Összefoglaló
Szerda esti tragikomédia
Nagy nehezen, de sikerült megrendezni a Steelers-Ravens találkozót. Mindenképpen örömteli, hogy az előzetes várakozásokhoz képest nem egy edzőmeccset láttunk, ahol a szinte legjobb összeállításában pályára lépő Steelers agyonveri a fél keretet COVID-IR-re tevő Ravenst, ugyanakkor ez még így is tragikomédiába illő volt – mindkét oldalról.
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy színvonalas volt a meccs, de azt senki nem mondhatja, hogy ne lett volna akciódús. Az első negyed eleje így alakult:
- Punt (Ravens)
- Punt
- Fumble
- INT (4&goalra)
- INT (pick-six – vezet a Steelers, de kimarad az extra)
- Punt (de elejti Ray-Ray McCloud)
Tehát, volt sima interception, pick-six, sima fumble, elejtett punt és kihagyott extra is – parádé. McCloud puntja után egyébként TD-t szerzett a csapatnál lévő Covid-para miatt többek között Lamar Jacksont, JK Dobbinst, Mark Ingramet, Mark Andrewst, Willie Sneadet, Matt Skurát, Calais Campbellt és Matt Judont nélkülöző Ravens (összefoglalva: a regnáló MVP irányító, a két legjobb futó, a liga egyik legjobb TE-je, a kezdő center, a WR2, illetve a csapat legjobb iDL-e és pass rushere hiányzott).
Ezen persze a Steelers hamar módosított egy mezőnygóllal, majd a meccs végéig megőrizte az előnyét, de ez a győzelem minden volt, csak nem magabiztos. Főleg nem annak fényében, hogy a meccs közben is hullottak a Ravens játékosai – persze a Steelersnél is voltak sérülések (Bud Dupree szezonja jó eséllyel véget ért), de még ezzel együtt gyengén teljesített a liga egyetlen veretlen csapata. Tanulságok.
- Vagy túl hosszú volt a hét, vagy félvállról vette a meccset a Steelers.
A mérkőzés előtt 10-0-s Pittsburgh toronymagas favoritként fogadta a Ravenst, ebből mégsem láttunk effektíve semmit. Nehéz megmondani, hogy egyszerűen a rengeteg halasztás és az ebből fakadó bizonytalanság tette, vagy csak simán félvállról vette a meccset a csapat, vagy egy szokásos Steelers féle “a gyenge ellenfél szintjére esik vissza a játékunk” mérkőzést láttunk, a végeredmény kiábrándító volt.
Big Ben 266 yarddal, egy TD-vel és egy INT-vel fejezte be a meccset, ami nem valami combos, de mentségére legyen mondva, hogy az eddig rendre agyondicsért kisegítő személyzete pocsék volt (bár neki is volt egy borzalmas olvasása, ami TD-t ért volna, ha észreveszi az előtte öt yardra lévő, teljesen üres társát). Gyakorlatilag mindenkinek volt dropja, Eric Ebronnak vagy három is, köztük legalább egy, de inkább kettő TD-t ért volna. Konkrétan 2-3 yardos passzokat nem sikerült kezelni, ez pedig négy puntot, egy turnover on downt és két 30 yard alatti mezőnygólt eredményezett. Ilyen gyengén idén még nem játszott a Steelers offense.
- Hihetetlen a Ravens kálváriája
Ami megtörténhetett a Ravensszel tegnap, az meg is történt. John Harbaugh alapvetően jól felkészítette a csapatot, az ostoba hibákról nem tehetett. Mindezek ellenére a csapat vezetett is a mérkőzésen, illetve a félidőben csak öt pont hátránya volt, nem volt teljesen elképzelhetetlen a meglepetés – kár, hogy a Ravens játékosai úgy hulltak, mint a legyek.
A meccset Robert Griffin kezdte, aki ismét bizonyította, hogy soha nem lesz már kezdő. 12 passzából hét volt jó 33 yardért és egy INT-ért, de el kell ismerni, küzdeni azt tud. Hét futásból 68 yardot szerzett, az option játékok veszélyesek voltak, legalábbis addig, ameddig bírta szusszal – rajta kívül többek között Derek Wolfe, Marcus Peters és Jimmy Smith összeszedett egy kisebb-nagyobb sérülést. A korábbi 1/2-es kétszer is bicegve fejezte be a játékot, végül nem is tudta folytatni.
