos módon a szünetben sem sikerült rendbe tenni a fejeket, a csapat szinte egy az egyben lemásolta az első félidős produkcióját: két fumble, egy pick-six, három punt és egy mezőnygól jött össze. A turnoverekből Carr négyet vállalt (három fumble és a pick-six), Josh Jacobs egyet, az offense összesen 280 yardot szerzett (a sackeket nem számolva) – teljes tragédia. Ennyi turnover után természetesen a védelem sem bírta, a Falcons összesen 26 (!!!) pontot szerzett a labdaszerzések után.

Az eredmény ellenére a Falcons oldaláról sem lehet sok pozitívumot kiemelni. A csapat 310 yardot szerzett, ami annak fényében, hogy összesen 12-szer támadhatott, nem valami sok – ennyit majdnem a Raiders is összekapart a rengeteg turnover ellenére. Matt Ryan 185 yard alatt maradt, 39 passzából csak 22 volt jó, nem volt különösebben jó napja, ahogy senkinek sem a támadók részéről – egyszerűen annyi lehetőséget kaptak a Raiderstől, hogy nehezebb volt nem pontot szerezni. A védelmet meg lehet dicsérni természetesen, a négy fumble, az öt sack és a pick-six önmagáért beszél, de valahogy olyan érzése van az embernek, hogy a Raiders játékosai a mai formájuk alapján akkor is elhagyták volna a labdát, ha a Falcons védői nem lettek volna a pályán.

(renningan)