NFC: A Washingtoné az East, a Packersé az első kiemelés, a Cardinals maradt le a rájátszásról

Az Eagles látványos tankolással adta a Washington kezébe a csoportelsőséget, a Packers megszerezte az első kiemelést, de a Bears sem búslakodhat, hiszen a Rams győzelmével nem a Chicago, hanem a Cardinals maradt le a rájátszásról. Ez történt az NFC-ben tegnap. 

Dallas Cowboys @ New York Giants 19-23

Kevés olyan meccs maradt a 17. fordulóban, ahol még mindkét csapatnak volt miért küzdenie. Itt azonban volt még tét mindkét csapat számára, hiszen a győztesnek maradt még miért leülnie a TV elé és megnézni a SNF-et, és kiszurkolni egy esetleges Eagles győzelmet.

A meccs ennek megfelelően szoros összecsapást hozott, még ha nem is magas színvonalút. Összesen 15 alkalommal ért véget támadássorozat pontszerzés nélkül. Ezekből 11 volt punt, 3 elvesztett labda és 1 pedig a meccs vége a 4. negyedben.
Az első félidőben a Giants relatív nagy előnyt épített ki. A nyitódrive-os TD után a második negyedben további két touchdownt is szereztek, míg a Dallas csak két field goalt ért el a nagyszünetig. Az egyiket ráadásul a Giants térfél felénél megszerzett fumble után. Borzasztóan működött a Cowboys offense, a második negyed vége felé mindössze 4 yardon álltak passzjátékokat figyelembe véve.

A második játékrészt bár ismét egy 3 and outtal kezdte a Dallas, a védelem által újabb lehetőséget kaptak. Donovan Wilson szedte le Daniel Jones passzát és ismét csak negyed pályát kellett haladni a Dallasnak, ami ezúttal sikerült is. A következő labdabirtoklásnál megmaradt a korábbi lendület és egy sikeres field goallal már 19-20-ra feljöttek. Már a 4. negyed közepén jártunk, de a hazaiak mindössze egy first downra voltak képesek a félidőben. Ekkor azonban előjött az egyetlen valamire való Giants támadássorozat, aminek a végén egy 50 yardos field goalig el tudták vinni a csapatot, amit Gano értékesített is.

A Dallasnak több mint 5 perc állt a rendelkezésére, hogy átvegye a vezetést. Egy remek, erősen időigényes drive-ot vezettek és már a red zone-ban voltak, amikor Dalton jobb szó híján egy botrányos dobás által eladta a labdát.

Nem kellett más a Giantsnek mint egy first down a mérkőzés megnyeréséhez. Gallman meg is szerezte az a csapatának, aztán senkitől sem zavartatva elhagyta a labdát. Szerencséjére tomporral is lehet birtokolni a játékszert, így pedig a Giants megszerezte a győzelmet.

A meccsen a két irányító hasonló statisztikát hozott le. Daltonnak ugyan majdnem kétszer annyi passza volt, mint Jonesnak, csak 14-gyel lett több yardja (243 – 229). A labdát Jones 2-szer adta el, de dobott is 2 TD-t, míg Dalton csak 1 interceptiont dobott, bár ennél jóval többször dobta oda a Giants védők kezei közé a labdát (TD-je pedig nem volt). A meccsen kiemelni mindenképp Sterling Shepardot kell, akinek 112 yardja és 1 TD-je volt a levegőben, és futott is egy hatpontost 24 yard társaságában. Rajta kívül a Giants védelmét kell megemlíteni. Leonard Williams 3 sacket szerzett, már másodszor a szezonban, de rajta kívül Martinez, Fackrell és Tomlinson is bevitt 1-1-et.

Összességében két hasonló erősségű csapat küzdött meg azért a bizonyos utolsó szalmaszálért. A Giants több esetben is szerezhetett volna labdát, McKinney már az első félidőben elszedte Dalton passzát, amit aztán egy holding miatt fújtak vissza, míg Julian Love is dropolt egy interceptiont. A védelmének köszönhetően úgy gondolom végül megérdemelte a győzelmet a Giants, amely szoríthatott éjszaka az Eaglesnek…

(alatriste)

Washington Football Team @ Philadelphia Eagles 20-14

… ám az Eagles tankolni készült, nem nyerni. Látható volt ez már az előzetes sérülésjelentésből, majd abból, hogy 10 inaktív játékossal álltak ki a kötelező 6 helyett, Slay mellett egy special teamer cseresafety kezdett CB poszton, és arról is lehetett hallani, hogy a harmadik számú QB, Nate Sudfeld is kap majd lehetőséget a meccsen. Olyan igazi “NFC Eastes” befejezése lett ennek a szezonnak.

