A Packers és a Bills már készülhet a konferenciadöntőre!

A divisional roundot szokás nevezni az év legjobb futballhétvégéjének, azonban a szombati játéknapon nem kaptuk meg a várva várt izgalmakat és katarzist. Aaron Rodgersék bántóan simán gázoltak át a liga legjobb védelmének tartott Ramsen, a Ravens pedig a harmadik negyed végén egy perc alatt kétszer lőtte lábon magát, hogy véget érjen a Bills elleni párharc.

Los Angeles Rams @ Green Bay Packers 18-32

Óriási mérkőzésnek ígérkezett a Rams Green Bay-i vendégjátéka, ahol a legjobb védelem csapott össze a legjobb támadósorral, de ebből semmit nem láttunk. A Packers agyondominálta a Los Angelest, a 14 pontos különbség a vendégekre volt hízelgő.

A meccset a Rams kezdte, de egy gyors 3&out után jöhetett a Packers. Rodgersék egy 12 játékos drive végén mezőnygólt rúgtak, amire még tudott válaszolni Sean McVay csapata egy field goallal, de ezen a ponton effektíve véget is értek az izgalmak.

Ennek leginkább az volt az oka, hogy a Rams elit védelme rossz koncepcióval állt ki a meccsre. Aaron Rodgers volt az egyik leghatékonyabb irányító idén a hosszú passzoknál, ráadásul sokat is próbálkozott 20+ yardos átadásokkal, így a vendégek arra rendezkedtek be, hogy levédekezzék a nagy játékokat. Ezzel csak az volt a probléma, hogy Rodgers bombái mindössze kiegészítő elemei voltak a Packers támadógépezetének.

Matt LaFleur dedikáltan olyan rendszert akart kiépíteni Green Bayben, ami nem függ annyira Aaron Rodgers aktuális formájától. Nagy hangsúlyt fektetett a futójátékra, illetve a gyors és rövid passzokra, melyekkel levette Rodgers válláról a terhek egy jelentős részét: és ez idén, miután az irányító is beállt a sorba, nagyon jól működött. A Packers birtokolta a 2020-as szezonban a legtöbbet a labdát, Rodgersék rendre 10+ playes, 6-8 perces drive-okkal őrölték fel az ellenfeleket, amihez a hosszú játékok csak extra dimenziókat nyitottak.

A Rams rosszul döntött, amikor nem a Packers támadósorának alapjait, hanem csak annak egy nagyon hatékony kiegészítő elemét támadta. Rodgersék könyörtelenül kihasználták a védők által hagyott teret, a sok futással és rövid passzal ráadásul még a pass rusht is kivették a képletből, így egymás után két tükörsima TD drive-ot vezettek, amivel összesen közel 14 percet, azaz kvázi egy teljes negyedet lepörgettek az órából.

Erre a Los Angeles természetesen up tempóval válaszolt, sikerült is TD-t szerezni a második negyedben mindössze három perc alatt, ezzel 16-10-re módosítani az állást. A félidő végén azonban így is a Packers örülhetett, 29 másodperc alatt sikerült mezőnygóltávolságig jutni és magabiztos 9 pontos előnnyel várni a folytatást.

A második félidőt a Packers kezdte: a Rams védelme kapásból engedett egy 60 yardos futást Aaron Jonesnak, a drive vége pedig TD-vel ért véget. A vendégek javára legyen mondva, hogy a gyenge kezdés után sikerült relatíve összekapniuk magukat és változtatva a kezdeti taktikán két puntot is kiharcoltak – nagy kár, hogy túl későn ébredtek.

A Rams offense-nek voltak jó pillanatai, többek között sikerült 25-18-ra szépíteni, de effektíve egész meccsen csak három értékelhető drive-ja volt a csapatnak. Jared Goff nem játszott rosszul, de a támadófal gyengélkedése és Cooper Kupp hiánya nagyon érződött, hátrányból pedig nem lehet futni (Cam Akers így is 90 yarddal és egy TD-vel fejezte be a meccset). Ez elég lehetett volna egy szoros végkifejlethez, ha a Rams védelme az hozza, amit előzetesen elvártunk, de mind taktikailag, mind egyénileg (Donald sérülten játszott és szinte semmi hatása nem volt a játékra, Jalen Ramsey pedig hat passzból hat elkapást, 55 yardot és egy TD-t engedett a NextGenStats szerint) csúnyán leszerepelt az egység.

