Összefoglaló
Speciális egység nélkül nem megy
Ritka csemegét kaptak az NFL rajongói csütörtök este, az 5-3-as Colts volt a 6-2-es Titans vendége. Fordulatos, helyenként látványos és szórakoztató volt a mérkőzés, ahol az a csapat nyert, amelyiknek volt értékelhető speciális egysége.
A Titans nagyon bekezdett a mérkőzés elején, egy mindössze hat játékból álló drive végén máris 7-0-ra vezetett. Erre a Colts egy turnover on downsszal válaszolt, majd miután sikerült puntra kényszeríteni a Tennesseet, megszületett a szépítés egy mezőnygól formájában. Ezután indult csak be úgy igazán a mérkőzés, négy pontszerző akció volt a szünet előtt, és mivel a Titans hatékonyabban használta ki a lehetőségeit, 17-13-as előnnyel mehetett a szünetre.
A Colts jól jött ki a szünetről, ám hiába haladt jól, végül egy turnover on downsszal ért véget az első támadássorozata, miután négy kísérletből nem sikerült 5 yardot megtenni a gólvonalig. Ezután viszont a Titans speciális egysége bemondta az unalmast: előbb jött egy 18 yardos punt a saját kilenc yardosról (Colts TD lett a vége), majd egy blokkolt punt (Colts TD lett a vége), mindezt pedig egy kihagyott 44 yardos mezőnygóllal sikerült megkoronázni (az ellentámadásból Colts TD született).
A 17-13-as előnyből hirtelen 34-17-es hátrány lett, a meccset már a cserecsapat fejezte be, több pont nem született. A Colts lenullázta a Titanst a második félidőben, és behúzta a nagyon fontos csoportrangadót. Tanulságok.
- Philip Rivers nem jó
A Colts bátor volt, többször is nekiment 4. kísérletre, amiért akkor is jár a taps, ha nem sikerült mindegyik. Azonban nem kellene (vagy legalábbis nem ennyit) ilyenekkel bajlódni, ha Rivers hozzá tudná tenni azt az extrát, amiért tavasszal leigazolták. Hiába volt 308 yardja és egy TD-je, legalább két TD benne maradt, mert vagy túl óvatos volt, vagy nem jól olvasta a játékot, a yardjainak egy jelentős része pedig elkapás után született.
Jelenleg nem az van, hogy mindenki nyugodjon le, Rivers majd megoldja, hanem épp ellenkezőleg: folyamatosan azon rettegsz, hogy mikor adja el a labdát. Nem lehet azt mondani, hogy dobásokban sokkal jobb, mint Jacoby Brissett (fejben viszont igen), sőt még az atletikussági tényezőt is kiveszi a képletből – a Colts nem miatta, hanem épphogy az ő játéka ellenére 6-3-es.
- Ryan Tannehill hivatalosan is jó, csak többet kellene használni
Furcsa lehet azt olvasni, hogy a 300 yardos Rivers rossz volt, a 147 yardos és egy TD-s Tannehill pedig jó, de összességében ez a helyzet (nemcsak erre a meccsre, hanem az egész szezonra levetítve is a Titans irányítója sokkal magasabb polcon helyezkedik el). Jól kezdte a mérkőzést, az első négy támadásból 17 pontot tett fel a csapat, és lehetett volna ez 24 is, ha AJ Brown nem fog ki szörnyű napot és nem ejt el egy potenciális 50-60 yardos TD-passzt.
A második félidőben viszont effektíve nem jutott szóhoz. A harmadik negyedben egyszer az 1 yardosról kellett indulnia, aminek a végeredménye egy 17 yardos punt lett, majd hiába vitte el 10 pontos hátrányban a csapatot bőven mezőnygóltávolságig, Stephen Gostkowski megint hibázott. Ezek után el is dőlt a meccs, nem maradt már idő kvázi még a szépítésre sem.
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Tannehill igazán passzolhatna többet. Oké, hogy 1-2 nagyobb megiramodásnak hála úgy tűnt, hogy működik a futás, Derrick Henry 19 kísérletből 103 yardot haladt, de összességében nagyon szenvedős volt ez az egész. Igazán lehetne a csapatnak egy B-terve arra, ha Henryvel nem lehet bedarálni az ellent, a jó futásonkénti átlag ellenére bőven úgy tűnt, hogy indokolatlanul sokat van használva. Ez nyilván jó, ha a csapat dominál, de Tannehill van olyan jó és van olyan erős személyzete, hogy néha ellopja a show-t, nem csak a meccs legvégén lehet egymás után hármat passzolni.
- A Colts legjobb futóját Nyheim Hinesnak hívják
Hines egy meglehetősen alulértékelt játékos, akinek a nyakán mindig ott volt vagy egy Marlon Mack, vagy Jonathan Taylor, pedig nagyon jó kis játékos. Most is vezette a csapatot futott yardokban (70 yard, egy TD) és csak az újonc Michael Pittmannek volt több elkapása és yardja (7 elkapás/101 yard/0 TD vs. 5/45/1). Okos, türelmes, ügyesen észreveszi, hol nyílhat előtte lyuk és a passzjátékban is nagyon jó – Rivers megtalálta az új Woodheadjét.
Hinesszal ellentétben mindenki más rossz volt. Az óriási reményekkel érkező Jonathan Taylor most csak hét labdacipelést kapott, amiből 1,7 yardos átlaggal 12 yardot gyűjtött, még Jordan Wilkins is jobb volt nála. Valami nagyon nem stimmel az újonccal, az utóbbi időben egyre kisebb szerepet kap, és amikor lehetősége van, akkor sem tud élni vele. Bár még így is inkább ő, mint Jordan “Fejjel előre, vakon belerohanok a falba 4&1-nél, hátha lesz valami” Wilkins, aki kettőből két 4&1 szituációt sem tudott megoldani (igaz, a fal sem volt a helyzet magaslatán).
- Legalább futás elleni védelem van
A Colts támadófala jó, így annyira nem meglepő, hogy a Titans csak egy sacket tudott szerezni, azt is azért, mert Rivers borzasztóan körülményes és lassú. Nem meglepő, de amúgy probléma: mintha a védőfal ott sem lett volna, csak a vakon rohangáló futók ellen volt hatékony. Ilyen téren Jadeveon Clowney nem volt egy jó biznisz, mert hiába elit futás ellen, ha még mindig nincs egy árva sackje sem a szezonban. Így persze a secondarynek is nehéz, még Rivers ellen is sikerült szenvedni.
- Speciális egység nélkül nem megy
A Colts hibátlan volt, már ami a speciális egységet illeti, de a Titans mindent elszúrt, amit el lehetett. Gostkowskinak volt ugyan korábban egy clutch sorozata, most is bevert egy 50 yardos mezőnygólt, de cserébe kihagyott egy 44 yardosat, nagyon inkonzisztens. És ő még mindig jobb, mint az idén először kezdő Trevor Daniel, aki saját hibájából hozott össze egy extrém kicsi puntot, majd egy blokkolt punt is került a bűnlajstromára (utóbbiban nyilván a többi társa is benne volt). Három csúnya hibát vétett a speciális egység, a Colts mind a hármat TD-vel büntette – no special teams, no party.