Adjuk meg a módját – Bears @ Saints

A második vasárnapi mérkőzésen a már szezon előtt is hatalmas favoritnak számító Saints fogadja a rájátszásba éppen hogy becsúszó Bears gárdáját. A hazaiak először a történelemben söpörték az NFC Déli csoportját, a vendégek viszont csak más csapatok hathatós segítségével jutottak be. A Szentek egy utolsó harcba indulnak jövendőbeli Hall of Famer irányítójukért és ennek megfelelően biztosan meg akarják adni a módját a búcsúnak, míg a Bearsnél még abban sem lehetünk biztosak, hogy a rosteren lévő legjobb irányító kezd-e az este. Ilyen előjelekkel egy sima mérkőzésre számíthatunk. Vagy mégse?

A Saints az utóbbi években rendre hasonló előjelekkel bukott el, rendre rossz felkészüléssel és játékkal, idén nagyon fogadkoznak, hogy ez nem így lesz, de benne van a levegőben egy upset.

Brees már nem az igazi, különösen a rájátszásban

Az talán eltúlzott állítás, hogy Brees már kifejezetten hátráltatja a csapatát, de az biztos igaz, hogy az elmúlt évek korai búcsúiban jócskán benne volt, és időnként kifejezetten gyenge mérkőzéseket fog ki. Összességében idén még mindig nem volt közepesnél rosszabb, de az tisztán látszik, hogy amikor gyorsan kellene gondolkodni és cselekedni, valamint valami nem áll össze körülötte, akkor gyengélkedik.

Nyomás alatt a számai már kifejezetten botrányosak, főleg a tiszta zsebhez képest. Idén már csak 61%-kal passzolt ilyenkor (9. legjobb), mindössze 566 yardot (24. legjobb) és 3 interception is becsúszott a teljesítményébe. A Macik védelme már talán nem olyan félelmetes, mint Fangio idején, de a védőfal és a nyomásgyakorlás még mindig elég magas szinten van.

Khalil Macket senkinek nem kell bemutatni, a szezon alatt 57 alkalommal tudta siettetni az irányítókat, ami még mindig top10 a ligában, de rajta kívül két belső védőfalembert is meg kell említeni, Akiem Hicks 50, míg Bilal Nichols 31 nyomást generált az évben, ami a saját területükön egyaránt top20-as statisztika. Ha mindez nem volna elég, akkor érdemes Mario Edwards Jr.-ra is figyelni, aki képes volt megújulni Chicagóban és limitáltabb snapszáma mellett is szépen kiveszi a részét a QB-k rémisztgetéséből.

Hogy ezek az említett okok miért bajosak? Hát azért, mert a Saints sokat magasztalt támadófala tavaly a Vikings ellen kapitulált a playoffban és pont a belső támadófal omlott össze, ahonnan most is érkezni fog a veszély. A legnagyobb kérdőjel az újonc Cesar Ruiz, aki messze a legtöbb siettetést engedte a csapatban és tapasztalatlansága nagyon sokba kerülhet a Bears ellen is.

Brees másik gyengesége a hosszú játékok, amikre most kiemelten nagy szüksége lehet, már amennyiben a fal megadja erre a lehetőséget. A Bears védelme mélyen sebezhető, Aaron Rodgers megmutatta, hogy mennyire ki lehet használni az összeszokatlan Bears secondaryt, de a Saints irányítója idén nem ugyanaz a szint, mint az MVP várományosa. Nem is csoda, hogy nem erőltetik, egész szezonban mindössze 26 (az egyik legkevesebb a kezdő irányítók közt) mélyen elindított labdája volt, ezekből is csak 12 ért célba.

Nem tudom vertikális játékok nélkül mennyire tudnak majd haladni, de ami a szerencséjük, hogy Tre’quan Smith kivételével teljes lesz az elkapó sor, ami azt jelenti, hogy Brees kedvence, a slant király Michael Thomas is újra ott lesz a pályán.

Emmanuel Sanders és ő már elég sok galibát okozhat a Bears számára, mert mindketten hihetetlen jól futják a rövid útvonalakat, gyorsan vágnak középre és biztos a kezük is. A Bears linebacker sor és nickel corner alakulat nem volt az évben a helyzet magaslatán, az edzői gárda pedig a safety besegítést nem sokszor adta meg nekik, így ha valahol, akkor a pálya közepén hatalmas károkat okozhat a Saints.

