Ismét kikapott a Steelers, furcsán nyert a Chiefs, messze került a rájátszástól a Raiders

Múlt héten elvesztette veretlenségét a Steelers, és nem kellett sokat várni a második L-re sem, Josh Allenék ugyanis túlléptek Big Benéken vasárnap éjjel. A Chiefs februárhoz hasonlóan ismét 10 pontos hátrányból nyert a Hard Rock Stadiumban, a Vikingsnek a rúgóján ment el a meccse, a Raiders egy Colts elleni vereséggel messze került a rájátszástól, a Packers pedig a vártnál talán szorosabban, de megverte a Lionst. 

Pittsburgh Steelers @ Buffalo Bills 15-26

Az első félidő nem nézett ki valami jól a vasárnap esti rangadón, hiszen 10 puntot is láthattunk, ami a legtöbb volt idén az első két negyedben, illetve volt három turnover (abból egy pick-6) a mindössze egy rövidpályás TD mellé. Mindkét offense szenvedett, illetve nézhetjük úgy is, hogy a védelmek nagyon jól állták a sarat és levették a pályáról a támadósorokat.

A második félidőre viszont a Bills tudott változtatni, Josh Allen és Stefon Diggs felvette a meccs ritmusát, két drive-ból 12 játék alatt hatszor találta meg kedvenc célpontját az irányító és ebből a két támadásból két TD is született, amivel alaposan elhúzott a Bills. Tanulva abból, hogy az első félidőben a Pittsburgh belső védőfala szétszedte az OL-t, a buffalóiak több emberes protectionre váltottak, így pedig több ideje maradt Allennek, hogy megtalálja fegyvereit. Be is jött, a QB 11/11, 125 yard, 2 TD mutatóval indította a második félidőt és 23-7-re húzott el a Bills.

A Steelersnek ellenben nem sikerült a változtatás, mindössze egy értelmes drive-ot sikerült vezetni, a végén pedig jött még egy interception Big Bentől, hogy aztán a Bills egy kiváló 7 perces drive-val lezárja a találkozót.

A Steelers offense nagyon rosszul nézett ki a meccsen. Kezdődött azzal, hogy Diontae Johnson két droppal nyitott, ezért a félidőre leültették a padra. De ez csak a jéghegy csúcsa, ez a támadósor továbbra sem tudja futtatni a labdát és nem tudja megnyújtani a pályát. Big Ben karereje nem létezik, a hosszú dobásokba nagyon erőteljesen kell beleállnia, amihez nagyobb tér szükséges, így maradnak a kis rövid, gyors dobások, amik azt eredményezik, hogy a Pittsburgh offense egy teljesen limitált egység képét nyújtja.

A védelem persze továbbra is nagyon jó, zsinórban 70. meccsükön szereztek sacket, ami új rekord, de a mai fociban egy szuper defense már nem elég, kellene egy támadósor is, ha Super Bowlt akar nyerni a csapat. Az pedig nem elég jó. Ezen felül azt sem engedheti meg magának Tomlin egy ilyen erős ellenféllel szemben, hogy kétszer is puntoljon az ellenfél térfelén negyedik és rövid szituációban.

A Steelers a vereséggel elvesztette az első helyét és ezzel a pihenőhetét a konferenciában, ráadásul a Chiefs még ki is kaphat a Saintstől jövő héten, akkor is megmarad Mahomesék előnye. A Bills ellenben 10-3-mal áll és nagyon jó eséllyel megnyeri az AFC Eastet, amire utoljára 1995-ben volt példa, amikor Josh Allen még meg sem született. Ha a Steelers botlana még egyet, a Bills pedig behúzná a maradék három meccsét, akkor a második kiemelés is meglenne.

