Ismét nyert a Jets, szenvedett a Chiefs, a Jaguars pedig megszerezte az 1/1-et

A Jets két hete még nyeretlen volt és nem volt távol a 0-16-os szezon, erre zsinórban második győzelmüket aratták Adam Gase-ék, elrontva a Browns csoportgyőzelemről szóló álmait. A Chiefs szenvedve tudott nyerni, a Ravens már jóval könnyedebben, a Jaguars bebiztosította az 1/1-et, a Bengals@Texans pedig meglepően jó mérkőzést hozott. 

Cleveland Browns @ New York Jets 16-23

Nem tud leállni a Jets, a Rams után a Brownst is legyőzték, így biztos, hogy övék lesz az 1/2-es draftcetli. Miután a vendégeknél a fél csapatnak ki kellett ülnie a találkozót Covid gyanú miatt, várható volt, hogy ez nem lesz olyan sima meccs, mint azt a Cleveland drukkerek szeretnék, és hát így is lett. A támadófalból hiányzott Jedrick Wills és Wyatt Teller is, az elkapósorból Jarvis Landry, Rashard Higgins, Donovan Peoples-Jones és KhaDarel Hodge sem játszhatott, a védelemben pedig Jacob Phillipsnek kellett kényszerszünetet tartania BJ Goodson pozitív tesztje miatt.

A sok hiányzó miatt előzetesen arra lehetett gondolni, hogy majd a futójátékkal fogja dominálni a Browns a mérkőzést, ez viszont nem igazán sikerült, mivel Wills és Teller hiányát talán még jobban megérezte a csapat. Az első félidőben konkrétan 4 (!) futott yardot szerzett a Cleveland, a mérkőzés végére 45 yardot sikerült összeszedni, de legalább Hunt és Chubb is szerzett közelről TD-t. A passzjáték is döcögött rendesen, Mayfield 53 passzkísérletből szerzett 285 yardot, és négyszer is sackelték. Az első félidőben 13 passzából 10 ment a tight endeknek, de a végére Ja’Marcus Bradley (akinek eddig 15 snapje volt karrierje során) is összeszedett 5 elkapást 60 yardért, ami a második legtöbb volt a csapatban.

A hazaiak támadósora igazából semmi különlegeset nem csinált, csak kihasználták a Browns hibáit, Darnold két TD passzát is a teljesen üresen álló elkapóknak sikerült megdobnia, viszont Crowder is passzolt egy TD-t egy trükkös játékból Berriosnak, ami a mérkőzés legszebb jelenete volt.

Mayfield háromszor is elvesztette a labdát fumble formájában, először Frank Luvu sackelte, a turnover után pedig Herndon kapott el TD-t, az extra kimaradt és ezzel már 10 ponttal vezetett a Jets a második negyed elején. A félidő végén Darnold kezéből kiütötték a labdát, amit Malcolm Smith visszavitt TD-re, de lefújták visszahordás közben és incomplete passznak ítélték a játékot, de a visszajátszások alapján gyanús, hogy inkább fumble volt.

A második félidőt úgy kezdte a Jets, ahol abbahagyta az elsőt, simán végigmentek a pályán és Darnold Jamison Crowdernek dobott egy 30 yardos TD passzt. A Browns még egy roughing the punter büntetést is összeszedett a következő Jets drive-ban, de szerencséjükre nem tudtak előrehaladni, Ficken 50 yardos próbálkozását pedig Sheldon Richardson blokkolta. Végül ez segített a csapaton, hogy momentumot szerezzen és a rövid pályán viszonylag könnyen végigmentek Mayfieldék, a drive végén Chubb futott be 1 yardról. A Jets egy 3&outtal “válaszolt”, a következő drive pedig szintén TD-vel zárult a vendégeknél, Chubb egy 16 yardos futással kezdte a negyedik negyedet, majd Hunt futott be négy yardról, az extra azonban kimaradt, 16-20. A Jets közben rájött, hogy nincs értelme már haladni, győzelem vagy vereség, mindegy a vége, de legalább Frank Gore elérte a 16.000 futott yardot, 3. játékosként az NFL történetében.