Mindkét csapat gyengén játszott a találkozón, a Washington még úgy is csak szenvedve tudta megverni az Eaglest, hogy az látványosan nem akart nyerni. Doug Pederson nem challenge-elt meg egy fumble-t, amit akár meg is nyerhetett volna és TD-t szerezhetett volna a csapata. Az ellenfél térfeléről puntolt több alkalommal is, ami nagyon nem jellemző rá. A negyedik kísérletes agresszivitás mondjuk jellemző rá, de azokból a helyzetekből is rosszul jött ki a csapat, amikor nekimentek, például közel a gólvonalhoz. De az első három negyed még csak-csak rendben volt, lehetett volna akár edzői inkompetenciára is fogni a dolgot – az utolsó játékrészt viszont már nem. Ugyan Jalen Hurts nem játszott valami jól, de normális élethelyzetben akkor sem volt indokolt három pontos hátrányban behozni Nate Sudfeldet a pályára (egyből dobott is egy interceptiont). Utána még volt példa fumble-re, amit nem nagyon akart összeszedni az Eagles, illetve a végén elég gyanúsan direkt ugrott be a védőfal negyedik és egy szituációban, ami kvázi lezárta a találkozót és bebiztosította az 1/6-os picket a csapatnak.

Egyértelmű tankolás volt ezen a meccsen az Eaglestől, és nem segítette a dolgot, hogy főműsoridőbe tette a liga ezt a találkozót, így mindenki erre figyelt és nem lehetett elrejteni a többi meccs sűrűjében. És persze nem egyedülálló dolog a tankolás az NFL-ben (lásd Mike Glennon kezdése a Jaguarsban (kevésbé látványos), vagy a Buccaneers tankolása Winstonért 2014-ben (ugyanilyen látványos, csak elrejtve a többi meccs sűrűjében)), de ez most nagyon rosszul nézett ki. A Giants szurkolók és játékosok pedig jogosan voltak kiakadva erre a “teljesítményre” (habár az is fair kritika, hogy 6 győzelemmel azért ne akadjanak annyira ki, hogy nem jutottak rájátszásba).

A Washington sem játszott egyébként egy jó meccset, Alex Smith kifejezetten gyenge volt több hibával, és egy félig küzdő Eagles ellen simán elbukhatták volna a csoportelsőséget. A védelemből Chase Youngot azért emeljük ki domináns játéka miatt. Mindettől függetlenül talán a Washington érdemelte meg leginkább az egész év alapján a csoportgyőzelmet az NFC Eastben, a semleges szurkolók pedig biztosan örülnek Alex Smith és Ron Rivera sikerének annak tudatában, min mentek ők ketten keresztül.

(katonadani)

Green Bay Packers – Chicago Bears 35-16

A Packers egy győzelemmel bebiztosította volna az első kiemelést, míg a Bears a biztos rájátszás részvételét. Ezek alapján két meggyőző nyitó drive-ot hoztak a csapatok 1-1 TD-vel. A Bears ráadásul hiába kényszerült puntra, Tavon Austin fumble-jának köszönhetően a red zone-ból indíthattak támadást. A Green Bay védelem azonban nem engedett TD-t, így egy sikeres mezőnygóllal 10-7-re vezetett a hazai csapat. A félidő végéig azonban nem született több chicagói pontszerzés, a Packers viszont további két TD-t szerzett, így mindhárom labdabirtoklásukból hatpontost tudtak elérni.

A 3. negyedben megkapta az esélyt a Bears. Két ízben is puntra kényszerítették a Packerst és Roders egész szezonbéli talán legrosszabb negyedét hozta le. Három alkalommal is leszedhették volna a passzát, de két védő drop miatt csupán a puntok jöttek össze. A Bears támadósor hiába tudott jól haladni, a meccs ezen pontján ráadásul 4/4 volt a 4. downokon is a csapat, a komolyabb pontszerzések nem jöttek össze, csupán egy field goal. Sokáig pedig nem lehet féken tartani a Packers támadósort. A 4. negyedben újra erőre kapott a vendég csapat és átmasírozott a pályán több mint 7 percet elégetve az órából, 12 pontos előnyt szerezve. Alig 4 perccel a meccs vége előtt már minden mindegy alapon a Bears támadott, de Trubisky belehibázott a meccsbe és az ő rossz a passzát nem ejtette el Adrian Amos, korábbi csapattársa. A labdaszerzést újabb Packers TD követte, amivel ki is alakult a végeredmény.

