Nevem Senki

Tüzes sivatag lakói generációk óta félelemben éltek, és éjszaka nem mertek kimerészkedni sátruk biztonságából. A térséget egy fémkolosszus járta, ki az éj sötétjében arany után kutatott, de azt a sivatagban soha nem talált. Több generációnyi bátor harcos próbálta meg legyőzni az acélkolosszust, de mindnek nyoma veszett. A helyiek már feladták a reményt, hogy valaha is valaki el tudná űzni a rémet, és mikor egymástól megkérdezték „Ki tudná legyőzni az acélkolosszust?” a válasz mindig az volt: „Senki!”.

Egy nap azonban megjelent egy bátor indián egy bölény hátán, kinek neve nem volt, és múltját is rég elfeledte. A lakosok hiába kérdezték, ki ő, a válasz mindig ugyanaz volt: „Senki vagyok!”. Mikor meghallotta, mi tartja rettegésben a környéket elhatározta, ő legyőzi a rémet. Felült hűséges bölénye hátára, és kilovagolt a sivatagi éjszakába. A lakosok soha többé nem látták, viszont az acélkolosszus is örökre eltűnt. Nem tudták mi történt, de biztosak voltak benne, megszabadultak a rémtől. Azóta is, ha megkérdezi tőlük valaki, ki győzte le az arany után kutató acélkolosszust, a válasz mindig ugyanaz: „Senki!”.

Washington Football Team @ Pittsburgh Steelers 23 – 17

A múlt heti szerdai meccs után a Steelers végül hétfő este léphetett pályára, egy könnyűnek mondható ellenfél ellen. Az első félidő alapján úgy tűnt, ez a meccs tologatás nem lesz hatással a hazai csapatra, a Washington semmit nem tudott csinálni. 8 alkalommal is harmadik kísérletre kényszerültek a vendégek támadói, és egyetlen egyszer sem tudták megcsinálni (továbbá egyszer negyedikre is nekimentek, de az sem sikerült). A Washington 7 drive-ot vezetett le az első 30 percben, ebből 5 punt, egy turnover on downs és egy mezőnygól jött össze. Ezzel szemben a Steelers két TD drive-ot is levezetett, Big Ben pedig már ekkor 200 yard környékére ért. Félidőben úgy nézett ki, a Steelersnek nincs veszélyben a veretlen sorozata.

A nagyszünet azonban hatalmas változást hozott. Az első támadást a Washington vezethette, és ez a drive bemutatta, ez a meccs még közel sincs lefutva. Alex Smith egy 14 playből álló 95 yardos drive-ot vezetett le (nagyjából 7 perc alatt), ami végül Peyton Barber 1 yardos TD-jével ért véget. A Washington megérkezett a meccsbe, a Steelerst pedig ez annyira meglepte, hogy a találkozó további részében csupán egy mezőnygólra futotta a támadóktól.

A támadók sikertelenségét látva a Steelers csak abban reménykedhetett, hogy a védelem nem enged több pontot. A defense minden tőle telhetőt meg is tett, állandó nyomás alatt tartották Smith-t (3 sacket is szereztek), de az örökkévalóságig nem bírták tartani az ellenfelet. A 4. negyed közepén Smith 15 yardos TD-t osztott ki Logan Thomasnak, a Washington pedig kiegyenlített.

A Steelersnek mindenképpen pontot kellett szereznie, és ezúttal a támadók képesek voltak haladni. El is jutottak az ellenfél 28 yardosáig, ott azonban megállt a tudomány. A mezőnygól elég biztosnak tűnt, de Tomlin nem bízott a rúgóban, így 4&1-re is nekiment. A negyedik kísérlet azonban nem jött össze, így a Washington megkapta a labdát, és a győzelemért támadhatott.

Alex Smith ki is használta a Steelers nyújtotta lehetőséget, összehozott egy mezőnygól távolságot, Hopkins pedig 45 yardról berúgta. 2 perc azonban még hátra volt, így a Steelersnek még volt lehetősége egyenlíteni. Big Ben viszont a legelső dobásával eladta a labdát. Montez Sweat beleütött az irányító passzába, az aláhulló labdát pedig Jon Bostic kaparintotta meg. A Washington még lőtt egy mezőnygólt, de ezzel az INT-tel gyakorlatilag véget ért a meccs, a Football Team hatalmas meglepetésre nyert.

A Steelers történelme során egyetlen egyszer kapott csak ki hazai pályán legalább 14 pontos előny után. Kevesen fogadtak volna arra, hogy a második ilyen alkalom pont ezen a meccsen fog bekövetkezni, viszont az offense teljes második félidős leolvadása végül ezt eredményezte. Rengeteg volt a koncentrációs hiba, sok volt a drop az elkapóktól, és folyamatosan rossz döntéseket hoztak mind a játékosok, mind az edzők. A Washington ellenben pont akkor volt mentálisan a legerősebb, mikor a legjobban kellett.

Buffalo Bills @ San Francisco 49ers 34 – 24

Egészen szürreálisan kezdődött a találkozó, amit kivételesen Arizonában rendeztek meg. A Bills kezdett, és el is jutott az ellenfél gólvonaláig, de a célterületre nem tudott bejutni. Negyedikre is nekiment a csapat, de az is sikertelen volt. Jött a 49ers, és eljutott a Bills gólvonaláig, de a célterületre nem tudott bejutni. Negyedikre is nekiment a csapat, de az is sikertelen volt. Támadhatott újra a Bills, de Josh Allen és Zack Moss összehozott egy fumble-t, a 49ers pedig ezúttal Brandon Aiyuk révén bejutott az end zone-ba.

Bármennyire is furcsa, de ez a fumble, majd utána a TD jót tett a Billsnek. Ez után Josh Allen és a Bills offense megállíthatatlanná vált. A következő 6 drive mind pontszerzéssel ért véget, és a 49ers defense csak akkor tudta puntra kényszeríteni őket, mikor már minden eldőlt. Allen élete meccsét játszotta, 40 passzából 32 jó volt, 375 yardot és 4 TD-t szerzett. Kedvenc célpontjai Stefon Diggs és Cole Beasley voltak, akik közösen 222 yardot hoztak össze. TD-ket azonban nem ők szerezték (illetve egyet Beasley). A célterületre érve Allen már a Davis-McKenzie-Knox hármast találta meg egy-egy pontszerző átadással.

Ilyen körülmények között a San Franciscónak csak akkor lett volna esélye, ha Mullens hasonló teljesítményt tud nyújtani. Noha a 49ers irányítója nem játszott feltétlenül rosszul, de ezt a terhelést már nem bírta el. Összehozott 316 yardot és 3 TD-t ő is, de kétszer is eladta a labdát, amik megpecsételték a „hazaiak” sorsát.

A 49ers tisztesen helytállt, de ezen a meccsen egyértelműen a Bills volt a jobb. Josh Allen kezdi megtalálni újra a szezon eleji formáját, így pedig egyre biztosabbá válik, hogy a Bills megnyeri a csoportját. A 49ers ezzel a vereséggel gyakorlatilag lemondhat a rájátszásról, igaz a rengeteg sérülés miatt eddig sem volt túl nagy realitása egy playoffnak. A becsületüket azonban sikerült megőrizni, mert ilyen körülmények között is képesek voltak értékelhető játékot mutatni.