Négy perccel a vége előtt Mayfield kezéből ismét kiütötték a labdát, ezúttal Tarell Basham, és first downt ugyan nem értek el Darnoldék, de Ficken 34-ről nem hibázott, 16-23. Hét pont a különbség, Mayfieldék kaptak egy utolsó esélyt az egyenlítésre, Huntnak volt egy nagy elkapása 24 yardért, el is jutottak a Jets 16-os yardjáig. 4&1-re Mayfieldet akarták áttolni, azonban jött ismét Tarell Basham, aki kiütötte a kezéből a labdát, amit Hunt szedett össze és ugrott előre vele a first downért. Azonban két percen belül csak az haladhat előre az összeszedett labdával, aki elejtette, így turnover on downs, és nyert a Jets.

A Brownsnak a playoffhoz nyernie kell a Steelers ellen jövő héten. Szerencséjükre Big Benék a Colts ellen behúzták a csoportot, így az is elképzelhető, hogy a cserék játszanak majd – bár a kiemelésekért lehet még játszani.

(löfli)

Atlanta Falcons @ Kansas City Chiefs 14-17

Hihetetlenül alacsony színvonalú mérkőzést játszott a Falcons és a liga legjobb csapataként számon tartott Chiefs – az első negyedben konkrétan csak puntokat láthattunk. Különösen a címvédő volt kritikán aluli, de ahogy mondani szokták, a jó csapatoknak szerencséjük van – vagy másképp fogalmazva a Falcons megint elchokerkedett egy győzelmet.

A Chiefs számára is volt tétje a találkozónak, egy győzelemmel ugyanis bebiztosíthatta a pihenőhetet és a hazai pályát a rájátszásra. Ehhez képest az offense olyan benyomást keltett, mintha a gyakorlócsapatból jöttek volna fel haknizni egyet.

Patrick Mahomes lehozta az idei legrosszabb meccsét. Lehet, megijedt az MVP átoktól, ezért dobta rendre túl/alul az elkapóit, vagy épp vágta hozzá az ellenfélhez a labdát. Óriási szerencséje volt, hogy megúszta egyetlen interceptionnel, három-négy is könnyen lehetett volna belőle. Ezzel együtt a számai annyira már megint nem lettek rosszak: 278 yard, két TD, egy INT – még ha bántóan rosszul játszik, végeredményben az is elég jó.

A skill playerek közül egyedül Travis Kelce volt jó, 98 yardot és egy TD-t szerzett a szinte elkaphatatlan labdákból (13 targetből csak hét lett elkapás). Tyreek Hillt teljesen kivette a Falcons védelme, és bár nem feltétlenül az ő hibájából, de a felé szálló labdákban leginkább a pickek voltak benne. A többieknek gyenge közepes meccsük volt, kivéve Le’Veon Bellt, akit Darrel Williams kijátszott a kezdőből. CEH távollétében arra lehetett számítani, hogy most majd ő lesz a lead back, ehelyett pont ugyanolyan csere maradt – ha nem lenne, azt sem venné észre senki.

A védelem ellenben nagyot játszott. A 390 engedett yard elég sok, de ebből csak 14 pont született: rendre a legfontosabb pillanatban jöttek a sackek és a negatív yardos szerelések. Végre Frank Clark is észrevehető volt (2 tackle, 1 sack, 1 TFL), mellette Chris Jones volt még megállíthatatlan.