A vendégeknél Rodgers idén megszokott formáját hozta. Csupán 240 yardot passzolt, de összehozott 4 TD-t, amivel megdöntötte a Green Bay franchise rekordját 48-cal. Az elkapók közül Valdes-Scantling egy óriási TD-t szerzett és egy ugyanakkorát elejtett, de így is 2 elkapásból a legtöbb yardot szerezte 81-gyel. Davante Adams csöndesebb napot zárt, mindössze 46 yardot kapott el, bár a 6 elkapásából több kulcsfontosságú is volt, az elkapott TD pedig nyilván nem maradt el tőle sem. Ezzel 115 elkapással zárta az évet és 18 TD-vel, mindkettő új Packers franchise rekord. A védelemben nehéz kiemelni bárkit is, a Bears offense látványosan Kevin Kingre játszott egész meccsen, így Jaire Alexander alig került képernyőre, bár egy levédekezett labda így is összejött neki miközben elkapást nem engedett.

A túloldalon Mitch Trubisky az állásáért játszott, de hogy a 252 yard 0 TD, 1 INT milyen munkára lesz elég, a jövő dönti el. Egyébként nem mozgatta rosszul a csapatát, végső soron több yardot és több first down it szereztek mint a Packers. Trubisky előszeretettel passzolt az újonc Darnell Mooney irányába, aki 11 elkapással és 93 yarddal zárta a napot. Rajta kívül David Montgomerynek volt sűrű napja, 22-szer futott, azonban mindössze 3.1-es átlaggal 69 yardért, de a levegőben 9 elkapásból szerzett 63 yardot. Rajtuk kívül a szintén újonc Cole Kmet kapott még el 7 labdát, bár a 41 yardja mellé egy fumble-t is összehozott. A jövőben bárki is lesz a Bears kezdő irányítója, erre a trióra biztosan számíthat majd. A védelemben bár Khalil Mack könnyebb ellenfelet kapott Bakhtiari sérülésével, csupán egy sackig jutott Billy Turner ellen és összességében nem volt akkora hatása a játékra, mint előzetesen várni lehetett.

A Packers a győzelmével bebiztosította az első kiemelést, de a Bearsnek sem kell csüggednie, mert a remek hajrájuknak köszönhetően és a Rams győzelmének hála a 7. helyen így is bejutottak a playoffba.

(alatriste)

Arizona Cardinals @ Los Angeles Rams 7-18

Ez a mérkőzés nem a támadósorokról szólt, bár az első meccsén kezdő “AAF legenda” John Wolford így is szerzett 287 scrimmage yardot, az egyetlen támadó touchdownt pedig Jonathan Ward szerezte a vendégeknél, még az első negyedben.

A Cardinalsnál nem játszott Larry Fitzgerald és Christian Kirk sem, viszont a hazaiaknál sokkal több és fontosabb sérült volt, Goff ujját megműtötték, Kupp és Brockers Covid-listára került, Darrell Hendersont pedig IR-re tették.

Kyler Murray bokája megsérült az első drive-ban, miközben Morgan Fox sackelte, és csak a negyedik negyedre tudott csal visszajönni, addig a “CFL legenda” Chris Streveler irányított, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Na nem mintha a másik oldalon jobban kezdődött volna a mérkőzés, Wolford karrierjének első NFL passzát Jordan Hicks szedte le, egyből a vörös zónába került a Cardinals. A már fent említett Ward karrierje első labdaérintéséből megszerezte a vezetést, és ez volt az Arizona utolsó pontszerzése is ebben a szezonban.

Wolford, ahogy haladt előre a mérkőzés, egyre jobban belejött, hasonló playeket hívott neki McVay, mint Goffnak. Működtek a rövid passzos játékok, a tight endek rendre üresen voltak, Akers a backfieldről kimozogva volt rendkívül hatékony, és a Cardinals védelem nem tudott Wolfordra nyomást tenni. Emellett ő maga is elég sokszor iramodott meg a labdával.

Az 1 yardosról ugyan sikerült két false starttal kinyírni a drive-ot, Matt Gay 28 yardról szépített. A következő drive-ban is végigment a pályán a Rams, ekkor azonban Akers hagyta el a labdát az 1 yardoson, amit Byron Murphy szedett össze. A turnover után azonban ismét a Rams szerzett pontot Justin Pughnak köszönhetően, aki holdingolt az endzone-ban, safety, 7-5-re feljött a Los Angeles. A félidő vége előtt még van egy támadása a Cardinalsnak, Strevelerrel eljutottak a Rams térfelére, ahol valamiért három védő közé dobta, Troy Hill leszedte, és vissza is vitte TD-re, 12-7-es előnnyel mehetett a szünetre a Rams.