(katonadani)

Kansas City Chiefs @ Miami Dolphins 33 – 27

• 2 INT
• Elrontott snap
• 30 yardos sack

Ha tippelni kéne, melyik irányító követte el ezeket a hibákat az első negyedben, akkor gyakorlatilag mindenki a tapasztalatlan Tuára gondolna, és nem az MVP formában játszó Mahomesra. Csakhogy ezeket a hibákat a Chiefs irányítója követte el. Az első 15 percben a Dolphins védelme teljesen kikapcsolta az ellenfél támadóit, Mahomes pedig hibát hibára halmozott. Csakhogy Tua és a Dolphins támadók nem tudták teljes mértékben kihasználni ezeket a hibákat. Csupán 10 pontot tudtak szerezni, a Chiefs ellen pedig többre lett volna szükség.

A második negyedben aztán Mahomes és a támadók összeszedték magukat, és két TD-t is sikerült szerezni, így a félidőben már a Chiefs vezetett. Aztán érkezett a harmadik negyed, ahol a Dolphins lába alól másfél perc alatt kicsúszott a talaj. Előbb Mahomes dobott egy 44 yardos TD-t Tyreek Hillnek, majd egy gyors 3&out után Mecole Hardman szerzett egy 67 yardos punt return TD-t. 10-0 után hirtelen 28-10 lett az állás. Ezek után a Dolphinsnak már csak hibátlan játékkal lett volna esélye a győzelemre. A védelem ismét előrelépett, és a következő Chiefs drive-nál újra labdát szerzett. Csakhogy Tuát ezután földre vitték a Kansas City védői a saját célterületen belül, így újabb 2 pontot kapott a Chiefs.

Ezen a ponton kevesen gondolták volna, hogy a Dolphinsnak a végén még lesz egy halvány esélye. A védelem azonban ismét labdát szerzett (Xavien Howard zseniális egykezes INT-et mutatott be), és ezúttal Tua ki tudta használni ezt a labdaszerzést. Igaz, nem sokon múlott, hogy megint eladja, gyakorlatilag a védő kezébe dobta a labdát, és onnan pattant tovább Gesickihez, de végre sikerült újra pontokat szerezni.

A 4. negyed végén a Dolphins visszajött egy labdabirtoklásra, viszont a védelem ezúttal csak akkor tudta megállítani a Chiefs támadóit, mikor azok már mezőnygól távolságba értek. Butker be is lőtte, és ezzel végleg eldőlt a meccs. A Dolphins még rúgott egy mezőnygólt, de reális esélye már nem volt a győzelemre.

Nagyon furcsa meccs volt abból a szempontból, hogy Mahomes egyik pillanatban az MVP arcát mutatta, a másik játéknál pedig egy olyan újoncnak tűnt, aki most lépett életében először pályára. Rengeteget hibázott, és ugyan ezeket a hibákat igyekezett minél jobban kijavítani (többnyire sikerült is), de ez most nem az ő meccse volt. Ellentétben Tyreek Hillel, aki futásból és elkapásból is TD-t tudott szerezni, vagy Travis Kelcevel, aki 136 yardot és 1 TD-t hozott össze elkapásokból.

A Dolphins oldalán egyértelműen a védelmet lehet kiemelni. Ugyan a 33 bekapott pont nem mutat szépen, de 4 labdát szereztek, és a második félidőben is lényegében a defense adta meg az esélyt a támadóknak a zárkózásra. A probléma az offense terén volt. Ugyan Tua kevesebb hibával játszott, mint Mahomes, de cserébe nem is nagyon volt neki nagy pillanata egészen az utolsó negyedig. Ha képes lett volna a teljes meccsen úgy játszani, mint a 4. negyedben, akkor akár nyerhetett volna a Dolphins, így viszont csak egy szoros vereséget sikerült kiharcolni.

(jarred)

Minnesota Vikings @ Tampa Bay Buccaneers 14-26

Az NFC rájátszás helyei szempontjából fontos mérkőzést rendeztek vasárnap Tampában, hiszen a Vikingsnak és a Buccaneersnek is nagy szüksége lett volna a győzelemre, hogy esélyeiket javítsák a januári játékra. Végül a Vikings oldalon elkövetett egyéni hibák okozták a vesztüket, ezzel a rájátszás tekintetében lépéshátrányba kerültek.

