Öldöklő csata az 1/1-ért, a Giants megverte a Seahawkst!

A hétvége legnagyobb meglepetését a New York Giants szállította, amely idegenben meg tudta verni a Seattle Seahawks csapatát. A 19 órás sávban a legnagyobb harc az 1/1-ért volt, illetve sokáig úgy tűnt, hogy annak elkerüléséért, ugyanis a Jets és a Jaguars is hosszú ideig vezetni tudott, ám végül mindkettőnek sikerült kikapnia – nem is akárhogy. A Dolphins pedig a szezon egyik legrosszabb meccsén múlta felül a Bengalst. 

New York Giants @ Seattle Seahawks 17-12

A hétvége legnagyobb meglepetését okozta a Giants, miután idegenben megverte a Seahawkst. Nem volt feltétlen szép győzelem, sok hiba volt New York-i oldalon is, de le a kalappal az Óriások előtt, mert küzdöttek, és a defense kifejezetten jól nézett ki. Ez volt a Giants negyedik győzelme zsinórban és az NFC East első sikere pozitív mérlegű csapat ellen. Sőt, Colt McCoy 2014 után most először szerzett W-t kezdőként.

A Giants nem nagyon bízott McCoy passzjátékában, az első félidőben a futás is nulla volt, azonban a másodikban sikerült a földön beindulni, ugyanis Wayne Gallman 8,4 yardos átlaggal (!) 135 yardot hozott végül össze. A győzelmet viszont a defense szolgáltatta és mindenképp ki kell emelni Patrick Graham védőkoordinátort, aki kiváló munkát végez idén. Nincs túl sok tehetség a defense-ben, ellenben jól teljesítenek, ez pedig leginkább edzői érdem, főleg amikor olyan no name játékosok kapnak szerepet és járulnak hozzá a győzelemhez, mint Darnay Holmes, Carter Coughlin, Cam Brown, Niko Lalos vagy Isaac Yiadom.

A védelem legjobbja viszont Leonard Williams volt, akit sokat kritizálhattunk korábban a gyenge játéka miatt, és elég érthetetlen volt a tavalyi trade, aminek keretében megszerezte őt Gettleman, de az idei játéka alapján teljesen megérte. Most 2,5 sacket és 5 QB hitet jegyzett, domináns teljesítményt nyújtott. A Giants nyomás alatt tudta tartani Wilsont, a hosszú játékokat pedig jól elvették és kiválóan zónáztak, így a QB-nak sokáig kellett tartania a labdát, ami sackekhez vezetett.

A Seahawks oldaláról sok mindent nem lehet elmondani, ez egy pocsék meccs volt a részükről a játék szinte minden szegmensében – a special team azért rendben volt. Az eddig jól működő futás elleni védelem nem tudta fogni Gallmant, a passzjáték sem működött, és ki lehet emelni edzői hibákat is, mint például punt az ellenfél 37 yardosáról, vagy hogy rövid yardos szituációkra semmi elképzelése nincs a támadósornak.

A Giants így pole pozícióban van a csoportgyőzelmet tekintve, a Seahawks viszont nemhogy az első kiemelésről mondhat le végleg, de jelenleg a csoportban is átvette a vezetést a Rams.

(katonadani)

Las Vegas Raiders @ New York Jets 31-28

Összejött a bravúr, az 1/1-es Jetsnek sikerült a helyén maradnia, pedig nagyon úgy tűnt, hogy végre meg lehet az első győzelem. Szó se róla, a Raiders mindent megtett ennek érdekében – az elmúlt két hétben a Las Vegas-i gárda távolról sem viselkedik PO-esélyesként.

A meccset a Jets kezdte és kisebb csodával határos módon sikerült TD-vel nyitni, majd az ellentámadás INT-vel ért véget, és bár ezután a Raiders szerzett egy hatpontost, a New York válaszolni tudott és az első bő 15 perc után 13-7-re vezetett. Ez valószínűleg a Jetset is meglepte: mintha bevillant volna, hogy így nem lesz meg az 1/1, rögtön összehozott a csapat két fumble-t és egy INT-t, így a félidő végén már a Raiders vezetett 17-13-ra.

A második játékrészt a Raiders kezdte, azonnal TD-t szerzett Jon Gruden csapata, úgy tűnt, eldőlt. Azonban a Jets a negyedik negyedben vezetett egy 96 yardos TD-drive-ot (tényleg), majd egy fumble után ismét jött egy hatpontos, így nem sokkal a meccs vége előtt 28-24-re vezetett. A Raiders persze nem adta fel, de hiába jutott el a red zone-ig, turnover on downs lett a vége 1,5 perccel a vége előtt.