A második félidőben szinte semmi érdemleges nem történt, ugyanaz folytatódott, mint az elsőben, a Cardinals nem tudott előre haladni, a Rams igen, megakadtak a vörös zónában, de mezőnygólokkal növelték az előnyüket. A Ramsey – Hopkins párharcot most is a cornerback nyerte, a remek elkapó mindössze 4 elkapással és 35 yarddal zárt, a Rams védőfala pedig végig dominálta a Cardinals támadófalának a közepét. A negyedik negyedre aztán visszatért Murray, de már túl késő volt, bár vezettek egy jó drive-ot, Nugent mezőnygól-kísérletét blokkolták, a Rams pedig lefuttatta az órát a végén. Ezzel a Rams hatodik kiemeltként utazik Seattle-be, kérdés, hogy Goff tudja-e vállalni a játékot, vagy ismét Wolford kezd, aki a rossz kezdés után Goff-szintű számokat simán tudott hozni. A Cardinals pedig 6-3-as kezdés után 8-8-cal zárja a szezont és ismét csak a tévéből nézheti a rájátszást – a drafton az 1/16-os pick lesz az arizonaiaké.

(löfli)

New Orleans Saints @ Carolina Panthers 33-7

A Saints legjobb esetben az első kiemelés megszerzéséért, legrosszabb esetben a második kiemelés megtartásáért küzdött a Panthers ellen. Nem volt mindegy a dolog, bár nem a saját kezükben volt a sorsok, és nem segítette a helyzetet Alvin Kamara hiánya sem – a végeredmény viszont végtelenül egyoldalú lett.

A Panthers védelme semmilyen ellenállást nem tanúsított. Ty Montgomery 18 futásból 105 yardot szerezve tartott karriernapot, és Drew Breesnek sem kellett különösebben megizzadnia. Az utóbbi időben mutatott önmagához képest kifejezetten jól játszott a veterán irányító, könnyedén szétszedte a Panthers secondaryjét, 201 yarddal és három TD-vel fejezte be a találkozót. Emmanuel Sanders és Jared Cook volt a két kedvence, érdekes lesz látni a jövőhéten, hogy mire megy majd velük a Bears ellen, ha esetleg Alvin Kamara nem lesz bevethető.

A Saints védelme parádés napot fogott ki, mindent megállítottak, amivel a Carolina próbálkozott: öt interception, három sack, hat negatív yardos szerelés, 10 leütött passz és két turnover on downs volt az egység mérlege. Persze ehhez tegyük hozzá, hogy Teddy Bridgewater borzalmas volt és jó eséllyel akkor is lecserélik PJ Walkerre, ha nem sérül meg. Nem mintha utóbbi jó lett volna a maga 5/14-es, 95 yardos és 3 INT-s teljesítményével.

Ugyanakkor emeljük ki, hogy ez a Panthers offense nagyon jó lehet egy normálisabb irányítóval. Curtis Samuel és DJ Moore is 100+ yardot szerzett, Robby Andersonnal és Christian McCaffrey-vel kiegészülve a kiszolgálószemélyzet simán top5-ös. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Moore és Anderson után Samuel is átlépte az 1000 scrimmage yardos határt, illetve a CMC-t helyettesítő Mike Davis is – négy instant 1000 yardos játékosa pedig korábban csak négy csapatnak volt.

Rajtuk kívül viszont sok ok nincs az örömre. Bridgewater nem franchise irányító, a védelemre még rengeteg picket és pénzt kell költeni, miközben a támadófalon is lehetne javítani – a 1/8-as pick kis kreativitással bármelyik problémára jó lehet. Ami a Saintset illeti, magabiztos győzelemmel lett meg a 2. kiemelés.

(renningan)

Seattle Seahawks @ San Francisco 49ers 26-23

Volt némi tétje a találkozónak, a Seahawks egy győzelemmel, illetve a Packers és a Saints vereségével akár az első kiemelést is megszerezhette volna. Ennek ellenére nem különösebben látszott a csapaton a győzelmi szándék.

A Seahawks támadósora már hetek óta kiábrándító, nyoma sincs a szezon elején látott parádés formának. Ebben alighanem szerepet játszik a támadófal gyengébb teljesítménye, ami semmihez sem blokkol igazán jól, de Russell Wilson is gyengén játszik. A meccset ugyan 181 yarddal és két TD-vel fejezte be INT nélkül és volt pár parádés labdája, de három negyeden keresztül szinte teljesen láthatatlan volt, ami egy Tyler Lockettel és DK Metcalffal kifejezetten szomorú.