A túloldalon a támadósor összességében sokkal jobb volt, mint a bajnoké: Matt Ryan 300 yardot és két TD-t passzolt, a futójáték is eldöcögött, de amolyan falconsos módon mindig sikerült a legrosszabb pillanatban betlizni. Jó példa erre a mérkőzés utolsó támadása, amikor az offense remek játékkal eljutott az ellenfél 21 yardosára, ráadásul egy 12 men on the field büntetés után 1st&5 következett. A végeredmény: rossz passz, rossz passz, rossz passz, majd egy kihagyott mezőnygól, pedig Younghoe Koo idén kiválóan teljesít. És nem csak az offense vagy a special team, de a védelem is hibázott, hiszen AJ Terrell lezárhatta volna a meccset egy interceptionnel, de kiejtette a labdát a kezéből.

Az offense sztárja Calvin Ridley volt a maga 130 yardjával, mellette a tight end Hayden Hurst játszott még nagyot, Atlantában nagyon értenek a lesajnált TE-k használatához. A védelem is rendben volt az atlantai szinthez képest, mert bár sacket nem sikerült szerezni, de elég sokszor sikerült megzavarni Mahomest. Tényleg csak egy minimálisan több szerencse kellett volna a meglepetéshez, jobban megérdemelte a Falcons a W-t.

(renningan)

New York Giants @ Baltimore Ravens 13-27

Bár a Giants a csoportgyőzelemért, míg a Ravens a Wild Cardért küzdött, óriási volt a különbség a két csapat között. A New York-i csapat úgy játszott, mint a szezon első felében, míg a Baltimore a tavalyi formát hozta, így a végeredmény a Giants számára volt hízelgő.

Az alapvetően elég jó vendég védelem teljesen tehetetlen volt Lamar Jackson ellen. A fiatal irányító 183 yardot és két TD-t passzolt, emellett 13 futásból 80 yardot szerzett – az első öt támadásból csak egy nem volt pontszerző. Egy jó Lamarral pedig a futójáték is hasít, Gus Edwards 85 yardot, míg JK Dobbins 77 yardot termelt – az irányítóval és Devin Duvernay hétyardos futásával kiegészítve tehát 249 futott yardot sikerült feltenni a táblára. Emellett Marquise Brown ismét jól játszott (4/4, 25 yard, TD), valamint Dez Bryant megszerezte a második TD-jét is a csapatban – továbbra sincs nagy szerepe, de ha meccsenkénti egy elkapásából hatpontos lesz, az aligha zavar bárkit is.

A Giantsnél már közel sem volt ennyire rózsás a helyzet. Daniel Jones nem volt rossz, de megint volt pár csúnya drop, illetve elég nehéz úgy haladni, ha a támadófal hat sacket enged és rendre lila mezes emberek vannak az arcodban. Így is kiosztott 252 yardot és egy TD-t, ezúttal is Sterling Shepard volta kedvence (9 elkapás, 77 yard, 1 TD), illetve Engram felé is szállt 10 labda. Ez a meccs inkább a védelmen ment el, ami semmilyen ellenállást nem tudott tanúsítani.

A Browns és a Colts vereségével a Ravens nagyon jó helyzetbe került a rájátszást illetően, ilyen játékkal pedig bárkire veszélyesek lehetnek. A Giantsnél sem úszott el még minden, bár továbbra is kell a győzelem a Cowboys ellen, illetve a Washingtonnak is ki kell kapnia. Érdekes lesz az utolsó forduló.

(renningan)

Denver Broncos @ Los Angeles Chargers 16-19

Tétnélküli csoportmérkőzés volt, már csak azért küzdöttek a csapatok, hogy szépen fejezzék be a szezont. Bármilyen meglepő, ez a Chargersnek sikerült, pedig a mérkőzés szoros volt és a végén rengeteg esély volt a chokerkedésre, de ezúttal sikerült ellenállni a késztetésnek.

Justin Herbert megint jól játszott, 253 yardot és egy TD-t passzolt INT nélkül – nem a szokásos “hűha” játék, de így rendben volt, pláne Keenan Allen hiányában. Remekül érezte a zsebet, jók voltak az olvasásai és a megiramodásai is, öröm nézni a játékát, ráadásul megdöntötte az újonc passzolt TD rekordot is. A legjobb játszópajtása ezúttal Austin Ekeler lett, aki egy TD-t és 68 total yardot szerzett – érzésre indokolatlanul alul volt használva.