Nehezen indult be a Tom Brady vezette támadójáték hazai oldalon, hiszen az első két támadásukból puntolásra kényszerültek, eközben a Vikings egy touchdownt ért el és még egy field goal pozícióba is eljutott, mégis csak hat pont volt az előnyük. Ez pedig annak volt köszönhető, hogy Dan Bailey talán karrierje legrosszabb napját fogta ki. Négy alkalommal kellett a labda mögé állnia, azonban egyszer sem sikerült a póznák közé rúgnia a disznóbőrt, ezzel 10  pontot hagyva a pályán a három kihagyott field goal és a rossz extra pontnak köszönhetően. A végeredményt látva ez döntő hiba volt, hiszen ha ezt a 10 pontot hozzáadjuk a Vikings szerzett egységeihez, akkor egy végletekig kiélezett és szoros mérkőzést láthattunk volna.

A kezdeti gyengébb játékot levetkőzte a Bucs offense és az első játékrész utolsó három drive-jában már kétszer végigértek a pályán, ezzel 17-6-os előnnyel mehettek pihenni. Itt is megkapták a segítséget, hiszen az első hatpontosnál egy interceptiont annulált defensive pass interference-szel a vendég védelem. Majd az első 30 perc utolsó játékánál egy hail mary során egy újabb pass interference zászló érkezett a védőkre, ezzel egy biztos mezőnygólt ajándékozva ellenfelüknek. A hibák sokba kerültek, hiszen egy szoros eredmény helyett 11 pontos hátrányba került a minnesotai csapat.

A második játékrészben gyorsan le akarta rendezni a játékot a Buccaneers ezért rögtön egy már jól megszokott Brady Gronkowski játékkal növelté 17 pontosra előnyüket a hazaiak. A válasz rögtön jött, amivel még mérkőzésben maradhatott a Vikings, de ezek után újra jöttek a hibák. A harmadik kihagyott Bailey mezőnygól megpecsételte csapata sorsát, és a vége felé haladva már Cousinst sem tudta megvédeni a támadófal, aminek köszönhetően hat sack és egy fumble lett az eredmény.

A Vikingsnak azért is fájhat ez a vereség, mert pont ott tudtak ütést bevinni a Bucs védelmének, ahol eddig a liga legjobbjai voltak: a futás elleni védelemben. Már a második negyedben megfutottak Dalvin Cook vezérletével több mint 100 yardot, miközben eddig meccsenként 70 yard körül kaptak Todd Bowles tanítványai. Végül 162 yardig jutottak el a földön, amiből a remek formában lévő Dalvin Cook egyedül 102 yardot és egy futott TD-t vállalt magára. A jó futójáték mellett még Cousins is eljutott 225 yardig a levegőben.

A másik oldalt a védelem megérdemel minden dicséretet, hiszen már a fent említett hat sacken kívül Cousins két kedvenc célpontját limitálni tudták. Adam Thielen három elkapásból szerzett 39 yardot, az újonc Justin Jefferson pedig négy elkapásból érte el a 39 yardot. A két kiváló elkapó elleni jó védelem tudta megalapozni, hogy mindössze 14 ponton tartsák ellenfelüket. A támadókra áttérve Bradytől elég volt ma egy szolidabb teljesítmény is. A veterán irányító mindössze 196 yardig jutott, de volt mellette két TD-je és a fontos pillanatokban azért odatette magát. Mellette a futójáték 26 próbálkozásból 107 yardig jutott Ronald Jones és LeSean McCoy vezérletével.

Győzelmével a Buccaneers megerősítette helyét a rájátszás résztvevők között, még a Vikings pont kicsúszott vereségével az NFC hét legjobb csapata közül. Mindkét gárdának fontos mérkőzései lesznek az utolsó hetekben.

(kronikk)

Indianapolis Colts @ Las Vegas Raiders 44-27

Nagy rangadót vártunk, hiszen két olyan csapat feszült egymásnak Las Vegasban, amelyeknek minden győzelem létfontosságú a rájátszás tekintetében. Az első félidőben ehhez méltóan egy jó kis adok-kapokot láthattunk, de a második harminc percre már csak a Colts tudta hozni ugyanezt és átgázolt ellenfelén.