A Jets konzervatív volt, három futást hívott, elégetve ezzel 40 másodpercet és a Raiders két időkérését, a punt után pedig az ellenfél a saját 40 yardosáról jöhetett. És erre mi történt? 3&10-nél, 10 másodperccel a meccs vége előtt, 47 yardra a gólvonaltól, amikor csak arra kellene figyelned, hogy ne nyelj egy nagy játékot, Gregg Williams hívott egy 8 emberes pass rush-t. Carr köszönte is szépen, dobott egy gyertyát, a villámgyors Henry Ruggs alászaladt és megnyerte a meccset. Ennél jetsesebben nem lehetett kikapni.

Tanulságok:

• A Jets edzői stábjának nincs lehetetlen, bármilyen nyert helyzetet el tudnak szúrni. Szüksége van a csapatnak az 1/1-re, de ez sem Gase-t, sem Williamst nem érinti, ők a szezon végén ki lesznek vágva: nekik csak a 0-16-os szégyen elkerülése lebeghet a szemük előtt, de ilyen hívásokkal meg is érdemlik az égést.
• Jon Gruden megint nem végzett jó munkát, Falconsok és Jetsek ellen mehet el a rájátszás. Pedig a sorsolás nem vészes, a Coltson kívül a Chargerst, a Dolphinst és a Broncost kellene legyőzni, de az elmúlt két hétben látottak után minden bizodalmam odalett. Ennél több kell.
• Darnoldnak meglehetősen ambivalens napja volt. Három total TD-t szerzett, de cserébe volt három turnovere is – inkonzisztens, nem érzi a nyomást, és bár nyilván nincs könnyű dolga Gase rendszerében és átlagon aluli kisegítő személyzettel, egyszerűen már nem látszik rajta a franchise QB potenciál.

• A Raiders futás elleni védelme tragikus. A Jets fala képes volt a szociális távolságtartásnak megfelelő lyukakat nyitni, így olyan futók, mint Ty Johnson (22 futás, 104 yard, TD) vagy Josh Adams (8 futás, 74 yard) megállíthatatlan szörnyetegnek tűntek. A meccs előtt átlagban futásonként 3-3,5 yardot átlagoló jetsesek közel 6 yardos átlaggal futottak, miközben gyakorlatilag csak erre kellett volna figyelni.
• Carr kifejezetten jó volt, 381 yard, három TD és egy INT volt a mérlege. Voltak rossz döntései, de ismét bizonyította, hogy a checkdownoknál azért több van benne és lehet rá konstansan hosszú játékokat hívni. És persze ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a tight end Darren Waller 13 elkapásból 200 yardot és két TD-t szerzett. A hét támadója is megvan az AFC-ben.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Minnesota Vikings 24-27 (hosszabbítás után)

Vért izzadva, kínkeservesen, de életben tartotta a rájátszás-reményeit a Vikings az 1/2-es, Mike Glennon vezette Jaguars ellen. Izgalmas, fordulatos és bántóan alacsony színvonalú mérkőzést láthattunk.

A Jaguars a múlt héten majdnem elkapta a Brownst, most is felszívta magát, foggal-körömmel küzdöttek minden egyes yardért a játékosok. Támadóoldalon a draftolatlan újonc James Robinsont lehet kiemelni, aki 4,3 yardos átlaggal 78 yardot és egy TD-t gyűjtött a Vikings foghíjas front7-je ellen (a sérült Eric Kendricks nagyon hiányzott). Rajta kívül sok pozitívum nem volt.

Úgy tűnik, Mike Glennon hozza az egy jó meccs után egy tragikus formáját, ezúttal a 280 yardja és egy TD-je mellé három turnovert hozott össze, egyet a hosszabbításban, mikor a győzelemért támadhatott. Bántóan inkonzisztens, néhány dobásánál valószínűleg hallucinált, mert csapattárs nem volt a közelben, lábon pedig rosszabb, mint Peyton Manning 40 évesen (és még egy safetyben is benne volt). Az offense dolgát továbbá az is nehezítette, hogy Chris Conley is összehozott egy fumble-t, DJ Chark pedig papíron sztárelkapó létére lassan már mennyiségnek sem lesz jó.