A védelemről már nem lehet azt mondani, hogy rendben volt, a legtöbb esetben csak asszisztáltak a Broncos támadójátékához, az engedett 16 pont sokkal inkább az ellenfél bénázásának volt köszönhető. Viszont Mike Badgley-t dicsérjük meg, mind az öt rúgását értékesítette, 13 pontot szerzett a 19-ből, a hét ST-játékosa cím alighanem az övé lett.

Ami a Broncos védelmét illeti: rendszerszinten oké, de Bradley Chubb nélkül teljesen elfogytak a playmakerek. Nagyon jó is lehet az egység hosszú távon Fangióval, de nagyon kellene a tehetség – az offseasonben erre kell fókuszálni. Összességében a labda másik oldala is rendben volt, de emberhátrányban nehéz.

Locknak egész jó meccse volt: ugyan nem dobott TD-t, de ez legkevésbé sem rajta múlott, a két INT pedig szintén nem az ő hibája volt (az egyik egy felpattanó labda volt, a másik egy hail mary). 264 yarddal fejezte be a találkozót, ami könnyen lehetett volna 350, kiegészítve legalább egy TD-vel, ha Jerry Jeudy nem ekkora csődtömeg. Egyszerűen már nem lehet mást mondani: öt-hat drobja legalább volt, ráadásul az end zone-ban és 3. downokon jöttek a hibák. Az útvonalfutásaival nincs probléma, rendre üresre játssza magát, de a labdát csak el kellene kapni – ez a meccs rajta ment el.

(renningan)

Cincinnati Bengals @ Houston Texans 37 – 31

Két liga alján lévő, rájátszásra semmi esélyt nem látó csapat találkozásából általában kétfajta meccs szokott kisülni. Vagy egy végtelenül jellegtelen, unalmas, szenvedős meccset kapunk, ahol egyik csapat igyekszik alulmúlni a másikat, vagy egy végtelenül szórakoztató, az utolsó pillanatig szoros meccset, ahol mindkét csapat a legjobb játékát játssza. A Texans-Bengals találkozója szerencsére az utóbbi kategóriába esett bele.

Ezt a mérkőzést elsősorban a támadók tették szórakoztatóvá. A védelmek az első félidőben még néha-néha megmutatták magukat, de a második 30 percre már nem mentek ki. A második félidőben ugyanis sem a Bengals, sem a Texans nem puntolt egyetlen egyszer sem. A két csapat ebben a játékrészben 10 drive-ot vezetett le, és csak kettő nem végződött pontszerzéssel (ebből az egyik ráadásul a meccs vége volt). És ha mindez nem lenne elég, a két offense közösen átlépte az 1000 megtett yardot (1028, CIN: 540, HOU: 488). Ilyen nagyon kevés meccsen történik meg, és kevesen fogadtak volna arra, hogy pont egy Bengals-Texans meccsen fog ez megesni.

Ha egy támadósor ilyen jól megy, akkor az általában azt is szokta jelenteni, hogy az irányító nagyon jól játszik. Ez itt sem volt másképp. Watson egy majdnem hibátlan napot tudhat magáénak (324 yard, 3 TD), viszont ami talán meglepőbb, az a Bengals oldalán Brandon Allen, aki élete meccsét játszotta (371 yard, 2 TD). Az irányítók mellett a futók is örülhettek, David Johnson 128 yardig és 1 TD-ig jutott, a túloldalon Samaje Perine „csak” 95 yardot szerzett, de cserébe 2 TD-t is szállított.