Ahogy azt az utóbbi időben megszokhattuk az Indianapolis meccsein, az első félidő nem a védelmekről szól. Egy-egy punt valamint egy szépségdíjas Kenny Moore interception kivételével hat támadás is pontokat hozott, a szerzett labdának köszönhetően a Colts ment 20-14-es előnnyel szünetre. Az egyik oldalon a megszokott dolgot láthattuk ez idő alatt, hiszen Carr szépen találta meg hosszú passzaival célpontjait, amivel tudták tartani lépést ellenfelükkel. A Colts defense pedig ebben az időszakban képtelen volt levédekezni a hosszú átadásokat és tőlük szokatlan módon több elhibázott szerelést is láthattunk, még a ligába berobbanó Julian Blackmon is többször hibázott. A passzokból természetesen Agholor és Waller sem maradt ki. Előbbi 100 yarddal zárt, még a múlt héten remek teljesítményt nyújtó Waller most 75 yardig jutott.

A másik oldalon viszont eddig szokatlan dolgot fedezhettünk fel, működött a futójáték. Eddig az elit támadófal mögött érthetetlen módon nem jöttek a yardok földön a vendégektől, a mérkőzés előtt mindössze 55 yardot átlagoltak meccsenként. Las Vegasban azonban magára talált Jonathan Taylor is, eddigi rövid karrierje során a legjobb meccsét hozta, 20 kísérletből 150 yardot szerzett és mellette még kétszer a célterületre is beért, amiből az egyik egy 62 yardos futás után volt. A másik nagy visszatérő a Colts oldalán TY Hilton, aki decemberre összekapta magát. Múlt heti jó teljesítménye után ezen a héten is megmutatta, hogy tud ő még meglepetést okozni. Öt elkapásból 86 yardot szerzett és Taylorhoz hasonlóan az ő neve mellett is két TD szerepel.

Ha már az eddig szokásos dolgokat láthattuk a Raiderstől, akkor a második félidő első drive-jától is majdnem azt kaphattuk, amit eddig. A Las Vegas-i csapat eddig holtversenyben a legtöbb pontot szerezte a szünet utáni első támadásokból. Most is jól haladtak előre, azonban TD helyett be kellett érni egy field goallal. A Colts viszont megmutatta, hogy tudnak ők két félidőn keresztül is jó támadójátékkal előlépni, hiszen a második harminc percben, minden támadásukból pontot szereztek (TD, TD, FG), illetve egy pick-six is összejött. Ezzel pedig már nem tudta tartani a lépést a Raiders, így a negyedik negyedben haladva a vendégek egyre magabiztosabb előnyt alakítottak ki egy izgalommentes győzelemhez.

A nagy különbséget a hibák okozták. Elég csak a statisztikai lapon egy sort nézni, az eladott labdák számát. Míg a Colts oldalán vigyáztak a játékszerre és nem adták oda az ellenfélnek, addig a Raiders ezt háromszor is megtette, amiből egyszer Khari Willis vissza is vitte a labdát. A szezonban ez volt tőlük a negyedik pick-six, amivel vezetik a ligát. Carr két interceptiont dobott, de nehéz lenne a nyakába varrni ezeket, hiszen az elsőnél Kenny Moore csodálatos megmozdulása kellett a labdaszerzéshez, a másodiknál pedig Jalen Richard kezéről felpattant labdával sprintelt vissza Willis.

Ha védőoldalon valakit ki kell emelni ,az mindenképp a Colts cornerbackje, Kenny Moore az. Nehéz feladat várt rá a mérkőzésen, hiszen majdnem végig Darren Wallerren kellett védekeznie, ami a két játékos testi adottságait nézve elsőre nem tűnt fair küzdelemnek. Voltak rontott szerelései, de összességében csak dicsérhető Moore. Először is védőoldalon ritkán látott egy kezes interceptiont szerzett, majd a második félidőben Hunter Renfrow kezéből ütötte ki a labdát fumble-t eredményezve, amiből rögtön jó pozícióba került csapata.

