Szenvedve tartotta meg veretlenségét a Steelers, csoportrangadót nyert a Vikings és a Giants

Nagy kiütést vártunk a Steelerstől, de Big Benéknek alig sikerült megtartaniuk a veretlenségüket a Cowboys ellen. A Vikings és a Giants is csoportellenfelet győzött le, a Falcons nyerte a szerencsétlenek küzdelmét. 

Pittsburgh Steelers @ Dallas Cowboys 24-19

A mérkőzés előtt azt hihettük, óriási kiütés lesz a veretlen Steelers oldaláról, ehhez képest a negyedik negyed elején még 10 ponttal vezetett a negyedik számú irányítójával felálló Cowboys.

A dallasiak a játék mindhárom elemében meglepően jók voltak. Na jó, a special team annyira nem meglepő, John Fasselről tudjuk, milyen jó koordinátor, de akkor is, volt többek közt egy trükkös visszahordásuk, volt blokkolt extra pontjuk, tehát több pontot is jelentettek a csapatnak. A védelmet ellenben tényleg furcsa volt látni az eddigiekhez képest, hogy küzdöttek, hajtottak, mindent beleadtak és most az óriási hibákból is jelentősen visszavettek. Többször is meg tudták állítani az ellenfél támadósorát, kis túlzással többször, mint az eddigi szezonban összesen. Persze ebben benne volt, hogy a Steelers támadói sem pörögtek épp maximális hőfokon, de akkor is.

A támadóktól pedig aztán tényleg senki nem várt semmit, hiszen egy olyan QB-val álltak ki, aki ugyan 2014-ben került a ligába, még sosem volt kezdő, a támadófal tele van sérültekkel, egy összetákolt valamiről beszélünk, miközben jött a rettegett pittsburghi védelem, amely eddig mindenkivel feltörölte a padlót. Na ehhez képest a támadófal nagyon is jól tartotta magát, 144 yardot sikerült futnia a Cowboysnak egy elit run defense ellen, és ugyan nyomás érkezett Gilbertre, közel sem annyi, mint előzetesen vártuk volna. És ha már Gilbert, voltak hibái (csúnyák is), de azért mutatott életjeleket, jóval többet, mint Ben DiNucci múlt héten, és az sem lenne feltétlen ördögtől való ötlet, ha Dalton helyett őt kezdetnék a következő mérkőzésen két hét múlva.

A Steelers oldaláról elég lehangoló találkozó volt ez, az offense az első félidőben szinte semmit sem tudott kezdeni egy alapvetően nagyon gyenge védelemmel – aztán azért a második félidőben már jobban működött a dolog és Big Ben csak átlépte a 300 yardos határt (a futók által megtett 30 yard 15 kísérletből viszont már nem néz ki olyan jól). A védelem sem teszi ki az ablakba a teljesítményét, de legalább szereztek két labdát, az egyiket döntő szituációban a saját end zone-jukban. Mindenesetre a győzelem megvan és most talán ez a legfontosabb, de egy ilyen teljesítmény után a következő ellenfelek megérezhetik a vér szagát.

(katonadani)

Detroit Lions @ Minnesota Vikings 20-34

Let Dalvin Cook! De javu érzés, a múlt heti NFC offensive player of the week teljesítményt szinte teljesen lemásolta a Vikings futója. Ezuttal Kirk Cousins is jobban hozzászólt a mérkőzéshez, 220 yarddal és 3 TD-vel, de Cook ismét elvite a show-t. 206 futott yard és 2 TD mellé még 46 elkapottat is szerett, amivel az elmúlt 2 hétben összesen 478 scrimmage yardnál és 6 TD-nél jár. Nem kérdés, ki a legnagyobb esélyes november hónap játékosa díjra.

A mérkőzésen már az elején bekezdett a Vikings, és rögtön az első két támadássorozatban TD-t ért el. Ugyan a második extra pont kimaradt, a Vikings az egész meccsen végig a Lions előtt járt. A szünetre végül 20-10-es állással fordultak a csapatok, a kulcs az volt, hogy a hazaiak 4-ből 3 támadósorozatból is TD-t értek el, míg Staffordék csupán 1 touchdownra és 1 field goalra voltak képesek.

A második félidőre azonban jöttek a csavarok. Az Oroszlánok azután, hogy már múlt héten is blokkoltak egy puntot, ezen a meccsen is kétszer tudtak odaérni a rugó játékoshoz és hozták jó helyzetbe a támadósort. Hiába azonban az extra teljesítmény a speciális egységtől, amikor kellett, a Vikings védelem előlépett. A 3. negyedben kétszer is lelopták a levegőben Stafford passzát, ami után már 27-10-es előnyt is magukénak tudhattak.