Ilyen támadó teljesítmények mellett teljesen megjósolhatatlan volt, ki fog nyerni a végén. Végül meglepő módon nem egy offense play döntötte el a meccset. Noha a védelmek a teljes második félidőt átaludták, de volt egyetlen egy játék, ahol a Bengals defense megjelent a pályán. 3 pontos Cincinnati vezetésnél 2 perccel a vége előtt támadott a Texans. A drive jól indult, Watson mindjárt kiosztott egy 15 yardos passzt. A következő játéknál azonban Sam Hubbard odaért Watsonhoz, kiütötte a kezéből a labdát, amire a csapattárs Margus Hunt vetődött rá.

Ezzel a fumble-vel lényegében véget ért a meccs. A Bengals lepörgetett annyi időt amennyit csak tudott, rúgott egy mezőnygólt, és a maradék 20 másodperc már semmire sem volt elég a Texansnak. Ennek a meccsnek nem volt tétje, így valószínűleg pár nap múlva már senki nem fog emlékezni rá, ami valahol szomorú, mert ha két playoffért küzdő csapat játszott volna ilyen meccset, akkor valószínűleg bekerülne év végén a top10-be.

(jarred)

Chicago Bears – Jacksonville Jaguars 41 – 17

Bár messze voltak a csapatok mérlegben egymástól, meglepően jól tartotta magát a Jaguars az első 30 percben. A hazai csapat 10-10-es döntetlenen tartotta a meccset egészen az első félidő legvégéig. Ráadásul DJ Chark révén a nap egyik legszebb TD-elkapásával egyenlítettek ki.

Az amúgy is jobban játszó Bears a félidő végén közel került hozzá, hogy növelje előnyét, de Mitch Trubisky az end zone-ban Joe Schobertet találta meg. Glennonnak 20 másodperce volt átmenni a pályán és legalább field goal távba juttatni a csapatát, amihez mindhárom időkérése is megvolt, de inkább ő is dobott egy picket. A labdát Roquan Smith szerezte meg (nem utoljára), így a Bears rúghatott végül mezőnygólt és mehetett 3 pontos előnnyel a szünetre.

A második félidő azonban már kihozta a csapatok közti különbséget. A Bears ez első 4 drive-ból mindig TD-t vitt, míg a túloldalon a Jaguars két puntot és Smith már említett második interceptionjét hozta össze, amikkel eldőlt a meccs. A negyedik negyedben még rövid profi karrierje legszebb TD-jét kapta el Laviska Shenault, de ez már garbage time volt.

Bár lassan indult be a Bears, végül magabiztos győzelmet arattak, és Trubisky is egy vállalható game manager irányítónak nézett ki. 265 yardot passzolt, 2 TD és 1 INT mellett (az mondjuk elég csúnya volt). A két passzolt TD-t Graham kapta el, míg a földön Montgomery, Pierce és az irányító maga is futott 1-1 hatpontost.

A TD mellett Montgomery 95 + 26 yardig jutott, a levegőben pedig bár pontot nem szerzett, 10 elkapásból Allen Robinson volt a legeredményesebb elkapó 103 yarddal volt csapata ellen. A Jaguarsnál Glennon 211 yardig jutott, de 2-2 lett a TD/INT aránya. Chark és Shenault kapták el a pontszerző labdákat, mellettük pedig a James Robinsont helyettesítő Dare Ogunbowalét kell kiemelni, aki 5,1-es átlaggal futott 71 yardért.

A védelmekből a linebackerek emelkedtek ki. Joe Schobert szerzett egy picket, elejtett egy másikat, kiharcolt egy fumble-t és csapata egyetlen sackjét szerezte. A túloldali játékos természetesen Roquan Smith. Két interceptiont ritkán szerez linebacker, főleg ha az egyiket egy másik linebacker aszisztjából.

A meccset a jobb csapat nyerte meg egyértelműen, a végére kiütéssel. Ugyanakkor ez volt az az eredmény, aminek mindkét csapat háza táján örülhettek a szurkolók. A Bears playoff álmai ezzel életben maradtak és jelenleg 7. helyen jutnának rájátszásba, míg a Jaguars jól sakkozott és a Jets szezonbéli második győzelmével megszerezte az 1/1-et.

(alatriste)