A helyére a tavalyi hatodik körös Trace McSorley állt be, akinek mindössze két jó passza volt a meccsen, de így is kiosztott egy 70 yardos TD-t a mérkőzés végén (igaz, ebben leginkább Marquise Brown játszott kulcsszerepet), esélyt adva a fordításra. Az esélyt ugyanakkor nem kapta meg, a Steelers offense a végére összekapta magát annyira, hogy lepörgesse az órát.
- A Steelers védelme hozta a kötelezőt, a Ravens emberfelettit nyújtott
A hazai csapat védelmét ugyan meglepték egyszer-kétszer, de összességében hozta a kötelezőt. A pick-sixet Joe Haden egy parádés felismeréssel szerezte (elengedte a szélső elkapóját, majd beállt a keresztbe futó WR passzsávjába), de ez kétélű fegyvernek bizonyult, ugyanennek az agresszivitásnak lett az eredménye a meccs végén Brown TD-je. TJ Watt szokáshoz híven egy szörnyeteg volt, hét tackle-t, két sacket és három negatív yardos szerelést jegyzett. Minkah Fitzpatricknek és Cam Heywardnak is volt pár jó játéka, 110 passzolt yard alatt sikerült tartani a Ravenst (még ha a cseresort is). A futás ellen is többnyire jó volt az egység, a kezdőnek kikiáltott Gus Edwards 1,1 yardos átlaggal termelt, de RGIII-at nem számolva csak 61 yardot szerzett a Ravens.
A másik oldal védelme is megérdemli a dicséretet. Bár nagyon sokat köszönhet a Steelers ezúttal fakezű elkapóinak, a futójátékot még Brandon Williams és Calais Campbell nélkül is sikerült limitálni (19 futás, 69 yard), és bár Big Bent nem sikerült sackelni, a kreatív blitzekkel így is sikerült többször nyomást generálni. Amit ki lehetett hozni a helyzetből, azt kihozta a stáb.
- A főedzők nem voltak a toppon
Mike Tomlin a mérkőzés után azt mondta, hogy bár csak a győzelem számít, vitán felül rossz munkát végzett az egész csapat, különösen az edzők. A támadóoldalon nagyon nem működtek a playhívások, különösen a rövid yardos szituációknál, a dropok pedig koncentrációs hibákból erednek, melynek megakadályozása szintén edzői feladat. Persze nem volt ez egy szokványos szituáció, de idén az ilyen helyzeteket muszáj jól menedzselni – a Ravens sokkal nehezebb helyzetben volt, effektíve nem is edzhettek a meccs előtt, mégis sikerült legalább fejben összerakni a játékosokat.
A másik oldalon is több hiba volt, főleg Harbaugh részéről. Egyrészt az első félidő végén az idő menedzselése nagyon nem sikerült: a Ravensnek egy időkérése volt, amikor a csapat eljutott a Steelers 23 yardosáig. Ebből először sikerült lefuttatni 20-at, majd jött egy rövid futás, ami után öt másodperc égett el, mire Harbaugh-nak eszébe jutott időt kérni. 26 másodperccel a vége előtt, időkérés nélkül ismét futójátékot hívott, ami után éppen, hogy csak sikerült elindítani még egy játékot, de mivel az egy droppal ért végét, így véget ért a félidő. Annyi lehetősége lett volna ezt jobban csinálni:
- kikérhette volna az időt rögtön még 57 másodpercnél,
- ha nem bambul el, kikérhette volna az időt 31 másodpercnél,
- ha passzoltat kettőt-hármat, még a végén így is lett volna esélye egy futásra, már ha mindenáron neki akar menni negyedikre,
- vagy ha már minden elromlott, hívhatott volna spike-ot 3&goalra, négy másodperccel a vége előtt, hogy utána dönthessen: neki megy-e nyugodt körülmények között vagy inkább rúg egy mezőnygólt.
Persze itt nem ártott volna, ha a bírók dobnak egy zászlót a Steelersre időhúzásért, ez már megütötte a szintet, de az ilyen helyzetekben azért nagyon ritkán repül a sárga. Emellett pedig az is furcsa volt, hogy Justin Tuckerrel nem mert megpróbálni egy 57 yardos mezőnygólt 7-12-es hátrányban. Ha hideg van, ha nem, amikor ilyen nehéz helyzetben van a csapat, minden lehetőséget meg kellene ragadni a győzelemért.
A Steelers ezzel a győzelemmel 11-0-s mérleggel áll: a csoportgyőzelem már kvázi biztos (99%), az első kiemelésért viszont küzdeni kell, hiszen a Chiefs ott lohol a nyakukban. A Ravens viszont már csak 6-5-ös mérleggel áll, jelenleg mindössze a kilencedik az AFC rangsorában, még a Raiders is megelőzi – veszélyben a rájátszás.