A Lions támadósor azonban tudott haladni a pályán és a 4. negyed elején még benne volt a levegőben az eladott labdák ellenére akár a fordítás is. Azonban a labdaszerzések mellett a Vikings pass rush is megérkezett a mérkőzésbe és egy sack során olyan rosszul ért földet a vendégek irányítója, hogy nem is tudta folytatni a meccset agyrázkódás miatt. A beálló Chase Daniel bár borzasztóan nem játszott, a szépítő drive-ban csak field goalig vitte el a csapatot, majd 27-13-as állásnál érkezett újra Dalvin Cook.

Az irányítóját vesztett vendégek ezek után már csak kozmetikázni tudták a meccset és végül simán kikaptak a kapaszkodó Vikingektől. A csapatok mind yardokban, mind first downokban nagyon közel voltak egymáshoz. A 3 interception azonban túl sok támadósorozatot akasztott meg ahhoz, hogy a vendégek fel tudják venni a pontháborúban a versenyt. A nagy védelmi playek és Cook mellett ezúttal sem emelkedett ki a Vikings WR sora és mind Jefferson, mind Thielen csendesebb estét tartott. Ketten együtt éppen csak átlépték a 100 elkapott yardot, bár pár szép játékot most is összehoztak. A levegőben a TD-ket ezúttal Irv Smith szállította, akinek két elkapása volt a meccsen, mindkettő az end-zone-ban. A Minnesota az elmúlt két héten két önbizalomnövelő csoportgyőzelmet zsebelt be és talán még épp az utolsó pillanatban indították be a csapatot, hogy ne kelljen teljesen lemondani az utószezonról. A Lions 3-5-tel szintén nem teljesen esélytelen, de a csapat védelme csak koloncként lóg a támadók nyakán, hiába a védőguru. Ez a teher pedig túl nagy akkor, ha 1-1 hibát is vét a támadósor.

(alatriste)

New York Giants @ Washington Football Team 23-20

A kérdés a mérkőzés előtt az volt, melyik csapat indul az Eagles nyomába a csoport első helyéért. A Giants lépéshátrányban volt ebben a tekintetben a Football Teamhez képest, így kulcsfontosságú volt, hogy megszerezzék második győzelmüket a szezonban. A mérkőzés első negyede a mérlegeket jól tükrözve kissé bakiparádévá csapott át. Volt itt elrontott 4&1, elejtett punt és megannyi hiba. A legmeghatározóbb pillanat azonban a Washington kezdő irányítójának, Kyle Allennek a horrorisztikus sérülése volt. Jabrill Peppers esett rá az irányító sípcsontjára/bokájára, miután egy blokkoló támadófal ember lökte meg a levegőben. A szituáció teljesen vétlen volt.

Erős idegzetű olvasoknak ajánlom csak a videó megtekintését (link). A játék után ugyanis hasonló állapotban volt Allen bokája, mint Prescottnak. A sérülést látva Allen idén már nem lesz bevethető állapotban.

Az eset után pedig újra a pályára lépett Alex Smith, a mérkőzés nagy részén pedig jól játszott. Kiosztott 325 yardot, 1 TD-t és egy interceptiont is a 4. negyed legvégéig. Ott azonban a folyamatos fordítási késérletek még két labdaeladásba kergették bele, amik miatt nem tudta megnyerni a meccset a fővárosi csapat.

Az Óriások bár győztek, nem ők voltak az érdekesebb csapat. Jó hír viszont, hogy Daniel Jones végre nem vesztett el a labdát. Bár két fumble-t most is összehozott, azt a csapattársai szerezték meg. A levegőben 212 yardot passzolt és Evan Engramnak egy TD-t is kiosztott. Mellette Wayne Gallmannal egész jól működött a futójáték. Az egykori Clemson futó közel 5-ös átlaggal futott és egy TD-t is elért.

Bár a szünetre 20-3-as vezetéssel mehetett a csapat, a második félidőben egyetlen pontot sem sikerült a táblára írni, így a győzelmet most a védelem szállította. Martinez, Peppers és Logan Ryan mind 1-1 interceptiont jegyeztek, utóbbi pedig egy fumble-t is kierőszakolt.