A Packers részéről kvázi minden tökéletes volt. Rodgersék köszönték szépen az ellenfél által felkínált lehetőségeket, kvázi ellenállás nélkül játszhatták a saját játékukat. A futójáték parádésan ment, összesen 188 yardot és két TD-t termeltek a földön, a támadófal még David Bakhtiari nélkül is lenyomta az akaratát a Rams védőfalának torkán, Rodgers pedig 1-2 necces dobást eltekintve MVP-szinten játszott (296 yard, két TD). A védelem is odatette magát, Rashan Gary és Kenny Clark 1,5-1,5, Za’Darius Smith pedig egy sacket jegyzett, bár a futás elleni védelemmel azért lehetnek a későbbiekben problémák. A jobb csapat nyert, ráadásul magabiztos és szinte hibátlan játékkal.

(renningan)

Baltimore Ravens @ Buffalo Bills 3-17

Sok mindenre számítottam ezen a meccsen, de arra biztos nem, hogy mindössze 6 pont születik az első félidőben (3-3). Meg arra sem, hogy Justin Tucker két mezőnygólnál is telibe lövi a kapufát, és a harmadik és éppen beslisszan. A Ravens rúgója az idei évet megelőzően mindössze egy FG-t hagyott ki a rájátszásban, 2015 óta nem hibázott két meccsen egymás után és 2014 óta nem rontott el két egymást követő rúgást. Most új mérföldköveket állított fel ezekkel kapcsolatban, bár nem hiszem, hogy nagyon örült volna nekik. Ezekben persze közrejátszott a nagyon erős szél, ami a rúgások (a túloldalon Bass is belehibázott többször) mellett a puntokat és a hosszú passzokat is befolyásolta.

Mindkét csapat az identitásának megfelelően kezdte a meccset, hiszen a Ravens szinte végig futott, a Bills pedig konkrétan egyetlen egy futójátékot sem hívott be az első 25 perc során (egyszer Allen megiramodott), és az első félidőben is összesen két futása volt a csapatnak, ami a legkevesebb a playoff történetében. Ettől függetlenül, vagy talán épp ezért egyik offense-nek sem ment a játék, a védelmek ugyanis nagyon jól felkészültek ellenfelükből.

A Ravens jóval kevesebb blitzet hívott a megszokottnál, ezek szerint ők is látták Josh Allen statisztikáit ilyen helyzetben. Inkább csak próbálták elhitetni, hogy jönnek majd legalább öten, de visszaléptek zónázni és megpróbálták a coverage-dzsel összezavarni Allent, ami részben sikerült is. A Bills pedig nagyrészt visszaállt zónázni (a szokásosnál jóval többször) annak érdekében, hogy megállítsák a passzjátékoknál Lamar Jackson megiramodásait. Ez sikerült is, nem igazán tudott elszabadulni Lamar. Összességében mindkét védelmet egyértelmű dicséret illeti a mai játékuk miatt.

A második félidő elejére aztán kicsit feléledtek a támadósorok is. A Bills egyből egy TD drive-ot vezetett, Diggs kapta el Allen screen passzát és vetődött be a célterületre, utána azonban a Ravens jöhetett, és Lamarék el is jutottak a vörös zónába egy 9 perces drive-ot vezetve. Itt pedig egy perc alatt minden megváltozott. Előbb Jackson dobott egy interceptiont (ez volt karrierje első vörös zónás interceptionje), amit Taron Johnson 101 yardon keresztül vissza is hordott TD-re (mindössze a harmadik 100+ yardos pick-6 volt a rájátszások történetében)…

… ezt követően a negyed utolsó megmozdulásaként a Ravens centere, Patrick Mekari a nap sokadik rossz snapjét osztotta ki. A labda átrepült Lamar felett, ezt pedig már csak intentional groundig árán tudta megmenteni, ráadásul a nagy igyekezet közben kapott egy nagyot, a földre érkezve beverte a fejét és agyrázkódást szenvedett, így nem térhetett vissza már a mérkőzésbe.

Ezzel pedig végleg eldőlt a mérkőzés, hiszen egy negyeddel a vége előtt két labdabirtoklásnyi hátrányba került a Ravens (és a Bills támadhatott), ráadásul kezdő irányítója nélkül kellett volna megfordítania az állást, ami a várakozásoknak megfelelően lehetetlennek is bizonyult.

A Buffalo Bills így 1993 után jutott be ismét az AFC döntőjébe. Akkor a Chiefst legyőzve bejutottak a Super Bowlba is, ma este pedig kiderül, megismétlődik-e az a párharc.

(katonadani)