Ennél is rémisztőbb lehet Alvin Kamara a Bears számára, aki pályafutása egyik legjobb idényén van túl, nagyszerűen használja őt a Saints és a vendégek linebacker szekciója nem elég gyors, hogy tartsa vele a lépést. Az egyetlen segítség a Bears számára, hogy a futó Covidból jön vissza és az eddigi tapasztalatok alapján ez meglátszódhat a játékán. A Saints támadófal mindenesetre zseniálisan blokkol futáshoz, a harmadik legtöbb yardot teszik meg a futók az első kontakt előtt átlagosan, valamint a chicagói védelemből többen is kétszámjegyű elrontott szereléssel rendelkeznek  szezonban, így kulcspárharcnak tekinthetjük ezt a matchupot.

Trubisky elmúlt havi teljesítménye senkit se csapjon be

Amikor a labda a Saintsnél van, az meghatározó lehet, de a mérkőzést mégis úgy gondolom, hogy az fogja inkább eldönteni a meccset, hogy a Bears mint tud kezdeni támadóoldalon. A vendégek irányítókálváriáját mind jól ismerjük és Trubisky bár jól teljesített az elmúlt hónapban, nem gondolnám, hogy rá kellene alapozni a bizakodást.

Annál is inkább, mert a Saints egész idényben nem engedett 300 yardos irányítót, így egész biztos nem a passzjáték fogja meghatározni a vendégek előrehaladását. Ez főleg az idén is hatékony pass rushuknak köszönhető. Cameron Jordantől már megszoktuk, hogy nagyszerű, és ezt idén is bizonyítja, mivel 57 nyomásgyakorlása pont ugyanannyi, mint a túloldalon Macké, de mellé idén fellépett David Onyemata és Trey Hendrickson is. Az így alkotott trió pedig a legtöbb nyomásgyakorlást tudja felmutatni a védőfal hármasokból, szám szerint 152-t.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Demario Davis idén is ihletett formában játszik, amihez a blitzelés is hozzátartozik a maga 33 nyomásgenerálásával (legtöbb a linebackerek közt), akkor megkapjuk, hogy ez bizony egy bitang jó védelem passzsiettetésben. A Bears támadófal jól muzsikál idén, az egyetlen gyenge pont talán Charles Leno, de az biztos, hogy nem lesz 5-6 másodperce Trubiskynak a labdával.

David és Góliát

Tehát a Saints védelmet passzolva aligha fekteti két vállra a Bears, ellenben a beindult futójátékuk már veszélyesebb lehet. Noha a Saints védelem a negyedik legkevesebb yardot engedi mérkőzésenként, ez a 93.9 yardos átlag most könnyen megdőlhet. Montgomery az ötödik legtöbb futott yarddal zárta az évet, de mindezt úgy, hogy az idény első fele nem volt a legfényesebb számára. De ha csak az utolsó hat fordulót nézzük, ahol igazán szabadjára engedték, akkor máris csak Derrick Henry és Jonathan Taylor maradnak előtte futott yardokban, csak Henry előzi meg kontakt utáni yardokban és holtversenyben a legtöbb TD-t is ő szerezte.

A két csapat egyébként már találkozott idén egyszer egymással, amikor is a Saints mindössze hosszabbításban tudott nyerni, tehát a recept nem ismeretlen a Bears számára. Azon a találkozón Brees és Kamara is jól lett limitálva, előbbi 250 passzolt yard, utóbbi 50 futott yard alatt maradt. Egyedüli probléma az volt, hogy Kamara sok elkapott yardot szedett össze a pálya közepén, de amennyiben ezt sikerül megoldaniuk, akkor valós esély van egy vendég győzelemre.

Ki lehet még emelni, hogy a Bears rendelkezik az egyik legjobb visszahordóval, Cordarrelle Patterson személyében, márpedig a jó field pozíció aranyat érhet ezen a mérkőzésen. A túloldalon pedig plusz fegyver ugye Taysom Hill, aki rövid yardos szituációkban helyettesítheti Breest, illetve ha a veterán megremeg, nem kizárt, hogy beszáll helyette.

Összességében én egyáltalán nem várok olyan sima összecsapást, mint a fogadóirodák, az egyik legnagyobb upset veszélyt szerintem ez a találkozó rejti. A falak csatája mindkét oldalon meghatározó lehet, de valószínűleg az lesz végül a döntő, hogy melyik irányító hoz le jobb mérkőzést. Ebben az összevetésben pedig még a korosodó, a playoffban mostanában sokat gyengélkedő Breesre fogadnék még mindig, mint Mitch Trubiskyre.