Különösen Metcalffal nem működött az összhang, a másodéves elkapó három elkapásból 21 yarddal zárta a találkozót, épphogy meglett a franchise rekord elkapott yardokban. Lockettnek már jobb napja volt, 12 elkapásból 90 yardot és két TD-t szerzett és ő lett az első a csapat történetében, aki 100 elkapásig jutott. Ezzel együtt nem volt túl bíztató a Seahawks passzjátéka – hacsak nem altatnak Pete Carrollék (16-6-os hátrányban látványosan magasabb szintre kapcsolt a csapat).

A védelem nem volt rossz CJ Beathard ellen, de látszott, hogy Jamal Adams óriásit túlzott, amikor a Seahawks D-t a liga legjobbjának titulálta. Volt némi nyomásgyakorlás és a futás ellen is korrekt volt az egység, úgy sikerült limitálni Kyle Shanahan rendszerét, hogy a gyenge offense miatt a 49ersnek bőven volt lehetősége támadni. Ez a közepes D elég lehetne akár egy Super Bowl runhoz, de kellene mellé a szezon elején látott top 5-ös offense. A közepes offense + közepes defense kombóval még nem sokan nyertek bajnoki címet.

Ami a 49erst illeti: a lehetőségekhez képest jó volt a csapat. Beathard 273 yardot passzolt egy TD mellett, bár a meccs végi fumble hamar rövidre zárta a fordítás lehetőségét. Shanahan továbbra is egy zseni, remek játékokat hív a félholt személyzettel és a harmadik számú irányítóval, de ebben ennyi van. Ugyanakkor ideje elismerni Robert Saleh-t, aki hetek óta varázsol a hasonlóan megtépázott védelemmel – az idei teljesítménye sokkal jobban bizonyítja a kvalitásait, mint a tavalyi, bombaformában lévő sztárokkal bemutatott produkció. Érik neki egy HC-állás.

A Seahawks a győzelme ellenére maradt a harmadik kiemelt és a Rams ellen játszik a hétvégén, a 49ers pedig a 6-10-es mérlegével a 12. helyen fog draftolni.

(renningan)

Atlanta Falcons @ Tampa Bay Buccaneers 27-44

A 19 órás sáv egyik legszórakoztatóbb meccse volt: a Falcons a szép zárásért, a Bucs az 5. kiemelésért küzdve rendesen odatette magát. Legalábbis a támadók.

Tom Brady 399 yarddal, négy TD-vel és egy felpattanó INT-vel zárta a meccset. Brady 26 sikeres passzból szerzett majdnem 400 yardot, vagyis 15,3 yardot átlagolt és egyetlen egy drive sem tartott 4,5 percnél tovább. Ez egy gyenge védelem ellen jól működik, de még mindig kérdés, mennyire lesz működőképes a támadósor egy legalább közepes, vagy inkább jó egység ellen, habár azt tegyük hozzá, hogy a bye week óta történtek változások a támadósorban (több play action, kevesebb futás első kísérletre).

Mike Evans a maga 46 yardjával átlépte az 1000 yardos határt és megdöntötte Randy Moss rekordját, karrierje mind a hét évében 1000+ yardot szerzett. Egyből a rekorddöntés után viszont megsérült és komolynak tűnt a dolog, de a legfrissebb hírek szerint akár már a wild card körben is játszhat. Chris Godwin egy szörnyeteg volt, mindössze öt elkapásból szerzett 133 yardot és két TD-t, Antonio Brown pedig a steelersös formáját idézve 11 elkapásból 138 yardot és két TD-t gyűjtött. Még futójáték is volt, a Covid-IR-ről visszatérő Ronald Jones 12 futásból 78 yardot és egy TD-t szerzett – tegyük hozzá, a Falcons ellen.

A védelem már nem volt különösebben jó, a sok hiányzó miatt nem volt sem nyomásgyakorlás, sem rendes coverage, de még a földön is sikerült nagy játékokat engedni. Nagyjából sikerült a Falcons szintjét hozni, annyi különbséggel, hogy az atlantai offense fele olyan jó nevekből sem áll. Ennek ellenére Matt Ryanék elég jól tartották magukat, még 20-23 és 27-30 is volt az állás, de a rengeteg elkerülhető hiba (három fumble, ebből kettőt el is veszített a csapat) és szokásos, kulcsszituációs hibák után a vége bántóan sima lett.

A Bucs ezzel megszerezte az 5. kiemelést, a Falcons pedig az 1/4-es picket.

(renningan)