A hazaiaknál azt eddig is tudtuk, hogy Terry McLaurin egy borzasztóan veszélyes játékos. Smith azonban bemutatta, hogy van más tehetséges elkapó is ezen a a washingtoni rosteren. Scary Terry 7 elkapásból 115 yardot ért végül el, de mellette ki kell emelni Cam Simst is, aki szintén 100 yard fölé jutott azok után, hogy eddig két év alatt összesn 88 elkapott yardja volt az NFL-ben.

A futójáték nem nagyon működött a Football Team oldalán, de Smith meccs végi hibáit leszámítva jól mozgott a támadósor. Idén először lépték át a 400 yardos határt, ami jó jel lehet a jövő hétre, ahol hacsak Haskinssel nem rendeződik a csapat belső viszonya, minden bizonnyal Alex Smith fogja a center mögött kezdeni a találkozót.

A 3 pontos vereség és a szoros meccs még bravúrnak is mondható a Washington oldaláról, ha azt nézzük, hogy összesen 5 turnovert hoztak össze. Ennyi labdaeladást viszont az NFL-ben nem lehet büntetlenül átvészelni. A Giants végül két negyedik negyedes interceptionnek is köszönhetően behúzta idei második győzelmét, ezúttal is a Washingtont tudták legyőzni és felsorakoztak a divízió többi csapata mellé, ahol mindenki másfél meccs hátrányból üldözi az Eaglest.

(alatriste)

Denver Broncos @ Atlanta Falcons 27-34

A liga legszerencsétlenebb csapatai közül kettő egymás ellen lépett pályára, ez pedig a játék képén is megmutatkozott. Az első félidő a Falconsé volt, sőt igazából az első 55 perc, de a végén így is, 34-13-as előnynél is sikerült szorossá tenni a végét. A csapat egyszerűen csak a legritkább esetekben képes lezárni egy mérkőzést, az egyszeri néző még 21 pontos előnynél sem képes elhinni, hogy ez megvan, és ha nem a Broncosról van szó, akár ismét összejöhetett volna egy újabb chokerkedés.

Alapvetően jó volt a Falcons. Matt Ryan jól mozgatta támadósort, az egy teljesen homály, végül INT-et érő dobását leszámítva nem nagyon volt hibája, 284 yardot és három TD-t osztott ki. Ráadásul nem volt rest a Calvin Ridley helyére beugró Olamide Zaccheaust sem használni: a másodéves elkapó karriernapot tartott, négy elkapásból 103 yardot és egy TD-t szerzett. A futás már nem ment, ezt az egyet képes volt limitálni az amúgy csak díszként a pályán lévő Broncos defense.

A túloldalon Lock tökéletesen ambivalens volt. 48 passzából 25 volt jó, ami nagyjából jól is összefoglalja a teljesítményét: ha a jókból összerakunk egy összefoglalót, akkor akár egy franchise irányítót is bele tudnánk látni, tényleg volt pár elképesztően jó labdája (illetve egy szép futott TD-je). A rosszak viszont nagyon rosszak, amik mögött nemhogy a koncepciót, de a szándékot sem lehet felismerni. Emellett rossz szokása a jó passzait a meccs végére időzíteni, amikor már szinte minden mindegy: az első hét támadásból hat pontot szerezve nagyon nehéz meccset nyerni.

Sőt, a következő három drive is úgy nézett ki, hogy TD, INT, turnover on downs, tehát Locknak kb. öt jó perce volt egész meccsen. Ekkor a Falcons már nagyon ment volna haza, így a konzervatív/elszórakozott játékoknak köszönhetően a Broncos mindig visszakapta a labdát, ami két másfél perces TD-drive-val ért véget. Sőt, az Atlanta még ekkor sem tudta összekapni magát és 34-27-es előnyben képes volt visszaadni a labdát a Broncosnak, ami az utolsó 5,5 percben háromszor is támadhatott.

És akkor most pár szót arról, miért van a Broncos a Lions/Chargers szintjén. 44 másodperc van TD-t szerezni, ami nem ideális, de ez ellen a Falcons ellen nem is lehetetlen. Lock passzol, erre Jerry Jeudy elejt egy 20 yardos passzt. Semmi baj, újra: Lock passzol, erre Philip Lindsay elejt egy passzt, ami minimum first downt ért volna. Oké, akkor harmadszorra is: Lock passzol…na, de összeomlik a zseb és megütik a dobás közben. Rendben, még egy utolsó esély: Lock még a passzolásig sem jut el, mert a center beledobja a labdát a keresztben elfutó Tim Patrickbe. Embertpróbáló feladat jelenleg Broncos-szurkolónak lenni.

(renningan)