Győzelmével a Colts továbbra is tapad a csoport élén álló Titansre, míg a Raidersnek már nagyon nehéz lesz odaérnie az egyik wild card helyre.

(kronikk)

Green Bay Packers @ Detroit Lions 31 – 24

A vártnál talán jobban megizzadt a Packers, de már hozzászokhattak, hogy nem szoktak könnyű mérkőzéseket játszani Detroitban. Ezúttal sem volt ez másként és bár turnovert nem láttunk, végig izgalmas volt a találkozó. A csapatok sokáig fej-fej mellett haladtak és a szünetre is 14-14-es állással vonultak. Először a harmadik negyedben tudott meglógni az egyik fél, amely a Packers lett. Két drive alatt két TD-t szereztek, míg a Lions csak egy 3&out-ot tudott felmutatni és már kezdett úgy tűnni, hogy eldőlt a meccs. A 4. negyedben azonban egy hosszú támadássorozat végén zárkózni tudott a Lions és újra nyitottá tették a párharcot. Így az utolsó percek tartogattak bőven izgalmakat.

Közeledve a meccs végéhez a Packers épp csak eljutott field goal távolságba és 52-ről rúghatott volna Mason Crosby, de egy false start miatt 57-ről volt kénytelen. A kísérlet így is sikeres lett és 3 perccel a meccs vége előtt két labdabirtoklásnyi különbséget szereztek a vendégek. Az előző drive-ban megsérülő Stafford (borda), helyette pedig Chase Daniel állt be. Rengeteg Green Bay szabálytalanság miatt végül ott voltak a célterület előtt, de csak a field goal jött össze. Szükségszerűen onside kicket rúgott a Lions, az azonban kipattogott a pályáról, a Packers pedig Tonyan elkapásával meg tudta szerezni a szükséges first downt, hogy kitérdeljék a meccset.

A találkozót bár ki kellett hagynia Kenny Golladaynak és az ellenfélnél ott volt Davante Adams, mégis Marvin Jones szállította a nagyobbnál nagyobb elkapásokat. A videón láthatót végül nem adták meg, de nem lehetett több visszanézés után sem eldönteni, hogy biztosan nem ért-e le mindkét lába.

A hazaiaknál Joneson kívül jó napot fogott ki Hockenson (43 yard, TD) és Amendola (66 yard) is 6-6 elkapással. Az utolsó perceket kihagyó Stafford végül 244 yardig és 1 TD-ig jutott. A földön bár két hatpontost is szerzett a csapat, igazán nem tudtak átmenni a Packersön, és a Swift – Peterson – Johnson trió 13 kísérletből mindössze 34 yardot szerzett.

A túloldalon Rodgers ismét remek napot zárt. 290 yardot passzolt 3 TD mellett, egyet pedig maga futott meg. Davante Adams ismét 100 yard fölé jutott és ismét elkapott egy TD-t, amivel beállította a Green Bay franchise rekordját és 8 meccsen zsinórban sikerült TD-t szereznie. Ez továbbá a 3. leghosszabb sorozat a liga történetében Jerry Rice (12 – 1987) és A.J. Green (9 – 2012) mögött.

Adamsen kívül a futó duót lehet kiemelni, akik ismét 100 yard fölé jutottak és kellett a munkájuk ahhoz, hogy ilyen hatékony legyen a Packers mind a földön, mind a play action passzoknál. Mellettük Marquez Valdes-Scantlinget érdemes megemlíteni, aki 85 yardig jutott és a meccs legszebb elkapását szerezte a touchdownjánál.

A védelmek közti kis különbséget az jelentette, hogy míg a Lions egyszer sem, addig a Packers 4-szer vitte földre az ellenfél irányítóját. Az elkövetők közül Rashan Garyt kell kiemelni, aki először szerzett sacket két egymás utáni meccsén a ligában.

A győzelemmel és a Vikings vereségével a Packers megnyerte az NFC North divíziót és mivel a Saints is kikapott, jelenleg első helyen állnak a konferenciában, ami pihenőhetet jelentene a rájátszásban.

(alatriste)