College football: indul a 2020-as bowl-idény!

Kialakultak a két elődöntő és a további utószezoni mérkőzések párosításai, az ünnepi időszakban szinte minden napra jut néznivaló!

Az Arena4 a felhozatalból rekordszámú, 11 találkozót is közvetít, amiből 3 maga a rájátszást jelentő január 1-jei Rose és Sugar Bowl, illetve a január 11-i nagydöntő. De hogy mennyire is nyomta rá a koronavírus a bélyegét erre az évre, mi sem példázza jobban, hogy a Rose Bowlt nem is a Rose Bowlban, hanem a texasi AT&T Stadiumban rendezik meg, mert a kaliforniai szabályozások még a rokonok jelenlétét sem engedélyezték Pasadenában. Mindemellett számos kisebb bowlt is törölni kényszerültek a szervezők, annyi csapat jelezte, hogy a több hónapnyi folyamatos tesztelést és elzárást játékosaik már nem bírják tovább. Annyi azért biztos, hogy a sportág szerelmesei el lesznek tehát kényeztetve, most hétfőtől az NFL zárófordulójáig két teljes héten át nincs olyan este, mikor ne rendeznének profi vagy egyetemi amerikaifoci-meccset. Az alábbiakban az Arena4-es közvetítések listája olvasható, a teljes menetrend ITT.

2020. december 23., 01:00

BOCA RATON BOWL – UCF vs BYU (Boca Raton, Florida)

December 29., 23:30

CHEEZ-IT BOWL – Oklahoma State vs Miami (Orlando, Florida)

December 30., 22:00

MUSIC CITY BOWL – Iowa vs Missouri (Nashville, Tennessee)

December 31., 02:00

COTTON BOWL – Florida vs Oklahoma (Arlington, Texas)

2021. január 1., 18:00

PEACH BOWL – Georgia vs Cincinnati (Atlanta, Georgia)

Január 1., 22:00

1. ELŐDÖNTŐ – #1 Alabama vs #4 Notre Dame (Arlington, Texas)

Január 2., 02:00

2. ELŐDÖNTŐ – #2 Clemson vs #3 Ohio State (New Orleans, Louisiana)

Január 2., 18:00

GATOR BOWL – NC State vs Kentucky (Jacksonville, Florida)

Január 2., 22:00

FIESTA BOWL – Oregon vs Iowa State (Glendale, Arizona)

Január 3., 02:00

ORANGE BOWL – Texas A&M vs North Carolina

Január 12., 02:00

CFP NAGYDÖNTŐ (Miami, Florida)

Egy kis történelemlecke, hogy mik is azok a bowlok:

A legelső bowlt 1902. január 1-jén rendezték a kaliforniai Pasadenában, igaz Rose Bowl helyett ekkor még Tournament East-West football game-ként volt ismert, és az 1890 óta létező Tournament of Roses újévi parádé kiegészítő eseményeként szolgált. A kaliforniai Stanford és a keletről érkező Michigan 3500 dollárt kapott az összecsapásért, amivel egyszerre nemzeti sporttá is vált a 20. század elejére már a fél USA-t megfertőző új őrület, az – egyetemi – amerikaifutball. 1916-ig mégsem került újra elő a fesztiválon tojáslabda, noha a mérkőzés nagy bevételt eredményezett, a szervezők inkább visszatértek a jól bevált struccversenyekhez, sőt egy ízben egy teve és egy elefánt futama jelentette a fő attrakciót (utóbbi nyert). 1916-ban újfent a focié lett a főszerep, 1922-ben már 50 ezren zsúfolódtak be a 8 ezer férőhelyesről kibővített Tournament Parkba. 1923-ban átköltöztették a meccset a Yale Bowl stadiont idéző, újonnan felhúzott Rose Bowlba, mely nevét tál alakja után kapta (a bowl szó magyarul tálat jelent), és a Tournament East-West football game elnevezést is leváltotta; megszületett a Rose Bowl. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy 1921-ig összesen ötször, majd még ’37-ben és ’43-ban egyszer-egyszer Kubában (!) is jártak egyetemek a Bacardi Bowl keretében, ahol egy helyi gárdával mérték össze erejüket.

1935-ben a “Granddaddy of Them All”, a Rose Bowl hatalmas sikerét meglovagolva elindult a floridai Orange Bowl, a louisianai Sugar Bowl és a texasi Sun Bowl, illetve 1937-ban szintén Texasban a Cotton Bowl, addig csupán olyan tiszavirág életű próbálkozások akadtak, mint az 1921 és ’22 karácsonyi San Diego East-West Christmas Classic, a nagy gazdasági világválság idején (1931 tájékán) pedig jótékonysági mérkőzésekkel igyekeztek pénzt gyűjteni a rászorultaknak. Közös jellemzőjük a Rose Bowlhoz hasonlóan az volt, hogy téttel abszolút nem bírtak a presztízsen kívül, de ha mást nem, legalább beszédtémát nyújtottak a szurkolóknak az alapszakasz vége után is, és néhány esetben a rendező városra/térségre gyakorolt gazdasági hatás is jelentősnek bizonyult. A bowlok szerves részei lettek az amerikai kultúrának, a második világháború alatt például a katonai alakulatok a világ számos pontján szerveztek bowlokat, melyek története minimum egy külön könyvet érdemelne, az 1944-es Arab Bowltól az 1945-ös Atom Bowlon át (az atomtámadás után pár hónappal, Nagaszakiban) a 46-ös “Európai” Rose, Orange és Sugar Bowlokig hosszasan lehetne sorolni az elképesztő sztorikat.

1973-ig a bowlok annyira nem számítottak bele a szezonba, hogy az NCAA-ben bajnokot már ezen találkozókat megelőzően avattak, ám akkor az AP által no.1.-nak kijelölt Alabama Sugar Bowl-veresége a Notre Dame ellen olyan indulatokat korbácsolt, hogy változtatni kellett a gyakorlaton. A kettősség viszont megmaradt: egyfelől egyre többen voltak kíváncsiak a nagy bowlokra, komoly tv-szerződések köttettek, másfelől még mindig tulajdonképpen ajándéknak minősült egy kaliforniai vagy éppen floridai túra, az év megkoronázásaként. Egy szó, mint száz, a nemes eszmék helyébe itt is a pénz lépett, fokozatosan nőtt a bowlok száma, ami a meghívók “inflálódásához”, relatív elértéktelenédéséhez vezetett (a konferencia győztesei mellett már szerepet kaphattak az adott csoport második, harmadik, stb. helyezettjei is). Míg azonban a Bowl-horizont kitágult, a döntéshozók látóköre összeszűkült, és a tradíciókra hivatkozva a mai napig foggal-körömmel védik a kialakult rendszert.