Mindezek ellenére a Vikings még így is majdnem elveszítette a mérkőzést. Nehezen lehetne megmagyarázni ennek az okát, mert Dalvin Cook 120 yardot szerzett (3,8 yardos átlaggal) és összességében azért működött a futójáték, Cousins 305 yardot és három TD-t passzolt, Justin Jefferson megint egy szörnyeteg volt (9 elkapás, 121 yard, egy TD), ráadásul Adam Thielen is visszatért (75 yard, 1 TD). Oké, Cousins megint összehozott két turnovert, amiből az egyik pick-six lett, de igazából még így is sokkal jobbnak tűnt a Vikings, aztán a vége valahogy mindig punt lett (összesen hét darab).

A kulcsszituációkban vagy megremeg Cousins keze, vagy összeomlik a fal, vagy elejti Cook, vagy kihagyja Dan Bailey – igazából apróságok, olyan hibák, amelyek bármelyik csapatnál benne vannak a pakliban. A Vikingsnál viszont ezek rendre akkor jönnek elő, amikor nagyon fontos lenne nem hibázni. A 7. kiemelés persze így is összejöhet, jelenleg PO-helyen a csapat, ami mindenképp dicséretes a szezon eleji eredmények után, de talán túlzás lenne azt állítani, hogy komoly tényező lehet a gárda a rájátszásban.

(renningan)

Cincinnati Bengals @ Miami Dolphins 7-19

A szezon egyik legrosszabb mérkőzését játszotta az 1/3-as picket birtokló Bengals a rájátszásért küzdő Dolphinsszal. Ez a mérkőzés csak arról marad majd emlékezetes, hogy öt játékost is kiállítottak verekedés miatt, köztük olyan sztárokat, mint a cornerback Xavien Howard, illetve az elkapó DeVante Parker és Tyler Boyd.

A 7-3-as Dolphinsnak mindenképp kötelező volt a 2-8-1-es Bengals legyőzése, ami ugyan összejött, de nagyon keserves szülés volt. A védelem hozta a formáját, a Joe Mixon és Joe Burrow nélküli, kizsigerelt ellenfelet sikerült elpusztítani: két INT, hat sack, kilenc negatív yardos szerelés volt az egység mérlege. Különösen az ex-Patriot Kyle Van Noy játszott nagyot, a nyolc tackle-je mellett három zsákolása és öt TFL-je volt – a forduló legjobb védőjét már nem kell keresni. Illetve említsük meg Xavien Howardot, aki a kiállítása előtt csak szerzett egy INT-t, így már nyolcnál jár, amivel vezeti is a ligát.

A defense tehát rendben volt, de a támadósor nem mutatott jól. Alapvetően van kreativitás az offense-ben, akadnak jó playhívások és korrekt egyéni teljesítmények, de összességében nagyon megúszós az egész. Tua Tagovailoa a 296 yardja és egy passzolt TD-je ellenére sem volt kiemelkedő: egyelőre nem több, mint egy game manager, aki leginkább csak a labdára vigyáz, míg a többiek elvégzik a munka nehezét. Ami nem biztos, hogy rossz, pláne hogy nem 100 százalékos, de összességében nem sokat tesz hozzá játékhoz. Ellenben például Mike Gesickivel, aki Travis Kelcere itta magát is brutálisan jól játszott: 11 targetből kilencet húzott le 88 yardért és egy TD-ért – ma ő volt az offense motorja.

A fentiek miatt hiába van benne Ryan Fitzpatrickben a bust, ha ég a csapat, akkor egyelőre csak az ő “wow” passzaira lehet számítani, nem véletlenül jött be a Broncos ellen is meccsközben. A rájátszás nagyon 50/50 jelenleg, de a mutatott játék alapján egy meglepetés győzelemre csak Fitzpatrickkel van esély, Tua ehhez egyelőre kevés.

A Bengals részéről sajnos sok érdemlegeset nem lehet elmondani. Brandon Allen cserének is gyenge, a támadófal semmihez nem tud blokkolni, az egy TD is egy teljesen valószínűtlen hosszú játékból született. A védelem nem szerzett sem sacket, sem negatív yardos szerelést, nem működött sem a futás, sem a passz ellen, mindössze a Dolphins túlságosan biztonsági (illetve Tua semmilyen) játéka miatt sikerült 20 pont alatt tartani az ellenfelet. Jelenleg a Bengals a leggyengébb, és Burrow kiesése miatt a legérdektelenebb csapat az NFL-ben.

(renningan)